Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-05 / 216. szám

Szeged, 1915. szeptember 5. tartóztatott szabadonbocsátását. Nagy tumul­tus támadt, a tüntetők kövekkel dobálták meg a rendőrséget, majd amidőn ez a rendőrkapi­tányság palotájába menekült, az épületet is megtámadta és annak összes ablakait be­verte. Végül Krasijeninkov szenátor csillapí­totta le a szenvedélyeket, s azt mondta, hogy az orosz népnek ma nem zavarokat előidéz­ni, hanem imádkozni kötelessége. A tömeg •felismerte a helyzetet és szétoszlott. Krisztiánia, szeptember 4. A Daily Te­legrapb jelenti Newyorkból, hogy Németor­szág megváltozott magatartása a tenger­alattjárók akcióija -ügyében a béketárgyalások utján akarja megnyitni. Ennek a ténynek rendkívül jelentősége van, annál is inkább, mert a washingtoni sajtó egyértelmüleg ezen az állásponton van és azok a levelezők, akik­nek a Fehér Házzal összeköttetésük van, mind igy vannak informálva. A Newyork Ti­mes jelentése szerint Wilson és Lansing, ha nem is hivatalosan, de formálisan kijelentet­ték, hogy Németország Belgium visszaadá­sán kiviil egyéb engedményeket is hajlandó tenni. A német diplomácia ép azért akarja minden áron enyhíteni az amerikaiak elégü­letlenségét. A Newyork Sun jelentése szerint Németország lépéseket tesz, hogy a semle­gesek előtt rehabilitálja magát, arra az eset­re, ha a béketárgyalások tényleg megindul­nak. t A Frankfurter Zeitung e hir kapcsán megjegyzi, hogy a washingtoni levelezők kö­zött valóságos verseny folyik avégből, hogy lapjaikat hasonló szenzációkkal ellássák. Ez­zel szemben tény az, hogy az Arabic és Lu­sitania ügye békés elintézés előtt áll. Ennél többet azonban csak erőszakolt hangulatkel­téssel lehet állítani, a békekombinációk pedig teljesen tárgytalanok. A newyorki sajtó az­zal is elárulja németellenes magatartását, hogy a béke eshetőségét csak Németország kezdeményezésére és kárára tartja elképzel­hetőnek. Északon is blokirozni akarja Anglia Németországot. Stokholm, szeptember 4. A Stokholims Dagblád tengerészeti munkatársa szerint menél kilátástalanabb az antant remény­sége a háború győzedelmes befejezése iránt, annál nyilvánvalóbb lesz a szövetségesek törekvése a központi hatalmak bekeríté­sére. A háború egész tartama alatt meg volt a lehetősége annak, hogy Svédország a németeknek élelmiszereket, vasérceket, stb, vihessen. Ezt az angolok eddig nem akadályozhatták meg. Most belátják, hogy Németországot és az osztrák-magyar bi­rodalmat szárazföldön legyőzni nem ké­pesek és egyetlen reménységük a teljes el­zárás keresztülvitele. De az csak akkor le­hetséges, ha Németországot a tengeren tel­jesen el tudiák zárni a Skandináv-félszi­gettől. Az elzárást természetesen csalk az an­gol tengerészet eszközeivel vihetnék ke­resztül. Erre két mód kínálkozik: az egyik, hogy egy angol hajóhad benyomul a Ke­leti-tengerbe, hogy ott az orosz flottával együtt magáihoz ragadja a tengeri uralmat. Ez azonban nagyon kalandos vállalkozás volna. Az egyetlen ut, amelyen nagyobb hajóegységek a Keleti-tengerbe benyomul­hatnak: a Nagy-Beit, amely azonban állan­dóan a német hajóhad ellenőrzése alatt áll. A németek sürü aknamezőkkel zárták el a tengerszorost, ugy, hogy az ezen Való ke­resztühatolás az angol flottának igen sok áldozatába kerülne. A németek a Vilmos­császár-csatorüán át egész hajóhadukat is idehozhatják, és igy az angoloknak feltét­lenül óriási hajóhaddal kellene ebbe a kí­sérletbe fogniok. Minthogy azonban egyi­dejűleg az Északi-tengeiren is túlsúlyban kell maradhiok és minthogy ennek keresz­tülvitelére a kellő számú hajóhaddal nem rendelkeznek, ez a kísérlet nagyon váló­sziniitlennek látszik. Marad a második lehetőség: a ten­geralattjáró hajók küzdelmo a Skandinávia és Németország között áruszállítást végző hajók megsemmisítésére. Néhány angol buvárhajónak már a múlt ősszel sikerült a Keleti-tengerbe be­hatolnia. Ezek számit, az angolok, fokról­fokra gyár ámítani igyekeznek. Itt tehát nagv a veszély nemcsak a német. haWem a svéd hajózásra is, ami ellen Svédország­inaik is idejekorán védekeznie keli. Azonban a tengereláttjáróik ilyetén tá­madásaival is alig érnek célt az angolok. — Maradnak tehát, az antant részére mint végső eszközök a diplomácia fegyverei, — Norvégiának ós Svédországnak el kell ké­szülve lennie az antant hatalmak részéről ellenük irányuló igen heves támadásokra. A1 szabad kereskedelmi forgalomnak ilyeitiéín1 kéinyiszer afatt Való meigszüMtetlése egyet' jelenítene ueutrahit,ásunk feladásával, amibe egyetlen józan svéd politikus sdm egyezik bele, világos, hogy rövid időn belül oly helyzettel állhatunk szemben, amelynek végső kialakulását előrelátni ma még senki sem képes. Meghiúsult az orosz­román egyezség. — A franciák mcqakaHák szállni a Szcrb-Maccdóniát. — A bonyo­lódott balkáni helyzet. — Bern, szeptember 4. A Bemer irja: A moszkvai Rusikojje Slovo bukaresti tudósítója teljesen megbízható forrásból ka­pott értesülések alapján jelenti, hogy Bra­tiamu román miniszterelnök az utolsó pilla­natban megtagadta a már teljesen kidolgo­zott orosz-román szerződés aláírását. A kö­vet azt a javaslatot tette, hogy dolgoztas­sanak, ki egy megegyezési tervezetet. Bra­tianu a tervezet kidolgozására öt napi ha­táridőt kötött ki. Augusztus 6-án az orosz követ ismét megjelent a román miniszterel­nöknél, aki azonban kijelentette, hogy leg­uagyob sajnálatára, nincs módjában a meg­egyezést szignálni, mert a megelőző estén egybehívott koronatanács nem volt hajlandó a szerződést aláírni. A germanofil bukaresti körökben a Ruskoje Slova szerint nagv a lelkesedés, általában azt monják, hogy Bra­tianu kormányát hamarosan követni fogja egy Marghiloman vezetése alatt álló koalí­ciós kabinet. Bukarest, szeptember 4. Bank pénzügy­miniszter lemondása küszöbön áll. A román­bolgár tárgyalások ínég folyamatban van­nak. i Genf szeptember 4. A Journal de Géné­vé párisi jelentést közöl, mely szerint ott mindenki meg van győződve annak a szük­ségességéről, hogy Szerbia teljesen vesse magát alá a négyes szövetség tanácsainak. Konstantinápolyt a szövetségesek Bulgária segítsége nélkül nem hódithatják meg, meg kell tehát hozni minden áldozatot, hogy Bul­gáriát az antant részére megnyerjék. A né­gyes szövetség kormányai meg akarják ten­ni Görögországnál és Szerbiánál a legeré­lyesebb lépéseket, hogy ezáltal Bulgária közreműködését biztosítsák. Parisban most arról beszélnek, hogy Sarnail tábornok ve­zetése alatt hadsereget küldenek Szerbia se­gítségére s megszállják a Szalonildböl Nis­be vezető utat, hogy azt Bulgáriának abban az esetben, ha közreműködését megígéri, ki­szolgáltassák. Konstantinápoly, szeptember 4. Komöly politikai körökben egyre t'öblbet beszlélln'ek Basiics miniszterelnök bukásáról és arról, hogy a kormányt, mely az antanttal! való megegyezés kiérdés'éibein lelhetett!,enné vált, egy másik kabinet váltsa fel, mely azután előkészítheti a kibonyolódás útjait. Bukarest, szeptielmber 4. A Moldaiva irja: A legfontosabb kérdésinek a balkáni helyzet iti'sztiáizásált teiklinltik, A Temps ki­emeli a bállkámi diplomaták lázas tevékeny­ségiéit, amely különösen Szófiában jut leg­inkább érvényre. A bolgár miniszterelnök állandóan tárgyalásokat folytát az egyes ál­laimok diplomáciai képviselői vél. A szófiai orosz követ legutóbb sokát emlegetett tár­gyalásái Szerbiánák éis Görögországnak Bulgáriához való viszonyáról folytaik. Táv­irati jelentések szerint az orosz követ foly­ton sürgeti a balkáni áillaimoik megegyezé­sét, olyan iránybán, hogy a balkáni kérdés ezúttal véglegesen megoldásséík. A Giornále d'Italia azt a reményiséigét fejezi ki, hogy az antantnak Végre mégis sikerülni fog a bal­káni kérdés megoldása. A Cofriere delta Sera Pasios egy interjújával foglalkozik és e köré fűzi fejtegetéseit. Pasics kijelentette, hogy Szerbia elvben hozzájárulnia Bulgária kívánságaihoz, de a haitánvolnálalk megállla­pitáisia nagy nehézséget okoz. A szerb had­seregről azít mondotta Pásios, hogy az re­orgamizáliva van, csak azt várják, hogy a szövetségeseiktől felszerelés és muníció ér­kezzék. Köln, szeptember 4. A Kölnistíhe Zeitung szófiai távirata szerint bolgár lapok azt je­lentik, hogy Halit, a török kamara elnöke, nemrég Drinápolyban és a határon járt és a nyilvánosság előtt mondott beszédeiben ki­jelentette, hogy Törökország és Bulgária im­már jóbarátok'ká lettek s kölcsönös érdekből áldozatokat kell hozniók. A törökországi mo­hamedánok meg fogják érteni a helyzetet és a magasabb állami érdekekből szükséges ál­dozatokat ugyanazzal a haza- és hitszere­tettel ifogják meghozni, mint amellyel az egész világ által meg csodálva az izlámért és hazájukért .harcolnak. Halil fejtegetéseit a drinápolyi mohamedánok megértéssel fogad­ták. A létrejött megállapodások következté­ben a bolgár hatóságok szeptember hó folya­mán veszik át a nekik átengedett területek igazgatását.

Next

/
Thumbnails
Contents