Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-17 / 225. szám

6 D1LMAGYAR0BSZA8. Szeged, 1915. szeptember 17. — Japánok Szegeden. Rövid pár hete még, hogy magunk között Játjuk az áruló sárga faj egynehány képviselőjét. Utcán, kávéházban, vendéglőkben találkozhatunk velük, legyező­ket, kis szobrokat, szelencéket árulgatnak. Ál­lítólag ebből élnének a piszkos emberek, akik az utóbbi időben már valóságos uraknak érzik itt magukat. Szemtelenkednek a közönséggel, ha valamelyik kávéházi asztaltól elutasítják őket, morognak és anyanyelvükön átkozzák a venni nem akarókat. Tudomásunk szerint eze­ket az embereket több városból kiutasítottak már, mert — és ez igaz — semmiesetre sem kedves látvány ellenségeinket látni köztünk ós segíteni őket az értéktelen tárgyak megvéte lével, mikor minden gondolatunk a harctér felé, az eltávozott kedves után száll. Annyival kevósbbó sajnálnánk ezektől az emberektől a rendőrség erélyét, mert a mai várakozásokkal teljes időkben gyanúsak is. — Aki felekezet ellen izgat a háborúban. Kolozsvárról írják: A mai puskaporos világ­ban, amikor nagyobb feszültség uralkodik a lelkeken is és a normális körülmények között egészen ártatlanul elliaugzó kijelentés is a vi­szonyok következtében súlyra és jelentőségre tesz szert, a lázitásra vagy izgatásra alkalmas kifejezések iránt sokkal nagyobb a fogékony­ság azon lelkekben, amelyekben csiraként már eredetileg is meg van a fogékonyság bizonyos destruktív hajlamokra. Éppen ezért, az állam és társadalom biztonságának fokozottabb mér­tékben való megvédése következtében alkották a kivételes 'intézkedésekről szóló törvények azon szakaszait, amelyek az ilyen lázitásra és izgatásra alkalmas kifejezések (használói ellen szólanak. E szigorú törvénynek, még in­kább szigoritott végrehajtása következtében azután természetesen nagymértékben megsza­porodtak a lázitási és izgatási bünperek, ngy, hogy a mostani törvényszéki és táblai főtár­gyaiások során leginkább ezek dominálnak. Egyik legutóbbi főtárgyalás során is tárgyal­tak egy izgatási bünpert, amelynek vádlottja Walther Károly dési lakos volt, aki még május 23-án egy üzlet előtt, épen midőn többedmagá­val a budapesti lapokat várta, egy sebesült katona súlyos sérüléseit aposztrofálva, a zsidó felekezetüeknek a háborúban való részvételét kisebbítette. A dési ügyészség Waltber Károly ellen felekezet elleni izgatás miatt vádat emelt, a dési törvényszék azonban ugy találta, hogy az inkriminált kifejezések nem alkalmasak az izgatásra és ezért a vádlottat felmentette. A kolozsvári tábla, — amely a dési ügyészség fe­lebbezése folytán ma tárgyalta az ügyet — a dési Ítéletet nem hagyta jóvá, hanem bűnös­nek mondta ki Walthert felekezet elleni izga­tás vétségében és ezért vád ottat kél heti fog­házra ítélte. — A Korda-sor kövezése. A járványkórház építési munkái befejezéshez közelednek. A kór­házat legközelebb átadják rendeltetésének. Mi­után a főbejárat a Korda-soron van, amely­nek sem kövezete, sem más közlekedésre alkal­mas burkolata nincs, a kórházparancsnokság kéri a várost, hogy a közlekedés megkönnyi­tése céljából 435 méternyi bosszúságban ma­kadánburkolattal lássák el az utat. — A Korzó moziban pénteken este nincs előadás. — A katonaság tüzifasziikséglete. A ke­rületi hadbiztosság Arad, Lúgos, Karánsebes, Debrecen, Orsova, Pancsova, Versec, Hajdu­sámson, Nagyvárad és Szeged és pedig az utóbbi állomáson ugy a m. kir. bonvéd, vala­mint a cs. és kir. közös hadseregbeli csapatok, intézetek stb. 1915. október 1-től 1916. január 31-ig terjedő tüzifasziikségletének szállitássze­rü biztosítása végett nyilvános versenytár­gyalást hirdetett, amelyre a szállítás elnyerése iránt érdeklődők ajánlataikat zárt boríték alatt szeptember 21-ig a kerület hadbiztossá­gához közvetlenül nyújthatják be, ahol a beér­kezett ajánlatok szeptember 22-én délelőtt 9 órakor bizottságilag fölbontatnak és tárgyalás alá kerülnek. SZÍNHÁZ MŰVÉSZET ocoo SZÍNHÁZI MŰSOR: PÉNTEK szept. 17. Éjjeli őr, bohózat, (páros.) SZOMBAT szept. 18. Éjjeli őr bohózat, (páratlan.) VASÁRNAP délután: Próbaházassúg, félhely árakkal. VASÁRNAP este: Lengyel vér (páros.) A színházi esztendő kezdete­— Előadás Kisszeged javára. — A konzorcionális alapon működő színtársulat a mai megnyitó előadás alkalmával egy kul­tur-gondolat megvalósitásának állt szolgála­tába. Ez a kultur-goudolat tudvalevően azt cé­lozza, hogy föl kell építeni azokat a kárpáti fal­vakat, amelyek az orosz borda (pusztításainak estek áldozatul. Elismerésre méltó cselekedet volt a konzoreiális színtársulattól, hogy a szin­házi szezon első estéjén áldozni törekedett azon az oltáron, amelyen a magyarság legszebb ér­zései szoktak megnyilatkozni: a báláé ós a jó­tékonyságé. A mai előadás jövedelméből talán kikerül egy fölépítendő kárpáti ház költsége és ez a hajlék, mint „Thália-lak" hirdetni fogja évtize­deken keresztül a szegedi színészt hazafias ér­zésének nagyszerű megnyilatkozását. Senki sem kívánhatja, hogy a mai szűkös időben a színészet tagjai a jótékonység-kultu­ráját szolgálják, az azonban kívánatos, hogy kettőzött erővel, a legteljesebb törekvéssel áll­janak az adott helyzetben és szervezettségük­ben a művészet kultúrájának szolgálatába. Ad­janak, liogy kaphassanak és adják mindazt, ami a szinészeti művészetben szépség, erő s tar­talom. Nem csupán az „adok, hogy adj" elv kedvéért, de mert a magyar színészetnek fel­adata a művészi szépnek istápolása, terjesztése, a múltból eredő hivatása és a jövendőért való kötelessége. Adják mindazt, ami a szinészeti irodalom­ban kipróbált, jó, ami érték és ami kívánatos; adják a játék készültségét, a törekvés komoly­ságát, a mesterség szeretetét és adják a hitet a foglalkozásban. A műsorban ne törekedjenek idegen területek után, ne műveljék a kabaré­ágazatot, mert az mostanában a fővárosban di­vatos. Adják meg a színpadnak azt, ami a szili­padé, amire hivatott ós szoktassák a színház­ban a közönséget a. művészet makulátlan tiszta­ságához, értékszépségéihez és ne kívánják — még rideg üzleti szempontból sem — a szenyet, a sarat, a mosdatlanszájuságot, fércmunkák ré­vén, mint a mételyt, terjeszteni. Ez a magyar színészet feladata és kötelessége és a mai véres napokban még az is a hivatása, hogy a köteles munka lélekkel teli, becsületes elvégzése után, a pihenés óráinak pár pillanatát szentelje a harcmezőn megsebesült és itthon szeretettel ápolt édes véreink, testvéreink, dicső hőseink szórakoztatására, felvidítására. A mai estén nem telt meg a nézőtér; sokan hiányoztak azok közül, akiknek a tehetőségük­től kidukált volna egy pár korona a szépséges, istenes célra. Nem ártana már névsort adni azokról is, akiknek a szivükkel együtt a tárcá­juk sem tud kinyílni. Majd erre is sor kerül, ha a szükség ugy kívánja. A jótékonysági szinliázi estén a társulatnak majdnem valamennyi tagja szerepelt. Régiek és ujak, megállapodottak és teljesen kezdők. Volt szavalat, ének, nótázás, magánjelenet, ka­baré-tréfa és minden a vegyes felvágottból. Nagy volt a műsor, túlterhelt, csak súlya nem igen volt. És taps is volt bőségesen. Ha fele annyi közönség lett volna, a jövedelemből két kárpáti házra került volna költség... Színházak a rokkani katonákért. A honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala akciót indított, hogy a színházak pár fillérrel emeljék fel a jegyek árát és az igy begyült jö­vedelmet adják át a rokkant katonákat gyámo­lító alap javára. Az akcióhoz már több vidéki színház csatlakozott, igy többek közt a szegedi szin'ház is. nsaBBBaBBBBBaaaiaBBBeeaaaBKBCBBBBBHBBaBBassaiiaaaseB A felsőtanyai merénylő ­rablógyilkos. (Saját tudósítónktól.) Csütörtöki szá­munkban részletesen megemlékeztünk arról a borzalmas merényletről, amelyet Bárkányi Ferenc napszámos követett el Fekete Józsei­né ifelsőtanyai asszony ellen, állítólag Hege­dűs Józsefné líelbuijtására. A merénylő kihall­gatása során konokul ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy őt Hegedüsné felbérelte Fe­kete Józsefné meggyilkolására, mert Feketé­né pletykázott rá. A rendőrség a merénylő vallomása alap­ján őrizetbe vette 'Hegedűs Józsefnét is, aki kihallgatása alkalmával a legerélyesebben tiltakozott a merénylő vádjai ellen. A rend­őrség csütörtökön folytatta a .kihallgatásokat az ügyben, majd szembesítette egymással Bárkányi Ferencet és, Hegedűs Józsefnét. —Hazudik! — kiáltotta. Hegedüsné Bár­kányinak, amikor az ismételte a vádat. — Én nem mondtam magának, Ihogy gyilkolja meg Fekete Józsefnét. t — Együtt beszéltük meg a dolgot Kis­teleken — ismételte Bárkányi. — Maga két­száz koronát igért nekem, ha meggyilkolom Féketénét, mert az pletykázott magára. Csütörtökön több izben megismétlődött ez a jelenet a nyomozást vezető dr. Borbola Jenő bűnügyi rendőrkapitány szobájában. Hozzáfűzte még a vallómásáhozi Bárkányi azt is, hogy vasárnap este, a merénylet után, elment Hegedüsné lakására a megigért két­száz koronáért. Hegedüsné azonban nem fi­zetett neki. Azt mondta, nincs pénze. Jöjjön el másnap. Hegedűs Józsefné Bárkányinak ezt a vallomását is a leghatározottabban tagadta. Ártatlanságának bizonyítására elmondta, (hogy vasárnap este, mikor Bárkányi állítólag nála járt, nem volt egyedül odahaza. Böröez Mária nevű leány aludt nála. Hajnalban együtt mentek el krumplit kapálni. A rendőrség beidézte Böröez Máriát, aki mindenben megerősítette Hegedüsné vallomá­sát. A kérdéses időipontban, 9—10 óra között, már aludtak és senki sem kereste Hegedüs­nét. Kihallgatta a rendőrség még Tápai Jó­zsefet, Hegedüsné kapását, aki hétfőn virra­dóra elment Hegedüsné tanyájára. Ez iga­zolta, hogy az asszonyt egyedül találta Bö­röez Máriával. Ezzel aztán szenzációs fordulatot vett a merénylet ügye. A megvádolt Hegedüsné ár­tatlansága a tanúvallomásokkal kétségtelen­né vált. Uijra Bárkányit vették tehát vallatás alá, aki azonban konokul kitartott állításai mellett. Mintegy két órai faggatás utáni aztán a keresztkérdések súlya alatt megtört .a nap­számos. Beismerte, hogy Hegediisnét ártat­lanul vádolta meg a felhajtással. Haragosa volt az asszony és igy akart rajta bosszút állani, hogy belekeveri a gyilkosságba.

Next

/
Thumbnails
Contents