Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-30 / 236. szám

i )élm agya rország. Szeged, 1915. szeptember 204. Bratianu nyilatkozata Románia nemzeti érdekeiről. Bukarest, szeptember 29. Az oroszbarát érzelmű politikusok minapi értekezletükből kifolyóan! memorandumot adtak át Bratianu miniszterelnöknek, amelyben arra kérték, hogy Bulgária mzgósitásával szemben ren­deljen el hasonló preventív intézkedést. Bra­tianu elolvasta a memorandumot s a nála .megjelenít küldöttségnek a következő választ adta : — Azt kívánják tőlem, hogy rendeljem el a mozgósítást, mert nézetük szerint elkö­vetkezett az ideje annak, hogy R-ománia ak­ciót kezdjen. A kormánynak nem ez a nézete. Sajná­lom, hogy itt nem fejthetem ki azokat az oko­kat, amelyek nem engedik -meg, hogy önöket kövessük. iNem telhetem ezt mór csak azért sem., mert önök nem. a maguk számára, 'ha­nem azok számára kérnek választ, akik önö­ket ide küldték. 'De egyébként is nincs itt a pillanat, mikor nemzetközi helyzetről nyiiat­kozhatnám!. Életbevágó érdekek kényszeríte­nek bennünket arra, hogy egyelőre a parla­ment támogatását és bizalmát kérjük mind­Az olasz Budapest, szeptember 29. (Közli a mi­triiszterelinöki sajtóosztály.) A Stüfser-jocli­szaikaszon tüzérségünk tüze több ellenséges löveget semmisített meg. A viígereuthi íensikon a Costontól észak­ra az olaszok egy támadása rövid tüzérharc után összeomlott. A Mrzli Vrh és a tolmeini hídfő ellen tegnap az olasz tüzérség heves tüzelést kez­dett, amelyet este a nevezett hegy és a Dőlje melletti hadállásaink ellen intézett egy-egy támadás követett; mindkét támadást akadá­lyainknál vertük vissza. Doljei csapataink az akadályainkba lött réseken át benyomult el­lenséget újra kiverték. Mint mindig, az ösz­szes állások szilárdan birtokunkban marad­tak. Egyébként a harci tevékenység ia ten­ger melletti harcvonalon sem emelkedett tul a rendszerré vált tüzérségi tüzelés és csatá­rozás mértékén. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök .helyettese. A tiroli harctérről. Egy haditudósító irja: Háromszögű fe­hér mészszikía mered az ég felé. Mindenfelől látható;; alulról a napsütéses völgyből és kö­röskörül a szomszédos hegyekről. Aki pedig felkapaszkodott erre a sziklára, Tirol jókora darab földjét láthatja be. Azért is vette fel magát erre a csúcsra néhány vakmerő kato­nánk kitűnő távcsövekkel és valószínűleg né­hány más 'fajtájú jő csövei is felszerelten. A hegyes háromszög szelídebb lejtőjén kényel­mesen mászhatiják meg a hegymászók ezt. a sziklát. Die nem most, mert az ellenség ezt az utat állandóan tüz alatt tartja. A háromszög másik oldala meredek sziklafal, hová nem ér az olasz, srapnel!. Erről az oldaláról kell va­lakinek naponta felkapaszkodnia, mert kato­náinkat ott .fönn is csak el kell látni ételem­mel, vízzel, municióvai. Máskor meg sebesül­tet kell lehozni ezen a tehetetlen uton. Az ola­szok jól tudják, 'hogy térről ameredek csúcsról addig, amig az államérdekek kockáztatása nélkül kezdhetünk vitát. Tudjuk, nem támaszkodhatunk a parla­ment nagy többségének ,határozott bizalmára, de nemzeti érdek, ihogy a mostani körülmé­nyek között ne legyen köztünk ellentét. Ennek a nagy érdeknek a nevében kérem önöket, kerüljenek el mindent, mi eltéríthetne bennün­ket attól az egyetlen kötelességtől, mely most előttünk áll s amelyet a kormány felelősségé­nek tudatában a legnagyobb energiával akar teljesíteni. j Románia nem szorul kölcsönre. Bukarest, szeptember 29. Hivatalos (helyről jelentik, hogy azok a hirek, amelyek szerint Románia Antoneseu igazságiigyminiszter ut­ján Franciaországban egy 'több százmilliós kölcsön ügyében tárgyalt, nem felel meg a va­lóságnak. Az igazságügymin,iszteruek, aki ez­idő szerint Svájcban tartózkodik, .semmiféle missziója nincsen. Románia .pénzügyi ereje különben is fölöslegessé teszi, hogg kölcsönre szoruljon. „Budapesf'-tér Szófiában. Szófia, szeptember 29. A városi tanács el­határozta, hogy egy teret Budapestről, egyet Bécsről és egyet Berlinről fognak elnevezni. megfigyelik őket, azért egyik gránát követi a másikat. A csúcs .keskeny célpont, azért sokszor csap le egy-egy óriási, forró férrJkup a völgybe. Néha azonban eltalálják a sziklái. Es fent a lapos tetőn — nem nagyobb mint egy kisebbszerü szoba, — ott fekszenek kato­náink és várják a gránátot. Üreget vájtak maguknak a kőzetbe és ott ülnek és figyelnek éjjel-nappal. Az egyik a távcső mellett áll és kémtelődik. A másik beleszól a telefonba: itt, meg ott, utat csinálnak az .olaszok, amott meg ugylátszik, előre akarják tolni a lövész­árkaikat. Valahol, ;a telefonvezeték másik vé­gén -egy tüzértiszt osztja a parancsait és a szikla,csúcsról látni, amint a fehérpiros srap­nel [felhőcske jelenik meg az olasz munkások fölött, vagy pedig egy-egy grjánát fekete iüslfelhője gomolyog föl a leendő lövész­árkoknál, A telefonnál álló katona nyugodtan mondja be, talált-e a lövés, vagy mennyire fért el a céltól. Az olaszok tudják mindezt, azért gyűlö­lettel van eltelve ezen szikla iránt és a legne­hezebb gránátjait küldi fel oda. Nem mindig találnak és ha mégis, a sziklaüregek nyújta­nak némi védelmet. Azonban: a: minap egy ihíuszonnyolcas gránátnak csupán csak a lehelletétől két fia­tal katonánk leröpült a völgybe, a kék nap­sütéses levegőn át. Hová repült az egyik, m-a sémi tudni még, a másiknak összezúzott holt­testét ellenben megtalálták. Kettővel kevesebb a sziklán,, de azért ki­tart a, t öbbi... Amikor Folgaría felé tartottunk, — irja a harctéri tudósító — egy öreg ezredes ka­paszkodott fel teherautónkra. iNem könnyű dolog egy ilyen autó kerekén felkapaszkodni és a kocsira jutni, de az öreg ur egy-kettőre fönt volt. Csak mikor már mellettem ült, vet­tem észre, hogy nagyon öreg ember, de szá­las, tagbaszakadt, elpuszti[hatatlannak lát­szó, fiatal mint egy öreg tiroli. — Tegnap — mesélte az ezredes, — va­laki hadnagy urnák szólított. Igen, egy öreg tiroli paraszt. Egyszer csak 'megállott és üd­vözölt. — Honnan ismersz? — kiváncsiskodtam. — Csak ismerem G. hadnagy urat, aki­nek a szakaszában 1866-ban ia Stilferjochon mint hadi önkéntes harcoltam! Igen, 1866-ban! 'Ugyanez az öreg ezre­des egy fél évszázaddal ezelőtt mint had­nagy már harcolt az olaszok ellen és most újból megveti a lábát a'hazai földön, hogy azt megvédelmezze. Cigarettával a szájában el­meséli nekem, ihogy volt az. mikor elsőnek lépett olasz földre és megszállotta Bormiót és mint futott meg egy egész olasz zászlóalj ,az ő maroknyi szakasza elől. Mint tartotta az olasz községtanácsosok orra elé revolve­rét és ugy rekvirált élelmiszert. Mint fakadt a bormiói piacon, egy öreg asszony sirva, azt kiáltva, hogy ő még mindig jó osztrák hon­leány és hogy miért adta oda a császár hét évvel azelőtt a szép Lombardiát, az olaszok­nak?! Régi, jó históriák. Csak az ezredesnek nem azok és most a lavaronei fensikra megy, lövészeit inspioirozui. Fel fog kapasz­kodni a, legmeredekebb hegyekre, látni fogja mint röpködnek feléje az olasz gránátok, — akárcsak akkor ... Megérkezünk. Az ezredes kardjához kap. Olyan, mint az ülj, de a markolatán kardvá­gás látszik. Damaszkuszi acéltól eredő, anno 1878, amikor az ezredes Boszniában harcolt. Mint valami fiatal legény ugrik le az autóról, majd szivarral, a szájában felkapaszkodik a legmeredekebb hegyre és megy a gránáttüz­bon az, olaszok ellen harcolni ez az örökös tiroli. Azt hiszem, hogy csak rösteke meg­mondani, hogy már 1809-ben is harcolt. Mert ha nem volna olyan nagyon vén, nem lehetne annyira fiatal... ... És ezt a Tirolt akarják meghódítani! Elpusztult olasz hadihajó. Róma, szeptember 29. Az Agenzia Ste­fani jelenti Brindisiböl: A 13.430 tonnás Be­nedetio Brin sorhajó hátsó lőporos kamrájá­ban robbanás történt, amelyet tüz követett. A 820 főnyi legénységből csak 8 tiszt és 379 ember menekült meg. Az áldozatok között van Rubin de Cervin ellentengernagy. A robbanás okát még nem ismerik. (M. T. I.) A Benedetto Brin Olaszország régebbi hadihajói közé tartozik. Fel volt szerelve a legmodernebb ágyuk­kal és négy torpedóirányitó készülékkel. A hajó 130 méter hosszú, 23.8 méter széles volt és páncélzata olyan erős volt, mint a Conte di Cavour-osztáiyhoz tartozó modern hajóké. A hivatalos jelentés gondosan elhallgatja, hogy a felrobbant hajó kikötőben, vagy nyilí tengeren tartóz­kodott-e. Nincs kizárva, hogy a ini tengeralattjáróink vagy aknáink egyike okozta a nagy olasz hadihajó pusztulását. Támadnak a törökök. Konstantinápoly, szeptember 29. A főha­diszállás közli szeptember 28-áról: Darda­nella-front Az Anaforta-szakaszon felderítő csapataink 26-ról 27-re virradó éjjel bom­bákkal váratlan támadást intéztek az ellenség lövészárkai ellen, miközben 50 fegyvert, szu­ronyokat és távcsőket zsákmányoltak. Az Ari-Burnu-szakaszan ütegeink elhall­gattattak a jobbszárnyon egy három' ágyúból álló ellenséges üteget; egy ágyút lelpuszti­tották. A Sed il Bohr-szakaszon szeptember hu szouihetedikén: a változatlan fronton gyalog­sági tüz volt, a balszárnyon tüzérségi harc és bombavetések. A centrumban mintegy 50 ellenséges ka­tonai ámadást kísérelt meg, de mihelyt fede­zékükből néhány lépésre előbbre jöttek, tü­zelésünk legnagyobbrészt .megsemmisítette őket. A maradék a lövészárokba menekült vissza. Szeptember 27-én egyik repülőnk Lem­nosz szigetén bombákat, dobott az elienéges repülőgéphangárra. ,Az .egyik bomba talált, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.)

Next

/
Thumbnails
Contents