Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-22 / 229. szám

Szeged, 1915. szeptember 22. BILMABYALTÖBSGM 3 Bolgárok a szegedi vonaton. — Utaznak haza, mert most minden bolgárnak otthon a helye. — sajtó kötelessége a közös győzetem érdeké­bon valamennyi kormányt felszólítani, hogy a rosszul informált cárt 'értesítse arról, hogy a bürokrácia győzelmét Oroszország szövet­ségesei még komolyabb katasztrófának tart­ják, mint Varsó és egész Lengyelország el­estét." Orosz haditudósító a honvédekről. Kopenhága, szeptember 21. A Russkoje Slovo-bam Mihajlovszki haditudósító cikket ir a német és az osztrák-magyar csapatok tá­madásairól. Meg kelilett ismerkedni, — úgy­mond — azzal az eddig elképzelhetetlen és felülmúlhatatlan energiával, amellyel a szö­vetségesek mindenütt igazán nagy nehézsé­gek között viszik véghez terveiket. Megem­lékezik arról, hogy az osztrák-magyar csa­patok és kivált a „honvédek", a /front min­den részén, északon ugy, mint délen, ott van­nak, ahol az oroszokat támadják. A legheve­sebbnek a dünaburgi offenzívát tartja. «»- •: " K"TK"-? Kézigránát- és akna­harcok nyugaton. Berlin, szeptember 21. A nagy főhadi­szállás jelenti: Smiühez—Arras szakaszon a francia tüzérség csaknem szakadatlanul eres tüzelést folytatott. Neuville környékén kézigránátharcokra került a sor. A. tegnap rommá lőtt sapignentl zsilip­házat (az Aisne—Marne csatorna mellett, Reimstó! északnyugatra) éjszaka a marad­ványnak felrobbantása után tervszerűen és anélkül, hogy ellenséggel érintkezésbe kerül­tünk volna, kiürítettük. Perthestöl nyugatra (Champagnéban) és az Argonneokban az el­lenség állásaiban sikeres aknarobbantásokat végeztünk. A Hartmannsweilerkopfon több kézigránát-támadást visszavertünk. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Vállalkozók végzik az angol lövészárkok ásását. Berlin, szeptember 21. A Vossisdhe Zei­tung-nak jelentik Bukaresthői: A napokban egy román katonai technikai bizottság jött vissza Franciaországból. A bizottság, amely robbanóanyagokat vásárolt össze, megláto­gatta az északfranciaországi frontot és a bu­karesti hatóságoknak irásos jelentést tett Ht­járól. — Mig a francia csapatok a folytonos támadásokban elvéreznek, az angolok, akik­nek számát a bizottság félmillió fehérre és százezer színesre becsüli — szinte semmiben sem támogatják szövetségesüket. Csak a szí­nes angol harcol az első sorokban, de a fehér angolok a front mögött tenisszel, footballal és más szórakozással, valamint testük gon­dos ápolásával töltik az időt. Köztük és a front mögött az wt csak ugy hemzseg a sok főző'kocsitól, hűtőberendezések/tői. A védelmi munkákra és a lövészárkok ásására jól fize­tett váltakozókat hoztak Angliából s a gyar­matokból s ezek a vállalkozók' munkásokkal végeztetik a munkát, mert az angol katona azt nem tartja méltónak magához. (Saját tudósítónktól.) Ha az ember végig döcögi egy napon keresztül személyvonaton az, utat Budapesttől Szegedig, rengeteg ideje és alkalma van szemlélődni és érdekes dol­gokat megfigyelni. Most minden utas élő lexikonja a háborúval kapcsolatos és soha­sem érdektelen eseményeknek, amelyek még akkor is figyelemre érdemesek, hogy egy­egy családnak a világháború arányaihoz mért elenyészően apró, de jelantéktelenségé­bem is érdekességeket kínáló dolgairól szól­nak. öreg dorozsmai asszony bóbiskol a kupé sarkában. Pesten volt beteget látogatni. Min­denki rá hallgat, taraikor mondja: — Bizony, sok hal meg a fiainkból. Ná­lunk senki sem kerül haza gyomorhurutital. A folvosón megállnak az utasok és élénk rokonszenvvel nézik az egyik szakaszt szi­nültig megtöltő társaságot. Első pillanatra meglátszik rajtuk, hogy balkániak. Isten tud­ja, ezekre mintha rá lenne írva a származá­suk. A ruhájuk, ia viselkedésük mindjárt rá­juk vall. És ők el s dicsekszenek vele: — Bolgárok vagyunk uram. megyünk haza Szófiába. Elmondják aztán, Ihogy á kis társaság — össze-visszá tizen-tizenöten lehetnek — már útközben verődött össze, ki Berlinből, ki Bécsből, Budapestről indult el. — Nem behívót kaptunk, — tiltakoznak élénken, — de most otthon van a helye min­den jó bolgárnak. Mi semmitől sem akarunk elkésni. — Furcsa, mindenképen balkáni vágású emberek ezek, de egytől-egyig rokonszenve­sek. Nagy pápászemek lógnak az orrukon, az egyiken valami rikitóan zcld /szinü utazó­sapka van s elegáns cvi'kker, mely azonban selhogysem illik hozzá. Mindenféle korúak. Van fiatal diák, idősebb rendű ur, megter­mett, kövérkés kereskedő köztük. 'Bizonyára nem ment rosszul a dolguk idegenben, de egyikük sem habozott félretenni mindent, csakhogy valahogy el ne késsenek. Budapest, szeptember 21. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Déltirolban leg­nehezebb lövegeink tűz alá fogták az ellen­ség által megszállott községeket, valamint a Seranwalte Blin (A Iá tó! északra) levő olasz hadállásokat és ütegeket. A Costoronon (Vilgerethi fensik) levő hadállásaink előtt az olaszokat, mint mindig, visszavertük. Egy ellenséges duplafedelü repülőgép Trientre d'Anunzio hadnagy tollából szár­mazó módfelett együgyü röpiratokat dobott le. A karinthiai harcvonalon nincs jelentő­sebb esemény. Flitsh körül a mult heti teljenen meghiúsult olasz támadások után újra beállott a csend, csak az elleaség tüzér­sége'folytatja a tüzelést. A tengermelléki karcvonal többi pontjára tegnap a harci tevékenység tü­zérségi és lövőárok-harc méretében ki­sebb vállalkozásra szorítkozott. Höfer altábonagy, a vezérkari főnök helyettese. Frissen, vidáman szemlélődnek, nézik a végtelen magyar rónát és szivesen felelnek a hozzájuk intézett kérdésekre. Az egyik a feleségét is magával hozta. !Nem épen fia­tal, se nem nagyon szép, de szimpatikus arcú asszony. /Neki különben nagy szerepe van. A bolgárok vig, nóitás emberek és a imagias női szoprán irányitja az összeverődött dalárdái. Szláv csengésű nótákba fognak s fújják, fúj­ják szakadatlanul. Két kis magyar leány hallgatja a folyo­són őket. A bolgárok észreveszik, ihogv figyelmes hallgatóságra tettek szert s nyom­ban deputáci'ó invitálja a két kis csitrit. Azok nem -sokáig kéretik magukat s aztán felváltva szól a bolgár meg a magyar dal. A kis leá­nyok kedvesen oktatják őket s a bolgár fiil szivesen. veszi be a magyar népdal pergő, pattogó dallamát. Mikor megismerkednek, mindenekelőtt megkérdik: — Uugariselben? — Ja, ja! — felelik a 'leányok s a bolgá­rok majd hogy meg nem eszik őket nagy szeretetükben. — A magyar a mi testvérünk! — mond­ják mély meggyőződéssel és mi sohasem fo­gunk szembekerülni egymássál. — Félegyháza! — hangzik a perronon — >s a két piros arcú bakifis utolsó stációjához érkezik. A mama kiragadja őket a kedves körből s a már szürkülő bácsik s a fiatalab­bak egyforma agilitással -segítik te a csoma­gokat s a leeresztett ablakon át megszólal a bucsuüdvözlet kóruisa. Dallal búcsúztatják a magvar kisasszouykákat az öreg fiuk. — Viszontlátásra! — kiált te tört ma­gyarsággal iaz egyik bolgár s odalentről is meglebbentik a keszkenőt. Indul a vonat s messzejár már az állo­mástól, amikor a kupé ablakából harsány kiáltást visz a szél: — Éljen -a magvar! Mikor ismét összeül a kocsiban a „da­lárda", már magyar dallal próbálkoznak ... I.N A municiógyártás Olaszországban. Lugano, szeptember 21. Savonában egy milanói társaság két négyzetkilométernyi te­rületet vásárolt, ahol 93 különálló épületet állítanak fel lőszerkészitési célokra. Az alkal­mazott munkások száma 3000 lesz. A háború után. az épületeket a kémiai ipar céljaira használják fel, hogy Olaszországot e tekin­tetben is függetlenítsék 'Németországtól. „Versenyfutás a halállal." SJujtóhadiszállás, szeptember 21. Szak­értők véleménye szerint október végétől kezdve a tiroli harctéren már csak skivel le­het közelekedini. Ezért az olaszok nágy erő­feszítéssel igyekeznek még a hó leeste előtt a tiroli határom valami sikert kierőszakolni, de minden kísérletük meddőnek bizonyult. Az egyik rohamnál a Ihires baslicatai dandár tel­jesen elpusztult; több mint kétezer halottat, so'k sebesültet és foglyot veszített. Egy elfo­gott tiszt a következőket mondotta: „Jól tud­juk, -hogy támadásunk ne-ml egyéb, mint ver­senyfutás a halállal." «®3A«3FLSS*BS»OII«!I»BW»B9BAMBBBBAABBBIIMBBBBBBBS«BB.BB. Adakozzunk a rokkantaknak és a világtalan katonáknak! naBKaaESEBaBEaaBssiiaBaaBaBaBEacsiasnasBBasBSBsaaBassaaBsiassBiia uuebbqbbdbbbbbbbbbbbbbbbbbbsbbbbbbbbehbbb Alábbhagyott az olaszok harci kedve.

Next

/
Thumbnails
Contents