Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-24 / 257. szám

DELIMALI Y AB0R8ZAÖ — Nagyon ideges vagyok kérem, — mondta a rendorbirón-ak, azért kiabáltam a piacon. A kihágása biró 3 napi elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre ítélte -Molnárnét, aki lecsillapodott az ítélettől. özvegy Dóczi Mihályné Iházmesternő a a piacon kívül összevásárolt minden értéke­síthető élelmiszert. Temesváry Géza retidőr­biró 30 koronára ítélte. Felesleges az ellenőrzés. — A kórtermekbe utasított hölgyek. — (Saját tudósítónktól.) A nyár folyamán míegirta a Délmagyarország, bogy a Hadsegé­lyező bizottság tagjai panaszt emelitek a Fa és fémipari iskolában elhelyezett tartalék­kórtház élelmezési vállalkozója elten amiatt, hogy velük nem épen ildomos hangot használ, merít az élelmezés körül való ellenőrzés mun­káját gyakorolják. Amikor hangot adtunk az indokolt panasznak, egyidejűleg /felkértük az illetékeis hatóságot, hogy a vállalkozóval szem­ben védelmezze meg a Hadsegélyező bizottság hölgytagjait, akik mindannyiunk hálájára ós köszönetére érdemes nehéz és fárasztó munkát végeznek sebesült ós beteg katonáink érdetkő­ben. Egyidejűleg annak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a hölgyek minden inzultus és kellemetlenség dacára is tovább fogják az el­lenőrzést gyakorolni édes testvéreink, sebesült és beteg katonáink érdekében és javára. Ebben a föltevésben nem is csalatkoztunk. A hölgyek, szivük sugallatát követve, fárad­ságot nem ismerve végezték tovább nemes cselekedetüket, mert a legszentebb eél lebegett szemük előtt: a harctéren megsebesült, vagy betegedett katonák jólétének előmozdítása. Az élelmezési vállalkozó és hozzátartozója részéről ért támadásokkal és sértéseikkel miit sem tö­rődve, szigorúan ügyeltek arra, hogy az előirt adagok .minőségre és mennyiségre megfelelőek legyenek. Ez mindennél íontosablb volt előttük. Törekvésük abban összpontosult, hogy a ha­záért vérzett katonák már a kórágyon érezzék a nemzet köszönetét, háláját és elismerését. A vén bolond. Irta: Nagy Lajos. Szomorú és keserű ember volt. Apró szürke szemeivel ngy nézett az emberekre, mintha félt volna tőlük, mintha gyűlölte, vagy sajnál­ta volna őket. Hat év óta dolgozott a szolga­bírói hivatalban. Hat év óta végezte a dijnok gépies, szellemtelen munkáját, szorgalmasan, pontosan és mérhetetlen utálattal. A munkájá­nál jobban osak az embereket utálta -s az em­bereknél jobban csak a saját életét. A saját életét, melynek jelene és jövője havi harminc forintokon alapult. Ebből a fizetésből egy részt félre tett, a másik részből élt. Élt, ami alatt főképpen, sőt kizárólag az értendő, hogy éhen nem halt... Gyakran elgondolta, hogy milyen kár minden lépésért, minden kézmozdulatáért. Mindnek osak az a célja, van, hogy éhen ne haljon. Hát cél ez? Ha meg nem hal éhen, meghal valami más halálos nyavalyában.... Milyen kár minden mozdulatért! .Szinte illó" volna az egész ténfergósne'k hirtelen végét vet­ni. Hiszen nem érdemes a halált csak azért elodázni egyik napról a másikra, hogy az em­ber a hagyma vagy a liptói turó izét megél­vezze . . . Kövér János volt a rendes neve. De a (háta mögött osak vén bolondnak hivták. Ez a név onnan ered, hogy a kocsmáros egyszer rajta­kapta, arumt a szőlők közt egy homokdombról a környező fáknak és tőkéknek heves gesztu­Ez a megnyilatkozásuk nem szorul dicsérő jelzőre, ez mindennél szebbem beszél. És lelke­sen, beesüiletesn, ami csak magyar nőktől ki­telik, végezték az ellenőrzést, mit sem törődve azzal, ha e nagyszerű, Ikalapemelést megérdem­lő munkájuk az élelmezési vállalkozó és hozzá­tartozója tetszésével nem is találkozott. Mert nem találkozott. Az urd nők, .akik nem számí­tásból, szereplési viszketegségből ós elismerés­re egyáltalán nem számítva, teljesítették ki­rendeltségből eredő feladatuk alt, sok mindent kénytelenek volták eltűrni a vállalkozó és hoz­zátartozója részéről. Amikor azonban csordul­tig telt a .pohár, az illetékes hatósághoz fordul­ták jogos panaszukkal. Orvoslási kértek és támogatást éhben az irányban, hogy Zavarta­lanul és minden bántódás nélkül teljesíthes­sék ellenőrző kötelességüket. Erre aztán az illetékes hatóságitól átirat érkezett a Hadsegó­lyező bizottság elnökségéhez, amelyben az fog­laltatott, hogy a vállalkozó tartozik az ellen­őrző hölgyekkel illedelmesen viselkedni s a tar­táléklkórházban szolgálatot teljesítő tisztek uta­sítást íkapták, bogy a hölgyeket tartoznak a vállalkozó támadásaival szemben megvédel­mezni. Az illetékes hatóság részéről a Had­segélyző bizottság elnöksége szóbelileg .azt az utasitást kapta, hogy ha bármilyen természetű panaszra ok lenne, azt írásban jelentsék. Panasz akadt bőségesen. A panaszos jelen­téseket sorjában adjuk és kivonatosan a pana­szok okai't. A Hadsególyező bizottság elnöksége az ille­tékes hatóságnak augusztus 17-én a következő panaszokat jelentette: „1915. augusztus 15-én a vállalkozó neje, László Antalné vezette a va­csora kiosztását. Paprikás volt vacsorára, a melyből fejenkint 8.7 deka isulyu adag illeti meg a sebesült katonákat. A kiosztott has­ból 30—40 adag 7—7 deka volt, néhány adag még ennél is kevesebb. Augusztus 16-áu az ebeJkiosztásnál a vállalkozó nsj-e intézkedett és megállapittatott, hogy a diétás katonák ré­szére előirt 70 deka süűlthus helyett 55 deka osztatott ki csontostól. Ugyanek.cor 5—5 adag 52 deka volt az előirt 55 deka helyett. A főtt hasnál több adag az előirt 50 deka helyett 46— sokkal szonok It. A közelébe lopózott, kihall­gatta s az esetet azután elbeszélte a faluban. Ettől kezdve tartották Kövér Jánost bolond­nak, de egyszersmind valami tudósfélének is. Egy öreg parasztasszonynál lakott, de csak aludni járt haza. Kora reggeltől késő estig a hivatalban tartózkodott. Télen megszakítás nélkül, nyáron egy-egy órára elment sétálni. A hivatalban is ebédelt. Ebéd után föl-alá jár­kált a szobában, vagy télen a kályhához állva melengette a hátát és bólogatott. Azután olva­sott az akta polcon aeverő ócska könyvek vala­melyikéből. Az íróasztala tele volt aktákkal s az akták között a legkülönfélébb tárgyak he­vertek. Volt ott egy tartalék szemüveg, egy tö­rött pengéjű zsebkés, négy öt hölgycigaretta, körömpiszkáíó, tgy darab túkörüveg, melynek hátáról a foLCser félig lekopott. Mindez nagy, fontoskodó rendbe rakva feküdt az asztalon. Az asztalfiókban száradt kenyérdarabok és szalonnás papirok köz* szépen bepakolva eg> koronás Petőfi levert. Ezt minden vasárnap elővette, vigyázva kibontotta és mormogva ol­va-' itt belőle. \ Petőfi (D a iása és a eigarettá­zás külön, vasárnapra fóntartott gyönyörűsé­ge volt. Általában igen megkülönböztette a va­sárnapot a hétköznapoktól. Reggel a külön, vasárnapi rvakkendőjét kötötte föl, melyet hetvened krajcárét: vett és kiment a szőlők felé, az árnyas, fás utna sétálni, ahol legkeve­sebb emberrel találkozhatott. Nadrágját, me­lyet gigerlisen föltürve hordott, lehetőleg még magasabbra tűrte föl és lábait peckesen emel­47 deka volt. 1915. julius 15-től augusztus 10-ig állandóan az történt, hogy a szanitész-katonák, délben, 5 embernek kijáró adagban 55 deka helyett 50 deka főtt hust kaptak." Az augusztus 28-iki panaszos átriat, „Au­gusztus 26-án délben grizes tészta volt. Ebből száz embernek nem juto/tt. E száz emberből délután negyed 3-ig, mig az ellenőrzést gya­korló hölgyek jelen voltak, huszonöt ember 4 deci tészta helyett 2 deci rizst kapott. Fölt egy fazék rizs, ez azonban olyan nyers volt, hogy teljesen élvezhetetlennek -bizonyult. Az előirt főtthus helyett részben paprikás hust adtak, ezt is a tészlta tetejére. Az ellenőrző höl­gyek negyed 3-kor eltávoztak, igy nem tudhat­ják, hogy hetvenöt ember mit kapott enni. Augusztus 21-én tészta volt a vacsora, az úgy­nevezett Grenadirmarsoh, amelynek fele tud­valevőleg burgonya. Ennek dacára harminc­öt embernek nem telt -ás ezek tészta helyett levest kaptak. F-ormak-ép egy falat húsnak ne­vezett bőrnyét dobott oda a vállalko-zóné a sze­gény katonáknak." A szeptember elsei panaszos átirat. Augusz­tus 29-én az ebéd alkalmával a sült csontos hús­ból 5—5 adag az előirt 70 deka helyett 56, 58 és 54 deka volt csontostól. A csontnélküli hús­ból 5—5 adag 52 és 51 deka volt az előirt 55 suly helyett. A -főtthusból 5—5 adag -az előirt 50 deka helyett 46—47 d-eka v-olt." Ezeket a panaszos átiratokat intézte az illetékes hatósághoz a Hadsegélyező hizolttság elnöksége, -amely panaszos átiratokat aláírták mindazok, akik az ellenőrzés alkalmával a hiá­nyokat megállapították. Az illetékes hatóság­tól október 12-ifci kelettel a Hadsegélyező bi­zottság elnökségéhez megérkezett a válasz, a melynek az a foglalatja, hogy „a H-adsegélye­zési bizottság hölgyeinek az ellenőrzés terén való fáradozása felesleges és amidőn a höl­gyeknek eddigi fárasztó ós idegölő működéséért a beteg katonák nevében köszönet mondatik, tisztelettel fölkéretnek ,a hölgyek, hogy üdvös és eredménydus működésüket, ugy mint az az ország többi katonai kórházaiban történik, a kórtermekben fejtsék ki, hol tág terük nyílik a betegek jólétét előmozdítani." getve sétált s hóna alatt zöldes, kopott eser­nyőjét tartotta. Időnként -mleg-anegállt -és zseb­kendőjével leverte a port cipőjéről, melynek — h-a -folto-s volt is, — fónyleni-e kellett. És fénylett is, bár a kabátja és -a nadrágja is fénylett, noha annak nem kellett volna fény­leni ... Az emberek vigyorogva bámulták és egymásközt gúnyos megjegyzéseket -tettek rá. Legmulatságosabbn-ak azt találták, Ihogy a leá­nyokat szúró, kiihivó tekintettel nézte végig, sőt meg is fordult utánuk. Valóban furcsa látvány is volt ilyenkor, sőt szomorú látvány. De az emiberek nevettek rajta, mert (tudvalevőleg az emberek igen szo­morú dolgokon igen jól tudnak mulatni. Sőt talán csakis szomorú dolgokon tudnak jól mu­latni. Mert hiszen ott volt a kocsmáros. Annak volt nagy, uj háza, földje, szép felesége, jóra­való fia, egészsége. És mindezen az embereik osak bosszankodni (tudtak. -Mindaz a sok jó, mélyben a kocsmárosnak láthatólag rlésze volt, csak fájt nekik. Néha jobban, mint a saját odvas foguk. Ellenben állandó kellemes élcelő­dés tárgya volt az öreg Kövér János, lakinek osak a neve v-olt Kövér, de rajta magán, le­számítva a kalpján levő zsírt, osak csontot, aszott, száraz bőrt -és szőrt lehetett találni. A Kövér J-ánois, aki még rondább, undokabb éle­tet élt, mint ők maguk, aki hétszámra nem evett főtt ételt s aki csak a megye fája mel­lett melegedhetett meg a hivatalban, különben egész télen fűtetlen, nedves, sárfalu viskóban aludt. A Kövér János, aki ötven egynéhány

Next

/
Thumbnails
Contents