Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-07 / 217. szám

DÉLMAGYAHOBSZm 3 Oroszország nem viselhet még egg téli háborút. Szeged, 1915. szeptember 7. zék szemközt levő maradványában, egy zászlós a szolgájával, küldöncöm és a legényem keresnek födöz'élket. Aliig helyezkedtünk el, süvít is át az első gránát. „Vu-i-i-i-i-i-kradhbum" — hangzik és közvetlen közelünkben csapódik le. Sár, vasdarabok, kövek és különböző törmeiléflkfck röpülnek köírüllöttünik; egy teli angol huskonzervdoboz is van közöltük. — Vilii, akarsz reggelizni? — ihalbj.uk Wcmmer őrvezetőt, aki a bajtársának kínálja a hozzánk iröpült konzervdobozt. Szivbői kacagunk a humornak ilyen komoly helyzetben való megnyilvánulásán. — Tuuuut, tuut, tut tut, — hangzik később a teleifon, „Vu-i-i-i-i-krach-bum", csapódik le megint egy gránát a közvetlen közelünkben. — Robbantó anyagok és göröngyök egész oszlopa csapódik fel. A dolog egyre kényelmetlenebb lesz. Most már L. hadnagy is félreteszi a „Vad és vadászat" cimü folyóiratot, amelyet eddig olvasott és könnyedén megjegyzi: „Ez aztán cudarul közel j-ött." A telefon megint jelentkezik: — Az üteg kérdezi, hogyan találtak az utolsó lövések? — Az első talált, a második... — szakadt meg a felelet, mért ebben a pillanatban fülsiketítő dörgés csapódott le, azután halálos csönd állt be. Egy pillanatig öntudatlanok vagyunk, nem látunk és nem hallunk. Az éjszaka sötétje borult ránk: teljesen elfödött a töhmieléjk! „Slegitség! Segítség" — harsog a kétségbeesés kiáltása. Egy gránát közvetlenül a födözékünkre csapódott és össze rombolta ! Egészen a homokban fekszem, alig tudom a szememet kinyitni. Kiáltani sem tudok. Nagynelhezen kinyújtom a nyakamat és fölöttem gyönge fénysugarat látok. Gerendák és. síindurabok fekszenek rajtam. Derék legényem észrevesz, aki a szomszédos ifödözékből átkúszott hozzánk. A veszedelmes helyzet ellenére is megkísérli, ihogy kezével kiszabadítson a födözék romjai alól. Már a karom kiszabadult, mire a zászlós és a többi de-/ rék bajtársak hozzánk rohan, ihogy tekintet nélkül a veszedelemre, megmentsék azt, ami menthető. Az angolokat mentegeti az orosz kormány. Berlin, szeptember 6. A Vossische Zeitung Stockholmon át arról értesül Pétervárról, hogy a hivatalos pétervári távirati ügynökség az orosz újságoknak bizalmas értesítést küldött. Ezeknek szövegét sikerült megszereznie a berlini újság pétervári tudósítójának. A távirati ügynökség bejelenti a bizalmas értesítésben, ihogy a lapok Ango'lországból egy ciksorozatot (fognak kapni, amelyek majd megismertetik az orosz olvasóközönséggel „Nyugat-Európa valódi eseményeit" és különösen azt a szerepet, amelyet Angolország játszik a gigászi küzdelemben. Az egész orosz sajtó köteles ezeket a közleményeket rövidítés nélkül közölni. Egyszóval, Anglia szükségesnek itéli, ihogy informálja az orosz közvéleményt az egyre jobban ellene forduló hangulattal szemben. •-fc- , . . v , Bécs, szeptember 6. Már csak 'rövid idő választ el bennünket a téltől és a második téli hadjárat valószinüsége mindinkább halad a megvalósulás felé. Németországban, nálunk és Angliában meglehetősen nyugodtan számolnak ezzel a lehetőséggel. Franciaország már több aggodalommal van eltelve, mivel a téli. hadjárat egészségügyi hatásai náluk egyenesen ijesztőek. A tél azonban a legtöbb nehézséget az oroszoknak fogja okozni, még pedig a tengertől való teljes elzáratásuk miatt, ami most sóikkal nagyobb csapás reájuk, mint az 1914—15-iki télen volt. Mióta a törökök 1914. szeptember 28-án a Oardanellákat végleg elzárták, az európai Oroszország egyetlen tengerentúli kikötője Archangelszk, eltekintve attól a néhány finn kikötőtől, mely a Svédországgal való szerény forgalmat bonyolította le. Archangelszk a mostani háború révén solha nem sejtett fontosságihoz jutott Oroszország szempontjából. De kettős szempontból éppen csak kisegítő kikötő. Először, mert a Fehér-tenger november végén, vagy december elején befagy és április végiéig használhatatlan, másodszor mert Archangelszk az orosz belfölddel csak nagyon gyér vasúthálózattal van összekötve, ugy hogy a legszerényebb igényeknek is alig képes megfelelni. Amikor a háború kitörése után Törökország elzárta a Dardanellákat, Oroszország azt remélte, hogy a nagy kanadai jégtörők segítségével télen is használhatni fogja az arcihangelszki kikötőt. Ámde ebben, mint sok mindenféle másban, csalódott. A jégtörők ugyan pontosan érkeztek meg és kitűnő munkát végeztek, de nem tudtak megbirkózni a Fehér-tenger nagy jégtömegeivel. 1914. decemberében az Ardhangelszkba Vezető ut elzáródott és '.használhatatlanná lett április elejéig, .sőt 'egyes, megszakításokkal május elejéig, tehát csaknem öt hónapig, habár az 1914—15. háborús tél nagyjában enyhe volt ás a magas északon is melegebb volt, mint az átlag-tél. iA keletázsiai vludivosztoki kikötőtől és a japán Fusiantól eltekintve tehát Oroszország összes kikötői december elejétől fogva használhatatlanok voltak. Oroszország tehát más nemzetek kikötőire volt utalva, a görög Szalonikire, ahonnan Görögországon, Szerbián és Románián át az összeköttetés fölötte körülményes volt, továbbá a bolgár Dedeagacsra, amely sokkal kevésbbé szívesen állott Oroszország rendelkezésére, miiní Szaloniki, végiil a skandináv kikötőkre, amelyek közül az észak-norvég Narvik volt Oroszországra nézve a legjelentősebb, mivel innen a legrövidebb volt a vasútvonal Pétervárra. Mennyire fontos volt ez a kikötő és a vele kapcsolatos vasútvonal orosz szempontból, kiviláglik az orosz lapok azon izgatásából, me'y azt célozta, Ihogy Oroszország függetlenítse magát Svédország és Norvégia jóvagy rosszakaratúból és vegye birtokába a jégmentes Narvikot és hozzá vezető utat. Ez a fenyegető veszély elé komoly ok volt a malmöi hármas király-találkozóra. A Narvik-probléma Oroszországra nézve még égetőbbé vált, amikor 1915. január 9-én a svéd kormány minden hadieszköznek svéd földön való szállítását eltiltotta, ugy, Ihogy Narvik Oroszországnak munícióval való ellátása dolgában nem jöhetett több szóba. A tavasz 'beálltával és Archangelszk jégmentesülésével Narvik szerepe ismét háttérbe szorult, persze csak átmenetileg, mert Archangelszknek be- és kiviteli szempontból való elégtelensége 1915. tavaszán és nyarán nagyon is szembeötlővé vált. Arclhangelszket Vologdával csak egyetlenegy keskenyvágányu vasúti vonal köti össze, azonkívül egy, csak tutajjal járható vízi ut, amely Arclhangelszket Kottáson át csatolja bele Oroszország többi viziut-lhálózatába. Miután Arcihangelszk ismét szabaddá lett. Oroszországból és felé óriási áuulhalmaz Iháramlott ott össze, amelynek az elszállítására az említett két ut távolról sem tudott megfelelni. Kilométerek hosszat halmozódtak fel az áruk a iDvina partján, jobbára csak szegényesen védve az időjárás viszontagságai ellen. Az orosz kereskedelem igényei pedig a katonaiakkal szemben teljesen háttérbe szorultak. Ilyen körülmények között áll most Oroszország a második téli hadjárat előtt. Érthető tehát, hogy a háborús események okozta aggodalmak a vázolt körülményék folytán csa'k fokozódnak. 'Hogy Archangelszk kikötője november végénél tovább semmiesetre sem lesz .használható a most kétszeresen fontos angol és amerikai bevitel számára, azt az oroszok ugyancsak jól tudják; a munició- és szénbevitel száiniára, — amelyre Oroszország most még jobban rászorul, mint a 'minit évben, — uj utakat kell keresni, ha ugyan vannak még olyanok! A mult télen Oroszország külkereskedelme nagv üggyel-bajjal még föntaríható volt az emiitett semleges kii-kötőkön keresztül. A legközelebbi télen lehetséges tesz-e ez ugyanabban a terjedelemben, nagyon is kérdéses. Az 1915—16-iki tél Görögországja, már nem az 1914—15-iki tél Görögországja, amely .messzemenő antantbarátságában minden, Oroszországnak szánt 'hadieszközt beengedett Szalonikiba és onnan Szerbián át Románia felé továbbított. Sőt nagyon közelfekvő annak a valószinüsége. Ihogy Görögország. tekintettel Anglia hallatlan erőszakoskodásaira, majd megtorlásokkal él és ez elsősorban az Oroszországba szánt hadieszközök át nem engedése lesz. Bulgária pedig, még annyira sem lesz hajlandó Dedeagacsot a négyesszövetség rendelkezésére bocsátani, mint a mult évben. Dedeagacsnak hihetetlen blotoirozása angal hadihajók által épen nem fogja Bulgária hajlandóságát az antant iránt fokozni. A legkedvezőbb esetben tehát az 191'5—16. télen Oroszország az égei-kikötőket fogja roppant nehézségekkel használhatni, ezek pedig Oroszországnak hadieszközökkel' való mérsékelt ellátására sem lesznek elegendők. Tehát csak a skandináv kikötőkről és elsősorban Narviikról lehet ismét szó. Ámde Svédország magatartása, amely csa'k Svájchoz hasonló büszke öntudattal óvja semlegességét és továbbra is fentartja a hadiszer átviteli tilalmát, a skandináv kikötők értékét a téli hadjárat szempontjából rendkivül problematikussá teszi. Sőt nagy a valószinüsége annak, Ihogy Svédország Görögország módjára az angol erőszakoskodások miatt ujabb megtorlásokkal él és a nem hadi eszközök szállítását is meg fogja nehezíteni. Tehát szó lehetne az erőszakos orosz Narvik-terv megvalósításáról, ha Oroszország lengyelországi vereségei után ilyenre egyáltalán bátorságot érez. Oroszország azonban aligha fog ujabb ellenséget magára zúdítani. Erőszakkal tehát nem igen Ifogja Oroszország a jnostani háború folyamán Narvikot és az oda vezető utat magához ragadni, önként pedig Svédország nem fog ezekről lemondani. Kikötőkre való kilátása Oroszországnak tehát ugyancsak szomorú. A Dardanellák megnyitására vonatkozó remény pedig Pétervárott és Moszkvában bizonyára már rég füstbe ment. Amiint tehát Ardhangelszk befagy, Oroszország sokkal jobban lesz elzárva a tengeri forgalomtól, mint a mult télen, mert Vladivosztok és íFusan a szibériai vasút csekély teljesítő képessége miatt alig számit. A hadviselő Oroszország gazdasági összeroppanása ily formán szemmellátható közelségbe jut. Bélyeggyűjtők figyelmébe ajánlom a legújabban érkezett Várnay L. könyv- és papirkereskedése.