Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 4. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged; 1916. január 6. A haléi öve az Északi-tengertől az Alpokig. — Keilermann Bernhard cikke. — És a megszállás tovább tart! •Az egész, sok száz kilométer hosszú fronton az Északi,tengertől Svájcig, ott felkúsznak a mi derék katonáink az árkokban. Éjjel és nappal és most ebben a pillanatban is. Fönt Flandriában térdig érő vizben. A szivattyúk dolgoznak ugyan, de ez nem sokat változtat a helyzetien. A eementezés, gerendák, oszlopok és fomatok dacára is napnap mellett beomlanak az árkdk, amelyeket aztán fáradságos munkával mindig újból és ujlból kell kiépiteini. Há elhagyják ezeket az árikclkat, ,akkor több kilométernyi távolságra vizben kell gázolniok. A Champagncban fehérek a mészpéptől, az Argonnokban és Vogézokban a fejük Ibmibjáig sárosak. Itt is dolgoznak ,a szivattyúik, begy megbirkózzanak a vizzel. Patakokban zubog az eső, havazik 'és vihar dul. A hideg csak ugy eszi az embereket. Mikor hátra mennek pihenni, sclkan botra táímaszkodva mennék, mert a lábaik meggémberednek a vizben ós fagyban. A világnak egy 'hadserege sem vetett ennyi energiát latiba. Maga Napoleon sem kockáztathatta volna meg, hogy az ő megedzett seregeit ilyen viszontagságoknak kitegye. Katonáink kemény akarata megtizsereződött. Bokáig gázol ,a vériben, az ellenség vérében és oh a saját kedves haj társainak is a vérében és homlokát babér disziti. Iszapban és viziten, szétázott Ós szétlőtt homckszákok közt áll a katona a szűk ároklabirintusban, a bomrJkzsákcfc várai, rongyokká szétlőtt falak és szilánkiké lőtt fák gyökérzete mögött. A tengerparttól, ahol a ten,gier téli hullámai .gördülnek a part felé, le a svájci határiig, ahol a hegyek havasokká csúcsosodnak. Százezer ember áll e pillanatban fegyverrel, minden öt-tiz lépésre egy és kémlelődik. A homokzsákok sáncai mögül éjjel-nappal leskelődnek a gépfegyverek. A toédlves állásokban összekuporodva ffeikiiisizinefc ia bajtársaik, készen arra, hogy a megfigyelők kiáltására fegyvereikkel .helyükre rohanjanak ós kockára tegyék az életüket, miként azt már tizenhét hónap óta teszik. A viz lecsurog a falakról, ők azonban hallgatnak, szemük az otthont keresi. Az árok kicsiny agyagfülkéihen fekiiszmelk, sáros köpenyben, sáros csizmában és alusznak és semmire sem gondéinak. Ha kiált az őr, felriadnak. Kanalazzák a levest, mialatt a viz lecsurog a homokzsákok közt és az eső átáztatja azokat. Néhány görbe karó, eliszaposodott drótfonat, sárga esőiével telt gránáttölcsér, ittott ruhafoszlány, félig a f,öldll>e süppedt halottak, akilk betek óta ugy vannak ott 'kürt, mert nem lehetett őket eltakarítani — és odaát harminc, ötven', Száz méternyire az ellenség. Ez miniden, amit látnak, ami az ő világuk. A félig iszap és sár közé sülyedt karók és dróthálók között sóik száz kilométer hosszúságban a halál öve terül el. Ezen az élettelen, síri csendes sávon keresztül senki sem tud jutni, sem éjjel, sem nappal. ISzalkazolk, századok, zászlóaljak, ezredek tűntek el a halálrak ezen öv'eben. Erőteljes " férfiak százezrei, akiknek hivatásuk lett volna élni és munkálkodni. A rommá lőtt falivakból már jönnek a patkányok és túrnak a földben. iSoudieZ körül — igy mesélik' a foglyok — csapatosan jönnek. A varjaik kárognak és mohón kiáltoznak. Nem szabad félni és elsápadni! A háború irgalmatlan. Aki nincs itit elül, egészen elül, annak nincs joga reszketni. Mert nem sókat kivánunk azoktól, akik biztonságban vannak, amikor azt 'kivárniuk, hogy nézzenek az igazság szemébe. Aki meghalt, ,az odavan és most van még sokkal borzalmasabb is, mint halottnak lenni. Nem egy angol vagy francia bujt elő a homokzsákok mögül amikor idegei fölmondták a szolgálatot é® megváltásul kérte a halált. És ,a halál, az mindenütt jelenlevő. Amilyen hosszú a front a tengertől az Alpokig, mindenütt ott van. A hegyesgolyók zizegnek lés keresztülbaijnak a lőréseken, a vétőaknáik és kézigránátok -megtalálják a magúik útját. A messziről érkező gránátok recsegve-ropogva csapódnak le. A lövészárok egy része megrendül és a levegőibe röpül. A halál magával ragad tisztet és közikatonát. A halál mindenütt jelenlevő. A rommá lőtt falvakban, ahol a katona pihenőt keres, az erdőkben, bokrok közt és rejtekhelyeken, ahol az ágyuk dörögnek, fönt a levegőiben és lent a föld alatt, mindenütt ott van. Tisztesség a hősnek, aki ebben a pillanatban esik el! A halál öivéneik, mely keresztül húzódik Belgiumon, Franciaországon és az Elszászon, megvannak a -maga gyújtópontjai, kráterjei, amelyek folyton 'forrnak, ki-kitörnék és vért meg tüzet okádnak. Az Yser-csatorna, Souchez és Vimy, Berry és au Bac, Tahure, a Champagne magaslatai, Vouquois magaslata (amely ezreket meg ezreket nyelt el), -a Priésterwald, a Hartmannsweilerkopf. Ezek és .más pontok a. kráterek, amelyek szünet nélkül forrnak. Egyszerre csak süvítés hallszik a levegőből és rajokban röpül a gránát. Mint valami nehéz kalapácsok csapódnak órákhc&szat a lövészárlkokra és péppó kalapálják azokat. Támadás! Ez a lövészárokrész össze van rombolva és védtelen. Az ellenség betör. ISüvit'és hallszik a levegőből és piost a mi gránátjaink repülnek át. Az elveszett árokrész mögé függönyt akasztanak füstiből, gázokból és lacélszilánkoltóból. iSenlkiseim tud keresztülhatolni rajta, az ellenség képtelen erősitést hozni. Ellen támadás! Tartalékunk előtör, az ellenség ellövi utolsó töltényeit, kiimerül és az árokrész megint a mienk. Mindig ugyan igy folyik le. Mindig egyformán borzalmas, heves ós egyformán hősies. Franciaország meg van szállva és újból és uj'ból megkísérli, hogy több vagy kevesebb vérnek és lőszernek a felhasználásával szétrepessze azt az acélgyűrűt, mely reátapad. Az a jelentéktelen rés. melyet gránátjai ezen a gyűrűn ütmeik, egy-kettőre betömődilk. Igy történt, ez májusiban és jnniuaban a Imréttomagaslatnál, i.gy szeptemberiben és októberijén Loosnál, Vimynél és a Champagnelban. A gránátok és foitógázas bombák millióit és millióit vetette Franciaország megszállóira — eredménytelenül. Ezredei, bármily bátran s hősiesen támadta is>, hasztalanul morzsolodtak szét. A m'i sáncunk áll! Joffre és French mindent megpróbáltak, de belátták tehetetlenségüket ós kétségbeesetten és kimerülten abbahagyták a harcot. Vájjon Castelnau ismeri azt a titkot, amelyet Joffre és French nem tudott kipuhatolni? Telefon^ automobil, vasút,, messzebordó ágyú és határtalan mennyiségű lőszer a támadás éis védekezés .módszerét alapjában változtatta meg. Ez a háiboru nem a férfi férfi elleni, a vitézségnek a vitézségerei való küzdelme, hanem az ipa.r harca. Két kontinens szénbányái, vastárnái, vegyészeti gyárai, esztergapadjai harcolnak egymással, az agyvelők és feltalálók háborúja ez. A mai katona Vitéz, iskolázott gépész, aki élete latbavetésével szolgálja ki ezt az óriási gépet, amelyet népek gondoltak ki, folyton javitottalk és mind szörnyűségesebbé és pókoliabbá alakítanak. Más uj, lángéi méjai módszereik kellenek ezen rettenetes apparátus megsemmisítésére. lEllenégeink ezeket a módszeréket még nem találták ki, sőt még távol járnak attól. Egy lövészárok elvesz és ismét visszakerül. Ez az egész. Nyugaton semmi fontos. És a megszállás tovább tart. A 'puskáik szólamak a lövészárokban, a világító .gömbök fölszállanak .a sötét éjszakában, a fényszóróik tapogatóznak. Az aknafejeikben lés megfigyelő üregekben ott kuporognak eső és hó közepette a megfigyelő őrök. A repülőik ott fönn surrognak a jeges hidegben, az ütegek egymásra tüzelnek. A föld méhében árkászok turkálnak, az akna felrobban. Ha a katona szállásán szalmán fekszik és alszik, álmában a lecsapó gránátok recsegését hallja. Az otthona, a felesége és a gyermeké képe mind jobban és jobban elfakul az emlékezetében. A múlt évben, 1914 telén mithosz keletkezett a harctéren. Fönt Flandriában — imikor, hol, kicsoda? — itt is, ott is, mindenütt repülőgépet láttak. 'Hatalmasan röpködött, majd lejclblb ereszkedett. Nem volt rajta jelVény, de senkisem lőtt reája. Nagy, fehér lolbogó lebegett a szárnyai alatt, amely azt hirdette: Fegyverszünet! (Báke! Azóta senkisem látta, pedig egy egész esztendő telt el ezalatt. A megszállás továllb tart. És a katona ott áll ahelyén bátran, hűségesen, pompásan. És igy fog ott állani a bátor, a hűséges, a pompás, amiig a haza ezt megkívánja tőle. Amig elesik ... A napnak és az éjszakának egy órájában sem volna szabad ezekről a hűséges vitézekről megfeledkeznünk. A szezon legnagyobb szenzációja í jön {artuár hó 7-én az Urániába. férfi és női divafeikkek legnagyobb raktára. — Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. Délmagt/arorszáff előfizetési ára Szegeden: egy évre . . . 24.— kor. félévre ... 12.— „ negyedévre . . 6.— „ egy hónapra. . 2.— „ Vidéken: egy évre . . . 28.— kor. félévre ... 14.— , negyedévre . . 7.— „