Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-11 / 165. szám

2 MtÁtAGYARŐRSZÁÖ §2^ged, 1915. julius 11. A derék tiroli lövészek sikeresen érvényesülnek. »• Budapest, julius 10. (Közli a miniszter­elnöki sajtóosztály.) A tenger mellett levő arcvonalon a nyugalom tovább tartott. Az ellenség egy támadási kísérletét Saracus­sinánál meghiúsítottuk. A karinthiai határterületen seirtmi sem történt. A tiroli arcvonalon a Reiohslberg nye­regtől északra állásaink ellen intézett olasz támadást megállítottuk. Több ellenséges zászlóali tegnapelőtt délután a Col di Lana irányában előrenyo­mult, de egyiik erődünk tüzelése visszafor­dulásra kény szeri tette őket. Tegnap délután egy zászlóalj ujabb támadást kísérelt meg. Az ellenség, melyet csak a legkisebb távol­ságról vettünk tüz alá, nagy veszteségeket szenvedett és hasonlóképen kénytelen volt visszavonulni. A derék tiroli lövészek vállalkozási kedve a legnehezebb hegyi terepen síkeres harcokban érvényesül. ,, Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Magyarok a hegyi háborúban. A sajtóhadiszállásról jelentik: A hegyi háborúban egész otthon vannak már kato­náink. Már májusban megérkeztek a tulaj­donkénem osztrák-magyar védőcsapat ok, főleg magyar legénységű formációk, amelye­ket néhány nap alatt felszereltek hegyi há­borúra. Rövid idő alatt már valamennyi nép­fölkelő csapatot fölváltották. A túlsó oldalon t'.monti és velencei alpinik állottak, — igen jó anyag — továbbá apuiiai és kalábriai fi­nanzierik. Csapataink legelőször a Kis Pahl ellen fordultak, amelyen olasz tüzérségi meg­figyelő ült és ennek működése nem volt kel­lemes. Stájer, továbbá székely és temesvári népfölkelők erős tüzérségi előkészítés után kei esztiUvitt támadása teljes sikerre vezetett. Sem az alpinik, sem a római és aostai brigá­dok csapatai nem tudtak helytál-lani a közel­harcban. Amint később kétségtelen bizonyos­sággal megáliapitottuk, egyes1 századok 290 emberből álló hadilétszámuknak majdnem két harmadrészét elvesztették. A kis Pált az­óta az osztrák-magyar csapatok szilárdan tartják. A Freikofelért és a nagy Pálért ví­vott harcok ide-oda ingadoznak, d« eközben az osztrák-magy tüzérség fölénye mindjob­ban előtérbe lép. Amig tehát itt pozícióharc fejlődik ki, amely az olaszok számára megle­hetősen kilátástalan, továbbá nyugatra az osztrák és magyarok olasz területen állnak. Merész mozdulattal elfoglaltuk Monté Penal­bát, amely az Oiegone-szoroson és a Piave völgyhöz vezető Val Visdanden uralkodik. Az Amalfi pusztulása. Kopenhága, julius 10. A Times iegujabb számában azt közli, hogy az Amiallíi elsülye­désekor 184 ember vesztete életét. A hajónak 684 főnyi legénysége volt és ezek közül 500-at mentettek meg. A torpedólövés a parttól husz tengeri mértföldnyi távolságban; érte a cir­kálót. A mentés lehetetlen volt: a hajó egy fél óra alatt elsülyedt. „Az olaszok futnak." Bukarest, julius 10. A szófiai Kambana irJa: . 'Méll — Hat hét előtt Olaszország háborút kezdett, háborút, melyet minden becsületes ember elitélt. Ezt az árulást Olaszországról soha senki sem fogja lemosni. Megindultak a hadmüveletek az egykori szövetséges el­len és miután az olasz hadvezetőség heteken át mulattatta a világot időjárási jelentéseivel, örökös panaszaival, hogy a rossz idő az olasz seregek ellen esküdött, végre egyszer komoly elhatározásra szánta magát: táma­dott. Kacagtató az olasz hadsereg. Megis­métlődött az abesszíniai eset: az olaszok futnak. , -x ú i'.ií*ij| u., J . U! 3 Zivc Moszkvában teljes leveréséről beszélnek. Bernből jelentik: Oroszországból mind határozottabb hirek érkeznek arról, hogy nagy, váratlan események vetik előre ár­nyékukat a közel időben, mely események az egész világ számára meglepetést adnak. E hirek szerint Moszkva, a hajdani főváros, a kétségbeesés óráit éli. Moszkvában egész nyíltan, minden társadalmi osztályban már arról beszélnék, hogy Oroszország teljes le­veretése küszöbön áll. A frontról visszatért tisztek leplezés nélkül bevallják már, hogy Oroszország nem számithat a történtek után győzelemre. A vereségekért különben az orosz kormány a zsidókat akarja felelőssé tenni s a népnek bűnbakul állítani. Hlr sze­rint a kormány a zsidókat ki fogja utasítani Pétervárról abban a pillanatban, amidőn a németek Rigát megszállják. A forradalmi mozgalom növekedik. Mindenki érzi, hogy a beisö események rövidesen megérnek a kitörésre. A kraszniki csata. A sajtóhadiszülásról jelentik; Az oro­szokkal szemben álló egész fronton aránylag nyugalom van. Csupán az ujaiban ismét ki­fejlődött kraszniki csata tarthat nagyobb ér­deklődésre. Az oroszok itt nem takarékos­kodnak az emberekkel. Más és más pontokon vetik be tartalékjaikat. Ennek megfelelően úgyszólván óráról-órána változik és hullám­zik a helyzet, de döntő jelentőségű események itt eddig nem történtek. Kétségein- kivül rend­kivüli szivósággal védelmezik az oroszok a Lublin felé vivő utat s ez adja meg a- krasz­niki mérkőzés óriás -erőfeszítésének jel-le­gét. Nikolajevics, a becsaló. Amsterdam, julius 10. A londoni Mor­ningpost ,,-Uj fázis" ci-men hosszabb cikket ir a harctéri helyzetről. -Legbehatóbban az orosz harctérről ír és a többek között a' következő mondattal vigasztalja az angolokat: „Niko­lajevics nagyherceg maga mögött húzza a német hadsereget. Majd igy folytatja: „Sem­mi jele sincs annak, hogy egyelőre foglalkoz­tatni akarná a szövetséges központi hatal­mak hadseregét. Becsalja őket egy barátság­talan föld ezer és ezer verszt mélységű te­rületére, amelyet a németek még akkor sem tudnának elfoglalni, ha akarnák. -Minél -mé­lyebben nyomul az ellenséges ser-eg Oroszor­szágba és szakad el hadműveleti bázisától, annál jobb az oroszoknak. A támadók visz­szaszerezhetfk QaBjiiciát, leilifogtalhatjáki Var­sót, még mélyebbre hatolhatnak, de amig le nem győzik a teljes orosz hadsereget, győzel­mük illuzórius. És hogy lehet legyőzni egy olyan ellenséget, amely ily nagyszerűen tud visszavonulni a megütközés útjából. A né­met vezérkar bizonyára tudja, hogy mit csi­náljon, de éreznie kell, ho-gy veszedelmes, ha visszavonul. Milyen -megoldást választ­hatna? Ki kell ásniok és megerősiteni egy vonalat, mint ahogy ezt nyugaton- teszik. De -addig is — és ezt teszik most — visszaker­getik az oroszt, ami -egy igen hosszadalmas, véres és sok áldozatba kerülő folyamat. Az orosz sereget bámulnunk kell, hogy milyen nagyszerűen vonul vissza. Ezután kifejti a Mormingpost, hogy a-mig a szövetséges központi hatalmaik nem győ­zik le az orosz hadsereget, addig tart a há­ború. És amig az orosz hadsereg nem készült el a végső csapásra, addig nem lehet béke, tartson az akár egy, vagy két évig. Az orosz-szerb elidegenkedés oka. Bécs, julius 10. A Fremdenblatt közli szófiai; (tudósítás -a-Lapj/m: Közvetlenül az­előtt, hogy Olaszország megüzente a háborút az osztrák és magyar monarchiának, a cár sajátkezüleg levelet irt Péter szerb király­nak. Az volt -a levélben, hogy Olaszország készül beleavatkozni a világháborúba, tehát sürgősen szükséges, hogy a hadüzenettel egy idejüleg a szerb hadsereg az osztrák és ma­gyar monarchia ellen erős támadást kezdjen és ily módon segiítse az olasz hadsereg föl­adatát. Péter király válasza tagadó volt. Azt irta a cárnak, hogy valósággal szerencsétlen­nek érzi magát, mert nem teljesítheti kíván­ságát, de a szerb sereg olyan veszteségeket szenvedett, a járványok annyira lábnakap­tak és a mun-ieiókészílet oly csekély, hogy Szerbiát katasztrófába vinné, h-a támadó'.ag lépne fel az osztrák -és magyar hadsereg el­len s ezért nem veheti magára a- fel-elösséget. A szerb király -levele az orosz udvarnál n-agy felháborodást keltett s; ez a magyarázata an­nak, hogy a hivatalos orosz lapok utasítást kaptak s attól fogva kíméletlen- hangon tá­madták' Szerbiát. Kik vezették eddig félre a románokat? A Ziua m-a érkezett számában Slavici, az ismert publicista és író -ci-kk-et irt, amely minden bizonnyal nagy feltűnést fog kelteni. A cikk az erdélyi románok helyzetét is érinti és a románok félrevezetőiről rántja l-e a lep­let. Az érdekes -cikk többek között a követ­kezőket mondja: — -Az Epoca június 15-iki számában fel­hívás jelent meg, melyet tizenkét erdélyi származású hírlapíró irt alá. Ezek azt mond­ják, hogy évek óta irtaik a-z erdélyi román lapokban a románok politikai egységének eszméjéről. Ezek az emberek rosszhiszemüek s hazudnak, — tudva -mondanak valótlant.

Next

/
Thumbnails
Contents