Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-25 / 307. szám

Szeged, 1915. december 25. DÉLMAGY ARORSZÁG 7 Ez a rendelkezés szerény véleményein szerint nem fedi sem -a törvény, sem az -annak végrehajtása iránt kiadott utasítás rendi ilkezéseiniek értelmiét, mert sfehó-gy >sem lehet a törvényhozó szándékát abból kiolvasni, ellenkezőleg ugy az összeirási jegyzék berendezésével, mint a vaiomási iv rovataiból ki világló célzattal ellentétben áll. Az összeirási jegyzékben ugyanis az összjövedelem megállapítása célozhatván, az tekinthető adóköteles -adóalanynak, kinek az összeirási jegy^zék szerinti összjöve-delme a 20.000 koronát meghaladja, az összeirási jegyzékben tehát ;szó sincsen tiszta jövedelemről, sem levonható terhiekről, kivéve arezsi költségeket, -már -pedig k-étiségtélen, hogy az összeíró bizottság működésének eredményét magában foglaló összeirási jegyzék egyik fontos -eszköze -a jövedélamadóköitel'cs személyek -megálilapitásániak, a mint ez a t-örvény végrehajtása iránt kiadott utasítás 35. §-ából kitűnik. -Sem a törvény, sem a v-ógrehajtási utasítás nem tartalmaz -tehát olyan intézkedést, amelyből csak következtetést is lehet egy olyan: törekvésre vonni, -armdly a 20.000 koronán feliili tiszta jövedelmet tenné az adókötelezettség kritériumává, -és -hogy a törvény végrehajtása mégis ezen -az alapon történt meg az 1915. évben, annak valódi oka fel nem deríthető, sem meg -nem érthető. Ezen eljárás következtében igen sokan kiestek az adókötelesek sorából, ami csak a cél károsodását vonta -maga után és az ercdimény mérlegét befolyásolta. Most, h-ogy az országgyűlés a kérdéses adónak -az 1916. évre való életbeléptetését tár-gyazió javaslat felett határozott, a felvett változtatások érdekelnek be-nnünket. azonban a változásokból hiányzik az, amire gondoltunk, ugyanis abban a hiszemben voltunk, hogy az 1916. évre a jövedelemadó az elöl hivatkozott törvény valódi és félre nem 'érthető érteimé szerint fog élet beléptetni, mert ha a fent -emlitett rendeletnek nem a -törvény célzatának a megváltoztatása volt a valódi indító oka, hanem csupán a-z a körülmény, hogy az a-mugy is hadsegélyezési célokat szolgáló jövedelem-adó kivetése -a törvény által kc-mtempláit körnél szűkebbre szo-rittass-ék, és a-z ezen kisebb keretek közé szorított munkálat -legyen, próbája a jövő ezen nagy fontosságú adójának, vagy ha a pénzügyi közigazgatásnak a háboru-s viszonyok által -megnehezült állapota Indította a kormányzó hatóságot a többször emlitett rendeletben foglalt korlátozás- kiadására, ugy nem -lett volna -akadálya, sőt nincs is, hogy az 1916. évre az adóalanyiság -föltétele a 20.000 korona összjövedelem legyen1, annál k-evésbbé, mert ugy az 1915. évr-e szóló kivetéssel foglalkozó pénzügyi közegek, úgyszintén -az adóalanyok kiválasztására rendelt összeíró bizottságok, valamint az adókivetését végző úgynevezett adófdszólamilási bizottságok -az első nehézségeken -már túlestek, és igy bizton -remélhető volna, hogy az 1916. évre egy nagyobb, a törvény rendelkezései, célzata- szerinti kivetés sem ütköznék adm-i-niisztracionálisi nehézségeikbe. gyors- és gép iró felvétetik. Levelezésben és könyvelésben gyakorlottak előnyben. Ajánlatokat fizetési igény megjelölésével „irodakisasszony" jelige alatt a kiadóhivatal továbbit. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81; Riport a tanyáról. — Két vasárnap Alsóíanyán. — A hadisegély tévufjai. — A tanga morálja. — Nevető asszonyok. — Siró asszonyok. — Gyermekek mezitláb. — Az asszonyvonatok. — Bál a Kossuth-korcsmában. — A háború előtti tanya a békének, nyugalomnak, elégedettségnek, a beíe-léiélésnék elzárt, elkülönített világa volt, -ahová h-a benézett néha -egy-egy kutató -szem: csöndes, sz-eiiid megelégedettséget, szent' nyugalmat -s kedves- -pászt-or-földimiv-eilő életet látott. És boldog, -p-atriárikáli-s családot, -melyben a férfi, -a család fe-je föltétlen- úr-alommal élt és -mellette -az asszony a .társáért -aggódó, féltő, csodáló kéz -volt. A férfi szántott, az aszszo-ny -főzött, dolgozott és -nevelte a gyermekeiket. A világháború, a népek -rettent-, véres harca nagy, nehéz, súlyos változásokat -hozott. Városban, -tanyán -egyaránt. A városban is magára m-ara-d-t az asszony, de a -tanyán ezerszeresen. Munkaköre átmenet nélkül egyszerre -nőtt óriásivá, ugy, Ih-ogy a -nagy zökk-enés miatt egy pillanatra megállott a tanya szivverése. És -a tanya sírt. A -tanya, a kegyetlen, önző -tanya, amely ezideig nem ismert-e a könnyeket, most megtanulta. De ez is csak' -egy pillanatig- -tartott. Az -asszonyok gyorsan, egy-szerre megtalálták a helyes u-tat- és -a kátyúba- került szekér ügyesen -térült a jó ut kerékvágásába. Az -aratásnál már nagyszerű, soha n-em felejthető -munkát végeztek egyedül az asszonykezek. A tanya a háború előtt érdekes s-tudium v-G-lt. M-a: kétszeresen -a-z. Kötelező -tárgy a közigazgatásban. A tanya belenyúlt a város zsebébe, a -ta-ny-a -rátette -a kezét -a váro-s — gyomrára. Ugyanekkor egy érdekes tehetségű, fiatal -orvos -cilklke felhívta a figyelmet a tanya nagy gyerimekpusztulá-sára. És -mia: -a tanya az érd-ek-lődés -központjában ál-I. Ma a 't-any-a — -az én szememben — -riasztó, v-ad, ősi gondolatokat kel-tő anardhrionisztikes- fogalom. Egy ház teljesen- -egyedül. Egy cs-a-lád kiint a pusztán. Egy szivtelen aszsz-o-ny. -Egy önző szerelmes. Egy ember, -aki kevély a maga birodalmában ... Ut Al sétány ára. -Megy -a kocsi és elmaradnak a házak és elmarad az élet, a kegyetlen, -gyilkos, gonosz, -édes, -édes: Élet. A téli nap ananysugarakat •hint. -Nagy távolságban fojtott kutyaugatás. -Embert -nem látni. Ember nincs. Ember -sehol. iMost összebújn-ak az alacsony tanyabázak fűtött bu-bosai mellett -és halk, tompa hangon olvassák ,a héten jött -rózsaszínű levelezőlapokat, És s-zállanak a hálasóhajok ós -peregnek a halk könnyök... A csönd ifoj tógát: megfélemlít. -Hogy odakint -a világban, odakint -az életiben -riasztó viharok -dúlnak, hogy millió ember bukik -megütve a földre, azt itt csak el-f-elejteni nem lehet. Itt -csönd van. Itt béke van. Az ut mellett a kéklő, napsugaras távolban kicsi, fehénfalu, színes ablakú házikék ma ra-d-nak el, -de: nem fogynak el. Mesélnek -aiz ismeretlen fák, csobognak az ismeretlen zöld v-izek. A -ké-p változik, lépésről-lépésre -más. Gyermekvédelmi előadásra, -gyűltek -össze -az aszonyok a röszkei iskolában. Sok suhogó-ruháís, selyemkendős, f-riss, nevető fiatal nő. Az ember szinte sajnálja -az elhagyott csöndet. Fáj -az embertömeg. Az arcokon -iria-dt kérdezősködés: -m-it akartok, bon-an jöttök. (Félelem és bizalm-atlankodás. Gyermekvédelem. Uj fog-alom. Uj kérdés. Még soha -nem gondolt uj eszim-e. Ebből uj-ra valami baj lesz, tal-án: adó vagy egyéb eféle. És hallgatják a -doktorok szavát -csöndben és figyelemmel. Igaz: n-em sokéiig. Mert amikor azt hallják, -hogy a csecsemőnek erre meg arra -va.n szüksége, akkor szinte sikolt-v-a mondják: de akikor n ekilenc -forint hadi-segélyt adjanak. Lássuk -hát mire kell a segély az alsótany-a-i asszonyoknak?... iSelyemikendőr-e. Selyemruhára, so-k festékre, de -semmi sem jut belőle a gyermekek számára. Hallottuk -fjz (előadáson közbekiáltó asszonyokat: kevés a segély, nem j-ut belőle csizmára a -gyereknek. De a közbekiáltó as-szony-ck -fején kackiásan, frissen simult el az uj, s-ok rojtu selyem-kendő. És egyetlen -asszonyt se-m láttunk mezitláb. A tanya erkölcsének ijesztő perspektívái ugrottak szemünk -elé: a -szabadságát felhasználó, cicomázó, tetszelgő a-szszonyt, az elhanyagolt, elhagyott gyermeket. Beszéltünk ikom-oly férfiakkal, akik -remegő hangon, szinte -esdve kérteik -bennünket, hogy javítsuk meg az asszonyokat. Vonatok mennek a városba, telve táncolni, mulatni, inni vágyó uszonyokkal, akik idegen, ismeretlen helyeken töltik -az -éjszakákat, mialatt kicsi gyermek-eikre -csak a iSors ügyel. És anná-I szomorúbb ez, mert ők jogosnak tartják dolgaikat. — Az -emberem -is igy tesz a muszka asszonyokkal, -miért, ne tennék így én is. Ó, itt -még él a szemet-szem-ért ősi, kegyetlen elv-e, ha nem is tudatosan: ösztönszerűleg. Ezek a nevető asszonyok, akik soka-n vannak, akiknek odaveszett az -emberük a nagy viharban. Akik hivalkcdásisal hordj-álk a felket-e selyem-kendőt, akik egyetlen könny nélkül vigasztalódtak .az emberük halálán-. Itt a morál, a komoly emberi morál meghalt, kipusztult, anélkül, hogy valaha is -lett -volna. A tanya festett -a-rcu aszszonya kegyetlen, önző és gyorsan felejtő. Városi -embertől jövő szívbeli -érdeklődést •mereven, foghegyről visszautasít. -Nehéz, sőt csak ritkán lehet megtalálni -az utat, amely a szivükhöz vezetne. Vallásosak, -de hitük nem visz .Lelkükbe emberi morál-érzéseket, iA vallás -csak -órákra, talán percekre tartja vissza őket, scikat még percekre sem. És lia arra gondol az femihjer, Ihogy amikor odakint a lengyel pusztán balálra váltan bukik a sárba -a férfi, itthon id-egen férfi karjai között ittas szédfiletben kacag az asszonya: reszket a szivünk -a fájd alomtól -és- ökölbe -fut a kezünk a tehetetlen (harag alatt. iS a messze távlat okban igy olvad -össze disszonáns, szomorú zenévé az eleső -hős -végső sóhaja, az élet kegyetlen, vidám, ujjongó kacajával ... Ó, -a nevető asszonyok!... Nem ilyen depresszív azonban -az egész -kép, vannak siró asszonyok is, akik sóhajtva l-esilk a ritka vendégként hetenként 1—2-sze-r jövő pos-tást, akik köinynyeke-n (keresztül olvassák a rögös, íráshoz nem szokott, fegyiv-ertfcgó kezek kusza betűit. Akik reménykedő bizalommal lesik az újságok híreit: nnik-o-r -lesz vége. Talán solha — mondják. És ha lesz i® vége, jó nem -lehet. Akik öregedő szemmel, remegő kezekkel, de fiatal, -forró szivve-l most kezdik megtanulni az Írás-olvasás szen-t és súlyos -mesters/égót, csakhogy maguk tudják elolvasni -a Pista levelét, csakhogy maguk tudják -leírni a Péternek szivük ködös távlatokban uszó, elfojtott. vágy-ait, -Asszonyok ezek, siró asszonyok, akiknek szeme könnyeiken át a harcterekre néz, akik követik a „.mappán" a harcos seregek .nehéz, véres -u-tai-t. Akik megtanulták már Szibériának kimondhatatlan nevü Összes városat-f.aluját, mely hideg hajlékot ád most -övéineik. Azonban ezek is m ind elmennek a. bálba. melyet a háború -alatt is megtartanak minden héten, minden vasárnapon és melynek éppen a közepébe csöppentünk bele az a-lsótany-ai iKossutli-kocsmába, Vérből, italból, fekete szomorúságokba temetkező uj.jomgásokból összeállott, ködökön át mulattak. Egy asszony köny-telen hangon sirta: — Miért d-s engedtem bel az uramat: — Jézus Mária... Ivott és átkarolta a fiát: — Nincs már nekünk apánk, nincs már -n-ekem uram ...