Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-25 / 307. szám

JSzegeH, 1915. december 25. DÉLMAOYARORSZÁO 2í Ábránd. — Olive Douglas. — Kik tiindérországból valók: Előttük e világ csak rejtelem... S én Tündérországhan születtem, Egy boldog csillag alján: Mint minden nő talán... Atyám volt az arany-király, Fénylő királynő az anyám; Hall ám a kék-madár dalát, Szói) zöld ruhát adtak reám. Szárnyas fehér lo*vuk' befogva, Repültünk, mig beállt az est, Repültünk, vidáman dalolva ... Egy siró földi gyermeket Raboltak s kacagva hagytak engem A tűz körül. Ezért vad a szivem, S az életem csak vágy, mely véghetetlen.,. Még fogva tarhiak ős igézetek ... Éber álmomban olykor ujira látom A bűvös-bájos szép Tündér-hegyet, S a fényes táncot éji dáridókon! Előttem bűvös hárfások zenélnek, Fejem körül a korona ragyog ... S mint .hercegnők, akik örökkön élnek: Holttal dőzsölve, egyre táncolok!... Hallom felém zúgni az embereknek Unott igazságát: „csalóka képek!" — Aztán — az Ifjúság bűvös körébe S a képzelemliez újra visszatérek.... Hallom: hogyan kacagnak a királyok S látom a fényét ékköves kehelynek... Oh, élet üdve!... Fényes álmaimban örökkön élők tündökölve lengnek!... Hazajövő galamb a lelkem ... Kristály-kehelyt ürítek s boldogan még A szerelem kitárt karjába fekszem, — Aztán elfed mindent a nagy Sötétség... ZSOLDOS BENÖ. BBBBBBBBsaaGEBEaiaBBasBBBBBBBBBUBBBBaaBaBBBBBBBaBHa A Szegedi Atlétikai Klub a háborúban. A -háború második esztendejében a vidéki sportélet teljesen holtpontra jutott. Néhány egyesület, melyeknek tagijai többnyire felmentett vasutasokból állanak, még ad életjelt magáról, de leginkább a jótékonyság és nem annyira a sport szolgálatában. Csak a fővárosban él még kedvezőbb viszonyok közepette a sport, ha nem is fényében, de a háborúhoz viszonyítva meglepő érdeklődés mellett. 'Szegeden teljesen szünetel a sportélet, bári dicséretére mondható a SzAK-nak, élt addig, mig mindenkijét el nem vitték. A „Délmagyarország" hasábjain minden karácsonykor egy sporteseményekben gazdag évadról számolt be a SziAiK. .Ma, mikor a harmadik háborús esztendő küszöbén állunk, a SzAK tagjairól csak mint harcosokról Írhatunk, hiszen a labdarugó csapat valamennyi tagja, úgyszintén az atléták az elsők között kerültek a harc mezejére. Az Athletikai Klub egy gyászjelentése kilenc derék tagját parentálta el, akik sportni ültjükhöz méltóan állották meg helyüket a magyar haza védőimében és mint hősök vérükkel zártáik le életük legdicsőbb mérkőzését. Kiknek önzetlen működés© oly sok kellemes órát szerzett a szegedd közönségnek, — karácsonyi ajándék legyen e kegyelet, mely fényképük feltüntetésével és nemes jellemük megörökítésével emlékezetünkbe visszahívja a kellemes multat, melyet nekik köszönhetünk, És a többiek, kik fogságban sínylődnek, vagy ezer veszély közepette dicsőségesen állják ma is a harcot, vegyék karácsonyi üdvözletül ezt a megemlékezést. A SzAK két fiatal tagja, Blum Miklós és Griffutón Gyula elesett. Nevük közismert sport körökben. Az egyesület kiválóan hasznos és talán legértékesebb tagjai voltak, akiket nemcsak a klubtársak, hanem az érdeklődő közönvrr ség is meleg rajongással vett körül. Működésük felejthetetlen lesz a. SzAK történetiében, mert a klub virágzása annak a Labdarugó együttesnek a működéséhez fűződik, melynek ők voltak talán 1 eg.nólkü lözhe tettenebb fényezői. Kis Blum, mint ahogyan becézve nevezték, nemcsak Szegednek, az egész országnak egyik legnagyobb technikájú játékosa volt, kinek fővárosi sportszaktekintélyek nagy jövőt jósoltak. A kis „Griffi" kedves lányos alakja nem keyésbbó fog hiányozni a pirosfeketék táborából. Mindketten szinte pótolhatatlan ürt hagytak a SzAK csapatában. Ádám Dezső, Czivner Andor, Fodor László, Kalmár Dezső, Lőtvjj Imre, Rónai Imre és Szabó Gyula a SzAK halottjai valamennyien odaadó, derék tagjai voltak egyesületüknek, A klub minden tagjának meleg részvéte mellett pihennek nagyrészt idegen földben, de emlékük megörökítéséről a SzAK gondoskodni fog. Az ujszegedi sporttelepen emléktábla fogja hirdetni a hősök neveit, A SzAK két kiváló tagja, Szilcs József és Szvoboda Ferenc ma is a harctéren vannak és szép kitüntetésekkel szereztek dicsőséget égy létük nek. Szűcs az első osztályú vitézségi érem és a Signum Laudis tulajdonosa, a háború első napja óta csekély megszakítással a legnehezebb poszton, mint tart. hadnagy teljesit szolgálatot, Szvoboda Ferenc az első osztályú vitézségi érem tulajdonosa, az iskola padjaiból ment a harctérre és mint kadett kapta szép kitüntetését, A SzAK két legideálisabb klubtagjának kitüntetései jogos büszkeséggel tölthetik el egyesületüket. Hapa, Majkó és Lantos orosz fogságban várják a szabadulás boldog perceit. Jopi betegen fekszik egy határszéli kórházban. A SzAK többi tagja mind-mind különböző harctereken hirdetik a magyar dicsőséget — és közben a kopár ujszegedi sporttelep árván gyepesedik és alig várja vissza a mi hőseinket, kik visszahozzák nekünk a testet-lelket nemesítő sportot és azokat a felejthetetlen — sokszor izgalmas — de mindig kellemes, régi vasárnapokat. Grosz Marcel, a SzAK titkára.