Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-15 / 12. szám

1 Szeged, 1916. Január 15. DÉLMÁGYATÍOESZAG 7. nein három arasznyira ágaskodván, ilyképDen ontó ki borgőzös lelke keserveit: — Akit nem érdekel az erdélyi románok szörnyű helyzete, az annak a bizonyítékát szolgáltatja, hogy teljesen híján van a nemzeti méltóságnak. A korcsmai próféta nagy garral mondott kirohanása nagyszerű hutást ért el a választóknál, ezek ugyanis az ékes beszédre öklüket emelgették 'Gogdra és nagy lelkesedésükben ugy elkergették a pemuhajdert, hogy az oda soha többé be néni teszi a lábát. A szerb seregre többet nem lehet számítani. Zürich, január 14. Az olasz sajtó teljesen tájékozatlan az albániai helyzetről és ugyanaznap egyik lap kétségbeesetten, a másik bizakodóan ir róla. Az olasz kormány jónak látta, hogy optimizmust és pesszimizmust egyaránt mérsékelje és szócsövében, a Giornale d'Italiában cikket adott közre, mély a szerb hadsereg katasztrofális visszavonulásának sötét képével kezdődik, majd ezeket mondja: — A szerb hadsereg legalább iis ia legközelebbi jövőben katonai föladatok megoldására képtelen. Az albán hegyvidéken való átvonulás alkalmával a tisztikar kénytelenségből föláldozta értékes tüzérségi anyagát, egész munícióját és a trént, szóval mindazt a hadianyagot, amire harcoló hadseregnek szüksége van. Mekkora lehet ia megmaradt csapátok száma? Százezer vagy ötvenezer? Nagyon nehéz a válasz, mert a különböző oszlopok saját felelősségükre és veszélyükre a legkülönbözőbb visszavonulási irányokat választották. Mindenesetre bizonyos és ezt Olaszországba menekült szerb tisztek is bizonyítják, liogy a megmaradt tízezrek állapota több mint szomorú. Aki Albániát nem ismeri, nem alkothat magárnak fogalmat arról az óriási munkáról és azokról a hallatlan nehézségekről, mellyel az olasz katonák otí megbirkóztak. Hiába keresték az övig érő viz alatt, amely októbertől márciusig elönti a fél országot, a régi Via Egnatia és a régi velencei parti ut nyomait. Hidak nincsenek, ugy, liogy a Volussa, a Skumbi és Semeni folyók egészen járhatatlanok. Az olasz katonák a barbarizmusnak és a nyomornak ezeket a nyomait eltüntették. A széles folyókra olasz csapatok hidat vertek, amelyek a legsúlyosabb teher alatt sem roppannak össze. Utakat épitettek, amelyek igazában hidaknál nem egyebek. Most azon iparkodik az olasz expedíciós sereg, hogy megfékezze a lázongó albán törzseket, amelyek sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a szerb hadsereg és a szerb menekülők visszavonulása katasztrofális lett. Ezek a törzsek egész ezredeket megtámadtak, körülzártak és megtizedellek. A törökök nagy offenzívára készülnek. Athén, január 14. A Messager d'Athénes közli, hogy a törökök részéről támadás várható. Minden fegyverbiró török férfit, azokat is, akik a katonáskodástól pénzzel váltották meg magukat, behívták s ily módon százezrekre menő uj hadsereg fog alakulni. Kalodont uj csomagolás. ii « J? •zaxaví -"swidsisfe. jTKV.VVy.vo^ c,. \j>J S „„ • "J. 4 „v. FOG-CRÉME ^Egészség, htsg áirmegviagU887.éviJui.hjgrikan^ A mai viszonyok kényszerítenek bennünket arra, hogy közel 30 év óta forgalomban levő csomagolását a „KALODONT" fogkrémünknek megváltoztassuk. A tubus csomagolása ezután nem tokban lesz, mint eddig, hanem redőzött dobozban, melynek jelzése és színezése ugyanolyan, mint a mi tubus cimkénké, mely minden államban törvényileg védve van. . .„ A világszerte ismert és mindenütt kedvelt „Kalodont" ezután is, mint eddig, felülmulhatlan minőségben kerül forgalomba. F. A. Fia és Ta. A^aa, BERLIN. Sarg WIEN, IV. A görögök utat nyitnak a németeknek. Genf, január 14. A lyoni „Progrés" athéni értesülése szerint a Florinában állomásozó görög hadosztály parancsot kapott, hogy Larisszába vonuljon vissza, hogy a NUínasztirből jövő német csapatoknak akadálytalan átvonulást biztositsdn. Az olaszok háborús irodalma. — Az árulás tükre. — Voltólini gróf fönti cimcn a Vossische Zeitung legutóbbi számában ezeket irja: Kilenc hónapnyi időt engedett meg magának Olaszország, mig ledobta magáról az álarcot és árulása befejezett ténnyé változott. Ezalatt a-kilenc hónap alatt tőle telhetőleg ugy katonailag, mint pénzügyileg készült fel, ugy, hogy iól felkészülten" támadhatta volt szövetségesét hátba. De fölkészült a háborúra irodalmi téren is. Ami 1914. nyara és 1915. májusa között a könyvpiacon megjelent, az mind Olaszország szövetségese elleni gyűlöletének a bélyegét hordja magán. Aki erről meg akar győződni, az csak lapozza végig a milanói Ráva kiadványát, amelyet az időszerű röpiratokból álíi'iött össze. Salvemini Oaetauo például „Háború vagy semlegesség" cimen lángoló hévvel követeli a szövetséges monarchia ellen a háborút, Ojetti Uog 'mükritikus 1866-ért revansra tüzeli a földiéit és gyalázza a német kultúrát és civilizációt, Alberti Mario pedig „Adria és Középtenger" cimü könyvében a mellett bizonykodik, hogy az esetben, ha az Adria olasszá válik, Trieszt és Fiume mitsern vészit gazdasági tekintetben. Ferrero Quelrnino kifejti, hogy a világháborúnak az oka Németország. Borgese tanár valóságos apotheozissal magasztalja a világháborút, a mely „.Olaszország felszabadító háborúja." Fs ez a 'Borgese német egyetemeken végezte a tanulmányait 1 Nem ehhez a kiadvány-sorozathoz tartozik ugyan, de rendkívül .jellemző e korszak irodalmára Traversi Gianinp drarnaturgusnak a miivé: „A hunok és a többiek", megfelelő rajzokkal és karikaturaxkal. Kik ezek a hunok, az nem szorul magyarázatra. Az egyetlen iró, aki legalább formailag alkotott érdemes munkát, Benelli Sem, akkor még remete Levantóban, ma pedig mint katona kiizd a fronton. Ámde az esztétikailag kiváló forrna dacára is (Benellinek az a törekvése, hogy a németséget olvasót előtt gyalázza és a rómaiságot képviselő olaszsággal szemben csekélyebb értékűnek mirösitsé. Miivének cime: „A centaurok lakodalma." Ez a dráma a középkori császárság legköltőibb korából, III. Ottó idejéből veszi a tárgyát. Cselekvénye rövid vonásokban: • ,'í. Ottó, egy hősi dinasztia szép, de beteges sarja. Itá iába jött, hogy az örök város romjain fölépítse a római-német császárság uj, mithikus fénnyel övezett székhelyét. Ez ellen a terv ellen fellázad Crescenzio, a nemes római, akinek lelke telve van az antik hagyományoktól. Ottó ideáljával szemben lángoló szavakkal fölébreszti a római népben az ó-római köztársaság visszaállítására irányuló vágyat. Ámde a császár erősebb. Á lázadó Crescenziót az Angyalvárban körülzárják. Ottóban megnyilatkozik a <?sá* szári nagylelkűség és Crescenziót meghívja a Monté Mario lábánál levő táborába egy megooszelésre. Crescenzio néhány lovagja és szép felesége, Stefánia kíséretéiben éjnek idején meg is jelenik a megbeszélésen. Azonban a császár kívánságainak nem enged. A szokatlan ellenkezés miatt feldühödve, Ottó megparancsolja lovagjainak, hogy a lázadót niegöijék. Rövid harc, amelynek küzdelméből kicsendül Crescenziónak feleségétől való búcsúszava és a vissza nem hozható mult rajongója meghal a lovagok kardcsapásai alatt. A katonák meg akarják ölni Stefániát is. Ekkor a császár tekintete ráesik a szép nőre, akit a lovagok győzelmi zsákmányul