Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-24 / 204. szám

4 DÉLMAGYAROBSZÁG. Szeged, 1915. augusztus 24. A békekötés (II.) Ha már most az ilyen oldalkirohanásra épített remények, ép ugy, mint az előzőek, illúzióknak 'bizonyulnak, akkor megszűnt a franciáknak az a vigasza is, ameiylyel tul akarják tenni magukat mostani szomorú helyzetükön, .amely előreláthatólag hamarosan még szomorúbbá válik. Vezetőik és hangadóik egyelőre még becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy a telet kihúzzák és az oroszoknak időt engedjenek uj offenzíva . előkészítésére. De feltéve, 'hogy ez az offenzíva tavasszal lehetővé váli'k, mégis fölötte valósziniit'len, hogy még íha rosszul is járnánk, mi és a németek, bennünket a Visztulavonalon tul vessenek, mert a nyugati partján könnyebben tartható, mint a keletin éis így nem érthető, mit nyernének vele a franciák, ha a Visztula keleti vidéke isimét orosz kézre jutna. A németeket ez egyáltalán nem kényszerítené arra, hogy Franciaországban viszavonutjanak, hacsak .az angolok nem küídenének uj, óriási tömegeket a csatornán át. Ez azonban ínég az általános védkötelezettség bevezetése mellett sem volna egyhamar lehetséges. A franciák tehát minden valószínűség szerint a jövő nyáron sem volnának kedvezőbb helyzetben, mint most; ellenkezőleg; helyzetük rosszabb volna. A franciák a háborútól szükségképen sokkal többet szenvednek, mint a németek. Francia föld van megszállva, a francia erőnek szűkebbek a 'határai, mint a németeké és gazdasági forrásai (az a termékenyítő erő, mit a nemzetközi luxus Franciaországba vitt stb.) kiapadóban vannak. Azt a .folytonos biztosítást, * hagy Franciaország csak a végleges diadal után köthet békét, Poincaré elnök nem régiben egy kissé letompította: megelégszik, ha Franciaországot nem fenyegeti többé veszély és nem lesz többé „megcsonkítva". Ez már különféle magyarázatokra alkalmas. Hogy Németországot továbbra is ócsárolja, magától értetődő; másként lehetetlen a háború tűrhető mentségét találni, mint hogy Németiországot világuralmi törekvéssel vádolja. Ha aztán a békekötés neim fogta Németország világuralmát megpecsételni, legalább mondhatják, hogy Anglia, Francia- és Oroszország mindenek ellenére is keresztül vitték akaratukat. Mivel feltehető, hogy Németország nem fog Franciaországtól területátengedést — legalább európait nem! — követelni, Franciaországra nézve az lesz a legsúlyosabb áldozat, hogy ez. a háború biztos alapra fekteti a hetvenes háború eredményeit: Elszász-Lotharingia elvesztését és Németországnak Franciaország fölötti fölényét. Az a kísérlet, a mely ezen. eredményeik visszacsinálására irányult, kudarcot vallott, megmutatta azouban, hogy a .francia nemzet harcos vitézsége még nincs megtörve. Ilyen körülmények között nyugodt lélekkel köthetne békét. És azt anynyival inkább megtehetné, mivel megbizonyosodott, hogy az az állam, arnelly ugyiátszott, hogy veszélyes latin verseny állammá készül fejlődni, Olaszország, ma még nem veszedelmes, Franciaországnak ép oly kevéssé kell attól tartania, mint Angliának hogy Olaszország a leglközelebbi évtizedeken belül a Földközi-tengeren túlszárnyalja. Ha mindezt összefoglaljuk, arra az eredményre kellene jutnunk, ihogy a francia nemzetnek a békére való készségéhez csak kettő hiányzik: az elhatározás és — a megfelelő kormány. Franciaországban nincsenek olyan tekintélyes férfias, akiknek megvan a bátorság annak kimondására; Ihogy a békét imeg kell kötni. A demokratikus-republikánus kormányfornia, mely nem akadályozta meg a háborút, megnehezíti a békekötést, mert nincs föltétlen tekintélyű államifő, aki ezen a holtponton át merne lépni, viszont ez a kormányforma meg is könnyíti a helyzetet, mert hirtelen szél rohamokkal szemben kevésbbé ellentálló. Uj választások kiirásához ,a mi sikereink után, nagy elhatározás vagy nagy felfordulás kellene. Csaknem az .a látszata, nehézségei. hogy csak valamely tábornoknak állana módjában Franciaországban a béke szót kiejteni és .azt meg is valósítani. És miért ne alakulhatna ugy a helyzet? Katona, aki vezető állásban részt vett a harcban, a legjobban tudja, hogy az önámitásnak is van határa, hogy a hangos páthosz nem változtathat a helyzeten és hogy esztelenség egy fantazmagóriáért a vágóhidra küldeni azokat a bátor férfiakat, akiken a nemzet jövője áll. Valakiben meg kell hogy legyen a bátorság, aki a francia nemzetet kiragadja a kísértetek világából, még mielőtt elvérzik. Hogy a ielszin alatt kavargó békevágy rögtön felszínre törne, faa Angliából vagy Oroszországból indulna ki kezdőméinyezés;, az kétségtelen. Főleg Anglián múlik az egész. Hogyan állunk e tekintetben ott? A -háború régi hivei bizonyára most is mindenáron folytatni akarják és kétségtelen, hogy Angliában vannak ezeken kivül még igen sokan, a kiknek az az álláspontjuk, hogy erre a háborúra nem volt ugyan szükség, de íha már belekezdett Anglia, mindent ei kell követnie, hogy az ellenséget legyőzze. Nemzeti büszkeség és azok a politikai megfontolások, a melyek a békeföltételek kérdésével kapcsolatosak, együttható tényezők. Ámde mindjobban felismerhetővé válik, hogy óriási önlcgyőzés nélkül Anglia képtelen a sors megfordítására és hogy ez az önlegyőzés is, mely az általános védkötelezettség' behozatalából áll, csak évek multán volna alkalmas a kívánt fordulatnak az előidézésére. Ez olyan hosszú idő, amelyen belüli Franciaországban a változás elmaradhatatlan és igy ez a szövetséges időközben elpártolna. Amerikából jön-e pótlás, ez fölötte kétes, Japán, segítsége pedig épen seggel veszedelmes volna. Dacára Délnyugat-Afrika meghódításának és az aegei-szigetek megszállásának, az angolok hadvezetéséről elmondható, hogy eddig minden számításban csalódtak és ihogy mindenhez, ami e hadjárattal összefügg, teljesen dliibázottan fogtak hozzá. Évszázadokon keresztül nagyon is jó volt dolguk és ők, annyi ország meghóditói és urai nem vesztették ugyan el férfias kitartásukat, azt mutatja önkénteseik száma és a harctéren való magatartásuk, de egyéb, a háborúhoz, szükséges tulajdonságaikat lassankint elvesztették., — Egyáltalán a középeurópai nemzeteken kivül Franciaország az egyetilen igazi katona-nemizet, amelynek emezekhez hasonlóan harcias története van a háta [mögött és nemcsak miként az oroszok, csak gyöngébbekkel, vagy az angolok csak színesekkel küzdött meg. Azokkal sem mindig sikerrel. Hogyan pótolhatná, tehát Anglia hirtelenében a tradíciót? Ez teljesen tehetetlen és azonfelül Angliának ha áttérne az általános védkötelezettségre, régi szokásait és berendezkedéseit kellene felborítania, nehézségek adódnának a gyarmatain, más nehézségei pedig abból támadnának, hogy állandó hadseregét Indiában ) nemcsak fel kellene tartania, de meg is szaporítania; röviden: mélyenjáró változtatásokra, vagy (hogy a divatossá vált szót használjuk, „átcsoportosításra" volna szüksége. Anglia és a brit birodalom a „militarizimusra" való áttérése után nem, lenne több, mint volt. Arról kell tehát Angliának döntenie, vájjon az erre való áttérésre rászánja-e magát? Ha nem, akkor mihamarabb lehetőleg tűrhető feltételek mellett békét kell kötnie. Ha pedig a háborúit folytatni akarja és további balszerencse éri, akikor rákényszerül a militarizmusra, de már ez .sem változtatna a sorsán. A mostani háborúnak se.jthetőleg egy másik lenne a folytatása. Az az erős hit, ihogy az antantnak kell győzedelmeskednie, amely hit Angliában és Franciaországban és másfelé is a lakosság túlnyomó számán alapult, az oroszok legutóbbi vereségei folytán megrendült. Ebből a hitből táplálkozott a kitartásban való makacsság, ebből és magából! a háború által keletkezett azon érzésből, hogy ennék a rettenetes 'küzdelemnek mégis csak valami .mélyebb jelentőséggel, birnia, következőleg érzik, hogy a vereség rettentő csapás volna. De ez csak ránk áld és nemi a szélső hatalmakra. Csak náhínk exisztenciális kérdés a győzelem vagy vereség és csak minket akartak exisztencián'k lehetőségétől megfosztani. Oroszország leveretése — amely pedig elmaradhatatlan — csak exisztenciájának a formáján fog változtatni. Ami pedig Angliát illeti, eddig egyáltalán nincs, még ugv legyűrve, hogy még csak létének a formáján is kellene- Változtatnia. Ha vége lesz a párviadalnak, bizonyára tanulságokat von le belőle, de csak a régi alapon fog átalakulni. Az a tényállás, hogy Anglia nem követett kézzel fogható, hanem csak egészen fantasztikus, Oroszország által szuggerált romboló célt, bizonyos tekintetben megkönnyíti a békás [fordulatot. A béke gondolatának egyik fő nehézsége Angliában az a körülmény, hogy belátják, miszerint Oroszországot nem hagyhatják cserben anélkül, hogy ellenséges viszonyba ne kerüljenek vele. Ennek az volna a 'következménye, hogy Angliának addig kellene a háborút folytatnia, mig Oroszország nj offenzíva megkisérlésére képes. Ámde valószínű, hogy Oroszország elveszti a háborúhoz való kedvét, amint Konstantinápoly elfoglalására való kitartása megszűnik. Angliának tehát katonai államlmá 'kellene átalakulnia, hogy Oroszország (háborús kedvét ébren tartsa, azonfelül vállalnia kellene azt a veszélyt, amelyet a háború további tartalmla Ázsiában előidézhet. Japánnak Oroszországihoz való közeledése gyanús, Angliától Való eltávolodása jövendő eshetőségekre való előkészület. Hogy Angliának megvan mindén oka arra, hogy Oroszország gyöngülése iny.iére legyen, az kétségtelen. Ezt persze nem mondják ki nyíltan, de bizonyára érzik. Ugyanez áll a háború egy. másik eredményére vonatkozóan; arra tudniillik, hogy Oroszország és a központi hatalmak közt most a háború révén mély szakadék készül, amely Anglia elleni szövetkezésüket kizárja a lehetőségek sorából. Másrészt sem Anglia, .sem a többi szélső hatalmak nem vesztették el fekvésük előnyeit, csak az ezen előnnyel való visszaélés a központi hatalmak elzárása nem sikerült nékik és hogy ezen kísérletükért — az egyiknek jobban, a másiknak kevésbbé — meg kell bűnhődniük, magától értetődik, mivel a jövőre vonatkozólag biztositanunk kell magunkat és mivel a háború a vesztes félre nézve bűnhődéssel jár. A hadi szövetség sohasem lehet korlátolt felelősségű társaság. Az idő nem az. antant-hatalmakért harcol, ahogy lapjaik szüntelenül hangoztatják, hanem értünk harcol — az idő lerombolta á térképfikción alapuló túlerejükben való hitet, az idő lehetővé tette számukra, hogy fölényünket bebizonyítsuk és nyilvánvalóvá tette az orosz óriás-építmény törékenységét. Miunél tovább tart a háború, annál nagyobb lesz a mi győzelmünk. A szélső hatalmak a világ felosztását célzó konkurrenciát illetően előnyben vannak, de hátrányban varinak az európai harctereken. Ez idő szerint pedig ez, és kizárólag ez, a fontos. Ili! Hin, iorl üt... gyónigéza przemysl versei. Ára 1 korona. «« Kapható: VÁRNAY L. :: könyvkereskedésében. ::