Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Szeged, 1916. januári 1. BÉLMAGYARORSZÁG Látogatás egy bűbájos asszonynál. Amikor az élei mi,szénának már elérhetetlen magasságiban lelbegneik szemeink előtt, mikor a piáéról agyonsanyargatott közép és munkásosztály kiáltása a kormányt erélyes rendelkezések hozatalára tárta, találtunk Szeged életében emiberékiet, akik minden munka nélkül, szinte szemeink előtt szabadon űzik tiltott, de sok hasznot hozó s a tudatlan emberek jóhiszeműségére alapított ,foglalkozásukat." j .'Mert foglalkozásnak.kell neveznünk. Busás fizetséget kapnak ők a tanyától, a tanyai krőznsciktól, kik ma a gyomor urai. A 'miszticizmus, a sötétség, ,de leginkább a tudatlanság bő anyagot szolgáltatnak ezeknek a lelketlen kufároknak, mert az a tanyai rneuyecske, ki a piacon uzsora-áron adja el portékáját, itt grand segneiur-imozdulattal jutalmazza „Roza"-, vagy „lMial«si-neui"-t. Nézzük csak hogy „dolgoznak": Az ajtó előtt öt-hat parasztszekér. Tulajdonosaik „iRoza néni" konyhájában gufjlmiíztanak. Egyiknek karján eigy .ga rabol y, szili ültig telve friss, jófajta tojással, a másikéban egy súlyos sonka. Amott egy kövér libát szorongat egy asszony, emitt egy zsákban kis malac visong. Valóságos katonai élelmezési raktár. [Bénin a szobában Inaik ,beszéd, majd nyílik az ajtó. Kilép rajta egy kisirt szemiü parasztasszony. Nyomában egy termetes, másfél mázsás, borvirágai orrú banya. Ez ,/Roza néni." — Csak ugy tegyen lelkem, ahogy mondtam. Aztán e'gyüjjön ám keddön mögint. Akkorára, tán mán tudok ujabb újságot mondani az uráról. Ezzel útnak ereszti az asszonyt. Az ajtóban megáll: — Ki gyün sorra asszonyok? — kérdi. Szépen, illedelmesen, rendtudóan fölkel a libás-asszony 'és eltűnik .a szoba mélyében. Ez ,a jelenet megismétlődik vagy ötször. A kisirt szemeik ötpeveenkint megjelennek ujira a szoba ajtajában, de a hozott lábas és láBttflan jószágok, azok rendszerint odabenn maradnak. — 'De e'gyüjjön ám szerdán '(vagy szombaton') — hangzik újra meg újra a távozók után. iMiiikor rám került a sor, ibelépek a szűk szobába, albol Róza nem nyájasan mutat az asztal melletti székre. Időm sincs !rá, hogy szétnézzek, máris aziránt érdeklődik, mi a kívánságom? Jól bemagoltam a „használati utasitást", mellyel Roza. néni bizalmába férkőzhetek (miesterlegénynek öltözött maszkom egyébként minden gyanúját eloszlatta) és Ibá tr an feleltem: — Édes anyám, — ki nagyibeteg, — (szegény két éve, hogy megboldogult) nem bírt személyesen eljönni, nagyon türelmetlen, mert Jósika öcüím (kit sohasem ismer lem), ki a mozgósítás óta |katona, két hónap óta nem válaszol levelünkre. Megkért engem, jöjjek el magához és kérdjem meg | hiszen Roza néni mindent tud — vájjon z igény öcsémmel nem itörtént-e valami haj? Oly természetesen mondtam el ezeket, hogy a nadrágos emberek iránt táplált minden ellenszenve eltűnt. Színehagyott zsíros kártyaesomó kerül elő zsebéből. iMig kirakja a 38 lapot, folyton beszél: > — Ki az édös anyja lelkűm! Ugy! A KiiSiguczL Jánosaié? itt a Gép-utcáiba n? Ismerem. Szokott hozzám járni. iBizany. szegényt elhúzza már a sok dolog. Mindig a más keze-lába vét... Mosni jár ugy-e? Ej, aj, — baj bizony... Hát a Jóska ném ir? Nézzük icsaík mi baja. (Olvassa a |,kártya lapokat): 1-2-3-4-5-6-7: diát aivval lelkem nagy [baj van. Nem tud irni. Nem az önaikarattyából, hanem mert nem túr ... Ugy bizony .lelkem. Nem ibir. iMiért nem bír? 1-8-3-4-5-6-7: Mer' ibe van fogva. Körül van kerítve. (Ugy látszik Roza néni egyébként figyelmes újságolvasó) ... Talán nem is szabadul ki. -Nézzük miért nem. 1-2-3-4-6-6-7: De mégis. fKi zabádul. ÍHogy miikor, azt nem tudom. Talán holnap, talán egy hónap !múlva. Szeretne nagyon irni haza, de nem lehet. A liun fi van, •arra nem jár posta. Nem bizony lelkem. I .2-3-4-5-6-7: iHaza gondol minden gondolutytyával. Szeretne haza gyünni. (Mint mini' :n katonai) Ugy bizony. De nem bír. Látja ezt a vörös disznót, ez tartja fogva. (Rögtön az „atyuskára" gondoltam.) Nagy, hatalmas ember. Országot kormányoz. (Korún a von a (fején. 1-2-3-4-5-6-7: iDe Ikiszalbadittyák. És akikor hazajön. De csak tizennégy napra. Aztán megint visszamegy. Hát lelkem igy vagyunk. Tgy bizony... A zsiros kártyiacsxxmó eltűnik a zseb mélyién és Roza nemi feláll. A kihallgatásnak vége, (Künn már nagyon hangos a beszélgetés. Sokan vaunak már megint. Az idő pedig — pénz.) — Mivel tartozom, iRoaa néni? — kérdeni. — iHát leiköm, ne'mondja szegény édes anyja* hogy nyúzom az emberéket — hiszen tudja már ő a taksát — maguknak csak — egy korona. Ismerem szegényt, nehezen keresi a garast... Az áldott, jólelkű Roza néni „nekünk" csak egy koronáéit nn ndta meg szegény Jóskai öcséjji szomorú so; sát és bus fogságba esésl't, — tekintettel sanyarú helyzetünkre cs arra, hogy szegény anyámat elhúzza a -ok dolog és nehezen keresi a garast... Elvégre „mi" mem vagyunk tanyaiak és nem tudjuk természetben honorálni. Roza néni fáradozásait, minit a „szülém" valaihonnam a iGajgonyáról, kinek a Péterje képzeljék — ippeg két hete nem ir egy falat irást sem... * Könnyen élő embereik mindig voltak és lesznek. De ia mai világháború gazdagított bennünket még egy korképpel: iaz ui embertipusok mellé még oda kell vennünk a mai nehéz viszonyok között is könnyen élő kuruzslámöt — hatósági felügyelet mellett... (g. d.) Vágómarha vétel. Príma vágómarhát és pedig ökröi, tehenet és bikát legmagasabb napi áron vásárol megbízásból a Huspénztár Részv.-Társ. Szeged-Közvágóhid. Telefon 615. Magyarországi Szent €rzsebet. — Charles Kingsby. —*l) ... Nincs, fénye még a. néptelen Keletnek — Töb .súlyos óra ínég, itt iéjgni, fázni E puszta, deszkákon, közel az üdvhöz. De inért bánit ez? Magam akartaim ezt igy — 8 mégis gyűlölöm érte önmagam! Künn és benn 'küzdés. Most mily könnyű lenne Ugy élni, mint más — [hadd mniljon az élet — Végig élvezni a gyönyört, mit Ég ad, S nem i'gy gyötrődni... Hát oly elveszett A szenvedésből sarjadó erő? Ha hu jön ebből: Kettős az enyém: A csábos lejitő hálóját kerülve 8 megfosztva Édesemtől. S mért (űzötten? Mert — mondják — testiség a (Szerelem És házi ellenünk, keblünkre vett Vipera, mely (életre kelve, megmar. Nekik ezt tudni kell. Beismerem Tudatlanságom óh Uram! — mutassák Erős szándékom e fájó tagok ... iRésizlet a nagy költő és regényíró ötfelvonásos drámai müvéből, amelyet Oh. K. 1848-bain iát. E mü főszereplője Magyarországi Szent Erzsébet, II. Endre magyar 'királyunk Pozsonyiban születtet leánya. E részlet a még csak 14 éves Erzsébet magánbeszede a II. felvonás első jelenetéből, Zs. B. Óh, hány iboldcg szerelmes homlokát O-ókiolja most az éj illatos ajka! Kéz-Üdédbe' hány jár szűk utcák során, Hány hall szerelmes szókat ablakánál; Sóvárgott üdvről hány alussza álmát, Hány ifészkel lágyan, jól ismert karokban, Melyeknek érintése boldogít. Fészkükben csókolóznak a madárkák! Mennyi szerelem! Párját lesi mind, Vagy megtalálva, büszkén nyugszik el, Egy roppant nászi-ágy a 'földi Az Isten Kísért minket! Mindez fátyol csupán Mely eltakarja szemünket, Előle? Egy éji lepke gyertyaláng körül, öt A Szerelem vezéi'li, ez a fény, 8"a fény is szerelem ... Oh Éden, Éden!... ZSOLDOS iBIElNÖ. Nincs többé harc. Elült a gyáva lárma. Elég volt, ő! Hívogat a Halál. Kezem cibálja két (kicsiny gyerek: Hiába mondom: menjenek, A lábam máris vizben áll. Nincs többé harc. Elült a gyáva lárma. Két gyermek a kezem cibálja. Eltűnt a tánc é® busán, elgyötör tenf Uj zokogásra újra visszajöttem. PÁRTOS ZOLTÁN. A holtak szigete. A viz partján a ködpá rázta éjjel, Mint fuló-ember látszik a sziget, És kósiza árnyak: a fehér falaik. Kacagnak, sinnak, játszanak A mogesalt-meigfagyott szivek. Állok a parton ostorverte háttal, Lehajtom. végre én is ia fejem, •Elmaradt az Élet: a rut, ripők. 8 a kis fehér-selyem cipők Zizegnek a holt — vizeken. Esti út* Irta: Lakatos László Hárman ültek a esézábau, amely az országút szép, fehér kemény testén szorgalmas robotban haladt előre. A gavallért, aki Izabellával és Rózsával szemközt ia kis ülésen íeste, hogy az esti csillag magános gyertyaként hogyan világit a.z égbolt kék abroszán, (Szilveszternek hívták. Szilveszter most boldog és izgatott volt. Hogy a két (nővérrel szökésben utazhatott, megfeledkezett mindenről. Elfelejtette teljesületlen álmait, .és már nem korholta az Eget (azért, hogy nem ő volt az .a költő, .aki Velencében betegen feküdt a szállóban, mig kedvese az olasz doktorral megcsalta és akit Alfréd de Mussetnek hívtak; és a szája most azért sem görbült keserű árokként, hogy nem a hatvanas években ól, nem kék frakkot hord