Délmagyarország, 1915. október (4. évfolyam, 237-263. szám)

1915-10-24 / 257. szám

DELIMALI Y AB0R8ZAÖ — Nagyon ideges vagyok kérem, — mondta a rendorbirón-ak, azért kiabáltam a piacon. A kihágása biró 3 napi elzárásra és 50 korona pénzbüntetésre ítélte -Molnárnét, aki lecsillapodott az ítélettől. özvegy Dóczi Mihályné Iházmesternő a a piacon kívül összevásárolt minden értékesíthető élelmiszert. Temesváry Géza retidőrbiró 30 koronára ítélte. Felesleges az ellenőrzés. — A kórtermekbe utasított hölgyek. — (Saját tudósítónktól.) A nyár folyamán míegirta a Délmagyarország, bogy a Hadsegélyező bizottság tagjai panaszt emelitek a Fa és fémipari iskolában elhelyezett tartalékkórtház élelmezési vállalkozója elten amiatt, hogy velük nem épen ildomos hangot használ, merít az élelmezés körül való ellenőrzés munkáját gyakorolják. Amikor hangot adtunk az indokolt panasznak, egyidejűleg /felkértük az illetékeis hatóságot, hogy a vállalkozóval szemben védelmezze meg a Hadsegélyező bizottság hölgytagjait, akik mindannyiunk hálájára ós köszönetére érdemes nehéz és fárasztó munkát végeznek sebesült ós beteg katonáink érdetkőben. Egyidejűleg annak a nézetünknek adtunk kifejezést, hogy a hölgyek minden inzultus és kellemetlenség dacára is tovább fogják az ellenőrzést gyakorolni édes testvéreink, sebesült és beteg katonáink érdekében és javára. Ebben a föltevésben nem is csalatkoztunk. A hölgyek, szivük sugallatát követve, fáradságot nem ismerve végezték tovább nemes cselekedetüket, mert a legszentebb eél lebegett szemük előtt: a harctéren megsebesült, vagy betegedett katonák jólétének előmozdítása. Az élelmezési vállalkozó és hozzátartozója részéről ért támadásokkal és sértéseikkel miit sem törődve, szigorúan ügyeltek arra, hogy az előirt adagok .minőségre és mennyiségre megfelelőek legyenek. Ez mindennél íontosablb volt előttük. Törekvésük abban összpontosult, hogy a hazáért vérzett katonák már a kórágyon érezzék a nemzet köszönetét, háláját és elismerését. A vén bolond. Irta: Nagy Lajos. Szomorú és keserű ember volt. Apró szürke szemeivel ngy nézett az emberekre, mintha félt volna tőlük, mintha gyűlölte, vagy sajnálta volna őket. Hat év óta dolgozott a szolgabírói hivatalban. Hat év óta végezte a dijnok gépies, szellemtelen munkáját, szorgalmasan, pontosan és mérhetetlen utálattal. A munkájánál jobban osak az embereket utálta -s az embereknél jobban csak a saját életét. A saját életét, melynek jelene és jövője havi harminc forintokon alapult. Ebből a fizetésből egy részt félre tett, a másik részből élt. Élt, ami alatt főképpen, sőt kizárólag az értendő, hogy éhen nem halt... Gyakran elgondolta, hogy milyen kár minden lépésért, minden kézmozdulatáért. Mindnek osak az a célja, van, hogy éhen ne haljon. Hát cél ez? Ha meg nem hal éhen, meghal valami más halálos nyavalyában.... Milyen kár minden mozdulatért! .Szinte illó" volna az egész ténfergósne'k hirtelen végét vetni. Hiszen nem érdemes a halált csak azért elodázni egyik napról a másikra, hogy az ember a hagyma vagy a liptói turó izét megélvezze . . . Kövér János volt a rendes neve. De a (háta mögött osak vén bolondnak hivták. Ez a név onnan ered, hogy a kocsmáros egyszer rajtakapta, arumt a szőlők közt egy homokdombról a környező fáknak és tőkéknek heves gesztuEz a megnyilatkozásuk nem szorul dicsérő jelzőre, ez mindennél szebbem beszél. És lelkesen, beesüiletesn, ami csak magyar nőktől kitelik, végezték az ellenőrzést, mit sem törődve azzal, ha e nagyszerű, Ikalapemelést megérdemlő munkájuk az élelmezési vállalkozó és hozzátartozója tetszésével nem is találkozott. Mert nem találkozott. Az urd nők, .akik nem számításból, szereplési viszketegségből ós elismerésre egyáltalán nem számítva, teljesítették kirendeltségből eredő feladatuk alt, sok mindent kénytelenek volták eltűrni a vállalkozó és hozzátartozója részéről. Amikor azonban csordultig telt a .pohár, az illetékes hatósághoz fordulták jogos panaszukkal. Orvoslási kértek és támogatást éhben az irányban, hogy Zavartalanul és minden bántódás nélkül teljesíthessék ellenőrző kötelességüket. Erre aztán az illetékes hatóságitól átirat érkezett a Hadsególyező bizottság elnökségéhez, amelyben az foglaltatott, hogy a vállalkozó tartozik az ellenőrző hölgyekkel illedelmesen viselkedni s a tartáléklkórházban szolgálatot teljesítő tisztek utasítást íkapták, bogy a hölgyeket tartoznak a vállalkozó támadásaival szemben megvédelmezni. Az illetékes hatóság részéről a Hadsegélyző bizottság elnöksége szóbelileg .azt az utasitást kapta, hogy ha bármilyen természetű panaszra ok lenne, azt írásban jelentsék. Panasz akadt bőségesen. A panaszos jelentéseket sorjában adjuk és kivonatosan a panaszok okai't. A Hadsególyező bizottság elnöksége az illetékes hatóságnak augusztus 17-én a következő panaszokat jelentette: „1915. augusztus 15-én a vállalkozó neje, László Antalné vezette a vacsora kiosztását. Paprikás volt vacsorára, a melyből fejenkint 8.7 deka isulyu adag illeti meg a sebesült katonákat. A kiosztott hasból 30—40 adag 7—7 deka volt, néhány adag még ennél is kevesebb. Augusztus 16-áu az ebeJkiosztásnál a vállalkozó nsj-e intézkedett és megállapittatott, hogy a diétás katonák részére előirt 70 deka süűlthus helyett 55 deka osztatott ki csontostól. Ugyanek.cor 5—5 adag 52 deka volt az előirt 55 deka helyett. A főtt hasnál több adag az előirt 50 deka helyett 46— sokkal szonok It. A közelébe lopózott, kihallgatta s az esetet azután elbeszélte a faluban. Ettől kezdve tartották Kövér Jánost bolondnak, de egyszersmind valami tudósfélének is. Egy öreg parasztasszonynál lakott, de csak aludni járt haza. Kora reggeltől késő estig a hivatalban tartózkodott. Télen megszakítás nélkül, nyáron egy-egy órára elment sétálni. A hivatalban is ebédelt. Ebéd után föl-alá járkált a szobában, vagy télen a kályhához állva melengette a hátát és bólogatott. Azután olvasott az akta polcon aeverő ócska könyvek valamelyikéből. Az íróasztala tele volt aktákkal s az akták között a legkülönfélébb tárgyak hevertek. Volt ott egy tartalék szemüveg, egy törött pengéjű zsebkés, négy öt hölgycigaretta, körömpiszkáíó, tgy darab túkörüveg, melynek hátáról a foLCser félig lekopott. Mindez nagy, fontoskodó rendbe rakva feküdt az asztalon. Az asztalfiókban száradt kenyérdarabok és szalonnás papirok köz* szépen bepakolva eg> koronás Petőfi levert. Ezt minden vasárnap elővette, vigyázva kibontotta és mormogva olva-' itt belőle. \ Petőfi (D a iása és a eigarettázás külön, vasárnapra fóntartott gyönyörűsége volt. Általában igen megkülönböztette a vasárnapot a hétköznapoktól. Reggel a külön, vasárnapi rvakkendőjét kötötte föl, melyet hetvened krajcárét: vett és kiment a szőlők felé, az árnyas, fás utna sétálni, ahol legkevesebb emberrel találkozhatott. Nadrágját, melyet gigerlisen föltürve hordott, lehetőleg még magasabbra tűrte föl és lábait peckesen emel47 deka volt. 1915. julius 15-től augusztus 10-ig állandóan az történt, hogy a szanitész-katonák, délben, 5 embernek kijáró adagban 55 deka helyett 50 deka főtt hust kaptak." Az augusztus 28-iki panaszos átriat, „Augusztus 26-án délben grizes tészta volt. Ebből száz embernek nem juto/tt. E száz emberből délután negyed 3-ig, mig az ellenőrzést gyakorló hölgyek jelen voltak, huszonöt ember 4 deci tészta helyett 2 deci rizst kapott. Fölt egy fazék rizs, ez azonban olyan nyers volt, hogy teljesen élvezhetetlennek -bizonyult. Az előirt főtthus helyett részben paprikás hust adtak, ezt is a tészlta tetejére. Az ellenőrző hölgyek negyed 3-kor eltávoztak, igy nem tudhatják, hogy hetvenöt ember mit kapott enni. Augusztus 21-én tészta volt a vacsora, az úgynevezett Grenadirmarsoh, amelynek fele tudvalevőleg burgonya. Ennek dacára harmincöt embernek nem telt -ás ezek tészta helyett levest kaptak. F-ormak-ép egy falat húsnak nevezett bőrnyét dobott oda a vállalko-zóné a szegény katonáknak." A szeptember elsei panaszos átirat. Augusztus 29-én az ebéd alkalmával a sült csontos húsból 5—5 adag az előirt 70 deka helyett 56, 58 és 54 deka volt csontostól. A csontnélküli húsból 5—5 adag 52 és 51 deka volt az előirt 55 suly helyett. A -főtthusból 5—5 adag -az előirt 50 deka helyett 46—47 d-eka v-olt." Ezeket a panaszos átiratokat intézte az illetékes hatósághoz a Hadsegélyező hizolttság elnöksége, -amely panaszos átiratokat aláírták mindazok, akik az ellenőrzés alkalmával a hiányokat megállapították. Az illetékes hatóságtól október 12-ifci kelettel a Hadsegélyező bizottság elnökségéhez megérkezett a válasz, a melynek az a foglalatja, hogy „a H-adsegélyezési bizottság hölgyeinek az ellenőrzés terén való fáradozása felesleges és amidőn a hölgyeknek eddigi fárasztó ós idegölő működéséért a beteg katonák nevében köszönet mondatik, tisztelettel fölkéretnek ,a hölgyek, hogy üdvös és eredménydus működésüket, ugy mint az az ország többi katonai kórházaiban történik, a kórtermekben fejtsék ki, hol tág terük nyílik a betegek jólétét előmozdítani." getve sétált s hóna alatt zöldes, kopott esernyőjét tartotta. Időnként -mleg-anegállt -és zsebkendőjével leverte a port cipőjéről, melynek — h-a -folto-s volt is, — fónyleni-e kellett. És fénylett is, bár a kabátja és -a nadrágja is fénylett, noha annak nem kellett volna fényleni ... Az emberek vigyorogva bámulták és egymásközt gúnyos megjegyzéseket -tettek rá. Legmulatságosabbn-ak azt találták, Ihogy a leányokat szúró, kiihivó tekintettel nézte végig, sőt meg is fordult utánuk. Valóban furcsa látvány is volt ilyenkor, sőt szomorú látvány. De az emiberek nevettek rajta, mert (tudvalevőleg az emberek igen szomorú dolgokon igen jól tudnak mulatni. Sőt talán csakis szomorú dolgokon tudnak jól mulatni. Mert hiszen ott volt a kocsmáros. Annak volt nagy, uj háza, földje, szép felesége, jóravaló fia, egészsége. És mindezen az embereik osak bosszankodni (tudtak. -Mindaz a sok jó, mélyben a kocsmárosnak láthatólag rlésze volt, csak fájt nekik. Néha jobban, mint a saját odvas foguk. Ellenben állandó kellemes élcelődés tárgya volt az öreg Kövér János, lakinek osak a neve v-olt Kövér, de rajta magán, leszámítva a kalpján levő zsírt, osak csontot, aszott, száraz bőrt -és szőrt lehetett találni. A Kövér J-ánois, aki még rondább, undokabb életet élt, mint ők maguk, aki hétszámra nem evett főtt ételt s aki csak a megye fája mellett melegedhetett meg a hivatalban, különben egész télen fűtetlen, nedves, sárfalu viskóban aludt. A Kövér János, aki ötven egynéhány