Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-25 / 307. szám

ti DÉLMAGY AKORSZAö Szeged, 1915. december 25. Zctí 'munkánk. Jelenleg állandóan a dandárkörletbe vagyunk beosztva, mert csak állóharcok vannak. Foglalkozásunk mindaz, amit egy műszaki csapat végez védekező helyzetben: aknák lerakása, fedezékek készítése, drótakadályok elhelyezése, egy várszerüen kiépített 'területen. Ezzel készen is •vagyunk. * Bucsut vettünk a (századostól, akinek mellét nem díszítik kitüntetések, sőt még az éremtartó zsinórok sincsenek feilvarrva. Pedig egész sor kitüntetése van, de azokban csak egymaga gyönyörködik,, el vannak zárva a profán szemek elől. Sólyom-Fekete százados igy becsiili meg a vitézségi medáliákat. Tamás Rezső. A hadiadó. (Hadsegélyezési célokra szolgáló jövedelemadó.) Irta: Dr. Sajtos Samu. Abból az alkalombál', hogy a Ihadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelemadó ideiglenes; és 'részleges életbeléptetéséről szóló 1914. évi X'LVI. t.-c. határozmányainak az 1916. évre leendő meghosszabbítása feletti tárgyalások most vannak napirendem és mert biztos értesülés szerint a meghosszabbítás iránt intézkedő törvényjavaslat a múlttal szemben valami nagyjelentőségű változtatást nem tartalmaz, nagyon érdekés lesz az 1915 évre már életbe tépett és végre is. hajtott törvény rendelkezéseivel foglalkoznunk, közekői érdekelvén ezi nemcsak az adóköteles feleket, 'hanem a szakembereket is, mert ez utóbbiak között is .sokan vannak, akik a törvény rendelkezéseit ellentétesen magyarázzák és értelmezik. Mielőtt a törvény lényegével, annak szellemével foglalkoznánk, tájékozásul reá kell mutatnunk a törvény rendszerére, amely szerint a tárgyát feldolgozni és kimeríteni igyekszik, ez a rendszer pedig abban áll, hogy a törvény anyagát nyolc fejezetbe foglalja. A végrehajtás, vagyis a törvény alkalmazásának (szempontjából legfontosabb jelentősége van az első két fejezetnek, és itt is első sorban annak a résznek, amely az adókötelezettség megállapítására vonatkozik, annyival is inkább nagy horderejű ez a rész, mert az abban lefektetett elveken épül fel az adóalanyiság fogalma. Nagyon kár, hogy a 'törvényhozás az adóalanyiság fogalmát, mint ilyent a törvényben mellőzte kifejezetten kidomborítani s ezit a hézagot sem a 'végrehajtási, sem a kivetési 'Utasítás nem pótolja, e helyett az adókötelezettség általános feltételeiről értekezik. Az ílett volna az elsőrangú kötelesség, miszerint pontosan az állapittassék meg első sorban, vájjon kik a1 jövedelemadó alanyai? Ebben a tekintetben ugyan a; törvény semmi kételyt nem hagy fenn, mert legelején már az adóalanyiság egyedüli és legfőbb kritériumaként azt a körülményt köti ki, hogy az illető adóalanynak az évi összes jövedelme a 20.000 koronát meghaladja; hogy mit kell érteni az adóalanyiság legfőbb kellékét megállapító összjövedelem alatt, azt is mindjárt elején megmagyarázza a törvény. Mindezen rendelkezésekből kitünőleg nincsen kétség az iránt, hogy mindazon egyéni, vagy jogi személyek, kiknek évi összes jövedelme a 20.000 koronát meghaladja, a jövedelemadónak az alanyai. Hogy miiképen kell az összjövedelmet meghatározni, arra nézve legpontosabb útbaigazítást ad a törvény végrehajtása iránt kiadott utasítás 36. §-ához iszeríkesztett minta: „összeirási jegyzék a jövedelemadó kivetéséhez", mely szerint minden egyes bevételi forrás jövedelmének a kiszámításánál csak azt az összeget 'lelhet számításba venni, amely az illető bevételi forrás rezsi költségei nek a levonása után; fenmarad;. Ez a meghatározás és az ennek alapján megállapított jövedelem és a különféle bevételi forrásokból merített és ezen- élvek szerint meghatározott jövedelem, vagyis a jövedelmek összege képezi az úgynevezett összjövedelmet, amelyet a törvény az adóalanyiság kritériumaként felállított. Ez az összjövedelem azonban nem azonos a jövedelemadó kivetésének alapjául szolgáló úgynevezett: adóköteles tiszta jövedelemmel, .amely utóbbi az adó kivetésének alapját képezi és ;az összjövedelemnek csak azt a részét teszi 'ki, amely a törvény által megengedett levonások után fenmarad. A törvénynek ez az értelmezése az egyedüli helyes és észszerű, minden egyéb értelmezés csak a fogailomzavart növeli, a mely az összjövedelem és az adóköteles tiszta jövedelem fogalmának kellően ki nem domborított meghatározásából ered-. 1 Az a magyarázó törekvése a törvénynek, hogy a jövedelem fogalmának megállapításához a nyers bevételt, illetve jövedelmet veszi kiindulási alapul, a két előbb említett fogalom helyességének megijtéiléisénél1 befolyással nem bír; ugyanis természetszerűleg minden jövedelem a nyers bevételből származik, és az illető jövedelmi forrás' fenntartásához, vagy az illető jövedelmi forrás bevételének előállításához szükséges költségek (rezsi költségek) levonása után. maradó .bevétel képezi a valódi jövedelmet. Kétségtelen tehát, hogv midőn a törvény az adókötelezettséget a 20.000 korona évii összjövedelemhez köti, ugyanakkor az adóalanyiság kritériumaként a 20.000 korona összjövedelmet állapítja meg. Midőn- a kivetési eljárás megindult, a kivetési előmunkálatokkal foglalkozó szakközegek véleménye ez irányban nem is veit eltérő, az első értelmezés és felfogás tehát helyes volt. Az eljárás megindítása .után azonban ebhen az irányban olyan zavaros és könnyen megtévesztő indok nélküli meghatározások és magyarázatok kerültek a felszínre, amelyek arra indították a végrehajtás irányítására hivatott pénzügyminisztériumot, Ihogy az 1914 évi 29918. számú rendeletében az ,adókötelezettséget és igy az adóalanyiságot: is a ,20.000 koronán felüli tiszta jövedelemhez kötötte. dósa lenne városi muzeumunknak, ha árvizkiépeink mellié azoknak a csatatereknek; ,a képeit ii® fclfüggesztlhiétniők, 'ahol, ,szegedi fiaiink hullatják érettünk drága vérüket. (Művészettörténeti érdekes jelenségül jegyezhető fel, liogy a háború a szobrászat egy meglehetős elhanyagolt .faját, a faszobra- • bot hívta életre. Rendre készülnek a honvédeket ábrázoló faszobrok, nálunk is a Szentgyöngyi Istváné, szomszédunkban a Pásztor Jánosé. (Kár, hogy .a művészetbe a jótékonyság az előbbi hátrányára kapcsolódott bele s a teileszögezéssel a szobor finom vonalait, anyagának nemes, meleg színét eltakarja, megsemmisíti. A n,a,gy obbiméretü szobrászati alkotások váratnak magukra, ugy látszik, majd .a békekor,szak méhében fogannak meg a világháború .monumentalitásától megihletett szobrászati és műemlék ideák. iHa iez a néhány vázlatosan odavetett vonás is igazolja, hogy a háború förgetege a művészetek múzsáit nem kergette ki szentelt bei-keikből, annál sivárabb magoknak a művészeknek ,a helyzete. (Elsősorban is 'közülök ugy hazánkban, mint külföldön sokan elpusztultaik, hadifogságba jutottak. (Hódy .Géza1). Ha nem is használom .azt az elkoptatott frázist, hogy .a veszteség pótolhatatlan, — mert hiszen az ember örökkévaló meni lévén követkézé,skép mindenki pótolható, — mindazonáltal nekünk, kicsiny országoknak, minden egyes művésszel igen érzékeny a veszt,eségünik, mert művészekből álló nemzeti vagyonunk nem olyan jelentékeny, hogy minden egyes tagját féltő gonddal számon ne •tartanék. És azután igen sok .festő- és szobrászművészünk van, akiket a háború mozgalmassága uiem ihlet meg, sőt akik egyenesen irtóznak a háborús témák ,meigárzákitésótől, akiik továbbra, is kivek maradnak a békés idők portréihoz (Paipp (Gábor) figuráihoz, a zsánerhez (Ny.il assy (Sándor) kontempláló lelkük virágaihoz, eszményeihez (Károlyi Lajos). Ezekre bizony most, amikor a társadalom jelentékeny része kénytelenkelletlen soványitó kúrát tart, rossz csillagok járnak. (Bár a tárlatcik ugy (Budapesten, mint egyebütt megnyíltak, sőt háborús kiállítások is szerveződtek (a sárosul,egyei ebből a szempontból nem számit, mert >ez müveik ajándékozása révián inkább áldozatot ró a művészekre) valamint a bécsi Dorothaeuim s a fővárosi Szent György Oéli müárveráseket is rendeznek: mégis a képzőművészeti alkotások a nagy árban,yatlás ellenére is többnyire gazdátlanul szomorkodnak a műtermek falain és állványain. Szeged is hallgat, mintha tudomása sem lenne arról ,a kivételes szerencséről, hogy néhány istenáldotta művész lakik a falai között. Elsmerem, hogy életbevágó, halálosan komoly kérdéseik megoldása háttérbe szőrit minden más érdeket, de talán ma már vagyunk annyira, hogy a házunk ereszét n>em kell a szomszédban felcsapó lángok martalékától féltenünk és lia általában véve szigorú is a megélhetés, azonban olyan szerencsés vagyoni eltolódásokat is bitünk, amelyeket egyenesen kötelezne a művészetnek anyagi támogatása. Sőt városunkban is iés szerte a,z országban lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a divat adója millióikat harácsol. Hát minden száz- és ezerkoronás az ékszer, a szabó, a szűcs, a cipőmüvészetnek jusson s a képzőművészetnek úgyszólván egy garas sem!? Kétségtelen, hogy az Isten valamenyi teremtménye között a művésziesen öltözködő szép nő a legtökéletesebb képzőművészeti reimek; azonban először is,, ne.ro mind művészi a,mi drága s másodszor nemcsak a divat, remekeiben van, — sőt ott a legkovésbbé — művészet, hanem igazában csakis ,abban ,ami a, festők ecsetje s a szobra; szók vésője alól kerül ki. Persze ez utóbbiakat ,az utca kirakatába kivinni .s vele zajos hatást elérni ueim lehet. :Nos 'de talán az otthon berendezése is valami? Hiszen nemcsak ,az utcának, hanem a saját lelkének is él az ember. Ennek pedig csak akkor él rendeltetésszerűen, ha ápolja, a képzőművészetben legbeszédesebben megnyilvánuló szép eszményét s. annak érvényesülése érdekében anyagiakat is áldoz. Az eljövendő békekorszak nagyarányú gazdasági berendezkedéséről tervezgetünk. Helyén való dolog De ne feledkezzünk meg ezenközben a művészetek talpraá,tiltásáról sem, mert máshülömben lehetünk okosai-, lehetünk gazdagok, de maradunk lelki szegények.