Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-24 / 257. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1915. október 24. Szegedi huszárok a harctéren. Róth Jenő főhadnagy legújabb harctéri tudósítása néhány kedves törltánetet mond ei a szegedi huszárok életéből. A mocsárban, október 13. Tentával, tollai, lámpa világítás mellett iroijt. Téntával Írni, az isteni élvezetek zenitjére érkeztem. Reszket ugyan a. kezem, szakad a papír a betűim nyomán, de sebaj, újra kezdeur. a teritairást. Ezredem fele ma pihen, van hát vicc és kellemes szórakozás. Elfelejtettem megírni: a múltkori zongoraestén hnfjy zászlós hathatós közreműködését. Nevezetesen ö is hozzájárult eíhhez a műélvezethez s igazságta lan volnék, ha őt nem említeném meg. Végto lenül aranyos fiu ez a Ruffy. Ö az ezred „gyermeke". Hogy milyen kitüntető baráti viszony van közte és tiszttársai (között, jellemzésére megemlitem a következőt: Valamelyik tisztnek kijutott a szabadságból a része, örömmel emlékszik szabadsága alatt az itthonmaradottakró.1 s ezt egy anzist kártyán a következőleg juttatja kifejezésre: „Üdvözlöm az urakat és Huffyt." Feltétlenül kiegészítésre szorul még a humor Buday hadnagy személyével kapcsolatban. Buday maga a mese. Vele történt meg még a visszavonulás alkalmával, hogy a vonatot (a trént) őrült módon lőtték. Kocsi-k.oosi liátán; mindenkinek az volt a célja, minél előbb kijutni a tűzvonalból. A legerősebb menekülés közben, az egyik ponyvás kocsiból kinyúlik egy meztelen kar, egy csajkával és őrült kiabálás hallatszik a kocsiból, Buday kiabál a legénye után, hogy mért hagyja éhezni, hozzon azonnal enni. Egy aikalonrmal Buday az erdőben eltévedt az élelmező kocsikkal. Az ezred járőröket küldött ki felkeresésére, mig reáakadtak és az ezred után irányították. Mikor a küldönc huszár visszajön az útbaigazítás után, jelenti, hogy „Buday hadnagy ur ott ült egy fa tövében, a baját, tépte és folyton* ordított, jaj, mi lesz vefem, megöl a Ridli." Ezt szóvá teszik Riedl alezredes urnái, persze kellőleg humorral fűszerezve, mikor Buday beérkezik, Riedl ezredparancsnok 'egészen komoly arccal kérdőre vonja, hogy hogyan merészel ugy kiabálni, mért nem teszi hozzá legalább a Ridli „ur". Azóta ha Buday a Riedl nevét említi, sohse felejti el hozzátenni, hogy hol rularad az ur. Nem feledkezhetem meg a mi derék altisztjeinkről sem. Például Kerekes törzsőrmester, footbal, rudugrás, (futás, mászás mesterséget űz szabad idejében. Kiss törzsőrmester szeretne fogyni, ami neki nem igen sikerül. A többi altiszteik ,pedig megalakítják a zenekart és esténként szerenádoznak la „vászoncselédidk." előtt. Sajnos, ezeknek hiányában a tábort verik fel éktelen zenével. Hangszerelésülcet König Péter is megirigyelné. Van két hegedű, eg$ hermonika, egy kasza a cintányér és egy üres hordó a dob. Múltkoriban a dandártörzsnek muzsikáltak a legfelsőbb megelégedéssel. Itt nálunk igazán nincsen háború. Az a pár gránát, srapnel, ami még van a muszkának, az már nem számit, A golyók fütyülése pedig fcuna az idegek acélositására. Igy líát egész béke van itt fönn. A háborút csak este érezzük. Műkor felkel a. hold s féllkorongját széjjelfcerpesz't'i az égen, csak akkor jut eszünkbe a tiszapar.ti kis falu, a nótázó leányok a kútnál, háznál, esiak akkor jut eszünkbe a haza, a távoli magyar rög, amelyről ugyanígy nézhetnénk faikasszemet a sütő holddal, a csillagokkal, osak iákkor érezünk valami hiányt, valami tátongó ürít, amelyet betölteni csak egy tud, ami szép magyar hazánk. Aztán ha rázendítenek a huszárok a tábóTtüz mellett valami bus magyar nótára, lamelyet csak otthon hallottunk még, akkor sóhajt fel egyik-másik, ki tudja, melyik háznál száll be a kéményen a család tűzhelye felé. Később elhal lassan a nóta, csöndes lesz a tábor s reggel frissen, vidáman, ujiult erővel lát kiiki hozzá már mesterségévé letlt muszka-nipritásniak. Ha nem valami kérésem volna nekem a mi szegedi vitéz 3-als huszárjaink részére. Itt fönn a „Fassnng"-ná! nem tudják, hogy a szögedi ezrednek mi a fő,kell éke a muszka vágáshoz. Ez a paprika. Az pedig, amit itt adnak, olyan, mint a méreg. Ha valakinek módjában volna egy-egy csomagot felküldeni, ne feledkezzen meg a szegedi paprikáról. Küldjön ki-ki az itt levőjének, de hamisítatlan paprikát, mert ha Szöged nincs is, legyen meg legalább itt az ize. Samarjai őrnagy, aki épen megérkezett, ezt égő szájjal konstatálta. Mi ugyan vizzel hűtjük le a tüzet, de hát annak is meg van a rossz hatása. Hogy milyfen jól élnek különben a mi huszárjaink, arra elég példa a sok humor és jókedv. Ne aggódjon senki oltthon a koszt miatt, van az itt falkaiszámra, a jó meleg ruhát las sankiint mind megkapják s kezdhetik újra a téli háborút. Olyan nyugodtan, olyan bizalommal néznek a biztos győzelem felé, hogy önbizalmuknál osak tetteik nagyobbak. Ila — mint a diai mondja — a föld isten kalapja, ugy a huszár a disz rajta. Csinálnak ők olyan nótát is, hogy az isten ezután csupa huszárt tart ajtónállónak. SZÉCSI EDE bank- és váltó-üzlete Kiggó-utca 5. sz. hivatalos aláirási helye a most kibocsátásra kerülő 6Vos Jegyzések nálam bejelenthetők az eredeti hivatalos feltételek mellett. Kivánatra a jegyzett kötvényekre kölcsönt nyújtok 80% erejéig 1917. december 31-ig biztositolt 5% kamat mellett Szeretném, ha csak egy órára is, Je feljönnének ide azok, akik otthon csók jajveszékelni tudnak és meglátnák az életüket bajbanjóban, éjjel és nappal, bizton olyan nyugodt éjszakái volnának azután, mint au.ilyen nyugodtan hajtják fejüket a huszárok itt valamely zsombékra, va?,y szalmára Azt üzenem haza hangosan, hogy mindenki hallja: Nem született meg még az a muszka aki a huszárt megpuhítja. Ezt énekelik itt szó 'ében a táborban . . , Bíróság előtt az élelmiszeruzsorások. — Elzárás és pénzbüntetés. — (Saját tudósítónktól.) (Ha 0 maximális árak életbelépése óta hozott rendőrbirósági ítéleteket szá m szerint összeadnánk, nem' túlozunk, ha az mondjuk, hogy együttvéve tizenöt évi fogság jönnie ki. a tanyaiak által1 elszenvedett büntetésekből s jó néhány (hold föld ára a pénzbiifságolkból. Három, öt, tiz és tizenöt napi fogházra, húsztól kétszáz koronáig terjedő pénzbirságría szóló ítéletek naponta többször ismétlődnek s ugy látszik, mintha az elárusítók egyenesen saját maguk kívánkoznának a rendőrség szuterrénjénck enyhet és nyugalmat adó csöndes, de nem épen szagtalan hűvösébe. Legalább is ezt •látszik bizonyítani az, hogy az esetek száma nem csökken, sőt gyakran emelkedik. Szombaton ismét sok ítéletet hozott Temesvdry Géza helyettes főkapitány, rendőrbiró, melyek közül néhány érdekesebbet itt közlünk: Sdvay Gyuláné Németh Etel a tojás darabját a piacon potom 18 fillérért árulgatta. Mivel pedig Szegedén mindenre akad vevő, Sávaynét az a szerencse fenyegette, hogy mint jómódú nő fog hazakerülni 'a piacról. A szerencse .azonban' hirtelen- elfordult tőle. Egy rendőr közeledett a szép, gömbölyű és hófehér tojások felé, noteszt és ceruzát szedett elő s megkérdezte: — Hogy hívják, lelkem? — Tóth Rozál a becsületes nevem, — mondta, a menyecske, hogy elkerülje a büntetést. De a rendőröknek néha jó szimatjuk van, a Tóth Rózáiban a mi rendőrünk megszimatolta a Németh Etelt s előállította a rendőrségre, ahol kiderült a hamis'ság. A rendőrbiró három napi elzárásra, 50 korona pénzbüntetésre és IhamiS név használatáért 20 korona pénzbírságra ítélte. Börcsök Jánosné átokházai asszony szintén tojást árult' 16 fillérért darabját. Egy rendőr figyelmeztette a maximális árra, mire Börcsökné, — átokíházai lévén, — Ihát átkozódni kezdett. Igen választékos, nyelven tudott átkozódni s zengzetes, sok határozóval •bővített mondataiban helyet tudott 'szorítani a rendőrségnek, a naccságáknak, az állatvilág több jámbor képviselőjének, kisérve ezeket ékes díszítő jelzőkkel, hogy a piac valamenynyi kofája köréje csődült s gyönyörködve hallgatták tanító mesterüket. A rendőrbiró, aki elvből ellensége az átokházi szónokiskolának, 3 napi elzárásra, 50 korona pénzbüntetésre és 'botrányokozásért külön 30 koronára Ítélte Börcsöknét, aki megnj ugodott az Ítéletben. Molnár Józsefné, Tari Rozál Makóról hagymát hozott be s 60 fillérrel kért többet a megengedettnél. Egy rendőr figyelmeztetésére ő is szónokolni kezdett, a rendőrség elé kivihetetlen feladatot szabott, majd áttérve a vallásos irodalomra, az Istent ruházta fél emberi tulajdonságokkal.