Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-27 / 284. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG MO Szeged, 1915. november 28; Hogy segítenek a pékek a tejhiányon. ilathozatok a tejei-pótló anyagokról.— (Saját tudósítónktól) Néhány .nap előtt r; Szegedi Sütök Ipartestülete beadványt in­tézett dr. Szalay József főikapitányihoz a te­jetpótló anyagoknak a tejes - sü t érné n yiekfoe z való felihasznáthatása tárgyában, Köztüdo­.máisiu ugyanis, hogy a városi tanács rövide­sen foglalkozni fog a tejlkárdés rendezésével és ennek során bizonyos irnegszonitások (fog­nak életbe tépni a pékek fejbeszerzése körül. Ezt meg í őzendő, beadványukban kérték a főkapitányt, hasson oda, hogy .a tejessütemé­myeket kizárólag tejpótló anyagokkal, tejpor­rai, kondenzált tejtjei készíthessék. Nam akar­ják a fogyasztó közönséget a nehezen •besze­rezhető tejtől megfosztani. Tejessüteményt továbbra is, készítenek, de csak teíjpótíékkai. Külföldi példákra hivatkoznak beadványuk­ban és azt állítják, hogy a tejetipóíló anya­gok Ugyanolyan tápértékkel bírnak, mint a tieij és a szervezetre legkevésbbé sem ártal­masak. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester dr. Szalay József rendőrfőkapitánnyall egyet­értően a sütoík álltai megnevezett tejetpótló anyagokat Csonka Ferenc városi vegyésznek adta ki, miegvizságáJás .céljából. Addig is, amíg a vizsgálat eredménye nyilvánosságra, jut, nem tartottuk érdektelen­nek s'sakféríia.k véleményeit kikérni. A Délmagyarország munkatársa minde­nekelőtt Kőrös Albertet, a Központi Tejcsar­nok igazgatóját kereste fel, ,aki a következők­ben mondotta ed véleményét a kérdésről: — A tejetpótló anyagok használata nem uj dolog. külföldön már régen használatban van és különösen tengerentúli hajózásoknál használják. Különösen Hollandiában. Dániá­ban, Svájcban gyártanak nagymennyiségű tej port és kondenzált tejet ,E tejetpótló anyagok bármelyike jóval egészségesebb, mint a piaci tej. Nemi eltiltani kellene a tejpótiékok hasz­nálatát a pékeknek, hanem kötelességükké tenni, hogy — legalább .a jelenlegi nehéz idők­ben — kizárólag ezzel dolgozzanak. Tejet pedig egyáltalán nem .engednék pékek részé­re vásárolni. A Központi péknek nem ad tejet, kevés van és. ez kell a közönségnek. Azért ra­gaszkodnak a pékek a teipótléklhoz, meri óriási mennyiség áll rendelkezésre, mig te­jet — sajnos, — bizonytalan hogy kaphat­nak. A tejporban pl. ugyanazok az anyagok foglaltatnak, mint a tejben, hiszen a te.ipoi nem egyéb, mint a tej víztartalmának elpá­roilogtatása. Schiitz István pékmester, a .sütőmesterek ipar-társulatának elnöke igy nyilatkozott: — Ha öt dekagramm lisztport egy liter langyos vizben feloldunk, teljesen pótolja a tejet a péksütemény készítésénél. A tejet­pőtló anyagokat béke időben is ihastenáltuk és kijelentem, Ihogy Szegeden 18 pékmester süt tejessüteményt, de legalább is >két hónapja, hogy a szegedi tejessütemény tejet nem lá­tott. Kizárólag tejporral dolgozunk azóta1. Azért kértük, hogy a tanács engedje meg a tejpótlékok használatát, mert ugy értesüí­tün, 'hogy a tejes sütemények készítését be akarják tiltani. Nemcsak a pékek, hanem a cukrászok is tejporral dolgoznak. A közis­mert téjpótltékokön kiviil egy toialátaki'vonat tartalmú pótlékot használunk, a Diamolt-ot. Stádiumból kapjuk, cukor, miéz és maláta ke­verék, tehát nem lehet az egészségre ártal­mas. A használatban (levő tejpótlékok körül­belül annyiba kerülnek, mint a tej, de még ha emelkedni fog is az áruk, a tejessütemé­nyek jelenlegi ára megmarad. Azt. 'hogy a sütemény tejjel, vagy tejetpótló anyaggal készült-e, még talán szakértő sem .tudja meg­határozni. Ha, amit inam: hinnék, betiltják a teinótflékok használatát vizes kiflit leszünk kénvtelenek adni a közönségnek. Végül meg­jegyzem/hogy tejpor minden péknél mindig volt raktáron .s váratlan, nagyobb megrende­lést mindig ezzel készítettünk. Schweiger Sándor pékmester hasonló ér­telemben mondta el véleményét a tejpótíék­rcl, mint az ipartársulati elnök. Dr. Wolí Fe­renc tiszti főorvos véleményét is kikértük, a főorvos azonban tekintettel arra, hogy a városi vegyész a végy vizsgálattal míég nem készült el, egyelőre tartózkodott határozott véleményt mondani, de megjegyezte, hogy az esetben, ha a tejpótlék .az egiészségre nem ártalmas, teljesíteni fogják a sütök kérelmét, Nachtübung. Déli hadszíntér, november 22. '(Saját tudósítónktól.) Néhány nappal .ez­előtt utoljára hangzott át hozzánk a tiszta és csendes éjszakákon a Szerbiában dörgő ágyiuk és harminc és feles mozsarak mames ba rit colj a. Azóta, az á gyuk és jó öreg Haubitz­olk már messzi délen járna,k és más vidékek lakóit ejtik rémületbe halálosan hangos éne­kükkel. Mi pedig, akik .a megelőző napokon a bömbölő ágyuk szavát kstük szívszorong­va, magunk is készen állunk már, hogy el­induljunk oda, albol a fegyverek most írják Európa uj történelmét. Mielőtt azonban a harctérre vinnének bennünket, meg kell is­merkednünk ,a harc formájával, azzal, hogy mit, hogyan kell csinálni, ha kikerülünk oda, az ellenség ©lé, aliol már életekbe megy a játék. Hozzá kell szokni a védekezésihez, a 'lövészárok speciális életéhez, ihogy n© mint tapasztalatlanok, de mint mindehhez értő, minden helyzethez alkalmazkodó s magát minden körülmények közt feltaláló férfiak, készen mehessünk ki, folytatni a harcot azok helyett, akik már elhullottak, a végső győ­zelemig. Erre valók a naponkinti übun.gck (gyakorlatok), nagy übungok és nachtübun­gok (éjjeli .gyakorlatok). Ezeken már min­den ugy megy, mint odakinn, — van ellen­ség, lövészárok, — a fegyverek, is ugy ropog­nak .éppen, sturmra is megyünk, ha éppen ugy muszáj és fáradhatatlan feldvachók (őr­szemifik) tájékoztatják a vezérkart az ellen­ség .állásáról, szándékáról. Éppen, mint oda­kint, .csak hogy az élesek helyett puffogta­tnnk az ártalmatlan egzecirpatrcnokkal, meg hogy a sturmnál nem szarunk és ütünk a fegyverek boldogabb végével. Hogy igazat szóljak, a fink nem nagyon szeretik ezeket az lülbungokat, akár nagy, akár naicht a jel­zője, — nagy fáradtságot jelent ez minden­kinek a számára, — mint félig halottak jön­nek haza a szereplői a nagy fáradtságtól. És amikor hazatértek már, nem a pihenés következik, hanem a nyakig sáros ruhák ki­tisztítása, aztán a fegyverpucolás, ugy, fá­radtan, íMert a vizitre ragyogni kell minden­nek, különben kaszárnya- és felseftáreszt kö­vetkezik. Csütörtökön este — éppen nacihtübung­ról jöttünk haza — avizálja a. század-napos: — Pénteken nachtühumg. Az első század megszállja a Tisza-hidat, feltartóztatja és minden támadással szemben megtartja állá­sait, megakadályozza az ellenség átkelési kí­sérleteit. Indulás délután 5 órakor. Piántéken, a jelzett időben máir kinn va­gyunk a kijelölt 'helyen, megássuk az állá­sokat, felállunk a. kész lövészárkokban, ahogy a védelem kívánja, aztán Kallós hadnagy ur, a századparaniesnck kiadja a parancsot: — Eréiter .Gyenge, önkéntes Sipos és két infanterista mint feldvachék gefreiter Gyenge parancsnoksága alatt elindulnak a Tiisizamipntén, megfigyelik az ellenséget, je­lentéit. hoznak a számerejéről éls lehetőleg a szándékáról is. Kát perc multán már indulunk is négyen a .sötét homályban. Lassan csörtetünk a cser­jék között felfelé a Tiszáméntén. A fekete égiboltról békésen ragyognak le a csillagok, a. csend olyan hangtalan, néma, hogy szinte belemarkol a szívbe. [Mellettünk lassú csobo­gással folydogál a szálas, nagy folyam to­vább. Aki komolyan veszi a rábízott 'felada­tot, az előtt egyszerre megnyílik a rejtelmes kapu, amely a legélénkebb fantáziában is elzárja az utat a harctértől, — most teljes valódiságában áll előttünk a harctér, az ot­tani élet, izgalmak, remegő várakozás. Még tiz lépés, — széles útra érünk. Parasztszekér döcög az uton, a szekéren szalma, Gefreiter Gyenge megszólítja, a kocsist, 'honnan jön, mit látott? — Semmit — hangzik az egy­ügyű válasz erősen idegen kiejtéssel. Tudni­illik szerb ajkú az istenadta. Nem akarunk neki hinni, nekem megvillan az agyamban a a gondolat, vájjon nem lopózott fel az ellen­ségtől valaki a szekérre, hogy bennünket ki­kémleljen? Benyúlok a szénába, egy bakkanes akad a kezembe. Pár pillanat multán már ott áll előttünk az egész ember. Szénás a ruhája egy kicsit. Ez az első fogoly, akit, mint katona elfogtam. Hát ez igy megy oda­kinn is. Érdekes. Vallatjuk, de nem vall. Hallgat. A ko­csis azonban már nem tagad tovább. El­mondja, hol látott ellenséget. Most más kocsi jön. Egy infanteriisztáuak 'elmondjuk, amit a kocsistól hallottunk, mit jelentsen, rábíz­zuk a. foglyot, aztán hárman Lefekszünk ab­ba a kocsiba, amely a mi utunkkal egyezik. Ellenséges feldvacíbót látunk mellettünk el­haladni, a tábor már nincs messze. Tényleg, a csillagok világa mellett sötétebb tömeget látunk. Katonák. Az ellenség. Ereiter Gyenge fojtott hangon adja ki a parancsot a velünik levő inifauterisztának: — Leugrasz a kocsiról. A földön oldalra csúszol, hogy ne lássanak, aztán a cserjék közt, ahogy a lábaid bírnak, visszamész és jelented, hogy 150 ember syarmliniában jön! Vigyázz, hogy el .ne fogjanak. A fiu, mint egy macska, nesztelen leug­rik a kocsiról, a. következő pillanatban már magunk sem látjuk. Az ellenség már alig van 150 lépésnyire. Céltalan tovább is a kocsin tartózkodni, le­n.grunk. Még a kocsi gazdája sem veszi ész­re, hol hagyott el bennünket. Most jobbra­balra Lefekszünk az utat szegélyező árkokba. A kocsi odaért, .Megállt, Látjuk, hogy .a* ko­csis a kocsijára mutat: ott vagyunk. Most az ellenség kotorász a kocsiban. Mi kacagunk fojtottan. Nem sikerült nekik elfogni ben­nünket. Az ellenség megindul, nemsokára elrma­sirozik mellettünk. Várunk pár percig, az­tán óvatosan utána, Azaz, ihogy csak Gyenge, a parancsnok. Magamnak elébe kell vágni az ellenségnek, megelőzni, hogy egy, részünk­ről történő ügyes mozdulattal bekeríthessük az ellenséget. Sikerült. Fél óra .multán már az ellen­séges svarm mögött áll 70 emberünk. Egy sortűz, az ellenséges svarm felbomlik, aztán élőiről felbukkan csapatunk másik része, lát­ják, hogy minden elveszett. Az egész század­törzs megadja magát. iA nachtübunignak vége. Sipos János. GYÓNJGÉZA przemysl versei. Ára 1 kor. 20 f. •• Kapható: VÁRNAY L. :: könyvkereskedésében. :: Az összes harcterek legjobb és legát­| • i tekinthetőbb térképei legolcsóbb áron BBB Vároag L. könyvkereskedésében (Kárász-utca 9.)

Next

/
Thumbnails
Contents