Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-25 / 307. szám

Szeged, 1915. december 25. DÉLMAG Y AlíOliSZAü jVíindenért a legénységei illeti a dicséret... — Sólyom-fekete százados Szegeden. (Saját tudósítónktól.) Sólyom-Fekete Gellért, a szegedi hetedik utászzászlóalj III. századának parancsnoka, tizenhathavi harctéri -szolgálat után a karácsonyi ünnepekre Szegedre érkezett. A vitéz -százados, .akinek hőstetteiről- 'legendák keringenek a hadseregben, akiért katonái gondolkodás nélkül rohannak -a halálba, nem síziereti, Iha róla beszélnek, ha vele kapcsolatban dicsérő cikkek jelennek meg az újságokban. Ez nem az ö világa, a beszéd, az -Írás, a dicséret nem viszi előbbre >a győzelmi zászlót, pedig Sólyom-Fekete -százados csák olyan dolgokkal szdkott foglalkozni,, -ami a hazának szolgál. A Délmagyarország munkatársa felkereste a szabadságon levő századost; megkértük, mondjon el -egy érdékes háborús epizódot, hiszen ilyesmiben fölös számban volt része. A százados mosolygott és — hallgatott. Más módon kíséreltük -meg, hogy nyilatkozatra birj-uk, miután itattuk, hogy magáról nem szeret beszélni. Megkértük, beszéljen valamit a- -századáról. Félragyogott az arca és sietett kijelenteni, hogy erről a témáról- szive-sen -mond el egyet-mást, mert amit a pa-rancsnoiksága alatt álló legénység és a tisztek tettek, -azt tett-e ő is, se többet, se kevesebbet. Mindenki pontosan, renedsen, önfeláldozással végzi munkáját, — -mondta a százados —és ha valakit megillet a dicséret, ugy a legénység az. Nincs ellen© kifogásom, hogy a század háborús munkáját ismertesse, -sőt örömömre szolgálna, Iha a derék legényeik teljesitmé•nyét ismernék, — folytatta — de az én személyemmel kapcsolatos szépitgetéseket tessék elhagyni, mert azt igazán nem -szeretem és nincs i-s értelme. Megígértette még Sólyom-Fekete százados, hogy a század munkájának ismertetésén kivüi mást, — különösen az ő sze,mélyéről — le nem közlünk. N-em -szívesen bár, de -megígértük, nehogy nagyérté-kü előadásától1 megfosszuk olvasóinkat. I-me, szórói-szóra, — minden toldás nélkül — a század története a háború -alatt, mint alho-gy azt Sólyom-Fekete; százados munkatársunknak elbeszélte: Az én tevékenységem összefügg a- századdal , -amit csináltunk, azt -nem én, hanem a legénységgel és a tisztjeimmel együtt csináltuk. -Kezdtük a háborút a szerbiai harctéren. A századnak ezen- a harctéren .teljesített fontosabb tevékenysége a parasnicai Drinatorkoiatáná! -történt átkelés lehetővé tétele. Ez a -hely volt a -rmit évi -rosszul- sikerült •hadjárat kiinduló pontja. Itt lépett be szerb területre -a nyolcadik hadtest. Amikor ez az előny-om-ulás történt, részben szerb területen dolgoztunk, -részben pedig a hadsereg balszárnyát kísértük és végeztük -az aknák eltávolítását, készítettük a drótakadályokat, ástuk -a lövészárkot. így jutottunk el Belgrádig, ahol az én századom a pozsonyi ötödik zászlóalj második századával együtt az elsőnek mondható hadihidat építette. Mi voltunk -az egyik parton, a pozsonyiak a -másikon-. Itt több uszály hidat is vertünk a Száván, -m-ert szomorú tevékenység kezdődött: -az ismeretes visszavonulás. Mi -az ötödik hadsereg utóvédjeit szállítottuk haza. Sok -mindenen mentünk keresztül, nem csoda, ha a század emberanyag és felszerelés tekintetében renoválásra szorult. A Sze-rémségben kiegészítettük a századot, a -ruhapótlás is, megtörtént. December 'tizenötödikén déli tizenegy órakor ismét rendben voltunk. Január végéig tartott -az utazásunk az orosz harctérre, amely akkor még, — -sajnos, — magyar földön volt.. Az északi harctéren a német Smlarmée-hoz osztottak be bennünket, a Unsingen-had$QKg\wz, amely akkor csakis német csapatokból állott és csak egy hadtestje ypllt: a lioffmatin-íbad tes t. Ennél a téli hadjáratnál félhasználták -a századot minden- olyan.' munkára, ami szükséges volt. Úgyszólván békességes- foglalkozást üztünk. Ennek a hadseregnek kötelékében kezdtük meg az áprilisi nagy előnyomalásunkat. A század ennél a hadseregnél eleinte mint -rendes pionér-szá-ziad -működött és végezte az átkelési munkálatokat Zlotalipánál, Stry-né\, Strypá--nál, Koropic-né'l és -más helyeken. Munkánk-a-t félbe kellett hagyni, (ment azokat a csapatokat, amelyek az előnyomulás-t fedezték, a szükséges földmunkával e! -kellett látni.Halics ostromában i-s ilyen módon vettük ki a részünket. A háború -kezdete óta több hadseregbe voltunk beosztva. Igy dolgoztunk a Bottmerhadseregben, -ahonnan a tizedik német tartalékhadsereghez kerültünk. Hoffmanntól az ötödik német lovas hadosztályhoz -küldtek bennünket, majd ismét Hoffmannál voltunk. A. harmadik gárda divizióban is szolgáltunk, majd megint a Hoffmann -hadtesthez kerültünk és október óta ott is működünk. Ez nagy vonásokban a harctéren végHáború és művészet Irta: Szalay József dr. Kétségtelen, liogy -a -hadviselés, amelyet különben könyvtárt amiLag a technikai müvek közé .sorolnak, — maga is -művészet. Az erős kifejezések liive -igy jelölné meg: a gyilkolás művészete. Noha nincs az -az álláspont és jelenség, amelyet hölcscletileg vitatni -n-e lehetne s igy -a háború ebből a -szempontból is megítélhető, mégis -a világot -csak -a gyakorlati jog intézi s- ennélfogva (a háborút mint időnkint szijkségszerüleg jelentkező világeseményt, -mon-dhatnám kult ur-mozzanatot könyveli el. Arra a kérdésre vájjon ily körülményeik között a p-acifisták törekvése elérhetetlen utópia-e, azzal kell válaszolnunk, hogy jelenlegi ál-laimjogi, társadalmi és gazdasági berendezkedésünk mellett bizony az örök békére való -törekvés — csak -utópia. Törekvései eredni'ényeül csupán csak -annyi remélhető, liogy a háborús kitöréseiket az általános és a jogi kultúra terjesztésével gyérith-eti s lefolyását nemzetközi cgyezmény-ékkel szeliditbeti. Bizony müv-észet a hadviselés! .A'kkora elmebeli készség [mozgósítását -ilgény-li, melyet semiiféle reglény, dráma, költemény, zenemű, festmény av-agy -szobor létrehozása n-em k-iván; sőt jelenleg ezeknek is a háború adja a legbőségesebb témát. -Hogy egyebet ne említsünk, a nagy nemzeti képtáraktól le a vásári panorámákig a csataképek vonzj zálk leginkább a közönséget. De tovább menve, alig liogy -kitört -a háború, témái úgyszólván teljesen maguknak foglalták le a színpadot, sőt azóta is a legbőségesebb -forrását csobogtatj-ák a ibelletrisztikus formájú ha-ditudósitásoknak (Fényes László, Molnár Ferenc), tárcáknak, regényeknek, verseknek (Kiss Józséf.Gyóni,Géza,Ernőd Tamás,Dutka. Áik-csi) sőt az irodalmi iskolák világában valóságos harcot provokált a nyugatosok és a Dunántuli által képviselt ellentétes irány-ok között. Ami különösképpen a művészetet, illeti, ennek -a háborúval v-al-ó viszonya részint termékenyítő, részint az alkotó művészeik szempontjából — lehangoló. A háború utóvégre is -anyagi dolo-g: ember, pénz, mun-ició, élelem. iFzek célszerű öszeütköztetése dönti el a sikert. -Ezen fő,mozgató tényezők mellett bizony a művészetnek csak Hamupipőke szerep juthat. Amikor várak erősítése, fogolytáborok, közegészségügyi barakkok emelése, műtárgyak berendezése köti le az építész hiva-tottságát: az épitőmüvészetnek háttérbe -k-ell szorulnia. Ki is építkeznék manapság, amikor egyetlen- ágy-uszörny néhány lövegétől -évszázados műemlékek omolnak -enyészetbe s félő, vájjon a ama épített műremek holnap nem vál-iik-e rotmmá? Hogy a hiábor.u a zenére ösztönzőleg h-at, az kétségtelen. Tyrtaeus harci -éne,kei, a napoleoni idők ihlette szimfóniák, a szabadságharcok dalai, Hubay Jenő legújabb 1914—15 eimü háborús szimfóniája ezt bizonyítják. Mert ha bölcséletileg elitélhető is a háború s ha bármennyire az anyagiak összeütközése is az, mégis kedély megragadó világjelenség, •amelynek lenyűgöző és alkotásra serkentő hatása alól éppen a leginipresszicnis-tabb lélek: a, zienei nem .vonhatja ki magát. A festészet és -a szobrászat sem em-nacipálbatják magukat a háború grandiózus befolyása alól. Az örök emberinek a harci veszedelmekben- -való megnyilatkozása uj mieigifiigycliés-dkre, benyomásokra, témákra nyújt ezer alkalmat. -Lövészárkok életveszélyes közeléig férkőznek a festők és a rajzolók, hogy ecset és ceruza -segélyével örükitsák meg a jelenvalóknak g a reánk következőknek a borzalmas és a fenséges jeleneteket. Kár, hogy legalább -eddig Magyarország -alig vette ki részét ebből a cmüvtésizefci mozgalomból, noha M-ednyánszky László borongós vásznai, Vadász Miklós frappáns rajzai a világrengető ©rupci-óík örök emlékei maradnak. Sajnos, igazi csataképfostőnk vagy nincs, .vagy az óriássá nőtt csatatereken sem tudnak nekik -helyet szorítani. iSzeged város is tett, abban az irányban szerény kísérletet, hogy egyik tehetséges festőjét, Heller ödönt a sajtóiiadis-zállásr-a kiküldesse; -azonban félő, hogy kérése a bürokratikus elintézés útvesztőiben sckiá tévelyeg. M-ég kiderül a végén, liogy amire a kérdés elintézésre érik, a dolog túlhaladott lesz. A béke árán utóvégre akármilyen szép ós jó kép elvesztésébe -bele lehet nyugodni. Noha bizonyosan értékes gyarapo-