Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-08 / 5. szám

Szeged, 1Ö16. január 8. DÉLMAGYARORSZAG rokkant tisztek, felmentett fiatalurak, arszlán­kodó agglegényeik, 'csitri bakfisdki, eladó őr­leányok lés a leányok jövőjéért aggódó, re­megő anyák. Kint van. a korzón egész Szeged. Az elegáns, az előlkelő Szeged, a hotvolé. S ebben az előkelő, parföm illatos tömeg­bem ikiót közbaka halad nagy busán. — Tudod mit pajtás — szólal meg az egyik. Gyerünk a moziba! Nincs itt cgy lé­lek se! ISEBBB**"­HÍREK 0000 A török Vörös Félhold képeslevelező, lapjait 20 fillérért árusitja az Országos Bi­zottság, (Budapest, képviselőház.) Volt egyszer, hol nem volt egy kis kedves, jól nevelt uiusz­kabqgár. Apját agyonütötte cgy roaszindu latu szegedi hímzett papucs, anyja felvette a miéülai nevet, miikor őt a világra hozta. Itt állott árvám, szegényen és nem tudta mihez kezdjen. Szegedem már alig volt olyan hely, ahol meg nem fordult, sokat tapasztalt, so­kat látott, dolgozni is akart, mégsem tudott zöldágra vergődni. lElőször, — hiszen olyan naiv volt még akkor — a váro&liiázán bérelt magának lakosztályt. A tanácsterem Ifásládá jában rendezett )be kellemes otthont, ahonnan megfigyelhette a közigazgatás minden esin­ját-binját. Eleinte kitűnően érezte magát, de annyiszor hallott tejről, tojásról, tüdőbeteg tehénről és egyéb élelmiszer-uzsoráról, hogy elronotta a .gyomrát. Ez nem nekem való hely, — gondolta ma gólban — és felmondás nélkül otthagyta szál-, lását. Miéig csak azt sem mondta, lioigy: pa pucs. Elhagyta a városházát, ment, mendegélt, áriéig icsak vissza sem nézett. Minden cél niél kül bolyongott a városihan, bámulta a fényes palotáikat, az elegáns korzót. Fiatal kis bo­gárka volt, — ezt már mesém elején is mond­tam-bondtam — nem csoda, ha elkápráz­tatta a fény, a pompa. Keresztül botorkált a Széchenyi-térén, — a nagy sárban majdnem otthagyta az irháját — és mintha a bogarak sorsának intézője sugalmazta volna, egyene sen a színháznak tartott. Óvatosan körüljárta a nagy épületet és miután konstatálta, hogy csak akkor lehet megtudni mit játszanák, ha bemegy a nézőtérre, — bement. És ez volt a veszte, mert gyógyíthatatlanul belebolondult a kar egyik szépébe. Hetekig ki se mozdult a színházból, az egyik páholy gipszdíszéin, meghúzódva, majd felfalta tekintetével szive bálványát. De, áh, a szerelem — esetleg éltet, de ,mem táplál. Keble olyan volt mint cgy háborgó tűzhányó, — a szerelem niián — de a gyomra 'bezzeg — üres. Nagyon rö telte, hogy amikor a szivének kellene megszólalni, a gyomra beszél, dé mit tehetett. Tapasztalat hol tudta már, hogy a felvonások közötti szü niet alatt lesz elegendő ideje körültekinteni, hol lehetne valami harapnivalóra szert tenni Óvatosan szétpislantott és a I'irois bugyellá rist hirdető szinlapon keresztül mászva be surrant a színházi büffóbe. Boldogult jó édesapja, amikor még a térdén lovagoltatta, sokszor mesélt neki azok ról a masebeli kincseikről, amelyek halandó ember elől el vannak rejtve és csak az sze­rezheti meg, aki tudja a jelszót, ö tudta. Mi­előbb 'belépett az ajtón — látszott rajta, hogy megvan illetődve — szinte áhítattal súgta a sütemények 'felé: — Szezám tárulj! (Azt hitte álmodik és mert olvasta az Enilber tragédiáját, még saját iiiiciativájából hozzátette: — Alomkép ne mozdulj! Ugy reszketett, Mt, hogy felébred ós sze­renyen bútorozott Szobácskájában találja magát. De nem, az a sok finom! holmi nem álom, nem, inkább kemény. Észrevétlen be­fúrta maigát egy habossüteiménybe (és falta, falta, falta, talán még most is hainzsolná, ha egy kegyetlen ember észre nem veszi. Az em­bereik irigyük, sajnálta szegény, kis isten­adta muszkától a finom süteményt és he­árulta annak a tündérnek, — legalább a mi bogárkánk annak látta — aki a culkorfalatok őrzésével van megbízva. Képzeljék, — irtó­zatos anég elgondolni is, — a csúnya embe­rek megakarták ölni. De én nem engedtem, — ugy-e jól tet­tem gyerekeik — odaugrottam és megmen­tettem az életét. Nekem nagyon jó sziveim van, de legyetek meggyőződve, ha azt a bá­csit akarták volna meglincselni, alki ilyen süteményeket árusit, — Isten bizony — részt vettem volna benne, pedig olyan szivein van, mint az irósivaj, amiből a cukrászsütemény valamikor készült. (L r.) — A miniszterelnök kihallgatása a király­nál. Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósító­nak: Gróf Tisza István, miniszterelnök pén­tek reggel .a .királyhidai személyvonattal Bécsbe érkezett. A bamkgassei Magyar Ház­ban, ahol megszállott, elsőbben báró Rósz ner Ervin ő felsége személye körüli minisz­ter látogatását fogadta. A miniszterelnök az­után báró Buridn István külügyminiszterrel folytatott megbeszélést, majd Scihönbrunnba hajtatott, ahol >a király hosszabb magánki­hallgatáson fogadta. — Működésben a liszthivatal. A liszt- és konyérjegyeik már készen várják, hogy a rendőrök rendeltetési helyükre szállítsák őket. A városi 'iiszthivatalban most még csak a lisztösszeirás adatait dolgozzák fel, de ja­nuár tizenötödikére az utalványok is kézbe­sítve iesznek. Fehér, zöld és kék jegyek ké­szülitek és egyelőre csak január hóra érvé­nyesek. — Sebesült francia katona Aradon. Arad­iéi jelentik: Aiz aradi várban lévő helyőrségi kórházban élénk feltűnést keltett egy uj se­besült katona, alki a francia hadscrogüjon szolgált s azdk közül való, akik résztvettek a szaloniki-i expedícióban és a szerb-mace­dóniai harcokbau. A 'francia katona elmon­dotta, hogy Jaam Chorcelmk hitvják, a pol­gári életben miarseillcsi kikötőmunkás. Minit év november 27-én helyezték el őket egy fran­cia csapatszállító hajón. Négy napig utaztak a Földközi tengeren angol és francia hadi­hajók védelme alatt. Szalonikibe érve mind­annyiakat magánházakban, szállásolták cl. Egy lilét múlva megjött a parancs az indu­lásra ós a liolgár-m'acedóiiiai határon lévő Gevgbéli helységig szállították őket, onnan pedig gyalog masíroztak a tíz kilométernyi távolságra lcivő harctérre. Résztvett a doirn­nii übközeblxm, amely egyike volt a legbeve­seblieknelk laz egész balkáni háborúban. Igen jó felszerelésük volt, élelemben sem szenved­tek hiányt, azonkívül azeaf is kecsegtették őket, hogy győzelem esetén nagyobb összegű pénzajándékban részesülnek. Már maguk is azt hitték, hogy győzni fognak. De amikor ,meg volt az első ütközet, a bolgárokról azon­nal nnás volt a nézetük. Olyan heves támadá­sokról, amilyeneket a bolgárok intéztek, so­ha az életben fogalmuk nem volt. Doirannál állásaik előtt hétszeres drótsövények voltak. A bolgárok az ütközet bevezetéseképen kon­centrikus ágyútűz alá fogták a franciákat. Ugy .hullottak a srapnellek és gránátok mint a záporeső. A tüzérségi előkészítés után a gyalogság rohamra indult. A bolgárok egy negyed óra alatt átvágták az összes drótsövé­nyeket és az állások közelébe jutottak. Egy fél óra multán már az összes állás az ő bir­tokukban volt. — Nem rendel szenet a város A városi tanács pénteki rendkívüli ülésén foglalkoz­tak a Városfejlesztő R.-T. ajánlatával, ame­lyet lapuinkban már részletesen ismertettünk. Á közönség szénnel való ellátását akarta a tanács biztositami, amikor arra gondolt, hogy nagyobb mennyiséget leköt a részvénytársa­ság által ajánlott szénből, amely olcsóbbnak látszott, mint a jelenlegi szénárak. A meg­rendelésből azonban nem lett semmi, mert 'ki­derült, hogv .a szén Szegedre szállítva eset­leg még többe kerülne, mint amennyiért bár­hol be léhet 'szerezni. — Az anyakönyvvezetői hivatal beszá­molója. Az állami anyakönyvvezetői hivatal most állította össze múlt évi munkás-ágúinak mérlegét. E szerint hejegyeztek a mu.lt évilien 2034 születést, (az 1914. évben 2692), 2182 ha­lálesetet (1914. "évben 1853) és 485 házasságot. 1914-ben 800). A marit éviben az újszülöttek kö­zött törvényes származása fin volt 877 (1914­ben 1198), leány 831 (1914-ben U30), törvény­telen származású fiu született 143 (1914-ben 185), leány 111 (1914-ben 135). Halva szüle­tett 46 fiu, 26 leány (1914-ben 58 fiu, 46 leányt). Az 1915. éviben elhalták iközött 1172 volt a férfi ós 1010 a nőnemű halott; (1914Íven 1031 férfi, 822 .nő). A minit évben ,a legtöbb, 236 gyermek született márciusban a legkevesedfb 121 júlvÁfban (1914-ben] legtöbb 250 rieeembeB­ben, legkevesebb 204 fel ruáirban született). Legtöbben, 235 balt el a nvult év december hónapjában, legkevesebb 158 ök,tóll>eiil>en 1914. évben legtöbben 184 májusban, legkevesebb 123 nowmberlien. A harctéren és a különböző városok kórházaiba,n elhalt katonák halál­esetei tudvalevőleg csalk utóla gosan a belügy­miniszter külön rendeletére lesznek anya­könyvezve. Szegeden eddig 'alig 100—150 ka­tona halálának"bejegyzése lett elrendelve. — Adományok. A Szegedi Zsidó Nőegye sülét hadikórháza köszönetet mond az ujesz­tendőre küldött adományokért. Ezek: Eudus Bentián 10 korona, dr. Reminger Jakahné 1 hordó sör, Spitzer Lajosné 1 torta és málna­szörp, Fiseher Lipót,né ozsonnatészta, WeLsz Mihály né sütemény, Sandljerg Henrik né gyümölcs, iBorényiné dió, Arany Károlyme sütemény, dir. Beígérné 10 korona, MoreiMió Károlyníé sütemiéiny, Hoffuuinn Jánosmó ozsonna kalács, dr. Weisz Gyuláné 2 iivog paprika. — Ujabb behívások. Ismét plakátok jelentek meg Saeiged utcáin, amelyek tudatják, hogy az 1873., 1874., 1875., 1876., 1877., 1891., 1896, és 1896. évben született védlkötelc-ek, továbbá a népfelkelésről, vagy a hadiszolgáltatások­ról szóló törvény alapján kirendelt, de ezen szolgálatból időköziién elbocsátott összes 1873­1897. évi születésű egyének (munkások, ko­csisok, hajcsárok stb.) akik az ujabb népföl­kelői fegyveres szolgálatra alkalmasoknak találtattak, 1916. év január 17-én bevonulni Ui vtoznak. ahhoz a kiegéhzitő parancsnok­sághoz, amely az igazolványi lapjukon föl van Hintet ve. A névleg fölmentettek nem tar­toznak .W'onulni, Azon népfölkelésre kötele­zettek, akilkneik a uépfölkelési igazolványi L

Next

/
Thumbnails
Contents