Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-10 / 219. szám

Szeged, 1915. szeptember 10. délmagyasökszm 9 A németek hatalmas támadása az Argonotokban. — Két kilóméteres arcvonalat elfoglaltak.— Elragadták a Marié Therese erődmiivet. — 48 gépfegyvert, 54 aknavetőt és 1 ágyút zsákmányoltak.— Berlin, szeptember 9. A nagy főhadiszállás jeueníi: Az Argonneokhan tegnap Wienne le Chateautöl északkkeletre würteirbergi és lotharingiaj ezredeink támadásra törtek előre. Rohamozó gyolgságunk, amelyet tüzérség derekasan támogatott, két kilométeren .fe$ili arcvonal szélességiben és három ötszáz méternyi mélységbe elfoglalta az ellenséges állásokat és több támaszpontot, ezek között a franciák részérül sókat emlegetett Maria Theresa erödmüvet. 30 tisztet, 1999 főnyi legénységet elfogtunk; 48 géppuskát, 54 aknavetőt, egy revolverágyút zsákmányoltunk. Tegnapelöttrö! tegnapra virradó éjjelen Londonban a dokikokra, kikötőre és környékére bőségesen vetettek robbantó és gyújtó bombákat. A hatás kielégítő volt. Léghajóink heves lövetésük ellenére, sértetlenül tértek vissza. Némát repülőgép-rajok megtámadták Nancyt. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) te. i Michaelis Pál, a Berliner Tageblatt egyik harctéri tudósítója Zyzmoryból a következőket irja lapjának: Haladunk előre: ez az a felemelő tudat, amely a német keleti hadsereg (Ostarmee) minden egyes csapatát eltölti. Annak az érzése, hogy tul vagyunk a nehezén, lendületet ad a lelkeknek és minden egyes katonát a legszélsőbb erőmegfeszitésre ösztökél. Szeretnének a tél beállta előtt elkészülni és mindenki tudja, hogy addig még sok a tennivaló. Mindenki kedvvel dolgozik és ebből is kitetszik, hogy a mozgó harc feltüzelőleg hat a csapatokra. Kovnó kellemességeiből, amelyek ugyancsak szerények, az ostromlók keveset láttak és még kevesebbet élvdztek. Rájuk nézve ez a város csak átvonulási állomás volt és legföljebb egykét napot töltöttek benne. Csak bezárt boltokat és elhagyott lakásokat láttak, mivel az oroszok a zsidókat és a németeket már áprilisban és májusban már kilökték belőle a nyomorba. Vásárolni való nem igen akadt benne, vagy ha igen, szemtelen árakat követeltek. Tisztek és legénység ezért szivesen váltak meg Kovnótól, amikor indulásra jött meg a parancs. Mi is meglehetősen unatkoztunk Kovnóban. Láttuk, mint jött lassankint uiinden renpbe. A holt város kezdett megelevenedni. Egyik-másik üzlet, pék- és élelmiszer-üzletek, borbélymühelyek félénken megnyíltak. Megnyílt számos gyógyszertár is, amelyek Oroszországban mindenütt kozmetikai cikkeket is árusítanak. Azonban sok idő fog betelni, mig a kereskedelem és forgalom az orosz hatóságok brutális beavatkozásaitól ismét magához tér. A munkásnép megélhetése is csaknem teljesen lehetetlenné van téve. A nagy Dilmann-féle csnvargyár egészen szét van rombolva. Német tulajdonosa felvirágoztatta, legutóbb is 1500 munkást foglalkoztatott. Az oroszok e gyár szétrombolásával voltak elfoglalva, mikor csapataink bevonultak a városba. Egyik-másik szerszámgép már ott volt az ablakpárkányon, hogy az utcára kerüljön. A gyártól külön sinek vezettek a pályaudvarig, hogy a felszerelést elszállíthassák. Angtiában a védkötelezettség polgárháborút idézne elő. Rotterdam, szeptember 9. Az angol szociálista-párt végrehajtó bizottsága manifesztumot adott ki, amely felszólítja az angol népet, "hogy az általános védkötelezettség behozatalának szegüljön ellene. Hága, szeptember 9. Hyndmann, az ismert szocialista egy bristoli szocialista gyűlésen kijelentette, hogy a munkásoknak nem kell a védkötelezettség, amely polgárháborút idézne elő. Német repülők újra bombáztak angol helységeket. Rotterdam, szeptember 9. A Reuter-ügynökség jelenti, ihogy az elmúlt éjjel ellenséges jármüvek megjelentek a keleti grófságok fölött. A repülők tüzeket okoztak és egyeseket megöltek vagy megsebesítettek. Aknára futott nagy francia gőzös. Genf, szeptember 9. A Matin jelenti: Chamond négyezerhétszáz tonnás francia gőzös a Themse bejáratánál aknára futott és erősen megsérült. A hajó négy léket kapott, a legénységből hárman meghaltak, a kapitány megsebesült. Egy nagy sörgyár is porig leégett. Tágas pincéiben még ott vannak az óriási hordók katonáinknak kedves tartalmukkal. Amig tartott a készlet, vödrökkel osztották szét csapataink közt, közben-közben uangycsak forgalmas volt az élet e forrás táján. A nyilvános egyesületek, főleg a templomok, szintén érezték az ostrom hatását. Különösen a piac-téri görögkatholikus templom szenvedett sokat. Mikor én ott jártam, tarka összevisszaságban hevertek körülötte drága szőnyegek, püspöksüveg, ezüst gyertyatartók, aranyozott feszületek és egyéb drágaságok. A zsinagóga ki volt fosztva, maga az épület sértetlen. A katholikus templomokban már miséznek megint és az agg protestáns lelkész is összegyűjtötte a Gertrud-kápolnába azokat a hiveit, akik túlélték a zord időt. Az a kísérletem, hogy Kovnóból csatlakozást kapjak kelet felé előnyomuló csapatainkhoz, szokatlan nehézségekbe ütközött. Az utak rendkívül rossz állapotban vannak és az esőzés miatt alig járhatók. A menetelő csapatok és főkép a végtelen szekéroszlopok sem igen javították meg ezeket az utakat. Ha nem látnám a saját szememmel, alig tarthatnám lehetségesnek, hogy két oly nagy várost, mint Kovnót, amelynek 100 ezer és Vilnát, amelynek 250 ezer lakosa van csupán egy oly homokos országút köti össze egymással, amelyen az emberi mnnka nyoma alig látszik. Ezeken a területeken az orosz közigazgatás egyáltalán csak az utonutfélen tapasztalható hiányokról ismerhető fel. Kulturfeladatait határtatan módon elhanyagolta. Ez egyformán igazság az iskolákat és az utakat illetően. Ehelyett minden erejével a hadsereg felszerelésén dolgozott az orosz közigazgatás. Teljesen téves, az orosz hadsereg hiányos fegyverkezéséről, felszereléséről és ellátásáról beszélni. Az orosz katona még most is jól van ruházva és táplálva. Miként a Kovnóban maradt készlefek bizonyitják, az orosz konzervek legalább is egyenértékűek a mieinkkel. Az orosz kétszersültet ugyan nem becsülik katonáink valami nagyra, de nagyon Ízletes és aromatikus. Az orosz tea pedig a legjobb minőségű. Ugyanilyen az orosz tábori kórházak anyaga. Azokat a hadi kórházakat is, amelyeket az oroszok Kovnóban rendeztek be, rendkívül célszerűen igazgatták. Hogy a franciák erős ellenőrzést gyakoroltak-e az oroszoknak adott milliók célszerű felhasználása felett, nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy a franciáktól kapott kölcsönöket hadifelszerelésre fordították, valamint bizonyos az is, hogy Oroszország a maga erejéből is rengeteget áldozott ugyanerre a célra. Már igaz az is, hogy az évtizedes munkával felépített „dacvár" kártyavárként omlik össze. A keletre vonuló oszlopok szivesebben vonutnak a szántóföldeken keresztül, mint á siralmas országúton. Előbb a Njemen mentén haladnak, amely ilt is elég tekintélyes folyó és a forgalomnak jelentős ere lehetne megfelelő szabályozás utján. Mostani állapotában csak tavaszi áradáskor használhatják a tutajok. E tájt a folyó sok kanyarulattal délnek folyik, mig az országút kelet felé halad. Örömmel állapitható meg, hogy e vidéknek itt tűrhető a képe s nyilvánvaló, hogy az oroszoknak eszeágában sem volt, hogy majd ide is eljutnak a német csapatok. Miután pedig Kovno elesett, a németek nem engedtek az oroszoknak időt nagyobbszabásu pusztításra. Igy aztán ez a vidék a háborútól aránylag nem sokat szenvedett. A gabonaneinüt elakarták szállítani, de még sok maradt belőle itt és lábas jószágban sincsen hiány. A lakosok most tűnnek elő rejtekeikből. A mezőgazdaság szemmelláthatóan magasabb fokon áll itt, mint a tulajdonképpeni Lengyelországban. A tarló részben újra föl van szántva. A talaj különböző minőségű, de általában termékeny. Kellemes látvány az is, hogy a házakat gyümölcsös környezi. Különösen sok a szilva és főzelékfélét is bőven termelnek. A német nyelvvel előbb lehet boldogulni e vidéken, mint az orosszal. A tulajdonképeni Oroszország még messzire van innen. Eddig egyetlen helységre sem akadtunk, amelyben az orosz volna az uralkodó elv. Ebből azt sejtem, hogy a lengyelek és litvánok száma jóval nagyobb, mint az, amelyet az orosz hivatalos statisztika feltüntet. Természetes, hogy a fajoroszok jobbára elmenekültek, de általában azt állítják, hogy itt jóformán csak a hivatalnokok és kereskedők oroszok. Arról pedig szó sincs, mintha az orosz nyelv és szellem átitatta volna a balti tartományokat és Litvániát. De nemcsak a kovnói kormányzóság litván jellegű, hanem főleg Vilna, mely remélhetőleg nemsokára szintén a mienk lesz. Az egykori Litvániának tulajdonképpen Vilna a fővárosa. Litvánia derék népe pedig sokkal közelebb áll a németekhez, mint a lengyelekhez. Hogy szeressenek bennünket, egyelőre nem kívánhatjuk, de hogy az oroszokat és különösen a kozákokat utálják, kétségtelen. Itt Zyzmoryban, félúton Kovnó és Vilna közt tudnak róla mesélni, mint futottak meg a kozákok ész nélkül, amikor hire terjedt, hogy jönnek a németek! El sem képzelhető, hogy az oroszok fel tudják tartóztatni a németek győzelmes előnyomulását. Ezen a vidéken legalább nem! Vigyázó Rezsőné oki. zongoratanárnő maQánisliolíílííbaii Tisza Lajos-köruf 46. sz., a tanítás szeptember hó 15-én megkezdődik. — Jelentkezés naponta délután 4—6-ig. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. Kovno és Vilna között.