Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-18 / 15. szám

Szeged, 1916. Y. évfolyam 15. szám. Kedd, január 18. Montenegró letette a fegyvert. A képviselőház hétfői ülésén, déli fél egy órakor, gróf Tisza István miniszterelnök szó­lásra emelkedett és keresetlen szavakban adta hírül azt a történelmi jelentőségű ese­ményt, hogy Montenegró győzelmes csapa­taink előtt letette a fegyvert és békéért kö­nyörög. Tizennyolc hónapi háborúskodás után ez az első hir arról, hogy egyik ellen­ségünk már belátta tehetetlenségét és fel­ismerte, hogy nemzeti létét csak a feltétel nélikiil való megadással mentheti meg. Épen ebben rejlik az esemény történelmi fontos­sága. Helyesen állapította meg a miniszter­elnök, hogy az eset túlbecsülése nélkül, mindenképen örvendetes esemény Monte­negró kapitulációja, mert a monarchia és a •magyar nemzet eddigi kitartásának, eddigi hősiességének első gyümölcse. Kétségtelen amellett, hogy a monteneg­rói diadalmas hadjáratunknak sztratégiailag •és külpolitikailag is nagy és hasznos követ­kezményei lesznek. Sztratégiailag elsősor­ban az a következménye, hogy balkáni had­erőnk egy része felszabadul, melyet a szük­séghez képest máshol foglalkozta ihatunk. Másik nem ,kevésbbé fontos következmé­nye az, hogy a Lovcen birtokában a catta­rói-öblöt, amely most már a szárazföld és a tenger felöl egyaránt megközelíthetetlen, elsőrendő hadikikötővé rendezhetjük be, a mi által az olasz önteltség dacára, az Ad­ria fölötti hegemóniát a hatalmunkba kerít­jük. Ezenkívül Montenegrón keresztül meg­kezdhetjük az albániai hadmüveleteket, a hol az utolsó csapás következik a szétug­rasztott szerb seregre és az első érzékeny vereség a hitszegő olaszokra, akik Valonát, mint a féltékenységük zálogát őrzik, resz­ketve őrzik az Adria innenső partján. Az esemény külpolitikai hatása minden messzebbmenő kombináció nélkül abból áll, hogy egy ellenséges állam már elismerte hatalmunk fölényét és megszegte a többi el­lenségünkhöz fűződő szolidaritást. Az an­tant varázshatalma ezzel automatikusan fog megszűnni a többi állaimokkl szemben, áme­nek szintén abba a helyzetbe kerülnek, hogy különbékét kérjenek, Olaszország nem •akart, vagy nem tudott segíteni Nikitán, az olasz király apósán és igy ő tanácsolta azt, vagy legalább is belenyugodott abba, hogy Montenegró a mi kényünkre-kedvünkre hizza magát. Ez jellemző az olasz állapotok­ra is és bizonyára hamarosan visszhangja keletkezik ennek a felfogásnak az olasz közhangulatban. A semleges államoknak pe­dig egyenesen intő példa arra, hogy velünk szembe ne merjenek helyezkedni és ha jo­gos igényeik vannak, azt csak a mi oldalun­kon szerezhetik meg. A Balkánon most már olyan fölénybe kerültünk, hogy ezt az intő példát nem [tévesztheti szem elől a kény­szerhelyzetben levő Görögország sem, de különösen nem Románia, amely még szabad elhatározás előtt áll. Gróf Tisza István miniszterelnök a kép víselőházban a Pénziihtézeti Közlpont tár­gyalása közben a következő bejelentést tette: Tisztelt Ház! Engedélyt kérek egy pillanatra, hogy félbeszakítsam a tisztelt Ház tárgyalásait egy bejelentés megtétele céljából. (Halljuk! Halljuk!) Tiszteit Ház! A montenegrói király és a montenegrói kormány a győztes jóin­dulatához folyamodva béketárgyalások felvevését indítványozta. Erre válaszul minden tárgyalás előfeltételéül a feltétlen fegyverletevést jelöl­tük meg. (Élénk helyeslés.) Ép most kaptuk az értesítést, hogy Montenegró a feltétlen fegyverletevést elfogadta. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán) ennélfogva a kapituláció végrehaj­tása után meg fogjuk kezdhetni a béketárgyalást. (Élénk helyeslés a Ház minden ol­dalán.) Anélkül, hogy túlbecsülni akarnám ennek az esetnek a jelentőségét, azt hiszem, mindenesetre fontos, örvendetes esemény ez, amelyben a monarchia és a magyar nemzet eddigi kitartásának, eddigi hősiességének első gyümölcsét élvezi. (Hosszan­tartó zajos taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Höfer altábornagy a .következőket jelenti Montenegró kapitulálásáról: BUDAPEST, január 17, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Montenegró ki­rálya és a montenegrói kormány január tizenharmadikán az ellenségeskedés meg­szüntetését és a béketárgyalások folyamatbatételét kérték. Azt feleltük, hogy ezt a kérelmet csak azután teljesíthetjük, ha a montenegrói hadsereg feltétel nélkül való fegyverletételre irányuló követelésünket elfogadta. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Görögországban államcsíny készül Az antant és a Venizelosz-párt a király ellen. — — Ultimátum Görögországhoz. — FRANKFURT, január 17. A „Frankfur­ter Zeitung" jelenti Konstantinápolyból: A görög helyzet forrong. A Venizelosz-párt nyíltan a király ellen foglal állást. Nem le­hetetlen, hogy az antant közreműködésé­vel államcsíny történik. ATHÉN, január 17. Az összes görög tartalék-korosztályokat behivták. SZÓFIA, január 17. Görögországgal minden összeköttetés megszakadt. Az an­tant azzal indokolja erőszakos fellépését, hogy Gunarisz a vezérkari főnökkel együtt német-barát politikát üz. ZÜRICH, január 17. Az antant Athén­ben ultimátumszerű jegyzéket nyújtott át. Az ultimátumban követeli, hogy Görögor­szág a központi hatalmak diplomáciai kép­viselőit azonnal távolítsák el és minden hi­vatalos érintkezést szüntessenek be a köz­ponti hatalmakkal. f i

Next

/
Thumbnails
Contents