Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Szeged, 1916. január 1, DftLMAGYAJK 9 továllibképző tanfolyamot tartóttunlk a könyv­vitel, .kereskedelmi számtan .és német levele­zésiből. Német társalgási órákat is nyújtot­tunk kezdőknek éö haladóknak. Különös meg­elógedéaünlkre szolgált, hegy a tanfolyam hallgatói közül néhánynak sikerült szép jö­vedelmű és szép állású hivatalt szerezni. Nagy súlyt helyeztünk anyavédelmi mü­ködlc'sünkre. Szerető gondoskodásunk tárgyá­vá tettük az áldott állapotban és szülés után levő anyákat. Igyekeztünk a szükséghez mér­ten ia.ituik segíteni, őket tanácsosai, felvilá­gosítással, igyakiram anyagilag is támogatni, nehéz sorsukon enyhíteni. Dr. Bosnyák Zoltán, min. tanácsos és Szinnay CXszfcárné uruő magas színvonalú előadásai az tanya- és gyermekvédelem esz­méit terjesztették és igen sok munkatársat szereztek az anya és csecsemővédelem mun­kájának. Az állandó béke propagandája szolgála­túiban előadásokat rendeztünk. A Mid l emé Mi Jkolczy Eugénia és Groáknc Halasy Pi­roska előadását nagy megértéssel hallgatók köréből -zámosan léptek be az AHámidó tBóko Magyar Feminista Bizcttságáha. Egye-ületűnik állandó téixkklődtWsel ki­íéiri a drágaság fokozódásának meg,gát lá,sár a, ellensúlyozására és enyhitésére történő 'kísér­leteket. A hatósághoz intézett bcadvínyir k eredménye gyanánt, már nők is tagjai a köz­élelmezési bizottságnak Gyakorlati Tan ácsa dóink igen népszerű és közkedvelt intézmény lett. Látogatottsága, forgalma állandóan emelkedik, a segítségre szorulók nagy 'tömege keresi fel, hogy itt tájokoztatást nyerjen és útba igazit ásb'.mr, ta­nácsban részesüljön. Tisztelettel Türesány i lm rétté a .Feministák Szegedi Egyésailété •ügy v ezCt ő-el n ök c. Szegedről - Szegednek. A városoknak teremtő ereje a törvény­hatósági bizottságban összpontosul. Minden közhatósági tevékenység, .munka vagy esz­! me, csak akkor kerülhet kivitelre, iha azokat : előbb a törvényihatóisági bizottság elfogadta | s a szükséges anyagi eszközöket rendelke­zésre bocsátja. A városok fejlődése teíhát a törvényhatóságii bizottság munkáképességé­től, vagyoni erejétől és áldozat készségétől függ. A törvényhatósági bizottság munkáké­pességfe, annak összeállításából állapítható meg. Mentő! erősebben nyilatkozik meg a bizottsági tagok választásánál a közérdek, annál munkaképesebb lesz a törvényhatósági bizottság. Ha pedig a bizottsági tagok vá­lasztásánál egyes érdekcsoportok, szervezett 1 egyletek, vagy társaságok stb. akarata jut kifejezésre, akkor ezek révén a magánérde­keknek lesz alárendelve a közérdek, igy a város szempontjából a törvényhatóság mun­i kaképessége nem fogja megütni a kívánt mértéket, sőt egyes esetekben teljesen med­dővé válik. Sokszor felvehetik a város fejlődésére irányuló előkészítő munkák, vagy viták so­rán, hogy a városfejlesztési politikához nagy koncepció szükséges. Elismerem, hogy a tervező agynak lel­ki szemeivel látni kell tervezett alkotását s tudni annak következményeit és a .közre való hatását, azonban a legnagyobb koncep­ció mellett sem félhet .városfejlesztési politi­kát csinálni és alkotni, ha a városnak egye­düli teremtő erejére, a törvényhatósági bi­zottságra bizton1 számítani néni följet. Ha a törvényhatósági bizottság akarata mindig aszerint jut kifejezésre, ahogy szám­belileg a különböző érdékék többsége meg­jelenik, akkor nem lehet földi halandónak városfejlesztési politikát csinálni', alkórni. Ézért a városfejlesztési politikának alap­féltétéle az, hogy .megterémtéssék és szér­veztessék a törvényhatósági bizottságban egy oly többség, amelyre közérdekből mindig számi tani lehet. Erős és biztos többséget megteremteni a városfejlesztési politika céjjaira csa'k párt­politikai szervéze.ttel lehet. Minden más ala­| kulat a törvényihatósági bizottságban meg­bizhatlati, különböző hangulatok és érdekek hatása alatt áll, csak a pártpolitikáikig szer­vezett törvényhatósági bizottság többségére léhet bizton építeni. 'A városfejlesztési politikához tartozó alkotásokát nem lehet máról-holnapra meg­valósítani, ahhoz, évtized, nemzedékek mun­kája szükséges, ezért csak akkor lesz ered­ményes iá munka, ha minden kicsinyes ér­dekén felül álló szervezett többség támogat­ja, ily állandó többséget pedig csak országos pártpolitikai szervezettel lelhet megteremteni. A másik ifontos tényező a város fejlesz­tésénél a vagyoni erő. A város vagyoni ere­jének céltudatos és hasznos felhasználásával lehet a városfejlesztést a legnagyobb mér­tékiben előbbre vinni, munkára 'Való alkalmat nyújtani, ezzel ujabb vagyont termelni, köz­jólétet tétemteni és a polgárok vagyonoso­| dását elősegíteni. A harmadik és legfontosabb tényező a város étéíében, a polgárok áldozatkészsége. Amely város felismeri azon igazságot, hogy a várósiasság Összes feltételeinek .megterem­téséhez a .szükséges anyagi eszközöket, jö­vedelmi forrásokat rendelkezésre kell bo­csájtani, hogy voltaképen minden anyagi ál­dozat, amit a polgárok a város fejlesztésére hoznak, busásan visszatérül a közmunkák következtében előálló ingatlan-érték emel­kedésében és a keresetiorrások nyújtása által származó munkában és nehézségben — a fej­lődés biztos útjára lépett. Ily felismerés által történik meg, hogy vagyonnal nem rendelkező város, a fejlődés utján jobban előrehalad és boldogul benne, a közpolgári jólét nagyobb fokra emelkedik, •minit oly városnál, iából nagy .közvagyon' van, azonban a maradiság megakadályoz •minden nagyobb stílű hasznos alkotást, mert annak megteremtéséihez ujiabb áldozatot kel­lene hozni. Bármily fi agy legyen is ia város anyagi ereje, az sohasem elég ahhoz, hogy a városfejelesztés minden feltételét vagyo­nának jövedelméből fedezze. Szeged város ujjáiailkOtásá'náT a város keretéit oly nagy méretekben állapították meg. hogy ezeket a nagy kereteket megtöl­teni tartalommal' századoknak eredményes munkája ós nagyon sok millió beruházás ii legokosabb, a legjobb kisasszonyka «z egész országban, ö volt a legártatlanabb gyermek, és most mégis titkos nton vian. Szilveszterre!, aki huszonnyolc éves, mégis félig ősz, .aki ver­seket ir és akit .a parasztok otthon' a bolon­dos urnák hívnak ... Szil veszter ám érezte, hogy a lány mit tett érte, lehajolt és könnyet ejtett Izabella kis fehér kezére, .amely olyan volt, mint amilyent a játékboltban csinálnak a bábuk számára... Rózsa tágra nyitotta sze­mét. Most ő is komolyan elgondolkozott. Meg­ihlette öt .is egy percre — ia másik kettőnek szerelme és azt kérdezte magától, hogy vájjon valamikor neki (is lesz-e úésze ilyenben? Váj­jon ő is fog-e valamikor titkos kocsiutra In­dulni egy sárga arcú fiatalemberrel, aki az imádságos könyvében titkos jegyese névét, irja a Boldogságos Szűz nevének fölibe, and vétek ugyan, de azért mégis szép dolog. Váj­jon ő vele is lesz-e ez valamikor, vagy pedig csöndben megvárja <az ismeretlen földbérlét, akinek hájas kezébe egy esős vasárnap dél­utánon a jó szülők az övét fogják helyezni... Gondolkoztak mind a hárman és egyikőjüknek sem jutott eszébe, hogy: — Tulajdonképpen miért is szökünk?,,. Miért i.s szökünk, amikor ment volna a dolog amúgy is rendben, polgári módon, szülői ol­talommal. ... Kora éjszakába fordult .az est, amikor, a kocsi a kátai vendégfogadó nyitott udvaré' '•a fordult. Bojtos kis selyemsapkáját iriélyeii megemelve, vári a őket a korcsmáros. Kezé­ben távinalt volt, amit délelőtt küldött Szil­veszter Abonyból. — Mihden rendben vau, ahogyan herceg­séged parancsolta. Ivét szép szoba, virágok az ablakban. A feleségem maga koppasztotta a tyúkot, amelyikből levest főztünk, >és már u' jeges pincébe teittiik a pezsgőt is... A leg­finomabb francia pezsgő. A nruit héten ren­dfclteni a pesti utazó ügynöknél... A kocsis számára is főztünk vacsorát, friss alom várja a lovakat... Majd a söntés melletti kis szobá­bhn szolgálom fel a vacsorált. Kanászt óda nía be nem teheti a lábát. Méltóságtok magúkban lásznek és már délután a szobába vitettem a lányom .zongoráját, — Nagyon jóízű ember a korcsmáros — mondta egy órával később vacsora közben Szilveszter a kisasszonyoknak. — Ha nem íttid­mfeni, hogy magya.r és zsidó, azt kellene' róla hinnem, hogy a régi olasz vígjátékok híres fogadósai közül való... Osaik azt ném értem, hogy az ilyen falusi korcsmáros, miért tailit­tdtja a lányát zongorára . . . Igaz, Olaszor­szágról jut eszembe, Kábellá, ólíajíja, Tiógy a nászutunkon Velencébe menjünk majd? — Odamegyünk, ahová maga akarja: ked­ves — szólt Izabella és engedelmes boldogan niosolygolt. Vacsora után Izabella csakugyan zongorá­zott a korcsmáros lányának hangszerén. Rózsa énekelt és a merengő Szilveszter a ^nyitott ablakon á,t. a Ti oldat hívta, hogy Jegyen lako­májuknak negyedik társa. Szerettek volna az idegen falu utcáin is sétálni a holdfényes es'te tiszta csendjében, de Szilveszter ugy ta­lálta, hogy szigorún nevelt' ur.ilánykak riein ptmineniroatoatnak ilyen későn este , idegen fiatal emberrel az utcán. Ez szép és gyengéd' volt, Szilveszternek ez a féltő aggodalinasko­dása, és ő maga egy kicsit büszke is volt a saját nemes gondolkozására. — Ugy vigyázok macinkra, minitba a fivé­rük lennék — mondta a szöktető gavallér. Éjfél elmúlt, Az utazás boldog izgalmai­tól kissé elfáradt lányok szempillája bosszú árnyékot vetett. Szilveszter felállott. — Nem akarom a hölgyeket tovább fá­rasztani. Nagyon köszönöm kegyességüket. A mai nap, mondják, ugy-e felejthetetlen lesz Maguknak is? v Udvariasan, uiiart ur a dámáknak szokott, kezet csókolt Rózsának. IzabedIának, meny­asszonyának, a piciny ujja begyére , küldött forró leheletet. Még kiment, hogy megkérdez­ze .a' koros marostól, van-e gyertya a szobák­ban. Azután — la hölgyek már elvonultak — szobájába ment, magára zárta az ajtót. El­aludni még nem tudott. Elővette hát kis piros­bőukötésü noteszkönyvét, Annak néhány lap­ját tele irta ezzel az egy szóval: Szerelem. Azután kitépte a ceruzáival írott lapokat, bo­rítékba tette őket, <a borítékot megeimeztfc, le­ragasztotta ós a párnája alá rejtette az egy­szerű levelet, amelyeit majd reggel fog átnyúj­tani menyasszonyának, liogy .az azt is tudja, mire gondolt Szilveszter az éjszaka, a szom­széd szobában. Reggel — a lovak jól .pihentek a szűk ven­dégistállóban — a kocsis újra befogott. Mind a hármap beültek a kocsiba. — Délre — mondta Szilveszter, hogy a esézábau elhelyezkedtek — délre azt .hiszem, már otthon leszünk Aboiiyhan. És akkor mind­járt megkérem a szüleitől a kezét, Izabella •••

Next

/
Thumbnails
Contents