Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-24 / 204. szám

Szeged, 1915. augusztus 24 délm a g y a r orsz a g. 5 A szegedi árvaszék a hadiárvákért. (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt megemlékezett róla a Délnmgyarország, liogy a szegedi árvaszék — igen .helyesen — már most meg indított a akcióját, hogy a hadiárvák addig is, amíg részletesebb, bővebb gondoskodás nem történik sorsukról, a társadalom jószívűsége utján megmeneküljenek az esetleges nyomortól. Akkor kifejtettük ez ügyben elfoglalt álláspontunkat, bogy igenis szükséges a hadiárvák ügyét már .most felkarolni és pedig az eddiginél is szélesebb alapon. Ugyancsak akkor megemlékeztünk arról is, hogy az árvaszék felhívást készül kibocsájtani >a jótékonyságukról általánosan ismert szegedi előkelőségeidhez, amelyben felszólítja a város tehetősebb polgárait és előkelőségeit, hogy öröbbeifogadás, illieve családjukba való befogadás által nyújtsanak segédkezet az árvaszéknek a 'hadiárvákról való gondoskodásban. Az árvaszéknek ez a fel h ivás a hétfőn jelent meg. Közöljük, mint megbecsülendő, értékes lépést, amelyet Szeged árvaszéke a liadiárvák érdekében tett: — Szeged sz. kir. város árvászéke a város közönségének különös figyelmébe é; pártfogásába ajánlja a (hadiárvákat. Azoknak a hősöknek gyermekeit, akik a háború roppant szenvedései közben életüket és vérüket áldozták a hazáiért, érettünk, mindnyájunkért. Nincs anyagi és erkölcsi érték, amellyel e hősök áldozatának nagyságát felmérni lehetne. A hálaérzetnek parányi .megnyilatkozása csupán, de egyben a józan előrelátás és számítás parancsoló szabálya, hogy miniden rendelkezésre álló erőnkkel pártfogoljuk az elesettek gyáméi nélkül maradt gyermekeit. Védjük és neveljük azt a jövendöl, mely e világraszóló rombolással megalapozott békés és boldogabb kórszak hatalmas lendületű fejlődésének részese és majdan munkása lesz. És ba mindenütt a bábom nyomáé átérezik a hősök árváinak védelmére irányuló magasztos emberi kötelességeket, ugy hatváiiyozo'ttabb mértékben kell azt- érezni nekünk, akik (sieremcség. geográfiai 'elhelyezkedésünk folytán kiviil maradtunk a dúló harcok határain s a háború pusztításától megkímél tetett legdrágább kincsünk: családi tűzhelyünk. Éghez elmeit lélekkel adjunk hálát ezért a Mindenhatónak s nyíljon meg lelkünk a könyörület és hála érzetlének, hozzuk meg áldozatainkat erőink szeriint, szárítsuk fel az árvák könnyeit ® ne engedjük, liogy a mi városunkban maradjon egyetlen katonánk árvája is elhagyott. Az árvákról való gondoskodás, örökbefogadás, a jótevő családjába befogadás és végül akként történhetik, Ihogy a jótevő magára vállalja a gyermek gondozási költségének megtérítésiét. Ezen költségek: a gyermek 1 éves korának betöltésiéig havi 14 kor.; i éves kortói 7. életévének betöltéséig havi 8 kor.; ezentúl pedig a gyermek' 15. életévének betöltéséig havi 10 kor. Az ily -gyermekek állami gyermek menhelyen, vagy annak telepeim helyeztetnek el és amíg akad jótevő, aki utánuk a fenti költségeket megfizeti, nem kezeltetnek elhagyottakként. Az árvaszék a jelentkezésekhez képest névszerint ki fogja jelölni azokat a árvákat, kiknek ily módon eltartásáról jótevők gondoskodnak* Ekként minden jótevő tudni fogja az árva nevét és lakhelyét, akiről gondoskodik. Jogálban áll a jótevőnek,hogy pártfogolt ja sorsa és nevelése iránt érdeklődjék, azt lá togathassa és esetleges észrevételeit az állami gyermekmenhely igazgatójánál, vagy az árvaszéknél megtegye. iSzeged sz. kir. város árvaszékének 19115. augusztus 9-én tartott üléséből. Dr• Pálfy József, árvaszéki elnök. A felhívás mellé van mellékelve az árvaszékhez címzett, nyomatott bejelentés, hogy az illető hajlandó a hadiárvák közül valakit örökbefogadni, vagy a neveltetési költségeit viselni, amelyet annak idején egész terjedelmében közöltünk. ,;MBI!S BBBKB S BSB BKE Btfl BBQ8BBK3 B.BBBBBSB BSÉBB H8B 3H.SS® BBSIV Az orosz hadifoglyok munkája Szegeden. Fél egytől fél háromig a hadifogoly orosz munkások között. (Saját tndtósi tónktól.) A munkás kezeket, .amelyek állami létünk minél erősebb megalapozásán, ipari és kereskedelmi életünk, valamint mezőgazdaságúink fejlesztésen dolgoztak nap-nap után, nagyobbrészhen bekivánta a haza védelme. Akik idehaza .maradtak, fokozott munkával pótolni igyekszünk ugyan az eltávozottakat, ez azonban — sajnos — csak részben sikerül. Az eltávozott százezreket a leghatalmasabb erőfeszítésekkel is osalc némileg udjnk pótolni. He látta ezt a tényt a kormány is, .amely minden rendelkezésére álló eszközzel sietett iparunk', kereskedelmünk és mezőgazdaságunk védelmére, az eltávozott százezreket pótolandó és a normális életet legalább némileg helyreállítandó. Ezek közé az. intézkedések közé tartozik .az is, Ihogy .a hadi-foglyokat -mezőgazdasági, miost ujabban pedig i-pani munkákra is átengedi a honvédelmi miniszter. Az első hely (Szegeden, aihol hadifogoly .oroszok ipari üssem keretében nyertek alkalmaztatást, a Magyar Kender- és Lenipar Részvénytársaság. •A Délmagyarország munkatársa meglátogatta a Kender- és Len,ipar Részvénytáraság Újszegeden épült telepét, ahol a. helyettes igazgató kalauzolása mellett megtekintette mindazokat a helyeket, ahol a hadifoglyok dolgoznak, élnek és laknak. A hadifoglyok — kétszázan — épen ebédnél ültek, amikor munkatársunk meglátogatta őket. Jóízűen fogyasztották az ízletesen és a foglyokból kiválogatott szakácsokkal elkészített ebédet. A helyette® igazgató aki jól beszél tótul és igy meg tudja értetni magát az orosz, foglyokkal is, ,megszólította az egyik középoroszorszlági származású intelligensebb foglyot: — Hogy érzik magukat itt? — Itt megvan matyón jó — válaszolja nagy meglepetésünkre magyarul. — Hát miért olyan: jó? — Annyi enni, amennyi akarni. Meg van sok taíba'k és grajcár. A cigarettát szerényen mosolyogva veszi ki többszöri kiinálá® után a tárcából és a mellény,zsebét mutatja: — Jó tabak. Vanni sok. — És milyen az chlód? ,Nem érti. Kísérőm tolmácsolja tótul: — Jo. Jo. iNatyon. Jobb másiknál. -A másik —• amint később megtudjuk — a fogolytábor. — Ott milyen volt? A fogolytáborban? — Jó volt ott is, — mondja a tolmácsolás: utján. — Ott is volt enni, inni, meg .dohány is, csakhogy nem lehetett dolgozni. És az nagyon rossz; munka nélkül élni. Az ekéd' ideje alatt megtekintett© munkatársunk a foglyok barakkját. Szemben épült az újszege di állomással é két méternél magasabb deszkakerítés gátolja az őrségen kiviül az esetleges szökési kisiéirletet. Az óvintézkedés azonban az őrség véleménye szerint is teljesen fölösleges; nem szökne el az egyik sem. iSőt örülnek, hogy jó helyük van. A barakk tágas világos, szellős. Télen fűthető. Négy-ötszörös sorban vannak feláll litva kényelmes vaságyak. Alattuk mindnek a ládája. Az egész olyan, mint a kaszárnyák berendezésé. Mikor meglátja az ember, azonnal érthetővé válik, miért szeretik ugy jelenlegi helyüket a foglyok. Egy órakor kezdődik a munka. A foglyok bevonulnak a munkatermekbe és öt perc multán dolgozik mind. A helyettes igaz gató magyaráz: — Kitűnő munkaerők. Szorgalmasak, becsületesek, fáradhatatlanok. Nem vár egyik som figyelmeztetést, tiogy dolgozzon. Úgyszólván jobbik, mint a régi, szerződteteti munkások. Látszik rajtuk, hogy örülnek a munkának, a dolognak. Csakugyan jókedvűen jávaak-kelnek és szorgoskodik a munkatermekben. Egy intelligens, értelmes arcú munkást megkérdünk még: — Hova való? — Szibériai vagyok — válaszol németül. — És hogy érzi magát itt? Elkomorodik a,z arca, amikor válaszol: — Jobban, mint otthon. — Mért? Mi ott a foglalkozása? — Kereskedő vagyok. Zsidó. — Sokat bántották otthon? — Nagyon. Nincs ott szabadság, kérem. Azt mondják, itt foglyok vagyunk. Hát azt mondom, ott a szabadság korlátoltabb, mint a fogság. — Ismeri a legújabb harctéri eseménye ket. — Mindennap olvasom a lapokat. — És. miit szól hozzá? — Isten büntetése. Megérdemelj ilk. Köszönt udvariasan és tovább ment. Három, négy teremben körülnéztünk még mindenütt szerényen, vidáman folyik a munka. A foglyok dévajkodnék néha-néha a uömunkásokkal és nagyokat kacagnak egymásra. Mikar kifelé mentünk, az egyik egy bus daliba kezdett halkan. A bánat sírt az ajkán; vájjon hova gondólt? A hazájára, amelyet sohasem lá\ meg többé erősnek, hatalmasnak, amely szolgaságban tartja őket és amelyet mégis szeretnek? HIREK 0000 — A király eléglétele. Zürichbő jelentik: A Neue Zürcher Zeitung királyunk születése napján vezető helyen a következőiket irja: „A felséges ur - többet szenvedett, mint bárki más, többet dolgozott, mint akármelyik alattvalója, de nagyobb elégtételt is kapott mindenkinél, Forró vágya volt, hogy életét békében tölthesse, viszont a háború; a monarchia újjászületését jelenti. A háború világosságot vet a monarchia első munkásénak életére, amely sohasem volt pompázó, sohasem volt patetikus és nem kereste a titokzatosságot. Mély meghatottsággal rekintünik a nyolcvanöt éves uralkodóra, aki gyönyörköd,hetik alattvalói szilárd egységében. Meg vagyunk győzőévé arról, hogy a monarchiát a béke áldásaiban is virulni látja. A népek hálává! és reménységgel néznek reá." — Az iparosok fogyasztási szövetkezete. A szegedi iparosok népes gyűlést tartottak vasárnap délelőtt az ipartestület helyiségében. Az értekezlet elhatározta, hogy az iparosok élelmiszer, Valamint liszt és tűzifa beszerzésének megkönnyítése céljából megalakítják az Iparosok Fogyasztási Szövetkezetét. A fogyasztási szövetkezet megaiakitói: Szabó Gyula kereskedelmi és iparkamarai titkár. Szakáll József ipartestületi elnök és Mentiig János, a cipőipari szövetkezet igazgatója. Az értekezleten megválasztották az igazgatóságot nyolc és a felügyelő-bizottságot hat taggal. — Kitüntetés. Dr. Fenyő János szegedi származású katona,orvost, aki félév óta főorvos és Hindenburg hadseregében szolgál, kiváló szolgálatai elismeréséül a Signum