Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-06 / 4. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged; 1916. január 6. A haléi öve az Északi-tengertől az Alpokig. — Keilermann Bernhard cikke. — És a megszállás tovább tart! •Az egész, sok száz kilométer hosszú fron­ton az Északi,tengertől Svájcig, ott felkúsz­nak a mi derék katonáink az árkokban. Éj­jel és nappal és most ebben a pillanatban is. Fönt Flandriában térdig érő vizben. A szivattyúk dolgoznak ugyan, de ez nem so­kat változtat a helyzetien. A eementezés, ge­rendák, oszlopok és fomatok dacára is nap­nap mellett beomlanak az árkdk, amelyeket aztán fáradságos munkával mindig újból és ujlból kell kiépiteini. Há elhagyják ezeket az árikclkat, ,akkor több kilométernyi távolságra vizben kell gázolniok. A Champagncban fe­hérek a mészpéptől, az Argonnokban és Vogézokban a fejük Ibmibjáig sárosak. Itt is dolgoznak ,a szivattyúik, begy megbirkózza­nak a vizzel. Patakokban zubog az eső, havazik 'és vi­har dul. A hideg csak ugy eszi az embere­ket. Mikor hátra mennek pihenni, sclkan botra táímaszkodva mennék, mert a lábaik meggémberednek a vizben ós fagyban. A vi­lágnak egy 'hadserege sem vetett ennyi ener­giát latiba. Maga Napoleon sem kockáztat­hatta volna meg, hogy az ő megedzett se­regeit ilyen viszontagságoknak kitegye. Ka­tonáink kemény akarata megtizsereződött. Bokáig gázol ,a vériben, az ellenség vérében és oh a saját kedves haj társainak is a véré­ben és homlokát babér disziti. Iszapban és viziten, szétázott Ós szétlőtt homckszákok közt áll a katona a szűk árok­labirintusban, a bomrJkzsákcfc várai, ron­gyokká szétlőtt falak és szilánkiké lőtt fák gyökérzete mögött. A tengerparttól, ahol a ten,gier téli hullámai .gördülnek a part felé, le a svájci határiig, ahol a hegyek havasokká csúcsosodnak. Százezer ember áll e pillanat­ban fegyverrel, minden öt-tiz lépésre egy és kémlelődik. A homokzsákok sáncai mögül éjjel-nappal leskelődnek a gépfegyverek. A toédlves állásokban összekuporodva ffeikiiisizi­nefc ia bajtársaik, készen arra, hogy a meg­figyelők kiáltására fegyvereikkel .helyükre rohanjanak ós kockára tegyék az életüket, miként azt már tizenhét hónap óta teszik. A viz lecsurog a falakról, ők azonban hall­gatnak, szemük az otthont keresi. Az árok kicsiny agyagfülkéihen fekiiszmelk, sáros kö­penyben, sáros csizmában és alusznak és semmire sem gondéinak. Ha kiált az őr, fel­riadnak. Kanalazzák a levest, mialatt a viz lecsurog a homokzsákok közt és az eső át­áztatja azokat. Néhány görbe karó, eliszaposodott drót­fonat, sárga esőiével telt gránáttölcsér, itt­ott ruhafoszlány, félig a f,öldll>e süppedt ha­lottak, akilk betek óta ugy vannak ott 'kürt, mert nem lehetett őket eltakarítani — és odaát harminc, ötven', Száz méternyire az ellenség. Ez miniden, amit látnak, ami az ő világuk. A félig iszap és sár közé sülyedt karók és dróthálók között sóik száz kilométer hosszúságban a halál öve terül el. Ezen az élettelen, síri csendes sávon keresztül senki sem tud jutni, sem éjjel, sem nappal. ISzalka­zolk, századok, zászlóaljak, ezredek tűntek el a halálrak ezen öv'eben. Erőteljes " férfiak százezrei, akiknek hivatásuk lett volna élni és munkálkodni. A rommá lőtt falivakból már jönnek a patkányok és túrnak a földben. iSoudieZ kö­rül — igy mesélik' a foglyok — csapatosan jönnek. A varjaik kárognak és mohón kiál­toznak. Nem szabad félni és elsápadni! A háború irgalmatlan. Aki nincs itit elül, egé­szen elül, annak nincs joga reszketni. Mert nem sókat kivánunk azoktól, akik biztonság­ban vannak, amikor azt 'kivárniuk, hogy néz­zenek az igazság szemébe. Aki meghalt, ,az odavan és most van még sokkal borzalma­sabb is, mint halottnak lenni. Nem egy an­gol vagy francia bujt elő a homokzsákok mögül amikor idegei fölmondták a szolgá­latot é® megváltásul kérte a halált. És ,a halál, az mindenütt jelenlevő. Ami­lyen hosszú a front a tengertől az Alpokig, mindenütt ott van. A hegyesgolyók zizegnek lés keresztülbaijnak a lőréseken, a vétőaknáik és kézigránátok -megtalálják a magúik útját. A messziről érkező gránátok recsegve-ropog­va csapódnak le. A lövészárok egy része meg­rendül és a levegőibe röpül. A halál magával ragad tisztet és közikatonát. A halál minde­nütt jelenlevő. A rommá lőtt falvakban, ahol a katona pihenőt keres, az erdőkben, bokrok közt és rejtekhelyeken, ahol az ágyuk dö­rögnek, fönt a levegőiben és lent a föld alatt, mindenütt ott van. Tisztesség a hősnek, aki ebben a pilla­natban esik el! A halál öivéneik, mely keresztül húzódik Belgiumon, Franciaországon és az Elszá­szon, megvannak a -maga gyújtópontjai, krá­terjei, amelyek folyton 'forrnak, ki-kitörnék és vért meg tüzet okádnak. Az Yser-csatorna, Souchez és Vimy, Berry és au Bac, Tahure, a Champagne magaslatai, Vouquois magas­lata (amely ezreket meg ezreket nyelt el), -a Priésterwald, a Hartmannsweilerkopf. Ezek és .más pontok a. kráterek, amelyek szünet nélkül forrnak. Egyszerre csak süvítés hall­szik a levegőből és rajokban röpül a gránát. Mint valami nehéz kalapácsok csapódnak órákhc&szat a lövészárlkokra és péppó kala­pálják azokat. Támadás! Ez a lövészárok­rész össze van rombolva és védtelen. Az el­lenség betör. ISüvit'és hallszik a levegőből és piost a mi gránátjaink repülnek át. Az elve­szett árokrész mögé függönyt akasztanak füstiből, gázokból és lacélszilánkoltóból. iSenlki­seim tud keresztülhatolni rajta, az ellenség képtelen erősitést hozni. Ellen támadás! Tar­talékunk előtör, az ellenség ellövi utolsó töl­tényeit, kiimerül és az árokrész megint a mi­enk. Mindig ugyan igy folyik le. Mindig egy­formán borzalmas, heves ós egyformán hő­sies. Franciaország meg van szállva és újból és uj'ból megkísérli, hogy több vagy kevesebb vérnek és lőszernek a felhasználásával szét­repessze azt az acélgyűrűt, mely reátapad. Az a jelentéktelen rés. melyet gránátjai ezen a gyűrűn ütmeik, egy-kettőre betömődilk. Igy történt, ez májusiban és jnniuaban a Imrétto­magaslatnál, i.gy szeptemberiben és október­ijén Loosnál, Vimynél és a Champagnelban. A gránátok és foitógázas bombák millióit és millióit vetette Franciaország megszállóira — eredménytelenül. Ezredei, bármily bátran s hősiesen támadta is>, hasztalanul morzsolod­tak szét. A m'i sáncunk áll! Joffre és French mindent megpróbáltak, de belátták tehetet­lenségüket ós kétségbeesetten és kimerülten abbahagyták a harcot. Vájjon Castelnau is­meri azt a titkot, amelyet Joffre és French nem tudott kipuhatolni? Telefon^ automobil, vasút,, messzebordó ágyú és határtalan mennyiségű lőszer a tá­madás éis védekezés .módszerét alapjában vál­toztatta meg. Ez a háiboru nem a férfi férfi elleni, a vitézségnek a vitézségerei való küz­delme, hanem az ipa.r harca. Két kontinens szénbányái, vastárnái, vegyészeti gyárai, esztergapadjai harcolnak egymással, az agy­velők és feltalálók háborúja ez. A mai ka­tona Vitéz, iskolázott gépész, aki élete latba­vetésével szolgálja ki ezt az óriási gépet, amelyet népek gondoltak ki, folyton javitot­talk és mind szörnyűségesebbé és pókoliabbá alakítanak. Más uj, lángéi méjai módszereik kellenek ezen rettenetes apparátus megsem­misítésére. lEllenégeink ezeket a módszeréket még nem találták ki, sőt még távol járnak attól. Egy lövészárok elvesz és ismét vissza­kerül. Ez az egész. Nyugaton semmi fontos. És a megszállás tovább tart. A 'puskáik szólamak a lövészárokban, a világító .gömbök fölszállanak .a sötét éjszaká­ban, a fényszóróik tapogatóznak. Az akna­fejeikben lés megfigyelő üregekben ott kupo­rognak eső és hó közepette a megfigyelő őrök. A repülőik ott fönn surrognak a jeges hidegben, az ütegek egymásra tüzelnek. A föld méhében árkászok turkálnak, az akna felrobban. Ha a katona szállásán szalmán fekszik és alszik, álmában a lecsapó gráná­tok recsegését hallja. Az otthona, a felesége és a gyermeké képe mind jobban és jobban elfakul az emlékezetében. A múlt évben, 1914 telén mithosz kelet­kezett a harctéren. Fönt Flandriában — imi­kor, hol, kicsoda? — itt is, ott is, mindenütt repülőgépet láttak. 'Hatalmasan röpködött, majd lejclblb ereszkedett. Nem volt rajta jel­Vény, de senkisem lőtt reája. Nagy, fehér lolbogó lebegett a szárnyai alatt, amely azt hirdette: Fegyverszünet! (Báke! Azóta senkisem látta, pedig egy egész esztendő telt el ezalatt. A megszállás továllb tart. És a katona ott áll ahelyén bátran, hű­ségesen, pompásan. És igy fog ott állani a bátor, a hűséges, a pompás, amiig a haza ezt megkívánja tőle. Amig elesik ... A napnak és az éjszakának egy órájában sem volna szabad ezekről a hűséges vitézek­ről megfeledkeznünk. A szezon legna­gyobb szenzációja í jön {artuár hó 7-én az Urániába. férfi és női divafeikkek legnagyobb raktára. — Legmegbízhatóbb cég. :: Legolcsóbb beszerzési forrás. Csekonics-u. 6. Széchenyi-tér 17. Telefon 854. Telefon 855. Délmagt/arorszáff előfizetési ára Szegeden: egy évre . . . 24.— kor. félévre ... 12.— „ negyedévre . . 6.— „ egy hónapra. . 2.— „ Vidéken: egy évre . . . 28.— kor. félévre ... 14.— , negyedévre . . 7.— „

Next

/
Thumbnails
Contents