Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-08 / 5. szám

Szeged, 1916. január 8. ÖÉLMAGYARORSZÁÖ f. Véletlenül elsült a revolver... — Mamácska ne sírjon, nem fáj. — (Saját tudósítónktól.) Talán még sohasem volt 'annyi áldozata a véletlenül elsült lőfegyvernek, mint mostanában. Ne,m 'múlik el hét anélkül, hogy a gyerekek katonásdija meg ne kívánná ia maga áldozatát. A legtöbb esetben azoknak a hanyagsága o'kozza a bajt, akik a gyermekek felügyeletével vannak megbízva, bár az is igaz, hogy különösen fiukat nem lelhet folyton szemmel tartani. Vízkereszt napján is megkívánta a gyerekek kezébe került töltött revolver a maga áldozatát. Halász Lajosné, egy á-llamvasu-ti állomásfőnök özvegye, a Vitéz-utca 29. száma házban lakik. Két fia s egy lánya van. A nagyobbik fiu: Ottó, tiz éves és a negyedik elemibe jár, Lajos öccse harmadik elemista, a kis Milike pedig öt éves. Eslte hét óra tájban hangjegyeket másoltak a fiuk, a kis lány mellettük ültt és bámészan vizsgálta a furcsa betűket. Miikor másnapi fe!adatukat elvégezOS c= •E URÁNIA —< ro ra OS Maga. Tudományos Szinház r3 Jan. 8., 9-én, szombaton, vasárnap A legszebb magyar film! • s • • 1 te ték, haditanácsot tartottak, amelyen' 'Milike is résztvett. Elhatározták, ihogy babásdit fognak. játszani, de ezt a szórakozást hamarosan megunták, majd Ottó felkapta a babaruhákat és a szekrénybe -dobta. Ekkor történt a szerencsétlenség. A ruhák és játékok közt — még mo-st sem tudják hogy került oda —egy revolver volt, amely az ütődéstől - elsült és a kis Lajost vállon találta. A gye' r-ek -elterült a földön, sebéből vas-tag sugárban ömlött a vér. A dörrenésre berohant az anyjuk, aki kétségbeesetten1 kiáltozott segítségért. Lajosk-a még ilyen állapotban -is gondolt arra, hogy a mamát megvigasztalja: — Ne sírjon, mmácska, hiszen nem is \ fái, — -mondta aléltan. A íházbeliek -a mentőket értesítették, a kik hamarosan kivonultak és a súlyosan sebesült gyereket a városi kórházba száll itatták. A Délmagyarország munkatársa fe,Ikereste özvegy Halász Lajosnét, aki a szerencsétlen sóg megtörténte óta magánkívül van. | Beszélgettünk a gyerekekkel, megkérdeztük, hogy miként történt a baleset, de nem tudtak felvli'á'gositást adni. Egyikük sem Itudta, hegy került a revolver a babaruha közé. A revolverben most is benne van a kilőtt patron. Egy golyó volt csak tenne, de ez véletlenül a csőtől balra az első lőcsatronában. Ha a -másik öt -csatorna valamelyike lett volna í megtöltve, a szerencsétlenség nem történt vcilna meg. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo .te Kiss József világhírű költeménye. Rendezte: MÉREY ADOLF. hu A főszerepeket Cs. Aczél Ilona Somlay Artúr Vágó Béla Sarkadi Aladár Rátkai Márton játszák. • Az előadások 5, 7 és 9 órakor 5 kezdődnek. Vasárnap 2 órától éj- 5 félig. — Szombaton d. u. 3 órakor S | előadás mérsékelt helyárakkal. 8 Minden előadáson számozott helyek. ; II Kérjük a t. közönséget szíveskedjék a •ff torlódás kikerülése végett jegyeit előre 5 • • megváltani. i * • S Gyermekjegyek csak az első délutáni előadásokra g . érvényesek. — Füzet- és kedvezményes jegyek erre az előadásokra nem érvényesek. • „„„„„.„_„ SZÍNHÁZI MŰSOR: SZOMBAT: Kürg Klára -vendégifelléptéwel Lili, lénék-es színmű. VASÁRNAP <1. u.: Varázskeringő, operett. lESTE: Küry Klára v eíuléglffl léptével Falnrossza ,népszínmű, Küry Klára vendégszereplése. Aki művészi hírnevét ugy megalapozta a múltban, mint Küry Klára is, azt az idők multával is értékesítheti. Keveseknek -adatott meg a szinész-eti művészétben, hogy a múló idővel a közönségre való hatásúikat épségben megtarthassák. Küry Klára e kevesek közé tartozik. A ma közönség ép oly szívesen, látja a szereplését, mint a „tegnap" 'publikuma, amely tanuja volt művészi kibontakozásának, nagy ívelésben előretörő akarásának és hódító, a művészet makulátlan, Szépségeitől ékes megnyilatkozásainak. Az az idő volt az operett aranykorszaka, amikor -még az átlagon felül való színjátszók sem tettek koncessziókat, a külső siker érdekében, nemhogy a starok, a vérbeli művészek. Küry Klára tegnap A piros bugyelláris-ban, ma pedig a Lengyelvér-ben szerepelt, az utolsó helyig megtolt nézőtér előtt. -Érthető a közönség érdeklődése, hisz Küry Klára egy oly iránynak, stílusnak a követője, sőt kiformálója, amely a mai generáció előtt már -ismeretlen. Ez-t a .stílust, vegyítve egy kis mai izzel, élvezte is a kö zönség és a művésznőt egyaránt tapsolta a népies alak ábrázolásában, valamint az operett szerep Személy esi tésében, nótáit gyak ran ismételtette, őt magát pedig a felvonások végeztével újra meg újra a kárpit elé szóli totta. Műsorváltozás. A színházi iroda jelenti: K. Gnömöry Vilma betegsége imiiatt a Táncosnő premierje a jövő Ihétre marad. A 28-sok hangversenye. A színházi iroda jelenti: A nagy érdeklődéssel várt jótékonyoélu hangverseny megismétlése január 14-én, pént-elken este lesz ibórletszűnetben, a színházban. Az lélőkép-dk előtt a hangivereeny zenei programja teljesen uj lesz, ugy, hogy alkik imáir látták is első ízben az élőképeket, a kitűnő uj zenei műsort újra élvezettel 'hallgathatják. Jegyeket már ám-i-t ja a nappali pénztár. Küry Klára további felléptei. A színházi iroda jelenti: A nagy érdeklődés arra birka a színház (vezetőségét, bogy a kitűnő vendé,gmüvésznőt vendégjátékainak a közel jövől>en va'ló megisreétlé-ére kérje föl. Egy sajnálatos véletlen ezt az általános kívánságot nagyon hamar segített valóra váltani, LA i.Víncosnő címszereplője K. Gőmöry Vilma influenzáiban oly súlyosan megbetegedett, hogy az órdiíIk'LcícLétStSiöl vált újdonság premierjét szombaton lehetetlen megtartani. A színházat e zava-rálból szíves készséggel segiti ki a művésznő, aki szombaton híres — tán logliÍresebb — szerepét Lilit, vasárnap FalarosszáI ban 'Fina»m Rózsit játsza el. Komornája uváiel is utazott Restre, hogy a szükséges toiletteket lehozza. A Táncosnőre váltott jegyek a Küry f-el lép teire is érvényesek — azonban ki vár,ság-TU mindenkinek kószs,éggel váltja vissza, ivagy cseréli he a naptpalii pénztár. A lengyel-zsidó kérdés. Paul Hfírms erről a meglehetősen nehéz és alig megoldható kérdésről a Berliner Tageblatt-bm a következeket irja: Aki nekigyürkőzik, hogy a lengyel kérdéssel fc gin! kőzzék, az mihamar határtalan respektussal viseltetik ezen kérdés iránt; mert bárhol is fog neki, -szinte legyőzhetetlen nehézségek tornyosulnak eléje. De maga a lengyel kérdés még mindig ártatlanul egyszerű, arnig össze nem bonyolódik a lengyel zsidóság problémájával. Azt mondhatnók, hogy szinte irigyeljük azokat a boldogokat, akik ennek a kérdésnek a megoldására csalhatatlan, 'matematikai formulát készítettek. Ezek közül az egyik: Nachum Goldmann a Preussische Jahrlmcher egyik nagy figyelmet keltett cikkében röviden és minden teketória nélkül ezt mondja: „A lengyel zsidóság zárt és teljesen kifejlődött nemzeti szervezetet képez." Másból kiindulni, szerinte „egyenesen nevetséges" — és hogyha Németország e kérdés -megoldásában más alaptételből indulna ki, „erkölcsileg bűnt és politikailag ostobaságot követne el." Ebből kitetszik, hogy Nachum Goldmann azok közül való, akikkel valamely kérdésről egyáltalán nem -lehet vitatkozni, nem pedig azért, mert ők azit a kérdést -már nem is tartják kérdésnek. Hogy hogy állunk azzal az állammal az államban, amelyet a lengyel zsidóság alkot, arról felvilágosítást adhat nekünk egyik erős és jó német költő, aki az „önkéntes ghettó" nyomását a saját bőrén érezte és aki hivatott ehhez a kérdéshez hozzászólni, mivel a saját erejével szabadította fel magát ezen nyomás alól. Aki Kani Franzosnak a Pojazról szóló nagy elbeszélését ismeri, vagy csak azokat a kis históriákat Barnov zsidóiról, azt a meggyőződést fogja meriteni ezekből, miszerint itt voltaképen csakugyan valami nemzeti szervezetről van szó, de egy tengődő és pusztuló szervezetről. És azok a németek, akik Varsó és Lodz zsidó proletariátusának határtalan nyomorát szemlélhették, alig lesznek hajlandók ebben ama -Goldmann hangoztatta nemzeti szervezőt tökéletességét látni. Ami bámulatot, sőt egyenesen csodálatot keltett, az az egyeseknek SZÍVÓS életereje, amellyel a szétzüllö 'szervezet káros befolyásai fölött is diadalmaskodnni tudnak, Vájjon ebből nem az-e a legközelebb fekvő következtetés, hogy hadd bomoljon szét a gyógyithatatlanul beteg szervezet még jobban, hogy azután annak romjaiból uj élet fakadhasson.