Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-09 / 6. szám

Szeged, 1916. január 9. DEbMAUYABOKSZAO J? világháború minden poklán kérésziül. — úszónkéi év múlva vissza Szegedre. — (Saját tudósítónktól.) Huszonkét esztendő után sem tudta elfelejteni azt a begyepesedett sirdoimbot ott a belvárosi temetőben és minden fáradtságot, nehézséget, akadályt leküzdve hat ött hogy katonának jelentkezzék. A hazai ; glhöz váló ragaszkodás csinált Ingenieur Baci ból houvédfcáplárt. Magyar áltampol gárságát, miután számos éven át külföldön tartózkodott, elvesztette és mégis hazajött, hogy a hazát szolgálja. Ki hitte volna, hogy a trónörököspár meggyilkolása valahol Arkansas City-ben a bosszú lázrózsált varázsolja egy napbarnított, /határozott vonású férfiarcra, ki hitte volna, hogy az Edison Electric Company mérnöke lát szerb hadüzenet hírére ledobja magáról a munkászubbonyt és a világháború minden poklán keresztül gázolva eljön Magyarországba, eljön haza azt a kis fejfát megvédelmezni. A neves amerikai mérnök nem tétovázott: fejedelmileg dotált állását és az életét dobta a haza oltárára. A felesége, aki szegedi leány és akit Amerikában vett nőül, első szóra beleegyezett a férje tervébe. Pedig olyan szép kislányuk van, hogy Gsikágóban egy gyermekszépségversenyen az első dijat nyerte. A Délmagyarország munkatársa felkereste Back Jenőt, aki jelenleg a Szegeden fekvő 5-ik honvédhadosztálynál teljesít katonai szolgálatot. Még most is magyarosobban beszél magyarul, mint sokan azok közül, •akik anyanyelvükön kivül más nyelven nem tudják .magukat megértetni. A huszonkét év után Szegedre visszakerült Back .Jenő angolosan hordja ugyan a bajuszát, a gesztusai is Amerikára emlékeztetnek, de a szive helyén van és magyar maradt -mindihaláiMg. Szegeden rokonaim vannak, — kezdte érdekes előadását a kiváló elektromérnök — de mikor huszonkét év után beállítottam hozzájuk, alig akarták elhinni, hogy én vagyok. Persze, akkor láttak utoljára, amikor bucsut vettem tőlük és elmentem' Nagyváradra lakaíosinasnak. Mikor a lakatos mesterséget kitanultam, három évig a budapesti Lang-féle vasgyárban dolgoztam mint segéd. Huszonegy éves koromban katona lettem. A tengerészetihez osztottak be. Becsülettel kiszolgáltam a négyesztendőt és mikor minit gépaltiszt megkaptam az obsitot, elhatároztam, hogy kimegyek Amerikába. Az Egyesült-Államokat keresztül-kasul tartam, dolgoztam Arkansas-ban, egyetemi hallgató voltam Csikágóban és mire Indiana államba kerültem, megszereztem a mérnöki oklevelet. Specialista lettem villamos központok berendezésében és mint ilyet >az Edison Generaly Electric Company szerződtetett magas fizetéssel. Ezerkilencszázhatban a társaság rámbizta a párisi fiók vezetését. Ekkor már nős voltam és egy kis leánykám is volt. Azt a villámosvasutat, amely Cartaghot—Tuniszszla'! lköt:i össze, én terveztem. Ezért a, muin,kámért a Nichan Iftikar rend e.s0 osztályával tüntettek ki. Rómában Harmincezer lóerős viiamtelepet rendezett be a társaságom az én vezetésem alatt. Jártam még Lili e-ben, Atgir-ban, mindenütt a szakmámban dolgoztam. Mitsem sejtve utaztam a cég megbizásából Portsaidba, ahol mintha derült égből a villám csapott volna le, hallottuk először a trónörököspár meggyilkolásának hírét. Port-Saidban nyolcszáz osztrák-ma*gyar van, ezeket válósággal lesújtotta a borzalmas katasztrófa. Lázas izgalomban vártuk hazulról ia híreket, mig aztán az bizonyos nem lett, hogy a monarchia nem fogja tétlenül tűrni az uralkodó családot ért borzalmas csapást. Megtudtuk, hogy megtörtént a hadüzenet. Megtudtuk abból, hogy a tartalékosok behivása harminchét évig megtörtént. Az osztrák-magyar kolóniának százötven tagja lett katona. A tartalékosok elszállítása mindenféle nehézségekbe ütközött, mig végre Alexandriában egy személyszállító hajóra szállásolták be őket. A hajó amerikai társaságé volt és csak nagyon: óvatosan és lassan 'haladhatott a tengerben elrejtett aknák miatt. A francia tartalékosok nagy ünneplések között szálltak hajóra; hat hajó állt e célra rendelkezésükre. Én Port-Sidban jelentkeztem az amerikai konzulátuson és kértem, adjon útlevelet. Hivatkoztam arra, hogy az Edison társaság alkaimaizottja vagyok és vissza akarok utazni Amerikába. A konzul mindenféle .kifogást mondott és az orosz kollégájához utasitott. Bizonyos averzióval viseltetek az oroszok iránt, nem fogadtam meg tehát az amerikai .követ tanácsát, hanem fölkerestem a francia főkonzulit. Előadtam, miszerint francia érdekekben tartózkodtam a a kikötőben, egy amerikai társaság franciaországi fiókjának vagyok a vezetője és miután a villamostelep felállításával készen, vagyok elszeretnék utazni. Felmutattam az írásaimat, mire a főkcnzul nyomban utasítást adott, hogy részemre francia útlevelet állítsanak ki. Ez az útlevél mosit is megvan, elteszem mágamríák emlékbe. A íökonzul nagyon udvarias volt — azt hitte, amerikai éllampolgár vagyok — és mikor beszélgetés közben megjegyeztem: —Sohesem hittem volna, hogy a magyar és a francia mint ellenség fog szembekerülni, a konzul erősen a szemembe nézett és minden szót hangsúlyozva igy válaszolt: — A politika háborúba sodort bennünket a magyarokkal, de ellenségek nem vagyunk. Azt hittem, hogy a francia útlevél minden kellemetlenségtől meg fog óvni, de csalódtam. Az egyiptomi .rendőrtiszt, aki az útlevelet lebélyegezte, nem akart kiengedni, mert benne volt az útlevélben, hogy Szegeden, Magyarországban születtem. Ismét felkerestem a patrónusomat: a francia főkoriizult, akinek erélyes intézkedésére végre megszabadultam. Most már biztosan tudtam, hogy a negyvenhárom esztendőmmel fogom még a császár 'kenyerét enni. Vélem hagyta el a várost a török tartalékosok zöme. Akadálytalanul utazhattunk, mert az angolok akkor még biztosan számítottak a török szövetségre. Eklatáns bizonyítéka ennek, hogy Djemal pasla, az akkord török teníerészéti miniszter résztvtett az angol flottagyakorlatökon, amelyeket a Földközi-tengeren tartottak. Rozoga görög gőzös szállított bennünket Athénbe. Ott láttunk a iháboru kitörése óta először német, lapokat. Eddig — a Reuter-ügynökség jelentéseiből — csak azt tudtuk, hogy a belgák ugy aprítják a németeket, mint a répát. Itt aztán megtudtuk, hogy nem egészen igy áll a dolog ... Görögországban nyugodt volt a hangulat. A többség a mi pártunkon volt. Különösen: a műszaki emberek, akiik 'Németországban; végezték az egyetemet, feltétlen német pártiak. Nem is fogják elhinni, ha elmondom, hogy a görög királyról miként vélekedik a népe. Szá Ige Konstantin királyról, ihogy németebb a németnél. Ez pedig nagyon nagy dolog, mert a görög király az ország legnépszerűbb embere. A görög lapok már inkább antant-pártiak voltak, de azóta — a központi hatalmak sorozatos győzelme lehet talán, az oka — alábbhagyott lelkesedésük ellenségeink iránt. Nem is beszélek a .kereskedőkről1 és iparosokról, akik minden alkalmat felhasználnák, hogy az ország beleavatkozását a világháborúba megakadályozzák. Márciusban, mikor Venizelosz a bizalmi kérdést a parlamentben felvetette, utcai tüntetések voltak az antant mellett. Ezeket a tüntetéseket a cipőtisztítók, a lutros-ok .rendezték, természetesen illő honorárium ellenében. Gurult a rubel, a frank, meg a shilling. Március huszonkettedikén az olasz és a francia konzulátuson lebélyegeztettem az utleveleiemet. A központi hatalmak alattvalói ugyanis nem szállhattak hajóra, nekem meg mindegy volt hogyan, csak az volt fontos, hogy biztosan és mielőbb hazajussak. Przemysl eleste után értem Brindisibe. Ekkor már a levegőben lógott az olasz hadüzenet. Most már siettem, hogy kikerüljek a kezükből és az első alkalmatossággal Rómába utaztam. Rómában már ,a hadikenyér járta, de ezt is aldg lehetett kapni, de boldog voltam, mert közeledtem végcélomhoz. Oly jó kedvem támadt, Ihogy bementem egy cipőüizletbe és vásároltam huszonnégy Uráért egy pár erős bakancsot. Most is ez van a lábamon. Rómában magyar útlevelet kaptam a követségünkön. Velencén keresztül utaztam hazafelé. Az olasz határállomáson vámvizsgálat volt, az olasz vámőrök minden holmimat összehánytak. Aranyat és ezüstöt kerestek, mert ezek kivitele meg volt tiltva. Találtak is nyolc darab I. Napoteon idejéből származó aranyat a táskámban, de nem vették él, írnert a francia útlevéllel igazodtam, hogy francia vagyok. A vámőrök jóakaratúlag figyelmeztettek, hogy Ausztriában ne nagyon kérkedjem ezzel. Meg is fogadtam nekik.