Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-08 / 190. szám

260 délmagyarorszag. Szeged, 1915. augueztu3 14.' tották útnak Deszkről, két szuronyos c'sten'dor kíséretében. Jegydics a vonaton féreeső helyre kéredzkedett és amikor oda .akarták vezetni, akkor a nyitva tevő ajtón keresztül hirtelen kiugrott a robogó vonatból A csendőrök a legközelebbi állomáson. Szőregen leszállottak és gyalog mentek vissza Dcszkig, átkutatták az utvonalat, de nem tudtak ráakadni. A szökésről azonnal értesítették a szegedi rendőrséget is, .amely szintén nyomoz a megszökött rablógyilkos után. A szegedi rendőrség véleménye szerint Jegydics valószínűleg útját Szegedre vette, hol több bűncselekményt követett el. A rendőrség -közli szemiélylieirá)sát' is azzal, bogy aki esetleg meglátná a közveszélyes embert, azonnal tegyen róla jelentést a hatóságnak. A rablógyilkos szernélvleirás'a a következő: 42 éves, középtermetű, szúrós, fekete szemű, hosszú, csontos, fekete arcú. Julius 5-én este féltízkor fekete kabátot, pantallót és fekete bőroipőt viselt. Tizenötéves szegedi honvéd, aki Przemysl, Lemberg és Lublin alatt Járt. (Saját tudósítónktól.) Kedves, vonzóan" színes látványban volt része pénteken délután a Kárász-utca közönségének. Négy-öt óra tájban ugyanis egy csoport 15—16 éves fiu társaságától körülfogva pöttön kis 'hontvéd jelent meg a Sziéchenyi-tér felőli -sarkon. A kövérkés, pirosaién gyerekkatona lábán ormótlan katonabaki canes éktelenkedett, a testén a banális komisz csukaszürke feszült meg, a. fején csukaszürke sapka; a sapka oldalán tintaceruzával egy szám: 29 .s mellette egy szalagra .fűzött kis Mária-árom. Az oldalán rövidre szabott 'karnisa hadikard lóbálódzott. Az alig 15 éves gyerek büszkélkedve fogta kardja markolatát és katonás tompóban, 'kedves nagyzolással és blazírt arccal rótta a fényes Kárász-aitcat; a barátijai biiiszJk'e 'bámulattal figyelték a legkisebb bonvéd paroliján a két (krumpli-virágot. Miig végigsétált lassan, ébredő öntudattal az utcán, a járókelőik alaposan megbámulták a legkisebb íhonivédet és nem kevés volt azoknak a száma, akik viiszsza i« fordultak utána. A kis katona végigsétált a Kárász-utcán, a Dugonics-térig, ahol hirtelen befordult barátaival az egyik vendéglőbe. A Délmagyarország munkatársa már vidám sörözgetés közben találta őket. Bemutatkozására felkelt a kis katona szákérői s bokáját katonásan összecsapva m/utatkozatt be: — Tir Józisef .huszonkilencedik honvéd gyalogeznedbeli tizedes, szegedi születés, 15 éves, jelenleg mint sebesült szabadságon van. Munkatársunk leült az asztalhoz és beszélgetést kezdett Szeged legkisebb hősével, aki munkatársunk érdeklődéseire a következő igen -érdekes részleteket mesélte el katonai pályafutásáról: Szegedtől a Kárpátokig. — Én Szegeden születtem, de apámék egy pár évvel ezelőtt elköltöztek innen Algyőre. Engem inasnak adtak egy szegedi lakatoshoz. Miikor 'a háború kitört, nagyon szerettem volna elmenni katonának, de nem lehetett. Töibbszöi meg is szöktem hazulról, liánom mindig hazahoztak. Februárban újra megszöktem hazulról, ésalk liogy most nem katonavonattal. Sikerült eljutni egész Nagyváradig. Ott éppen alk'koi indult el. e.gy katonavonat; a huszonkilencedik bonvéd gyalogezred tizennegyedik menetszázadai Én a kijárattal ellenkező oldalon szálltam le a vonatról és igy .megláttam, ihogy ép indnl egy katonavonat. Utánaszaladtam és sikerült felkapaszkodnám rád A kla-tonák nevettek rajtam, amikor azt mondtam nekik, bogy a harctérre akarok menni és azt mondták, bogy nem kell oda gyerek, de amikor énekeim kezdtem nekik, meg kipucoltam a ruhájukat, mégis megengedtek, hogy velük maradjak. Amikor a tiszt urak jöttek, eldugtak. Nagykárolyon keresztül igy két nap alatt .feliértünk a Kárpátokba. Mikor a százados ur meglátott ott, először haragudott, le is szidta a katonákat, akik elhoztak, de megkértem, hogy ne haragudjon, mert én is harcolni akarok a hazáért és a jó százados ur nem haragudott. Hozatott nekem katonaruihát. és felöltöztem. A Kárpátoktól Lublinig. Nagyon jó dolgom volt a katonák között. Mind szerettek, mtert apró szívességeket tettem nekik és mindig velük voltam. Kerítettem maH gamnak puskát is és én is lövöldöztem a muszkákra. Amikor pedig rohamra ment a századom, hiába mondták, hogy én maradjak, én is mentem velük. Egyszer majd meg is haltam, egy orosz katona alig 20 lépésről sütötte rám a fegyverét. He csak a köpönyegemet találta el a golyó. Második lövésre pedig már nem volt alikai ma, mert .a szakaszvezető, aki ugy szerelőit, .mintha saját fia lettem volna, két ugrással ott volt az orosznál és ugy fejbe találta ütni a puskaagygyal, hogy amikor megláttam az oroszt, rosszul lettem tőle. Pedig én nem vagyok Ijedős természetű. A szerkesztő ur még nem is hallott olyan rettenetességeket, amilyet én már láttam. Április végén egész ezredünk lekerült a Kárpátokból. Váradon, Szegeden, Budapesten ár Gorlicze felé vittek bennünket. Mikorra azonban mi odaértünk, a nagy csata (a gorüeei áttörés. Szerk.) már be volt fejezve. Tarnov alatt értük utói az oroszokat. Ott hallottam a negyvenkeuós mozsarat is. Olyat szól az kérem, bogy a mennydörgés ahoz képest csak olyan, mint mikor belevágnak a katona-zenekarnál a nagydobba. Itt láttam a legborzalmasabb harcot is. Pedig a Kárpátokban is láttam eleget, Nem voit egy pillanat sem két napon keresztiül, hogy az ágyuk ne dörögtek v.olna és a honvédek meg az osztrákok, meg mindenfajta katonák foiyton rohamozták az oroszokat. Itt en gem jelentésekkel küldözgettek, hat tudóan, mi és hogy volt. Amikor egy-egy állást elfoglaltunk az oroszoktól, olyan sok volt a halott, hogy négy-öt halott is feküdt egymáson, Járni meg alig lehetett; nem volt egy talpalattnyi föld, amit ágyúgolyó, különösen gránát ne ért volna. A mélyen felszántott föld sima ahoz a helyhez képest. Azután mentünk tovább. Üldöztük az oroszokat. Mindennap annyi oroiszt fogtunk el, mint amennyi nekünk 'két-három ezredünk. Meg még többet is. Ez nagyon furcsa volt, mert amikor egy-egy roham után hozták a honvédek az oroszokat, azok sírtak. Sokszor megkérdeztem őket, miért, de nem értettem, unit mondtak. Két hét se telt egészen el, mikor már megéikeztiinik Przemysl alá. A katonák nálunk mind örültek és éljenezték a királyt és a hazát. Azt mondta mind, ugy még nem verték meg az oroszt soha, mint itt megverik. Visszaadják nekii a kölcsönt, kamatostól. Itt is sokáig ágyúztunk meg rohamoztuk az oroszokat, akik itt nagyon sokan voltak. Itt láttam sok Haiibitzágyut, olyan niagy, harminc és felest. Ezeik is nagyot .szólnak ám és amikor rálőttek egygyel egy erődre vagy háromszor, a katonák már éljeneztek és azt mondták, nemsokára újra a mienk lesz Przemysl. Julius elsején el is esett három erődje a várnak é.s harmadikán reggel a mi csapatunk is bevonult a várba, ahol akkor már sok német katona volt. Sok ember sirt és a katonák mind nevettek. Ugy örültek, hogy benn vagyunk a városban. Itt sem maradtunk soká; mindössze két napig pihentünk, aztán mentünk tovább, Lemberg alá, Przemysl alól folytonos harcok közben nyomultunk előre Lemberg felé. Itt is borzalr ANIA Telefon 872. magyar Tud Színház l»l ® .0 Vasárnap, augusztus 8-án 0 hozza a 0 0 0 0 0 legnagyobb attrakcióját 0 0 cimü 4 felvonásos Danmark gyártmányú kaliforniai történetet. — Szerelmi dráma 2 részben. 0 0 0 0 0 Előadások 5, 7 és 9 | 0 0 0 érakor, vasárnap 2 0 0 0 éráiéi folytatólag. 0 0 0 0 — —— —- 0 0 Gyermekjegyek csak az el- 0 §j ső előadásokon érvényesek, jfj 0 =======t 0] 0 ! Rendes helgárak 0 i ® 0000000000000000®