Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-09 / 6. szám

ttaged, január 9, Visszavándorlásra készül az amerikai magyarság. - Wllson kongresszusi demagógiája hangolja elfenflnk Amerikát. — szabad fülünk .mellett elszaladó, következmények nélküli politikai kiszólásirak venni azt, amit Wilson elnök mondott. Newark, 1915. december 13. (A J)élmagyarorszdg" levelezőjétől.) Kínos, feszült várakozástól telített ismét az Egyesült-Államok levegője. Csodálatos világ ez, melyben mindén napnak megvan a maga szenzációja. Szenzációk vannak Európában is, de az amerikaiak oly különösek, hogy ugy mondjam „amerikaiasak", hogy méltán keltik bennünk, európaiakban a csodálatot. A háború megkezdése óta, nem egyszer volt fenyegetően feszült a hangulat. Nem egyszer szívszorongva lestük, lnogy az Európában .most lejátszódó történelmi drámában, melyik percben veszi fel Amerika a szerepet. A veszedelem mindannyiszor elmuilt, anélkül, hogy különösebb következményeket hagyott volna maga után. Most ismét ilyen történelmi pillanat előtt állunk. Nem ugyan olyasmi előtt, mely lényegében .katasztrofális kimenetelű, de melynek párjára a világtörténelem folyamán eddig nem akadtunk. Az Egyesült-Álilambk részéről minden percben az a veszély fenyegeti a monarchiát, hogy megszakítja a diplomáciai összeköttetést. A földrajzi viszonyok lehetetlenné tesznek egy közvetlen háborút s azért nagyobb következményei nem lehetnek annak, hogyha a monarchia a jelenleg fennálló vitát nem az Uniót kielégítő módon intézné el. Az „Anoona" nevű személygőzös elsülyesztéséröl van szó, melyet egy osztrák-magyar tengeralatti naszád küldött tengerfenékre s melyben történetesen néhány amerikai is volt. Az Unió meg akarja bosszulni az Anconával elpusztult polgárainak életét. Jegyzéket intézett a monarchia kormányához, s hozzá még, mint mondani szokás, nagyon „erélyes" hangút, melyben a leghatározottabban követeli a legmesszebbmenő elégtételt az Unió méltóságán .ejtett sérelemért. Izgatót tan várjuk, különösén ráf, magyar és osztrák alattvalók, hogy vájjon a válasz kielégítő lesz-e? Ha nem, akkor az Unió azonnal visszahívja Permfieldet, az EgyesültÁH amok bécsi nagykövetét és kézbesiti Zwiedinek báró jelenlegi itteni nagykövetünk útlevelét. Hazaküldi továbbá az összes osztrák-magyar konzulokat. Odahaza, Magyarországon, talán nem is tartják ezt oly nagy fenyegető veszedelemnek, mint ahogy azt az amerikai magyarok megítélik. Nem pedig azért, mert nem tudják elképzelni, mit jelent az egy országban élni, .mellyel a mi nemzetünk ellenséges viszonyban van. Az érzelmek világában ina itt Amerikában már régen benne van aizi az ellenséges viszony, melynek létezéséről most hivatalos formában készülnek kifejezést adni. Mi lesz azzal a nagyszámú magyar alattvalóval, a kik már is keservesen szenvedik az amerikaiak gyűlöletes, szenvedély tüzelte cselekedeteinek k övetíkezményeit? Midőn e sorok Magyarországra jutnak, már -régen nyilvánvaló lesz, vájjon oktalan voÉt-e' ^li^münkv nincs kizárva az sem, ht^^addjgrá1 ntair áfc amerikai magyarok hi^öl^^tíiplofnöciái{ védelme nélkül fognak álMtW^ifek az Egyesült-Államok magyarjainakarra a legjobb bizonyító - WöHd^^Vil^ legutóbbi szenzációs, a Kongresszus gyűlésén elhangzott beszéde. Nem jelenték téten dolog ez, nem Olyan jelentőségű volt ez a beszéd, ihogy a lefolyt hét legnagyobb szenzációja volt, akárcsak Magyarországon egy trónbeszéd. Wilson már negyedik éve elnök s ez alkalommal a tizedik megjelenése volt az Egyesült-Államok Kongresszusa előtt, összegyűltek Washingtonban, az ország fővárosában a Kongresszus tagjai, szenátorok, képviselők, lapok tudósítói s az amerikai illusztris világ előkelő tagjai töltötték meg az ülésterem karzatát. Ünnepélyes, nagyon komoly színezete volt az egész dolognak. Érezte mindenki, hogy az elnöki szózat, mely mint emlitém, trónbeszéd jelentőségének súlyával bir, sok mindenről fogja tájékoztatni az .Unió magatartását illetőleg. Bennünket, magyarokat, egy kérdés érdekelt főleg: mit mond az elnök a külföldiek ellen, kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy az Egyesült-Államoki területén német, magyar és osztrák kémeket fogtak el és az ellenük való további hajsza folyamatban van, továbbá rmmició-gyárakat robbantott és gyújtott fel az emiitett három nemzet néhány alattvalója. Az erős várakozás nem bizonyult hiábavalónak. Többet kaptunk, mint amenynyit remélni merészeltünk. Az elnök beszédében olyan hangot használt, mely páratlan az oly. tekiitélyes személyiség, mint az Egyesült-Államok elnökének szájából elhangzott beszédek történetében. A finom, nagy politikusokat, államférfiakat jellemző (hangnemből egyszerűen a kocsismodor nívójára sülyedt Mr. Woodrow Wilson, a Princetoni egyetemi tanár ur, .akkor, midőn az Unió felfegyverkezése szükségességéinek bizonyítása után, a külföldiek elleni kirohanásába kezdett. Előttem fekszik a beszéd teljes szövege, amelynek reánk vonatkozó passzusából a következő kifejezéseket vehetem ki: — Hűtlenség mérgét ömlesztettük be a nemzeti élet ütőerébe Beszennyeztük ennek az országnak a jó hírnevét... Tönkre akartuk tenni Amerika iparát... Gyalázatot gyalázatra tetéztünk... Összeesküvést szőttünk a semlegesség ellen... Rombolni akartunk... A hűtlenségnek, anarchiának és szenvedélynek kreatúrái vagyunk, akiknek megbüntetésére uj törvényeket kell hozni, hogy összemorzsolhasSanak, megsemmisíthessenek bennünket. Finom megjegyzések, kellemes kis bókok, amelyek után valóban jól, otthonosan érezheti magát az ember az Egyesült-Államokban, amelynek feje ily keztyüs kézzel bánik az itt élő nemzetiségek egy bizonyos csoportjával. A régi igazság, hogy „fejétől1 bűzlik a hal", fényesen beigazolódott az Unió közvéleményének kialakulásában. Ha az ország első polgára igy vélekedik rótak, vájjon anrt várjunk azoktól a társadalmi rétetektől, a melyek ítélőképességének kiald&gpfc. mögött nem állanak nagyképi5ettö^; .dfiva!tali tényezők? Csak természete^ b^l^ip amerikai közönség tetszésévéi itta-k^hdÉÉk az találkozik, mely berniünkét. '^eganífiet tesZ sokszor nagyon Js kül^álen gúnyok tárgyává. A szinháfcak pádául olyan nótákká! kedvs&édpek az embernek, mely** szöveg ben nagyon érthetően benne .van. bdgy „szedjük össze sátorfátokat és éhietijftn«c VfeZsza abba az országba, mefyjWf Ámultába vándoroltunk." E -tények és sok más hasonló köTUlmény élénken bizonyítják azt, hogy nagyon étette való az a gondoláit, mely az amerikai magyarok hazatelepítését célozza. Nem lesz nehéz azokat az erősen meglazult erkölcs-szálakat elszakítani, melyek az amerikai magyart az Unióhoz kötik. Annál problematikusabb azonban az anyagi rész megoldása. Az amerikai magyar szeretettel gondol hazájára, de viszont anynyira kifejlődtek igényei fogadott hazájában, hogy bajosan tudna a Magyarországon kétségtelenül kezdetlegesebb körülményekbe béleszokni. Szükségletek, mélyek Otthon harmad-, negyedranguak szerepét töltötték be, itt elsőrangú fontosságtfakká váltak. Akkor tehát, midőn az amerikai magyarság visszatelepítés érői szó van, (mely, mint értesülünk, odahaza komoly probléma gyanánt merült fel) nem szabad az említett körülményeket figyelmen kivül hagyni. Annyi eddig is bizonyos, hogy mindén akció nélkül is nagy tesz a száma a háború után visszamenőknek. Egy kis észszerű politikával azonban óriási vmzaVdmötlássA fejleszthető ez az ügy. Az Egyesült-ÁHamokban uralkodó politikai hangulat, az elmondottakkal a lehetőségig kimerítő módon jellemezve van. Nem érdektelen azonban az elmúlt hetek néhány jellegzetes napi eseményét föüfhegyre venni. A legnagyobb szenzáció természetesén Henry Ford, a milliomos autógyárols békeexpedíciójának elindulása. Hogy mlennyire ellenkezik az amerikai érdekekkel-' a béke, az meglátszik a sajtó hangulatán, mely a Fordféle békeakciót a legnagyobb rosszakarattal kezelte. Ez a Ford, aki alacsony sorból odaküzdö'tte fel magát, Ihógy ma 135 millió döllár korlátlan ura, a jól ismert Bédy-Schwhnmer Rózsa inspirációja folytán elhatározta, hogy egy előkelő -résztvevőkből szervezett társasággal átrándul Európába (saját njaga fedezvén- az illetők költségeit) és megpróbálja a béketárgyalások megkezdésének lehetőségét előmozdítani.. Igaz, hogy optimistának kell tartanunk Ford-ot, aki atlagát abban -a reményben ringatja, hogy pénzének erejével sikerül tervét keresztül vinni, másrészt azonban a legnagyobb (tisztelet, becsület illeti meg ezt a csodálatos ka-rakterű embert, aki késznek -nyilatkozott a béke keresztülviteléért akár az utolsó centiét is feláldozni. Megérdemli, hogy odahaza sok -mindent megtudjon a magyar közönség Henry Portiról. Henry Fordnak Chicagóban automobilgyára van. Húsz-harmincezer embert foglalkoztat állandóan. Valósággal forradalmat idézett saját maga tervezte rendszerével, melyet gyárában bevezetett, s melynek értelmében egy munkás legkisebb fizetése, öt dollár naponta. Valóban, a Ford-gyárban a legkisebb napidij öt dollár, még a s^pregetőknek ís. Évente 25 millió dollár haszonból 12 és félmillió dollárt visszatérít Ford ^z-frfkailmazottjainak. Mindezeken felül a muráid őt napi nyolc órára szállította le t jrartf. Egész tanulmányok íródtak a Henry förd1 gyárában bevezetett -rendszerről, mely & legmerészebb munkásideálok -megvalósítású.jfo a valóban nagy filantróp ezidő szerórUEurópában jár s a béke megvalósításán A másik szenzáció esrv az orvo-siwfciáománydk körébe tartoaó kértIés körüi>fcrgott Ugyancsak Chicagóban töntént, ^—