Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-05 / 291. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. december 5. Ahova a szerbek menekülnek. A hétről. (A viz ára.) A hatásáig orvosolni kívánja a vízhiányt és arra két kut. fúrása mellett egy módot talál: drágítani a vizet. (Az évti­zedes probléma megoldása így valóban egy­szerű és talán a legegyszerűbbé kellene tenni n,gy, hogy csak a vizet drágítanák. 'Fölösle­ges minden más intézkedés, ha például azt mondják, hogy a viz köbméterének ára 27 korona 49 fillér. Bizonyos, hogy igy takaré­koskodni fog mindenki a vizzel és jól meg­nézi majd mindenki azt a néhány csöppet, amit mosdáshoz elhasznál. Tessék elhinni, ez a beállítás csöppet sehi bizarr. Amikor forró nyári napokon (kétségtelen és vitathatla.ii a nagy, kínos és epesztő vízhiány, akkor Sze­geden a vízpazarlás megszüntetésével akar­ják megszüntetni a vízhiányt. Hogy lelhet pazarolni azit, ami nincs? IÉS mikor pazarolja valaki a vizet? ;Ha például rossz a házi víz­vezeték és nem csináltatják meg? Tessék az ilyen esetet kihágásnak minősíteni és szigo­rúan büntetni. De nálunk korlátozni akarják azt a vízmennyiséget, amit egy-egy lakásban elfogyaszthatnak. A világ leghumorosabb dolgainak egyike lesz ez. A vízfogyasztás ugyanis majdnem egyenes arányban nő a kulturáltsággal. Vannak emberek, akiknek asztala éveken át nem lát szeszes italt. Ezek reggelihez, ebédhez, vacsorához vizet, (fo­gyasztanak. Vannak emberek, akik étkezés előtt és mtán megmossák a kezüket. Fhez csak vizet használhatnak. Vannak emberek, akik a mosdásnál tiszta vizet használnak a kéz és tiszta vizet az arc megmosásához. Vannak emberek, akik szájvizet is használ­nak. Vannak emberek, akik! a 'fürdéssel nem várják be azt az időt, amig mint B) osztályú íiépfol kelők sorozásra ikerülnek és a tisztál­kodásra a sorozási idézőn vastagon nyomta­tott sorokkal ifelhivatnak. Vannak emberek, akiket a sors kegye megáldott, egy-két szép gyermekkel, — ebez is fűződik talán a vá­rosnak és államnak valami érdeke — akiket gőzfürdőbe se vihet. Vannak tehát — és 1915­ben sokain vannak — emlberek, akiknél a „vizpazarlás" életszükséglet. Ezeket büntes­sük azzal, hogy drágábban vegyék a vizet, mint azok, akiknek napi szükségletét két li­ter viz fejedelmi bőséggel elégíti ki? Ennek ép a megiforditottja lenne lielyes. Állítani merjük, hogy a „vizpazarlás" a társadalom elsőrendű érdeke. A társadalom érdeke, liogy az emberek szesz liclyett vizet igyanak, a tár­sadalom érdeke, hogy az emberek mosdjanak, a társadalom érdeke, hogy az emberek füröd­jenek A viz használatától nem lehet függet­leníteni a ragályos betegségek keletkezését és terjedésiét, >a test jókarban tartását, az egészséges anyagcserét ,a, gyermeki test 'fej­lesztését, A teljes vízvezeték felállítása egy városi közigazgatás legelsőrendü kötelessége. Ha az uj rendszer dokumentálni akarja, hogy sallángok és cicomák helyett reális város­építési politika kezdeményezője ,akkor ne azokat kívánja büntetni, akik vizet fogyasz­tanak, hanem azokat, akik vizet nem fogyasz­tanak, akkor a vízhiány megszüntetésére ne ezeket az antiszociális, a társadalom legelső­rendű érdekeit lábbal taposó eszközöket ve­gye igénybe. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81; Barátságtalan egy ország, amelybe most a szerb hadsereg maradványa visszavonul. Skipultároknak nevezik önmagukat ezen or­sízág lakói, albánoknak vagy arnantáknejk nevezik őket Európa népei. Ugy az ország, mint népe valami különlegesség Európáiban. A földrajzi szélességnek csaknem ugyanazon a fokán fékszik, mint Róma és Nápoly, Olaszország keleti partjától pedig egy napi tengeri ut választja el. Az ó-kor legmaga­sabb kulturai gócpontjaihoz, Hel'laszlioz és Rómához közelebb fekszik, mint bármely más országa Európának és mégis Európa legkultiurátlanább foltja. Amilyen barbár volt az ó-korban, olyanul maradt meg a kö­zépkorban és olyan ma is. Népe államalaki­tásra képtelen, erkölcsi törvénye a vérbosszú. Ezt az ország- és néptalányt talán az fej­ti meg, bogy területe tulszegóny ahhoz, hogy vonzóerőt gyakoroljon. A rómaiaknak voltak útjaik e területen keresztül és azokat hadtápállomások őrségé­vel biztosították, az ország hegyi lakóival azonban mit sem törődték. Híreknek nevezték őket. Ujlabb kutatások megáilapitották, hogy indogermánok, önálló törzs a görögök, római­ak és germánok mellett, A Rigómező északi részién, iMitrovicá­nál hegyhát 'emelkedik, amely olyan mint va­lami elnyújtott hatalmas retesz Montenegró és Albánia közt: az észak-albán havasok. Gátja volt ez a szerb beözönlésnek, amely el­len megvédte az albán népet. Ettől a hegy­háttól a Pindusz íészaki lejtőiig terül el az •albánok lakhelye. Kelet felé elárasztotta Ma­cedónia párkányhegyeit és belyenkint a Var­darig nyomult Négy nagyobb folyóvölgy szeli keresztül a szabálytalan sziklahegysé­get. Északon a Drina, amely a macedón Dib­nál ered s Prilep lés Monasztir felé tör utat. Alsó folyásának széles medencéjében fek­szik Albánia legnagyobb városa, iSzkutari, a hasonnevű tó mellett Ennek a városnak a bí­rása. legfőbb becsvágya a montenegróiaknak. Az ország közepén a iSzkumbi nemcsak terü­letileg, de nyelvileg is ketté osztja az albá­nokat. Északon a gegek mások, mint délen a taszkok, akik görög befolyás alatt mégis va­lamelyes műveltségre tettek szert. A iSzkumbi mentén halad a rómaiak másik útja, Duraz­zótól (Dyrrhachium) Tiranán és Káváján át Elbasszánba, az albának politikai központ­jába, innen Strapába, Oohridába ós Monasz­tirba, amelyet a menekülő szerbek még a mi­nap is oly nagy hévvel védelmeztek. Ezeken a völgyeken uralkodik Esszad pasa, Tirena ura. Valonától északra ömlik a tengerbe Al­bánia harmadik folyója, a Szemeni, 'Ennek a völgyében Valonától Szeraton át, keresztül magas hegységeken Koricába 'és Monasztirba vezet a harmadik ut, Mindahárom ut teliát azon a magas, hóval borított fensikon fut ösz­sze, amelyen a Balkán-háború után Albánia, Szerbia és Görögország osztozkodott. Ez a fensik ma a Balkán-háború kulcspontja. Ezen a három uton menekülhetnek a szétszórt szerbek Albániába és az Adriához. [Barátokra azonban nem fognak a szerb csapatok Albániában találni, mert ősrégi a gyűlölet .az .albánok és szerbek között. A VII., VIII. és IX. évszázadban állandóan folyt az albánok harca a szlávság ellen, miközben tönkrement az akkor kezdődő műveltség és az albánok visszasülyedtek a barbárságba és teljesen elszegényedtek. '1343-ban Dusán István, a szerbek cárja leigázta Albániát, melynek népiét mintegy kilakoltata és amely Görögország kűlömiböző részeiben szétszórtan és falvanlkint telepedett le. Mikor a Balkánon megjelent tuilhatalmá­val a török, a szerbek és albánok kibékülték egymással, egy üt harcoltak és együtt buktak el a Rigómezőn (1389.) Ezzel megkezdődik Albánia mohamedamizálása, A .Balkán ösz­szes keresztény népei közüli a bosnyákokon kívül csak az albának vették fel tömegeseb­ben az izlámot. Osak nehezen hódoltak be azonban az albánok a törököknek. Huszonöt évig tartott SJcander béig liősi küzdelme .a szultán seregei ellen. Kalandos romantiká­val, emberfölötti hősiességgel és csodálatos nagysággal teli ez a küzdelem. Sklander bég az albán népköltészet halhatatlan hőse. Ezen­túl azonban az albánok ;a. szultán leghívebb támaszai, testőrei. A török birodalom leghí­resebb hadvezérei és leghatalmasabb méltó­ságai a mohamedán ni bánok közül kerülnek ki. Az albán telepek pedig a török uralom idején mind jobban elárasztották Macedó­niát. A iRigómezőn, Üszkübben és iMonasztir­ban a szlávok között sok albán is lakik és fájdalmasan érintette az egész albán népet, liogy a legutóbbi bukaresti hőkében Mace­dónia a szerbeké lett és igy mintegy kiebru­dalták erről a területről az albánokat. A szer­biek azután a nemzetiségi százalékot ugy igazították ki a maguk javára, hogy tüzzel­vlassal pusztította az albánokat. Megmaradt azonban a számukra régi országuk, amely önálló királysággá lett, de amely olasz in­trikák folytán nem tudott megszilárdulni. Esszad pasa szétzúzta az uj albán államala­kulatot és a régi anarchiát iktata a helyébe. Hol Tiranában, hol Durazzóban most is azon lesekedik, vajjíon a világháború bonyodal­mai nem emelik-e őt a fejedelmi trónra. Ma­ga a nép gyűlöli a szerbeket, de iEsszad pasa és környezete nem ellensége a szerbségnek. Hová fejlődnek ,a dolgok az Adria keleti partjain, Európa legrégibb népének a sorsa mint alakul ki, ki tudná? A föld legelrejtet­tebb zugát sem hagyja érintetlenül ez a vi­lágháború. A kormány betiltotta a péksütemények előállítását. A hivatalos lap szombati száma miniszteri rendeletet közöl, amely a követ­kezőket tartalmazza: „Kenyér, kenyér neműek vagy .más sü­teményeik eliőállitá'sávail ipar- vagy kereset­szerüleg foglalkozó vállalatok, üzemek, üz­letek, vagy /egyéniek búzának, rozsnak, ár­pának és kever ékeinek őrleményeiből zsem­lyét, kiflit, vagy más péksüteményt nem ál­líthatnak elő és ily sütemények előállítására semminemű megbízásit sem vállalhatnak. Ily süteményeket forgalomba hozni senkinek sem szabad." (Korzó-mozi épü­letében) nagyobb mennyiségű HAL É RKEZETT u. m. tükör potyka 1 kilótól 5 kilóig, czigány hal, meny hal és csuka hal.

Next

/
Thumbnails
Contents