Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-28 / 179. szám

4 v DÉLMAGYARORSZÁG. Sfcoegeid1, 1915. julius 38. Magyar-német vonatkozások — Irt :: gróf Tisza István — Körülbelül ezer évvel ezelőtt választott Magyarország Nyugat és Kelet .között s kezdette meg a majdnem szakadatlan küzdelmei Nyugat biztonságáért és szabadságáért . A •dumáimén ti maroknyi nép a nemzeti tulajdonságaihoz való szívós ragaszkodással a nj uga.ti kultura és a,z emberi haladás iránt való fogékonyságot párosította1. Idegen uralom centralizáló kísérletei ellen, még ha nyugatról fenyegette is i veszedelem, kétségbeesett halálmegvetéssel védekezett a magyar, de a fciziositott önmaga feletti rendelkezés és békés fejlődés minden időpontját felhasználta arra, hogy önként közeledjék a német kultúrához. Ma, amikor mindazok a kísérletek, amelyek Szent István koronájának romjain germla.nizált oentralisztikus Ausztria felállítására irányultak, a múltéi;, egész Magyarország tudatában vau históriai hivatásának és arra törekszik, hogy a dualisztikus monarchiában öt megillető befolyást a Németországgal szemben fennálló érdekek és érzelmek állán dó összhangjának szellemében érvényesítse, ami által biztos alapot teremt a tartós barát ságra. Nevetséges volna, ha nem1 lenne olyan szomorú, hogy azt a szabadságot és haladást szerető népet, amely előőrsi állásában annyi nemes vért áldozott fel a Németország ellenségéivel vívott harcokban, amely anynyira fogékony a némtet kultura iránt s annak terjesztéséből ugy ki. vette a részét, amely a népek nagy mérkőzésében jövőjét céltudatosan Németország oldalán igyekszik biztosítani, széles német körökben, igaztalanul ítélik meg és ez a nép a németek ellenségeitől eredő rágalmaktól szemben hiába védekezik. Adná Isten, hogy ennek .a háborúnak elemi ereje, amely már a hazugságoknak nem egy szövedékét tépte szét, amely illúziókat rombolt brutális kézzel és egyeseket ugy mint népeket, kényszeritette arra, hogy kendőzetlen arccal jelenjenek meg az igazság fényében., hegy valódi súlyokat dobják a világtörténelem serpenyőjébe, ahol a hamis pompa ronggyá válik és1 a valódi nemes arc tüzpróbásan, győzelmesen fenmarad. e megtévesztéseknek is véget vetve és Magyarország helyes értékelését biztosit ami. A megpróbáltatások napjait éljük. Ezek a napok a magyar népnek nemcsak a hűségéről, SZÍVÓS vitézségéről s önfeláldozó hazaszeretetéről szolgáltattak beszédes, tanúbizonyságot, hanem azt is beigazolták, hogy a kis n'ép államalkotó és államlfentartó ereje Szent István koronájának mindien polgárát a királyért és hazáért harcrakész, egységes nemzetté kovácsolta. Mily nevetségesnek tűnnek fel e nagy napokiban, a szeretet- és bizalomteljes, közös erőfeszitések ez óráiban azok a frázisok, amelyeket a mlagyar tirannizrnusról és a nemzetiségek elnyomásáról költöttek. EJ kell jönnie végre a napnak, amikor a német közvélemény felhagy annak a népnek helytelen megítélésével, amelynek kebelében, általános szeretettől és tisztelettől övezve mint az állami nagyra! értékelt támaszai, két millió német él. A kölcsönös szeretet és közös patriotizmus első kapcsa, amely a mi németjeinknek nagy tömegét a magyar polgárokkal egybefiizi, kifelé is meg kell hogy hozza gyümölcseit és erősebben kell hatnia a németországi közvéleményre, mint a magukat nevetséges martirszerepbe feltoló, fizikai és p.Atikai exiszfenciájuk ki nyújtásáért harcoló egyének gyűlölettől szikrázó sugalmazásaimak. Elérkezett az a nap, ,amely felébreszti a német szivekben a hatalmas érzést: Félre minden félreértéssel, kis emberek kicsinyes cselszövéseivel, amelyek a két név bensőséges és tartós testvériségének útidban állanak, i Brinzey alezredes. — A szegedi származású főtiszt kitüntetése alkalmából. — A világháború egy esztendős évfordulójára őfelsége a király Brinzey de Temesszlatina Ar tur os. és kir. alezredesnek a Vöröskereszt elsőcsztályu tiszteletjelv.ény.ét a ihadiókitniénynyel díjmentesen adományozta. E pár sorban egy kiváló katona, zseniális organizátor és pára bánul humánus érzésű férfiú nyerte el — érdemeihez viszonyítva, szerény — látható jelét tevékenysége jutalmának. Brinzey alezredes a szegedi háziezred, a 46. c.s. ós kir. gyalogezred tisztikarából mint százados a hadügyminisztériumba, ott -a még akkor nem is régi sajtóreferensi osztály élére került. Az uj sajtófőnök rövid időn belül majdnem teljesen újjászervezte .a katonai sajtóirodát és Brinzey alezredesinek nem legkisebb érdeme, hogy finoman disztingváló érzékikéi, kitűnő publicistikai értelemmel közelebb hozta a katonaságot, a. polgári nyilvánossághoz. Felismerték benne a nagyrabivatot' katonát, és felebbvalói szívesen éltek igen fontos szellemi támogatásával, Brinzey Artúr elkerült a sajtóirodából és a monarchia önkéntes katonai betegápolási főfelügyelőségéhez kapta beosztását. Őfensége Ferenc Salvator főherceg adjutánsaként kivette Brinzey — ekkor már mint őrnagy — a munka oroszlánrészéi Fárad h.a ta tlan tevéken y. ságet fejtett ki a már dúló hadjáratnak a Vöröskeresztet illető minden nagy ügyében. Amíg tiszttársai néha-néha mégis pihenhettek, addig Brinzey őrnagyot ott láthattuk az egyik héten az északi, a másik héten már a déli harci frontunkon. Az ő kezeihez futottak össze a.generálinspektorátust illető — sokszor igen összekuszált — ügyek szálai, amelyeket Brinzey bámulatos szakértelemmel, villámgyorsan képes volt kibogozni, elrendezni és főnökének, a. fenséges főfelügyelőnek mint már „tiszta dolgot" kezére adni. Nehéz volna az ©zirányu feladatokat részletezni, olyan nagyon változatos és .szövevényes .a katonai betegápolás re®szórt.ja, de szolgáljon jellemzésül, hogy Brinzey őrnagy — íiélkMözhetlennié tette önmagát. Az adjutánsból a háború folyamán .a ifőfelügyel őségi iroda főnöke lett és .mint ilyen lépett elő aránylag igen rövid idő alatt Brinzey őrnagy lalezredessé. Elmondhatjuk,, .hogy Ferenc Salvator főherceget mint ifőfelügyelőt el sem tudja képzelni .a nagy nyilvánosság a zöld hajtókás, szimpatikus arcú alezredes-adjutáns: Briuzey de Temesszlatina Artúr alakja nélkül. Épen az ő hatásköre az, amely — bármennyire kikívánkozik a nyilvánosság elé — csak nagyritkán és csak beavatottaknak enged bepillantást a Vöröskereszt intézmények legfőbb fórumának munkájába. Csak most, a háború alatt! Ha hosszú hónapok multán már az áldásos békéről beszélhetünk majd. akkor — a nagyiközönség is meg fogja hallani, mit végzett a főfelügyelőség és ami ezzel majdnem azonos: Brinzey Artúr alezredes. Az ő iniciativájának köszönhet nagyon sokat a tény, hogy hős fiaink mindenféle sebei különösen Briuzey intenzív ténykedése óta .hamarabb gyógyulnak, kevesebb a néha-néhia tapasztalt „gyenge oldala" a. katonai beteg áp ol ásnak. Minden szónál szebben beszél a mostani királyi kitüntetés ós csak még bocsánatot kell kérnünk Brinzey alezredestől a fenti szerény ínagasztalásért két okból: .mert még mind ez is kevés, hogy érdemeit eléyyé méltassuk, másodszor pedig azért, inert .a kiváló férfiú szerénysége talán zokon veszi, hogy most igy a nagy nyilvánosság elé került az ő nagyon jó hangzású neve, .amelyet azonban Brinzey alezredes — a kipróbált „újságíró" — nem szívesen lát — nyomdafesték alatt... Lzr. A szerb szabadelvűek külön békét kövefelnek. A szerb politika mostani két gyújtópontja: Bulgária macedóniai igényei és <az Adriakérdés. A szerb katonai párt teljesen orosz, befolyás alatt áll: hallani sem akar Bulgária jogos igényeiről, — inig egy politikai csoport, mely a háború .nélkülit megoldásnak a híve, hajlandónak mutatkoznék a makedobolgár vidékről lemondani, h,a .megfelelő területi' kárpótlást nyerne Albániában és pedig a durazzói kikötő és a hozzá vezető utak megnyerésével. Pasics ebben az ügyben most Péter várót t járt, áhol Szaszanov külügyminiszterrel tanácskozott. A szerb miniszterelnök előadta a kétféle felfogást és kérte Oroszország hozzájárulását Szerbia durazzói igényeihez. Szaszanov tisztán lírikus választ adott és pedig azt, hogy biztosra veszi a megegyezést Olaszországgal. Sőt a cár i.s ugyané homályos nyilatkozatot tette. Pasics! naiv biztatásokon kívül azzal a lesújtó parancscsal jött vissza, hogy Szaszanov követelte a szerb csapatok kivonását Albániából. Villámütésként hathatott .mindez a szerb szkupstina tagjaira, kik hónapok óta, sőt évek óta azt az ígéretet nyerték, hogy Oroszország kieszközöl Szerbia részére egy Adriakikötőt, — sőt orosz-szerb dokumentumok szerint már régebben. Durazzóról, vagy SanGiovanni di Meduáról volt szó Szerbia érdekében. De most Olaszország ifontosaibb Szerbiánál Pétervár szemében és már abban a pillanatban árulta el szerb vazallusát, amikor hallgatólag belenyugodott Olaszország, „mare nostro"-elvébe, mig csupán lapjaiban vitatta Olaszország jogát. Truteckoj herceg orosz követ Oroszország azon Ígéretébe bukott bele, hogy Szaszanov „biztositami" akarta Szerbiát adriai igényeivel szemben s ezért követelte Macedónia azonnali kiürítését, Oroszország következésképen ezt a „biztosítását" ép ugy nemi tudta garantálni, amint nem garantálhatta Bulgáriának Macedónia jogos birtokát. A „protektor'' Oroszország ismét becsapta Szerbiát, e balkáni ország történetében most már negyedszer! Ez a megállapítás történt a szerb szkupstirna legutóbbi1 ülésén, ahol — mint jelenítettük, — Lazarevics, a szabadelvűek vezére, élesen támadta Pasics oroszbarát politikáját s nem követelt kevesebbet, mint hogy Szerbia Ausztria-Magyarországgal kössön külön békét. A szerb szabadelvűek szónoka szerencsétlenségnek tartotta Szerbiára az orosz protektorátust és tökéletesen, beteg állapotnak az Olaszországgal való „szövetségidet. Hasonló. értelemben, beszelt Zsivkovics képviselő, kii Olaszország „im&re nostro" elvét — adriai rablóhadjáratnak minősítette. Ez a hangulat most Szerbiában az olasz szövetségessel és a pártfogó Oroszországgal szemben. 1 1 '