Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-01 / 183. szám

6 DÉLMAG Y ARORSZÁG. Szeged, 1915. augusztus 1. Szerződésünk Romániával. Dr. Dungern báró, a csernovitzá egyetem tanára e címen a következőket irja: Már a uralt év szeptemberében jelezte a román sajtó, liogy Romániát szerződéses megegyezés •köti -a 'központi hatalmakhoz. A románok azonban akikor még nem voltak vele tisztában, hogy ez oly állami szerződés-e, amely őket Oroszország ellen való fegyveres közreműködésre kötelezi. Októberben azután az olasz sajtó erről az egyezségről mint tényről beszélt. Mi csak márciusban Tudtuk meg Carp, egykori román miniszterelnök élesen oroszellenes lapjából: a Moldovából, hogy olyan egyezségről van szö, amelyet Károly király 1914. augusztus elején olyannak tekintett, amelynek alapján Románia köteles Oroszország ellen fegyveresen fellépni, ami azonban a román államférfiak hasonlíthatatlanul nagy többségének a felfogásával ellenkezett. Most. .azonban a legutóbbi heteikben a német sajtó szinte egyhangúan mind nagyobb snlyt fektet erre a Romániával való konvencióra. ' , Milyen szerződés tehát ez? Egyelőre ránk nézve csak az az egy bizonyos, hogy az titkos szerződés, amilyen a hármas szövetség volt; amilyen Ausztria-Magyarországé volt Olaszországgal az egykori török adriai partra vonatkozóan; amilyenek a német és osztrák-magyar szerződések Egyiptommal, illetve Angliával Egyiptomot illetően. Sőt egy olyan, egészen titkos szerződésről van szó, amilyent Anglia kötött Eraneiaországgal ellenünk, amelyről nem liogy az angol parlament, de még az egész angol kormány sem tudott. A hártttasszövétségről legalább tudták, liogy létezik és hogy az V^édő-szövetség. Éveiken át számolt 'vele az egéisz világ. Kormányok és parlamentek, sajtó és néphangulatók aszerint igazodtak. De egészen más a román-osztrák és magyar megegyezés, amely Németországot is érinti. Az államfők megegyezése volt ez. Mikor kitört a világháború, szövege szerint, hasonlóan az angol-francia szoiződéshez, az államfőkön kivül csak a miniszterelnökök, a vezérkarok fsbiökei, a korábbi miniszter,elnökök és azok a követek ismerték, a kiknek dolguk volt vele. Rajtuk íkivíil senkisem ismerte az egész országban, sem Romániában, sem nálunk. Mindenesetre volt Olaszországban is néhány államiférfi, aki ismerte, ép ugy, ahogy a román király is ismerte a hármasszövetségi szerződés szövegét. És ezek az olasz államférfiak, ugylátszik, kifecsegtek valamit erről a román szerződésről. Mikor trónörökösünk 1894-ben látogatást tett a román udvarnál, küszöbön állónak látszott ennek a szerződésnek a nyilvánosságra hozatala. A kölcsönös asztalbeszédek legalább erősen érintették. Miért maradt ez el, egyelőre nem tudhatjuk. Az ilyen szigorúan titkos .szerződések formális érvényességi ereje az illető országok alkotmányának a határozmányaihoz igazodik, pl. a bolgár alkotmány, a mely az ilyen titkos .szerződéseket kifejezetten autorizálja. De amely országok nem is ruházzák fel uralkodóikat vagy /miniszterelnökeiket ekkora teljhatalommal, azokra nézve el sem képzelhető a politikai együttműködés más államokkal, ha nem teszik lehetővé az ilyen titkos megállapodásokat. Magától értetően azonban ezek kevésbbé megbízhatók, mint az államszerződésdk, .amelyekről a.z egész nemzet tud és a melyeket az egész nemzet helyesel. Franciaországnak szerencséje volt az angol titkos szerződéssel. Amikor Londonban közölték az összkormánuyal, a parlamenti többséget képviselő minisztereknek csak a kisebbsége lepődött meg és vonakodott váll ami a felelősségek amiért .aztán vissza is léptek. Romániában fordítva történt a dolog. Hogy a Romániával kötött szeir•ződés csak akkor jut érvényre, ha a kormány többsége — mely szintén parlamentáris — hoz zá járul, azzal ami diplomáciánk tel jiesen tisztában volt. A titkos politikai szerződések parlamentárisan kormányzott országokban csak akkor hatékonyak anyagilag, ha van kormány, amely kész érte a felelősséget elvállalni. Ilyen titkos szerződést a kormány megkerülésével érvényre juttatni, az uralkodó részéről államcsíny volna. És hogy ilyesmit Károly király részéről, aki 45 esztendeig szigorú .alkotmányossággal uralkodott, nem várhattunk, azt jól tudtuk, Bármilyen önállóan lépett is fel sokszor országa külpolitikai kérdésében, mindig biztosítani tudta mindenkori miniszterelnökének a hozzájárulását, bár nem egyszer kellett a trónról való lemondással fenyegetőznie. Augusztusiban is inkább lemondott volna trónjáról, semhogy nyiltan szembehelyezkedett volna miniszterei többségével és akkor meghallgatott harminc tanácsadója közül, akiket meghívott, csak egyetlenegy akadt, aki az oroszok elleni fegyveres beavatkozás mellett volt, amit a király annyira szeretett volna megtenni. Kérdezhetnők tehát: micsoda céljuk van az ilyen szerződéseknek, ha annyira bizonytalan alapon nyugszanak? Ámde itt nemcsak a formális aláírásról van szó, hanem a tökéletes benső egyetértésről is. Nincs .az a törvény, vagy szerződés, amely kiilömböző népeket együtttélésre és együttérzésre kényszeríthet. Ezt bizonyltja a józan megfontolás és ma.g.a a történelem is. Hogy cillünk e tekintetben Romániával? Ha román vonatkozásainkra történelmi visszapillantást vetünk, .a kölcsönös barátság és kultudális, gazdasági, forgalom- és pénzügypolitikai békés együttműködésünk mellett ellentéteket, sőt konflikutsokat is találhatunk a román és a mi kormányaink között, s ezek nem lettek volna elképzelhetők, ha országaink népeit oly szoros politikai összetartozás érzelmei hatották volna át, .hogy a katonai együttműködés az eddigi politikai viszonyoknak csak logikus következméuyeül tűnt volna fel. Itt voltak mindenekelőtt a dunai bizottság miatt támadt differenciák, amelyek ma sincsenek elintézve. Azután az évekig tartó és sokszor elkeseredett. vám,háború Ausztria-Magyarországgal. 1913-iki tiltakozásunk a bukaresti békekonferencia eredménye ellen. Végül Szerbia elleni ultimátumunk, amely ine g féle mii tői eg hatott a ro#áraokra. Azt mondták: ma Szerbia van soron, holnap — mi következünk. Ez természetesen esztelenség, de hatalmas szomszédra kis államokban sokszor van if él elem-érzet, a m elvet nagv állam polgárai .meg sem értenek. Mind ezek al apján katonai konvenciónkra nem volt kedvező alap, amikor mi .annak teljesítését kívántuk. Ez megmagyarázza Romániának 1914. augusztusban tanúsított magatartását. Románia tagadta, hogy Oroszországgal való háborúnkban mi volnánk a kihívott fél és igy tagadásba vette szerződéses kötelezettségét is. Ez azonban •csak mesterkedés volt, mert elratasittatásrank ,alanja mélvehben gyökerezett: hiányzott az erős poli tikai összetartozás érzete. Ez akkor volt. T)e hogy állunk ma? Egy év alatt .megváltozott a helyzet. Háborúban a legfontosabb tényező: a katonai siker. Románia már tudja, liogy katonailag nincs rá .szükségünk és még inkább, hogy — nem félünk tőle. Románia ugvanugy járna, mint hűtlen szövetségesünk; Olaszország, az pedig Románia megsemmisülésével volna egyértelmű. Nem irott szerződés, hanem anyagi érdekközösség kovácsolja össze a népeket. Romániának volt ifieje belátói, hogy tévedett, ha .egy pillanatig is bizalmatlan volt velünk szemben és nem fo.eta fel a salát céljainak érdekeinkkel való közösségét. Franciaország iránt érzett rokonszenve és Oroszországtól való félelme elvette tiszta látását. Most 7£t, az ideje, hogy megértse annak a szerződésnek a szellemét, amelyet bölcs királya: Károly erősitett meg keze aláírásával. Mi Romániától nem várunk egyebet, mint ,azt, hogy ne tűrje ellenségeink által való ellenőrzését, mint nem egy más kisebb állam, hogy legyen benne elegendő ellenálló képesség arra, hogy valóban pártatlan semlegességét megvédje. Eddig tekintettel voltunk Románia belső nehézségeire, de miután most ezek megszűntek, nem nézhetjük el ezentúl is, hogy a kereskedőink által Romániában vásárolt áruk kivitelének akadályt gördítsenek az útjába. Helyre kell állaniok ismét azoknak a normális állapotoknak, amelyeket kereskedelmi szerződéseink megalapoztak. Nyilt levél Pillich Kálmánhoz a piac bajairól. Hossza hallgatás után, aminők ,az okát a imai napig sem. tud'ijulk, végre hallatja szavát Pillich Kálmán is. Sajnos, ez alkalommal olyan szempontból kell bírálat alá venni a szegedi közélet régi vezéralakjának felszólalását, aminőhöz ő maga sem szokhatott hozzá. Bhez, .a kérdés fontossága révén, kérem az igen tisztelt szerkesztő úrtól a Délmagyarország nyilvánossáigát. Pillich Kálmán ur ma, .aránylag hosszú idővel mindén intézkedés után, amelyeket .részint a .közgyűlés, részint ,a hatóság látott szükségesnek foganatosítani, ugv szólal .fel .az összes rendszabályok ellen, mintha annak idején nem fett volna módjában véleményét elmondani és mintha a szegedi piacon, olyan ideális állapotok uralkodnának, amelyeik távolról sem teszik szükségessé a közönség védelmét. .Csodálatos, hogy Pillich urnáik a tanyaiak és a kofáik vakmerő és sokszor perifid túlkapásairól1 egyetlen szava sincs és arról sem ir, hogy a közönség zsebe és tisztessége ezekkél a túlkapásokkal szemben a leghatározottabb és fegenergiiknsabb védelemre szorul. Nem vesz tudomást Pillich ur arról sem, Ijiogy a tanya egy része azért maradit el a piacokról, mert visszaéléseivel szemben a hatóság, nagyon helyesen, védelmet nyújtott % vásárló közönségnek, de mindig olyan keretek között, amelyek az elárusítóik jogos érdekeit sem sérthették. A késői .felszólalás azt kívánja a hatóságtól, hogy törölje el a maximális árakat. Furcsa kívánság mindaddig, amig Pillich ur nem tud olyan rendszabályokat javaslatba hozni, amelyek néhány száz termelő és kofa üzérkedésével szemben a polgárságnak a mainál is .hathatósabb védelmet nyújtanak. Amiatt is aggodalmaskodik a cikk, liogy miből fogja a hatóság fedezni1 azt a különbözetet, ami egyes jövedelmi ágakban: a háború folyamán bizonyára előáll. .Mi ezeket a különbözeteiket nem vagyunk hajlandók a maximális árak és egyéb piaci rendszabályok terhére irni. Amennyiiben mégis, bármennyi is belőle erre a számlára jutna, talán joggal kérdezzük, hogy kötelessége-e a városnak a lakosság zavartalan élelmezése érdekéből bizonyos .áldozatokat hozni. Ami a jövedelemcsökkenések pótlását illeti, aziránt ne ugy érdeklődjék Pillich u'r, .hogy a hatóság miiből fogja azokat pótolni, hanem mint a .törvényhatósági bizottság régi, buzgó és a közérdekű ügyekkel alaposan 'foglalkozó tagja, maga álljon elő ennek az ügynek szolgálatában javaslatokkal. i Hogy fogyasztó .közöniségünk sérelmét van-e szándéka a hatóságnak orvosolni? Hiszen a hatóság a maga belátása szeriint és olyan módokon, amelyéket helyesnek 'tart, folyton, ezt teszi. A cikk olyan tenorban Íródik, mintha nagynevű írója, mindezekről az intézkedésekről egyáltalán merni tudna. Kérem nagyon, vegyen róluk tudomást és a mennyiben ezután, is régi álláspontján .maradna meg, álljon elő olyan javaslatokkal, amelyeik a fogyasztó közönség sérelmeit .hatékonyabban képesek orvosolni. Általában meglepett Pillich Kálmán urnák felszólalása. Ugv látszik a Délmagyarország-ot olvassa leginkább. Annak hasáb-