Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-03 / 158. szám

Szeged, 1915. julius 3. DMiMAGYÁltöBSZÁG 3 A németek támadnak az Argonnokban. — Három kilométeres frontot elfoglaltak. — Berlin, julius 2. A nagy főhadiszállás jeleníti: Soucheztöl keletre levő állásaink ellen intézett éjjeli támadást visszavertük. Az Argonnak nyugati részében a trónörökös ö császári fensége hadseregének egyes részei szép sikert értek el. A würtembergi és elszász-lotharingiai csapatok Frus Paristól északnyugatra rohammal elfoglalták az ellenség árkait és támaszpontját 3 kilométer szélességben és 200—300 méter mélységben, 25 géppuskát, 40 aknavetőt és egy revolverágyút zsákmányoltak; a franciák veszteségei jelentékenyek. A Vogézekben a Hilsen-Hilfster két erödmüvét elfoglaltuk; az ellenségnek visszafoglalási kísérleteit meghiúsítottuk, 13 tisztet és 141 főnyi legénységet fogtunk el. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Flandria és Verdun közi. Genf, julius 2. Flandria és Verdun között a franciákat és angolokat számos helyen érzénkeny csalódás érte. Joifif^e jelentései a németeknek az argóiméi erdőkben elért számos térnyereségét, különösen Bagatalle -í (mellett csupán néhány szóval emliti. A német tüzérség lövedékei számos helyen Verdun északi frontján csapódtak le. Ez a tény ép olyan komoly jelentőségű, mint az, hogy negyvennyolc óra óta még erősebben s nagyobb elszántsággal és teljes céltudatossággal működnek öszsze az erők tüzérség és gyalogsági oldalról Arras ellen. A német operációk előrehaladása Joifíre és Castelnau generálisoknak ismét komoly gondot okoz. French tábornagy a németeknek Arrasnál szerzett sikerei folytán, mint azt környeztében kijelentette, lehetetlennek látja angol, vagy (francia részről a közel jövőben a nagyobb vállalkozásokat. Az angol tengerészet veszteségei. London, julius 2. (Reuter.) Az alsóházban Asquith kijelentette, ihogy a brit tengerészet erőveszítesóge a Dardanelláknál május 31-ig a szárazföldön és vizén a következő: Tisztekben 496 halott, 1134 sebesült, 92 eltűnt; legénységben 6927 halott, 23.542 sebesült és 6745 eltűnt. A franciák segítségül hívják Japánt. Genf, julius 2. A francia sajtóban nemrégiben hónapokig cikkezett arról, hogy Japánnak bele kell avatkoznia az európai háborúba. Amilyen hirtelen támadt a sajtóban a segítségkérés, oly hirtelen el is mult. Azt hiszik, hogy ezt az ügyet azért fojtották el annakidején, mert a japán szövetséges elutasító választ adott. És csodálatos, most ismét fölújult a francia sajtóban a japán segítség eszméje. Hervé a Libre Parole-ban foglalkozik ezzel a kérdéssel s azt mondja, hogy az orosz kudarcok következtében ma még nagyobb szükség van a japán segítségre, mint valaha. Németország és Ausztria-Magyarország, úgymond, még teljes erőben van és csakis Japán segítségével győzhető le (Olaszország támogatásáról nem is beszélnek), mert 'egyetlen katonai hatalom sem mérkőzhet meg vele. Hervé igyekszik bebizonyitani a japánoknak, hogy az intervenció az ő érdekük is. Japánnak, mint Anglia szövetségesének, azt kell kívánnia, hogy Anglia győzzön, mert a brit fegyverek veresége Japán hatalmának csökkenését is magával vonná, különösen a szélső keleten". Francia földön szégyenletesen bánnak az oroszokkal. Páris, julius í. Hervének egy cikkéből, mely a Guerre Sociale-ban jelent meg, kétségtelenül kiderül, hogy Franciaországban erős nyomást gyakorolnak az orosz zsidókra és a politikai menekültekre, akiket azzal fenyegetnek, hogy konecentrációs táborba szállítják őket, ha nem térnek vissza hazájukba, vagy nem1 tépnek be az idegen légióba. Hervé egy drámai jelenetre tesz célzást, melyet Carencyben a zsidó légióban játszódott le, melyet azonban ő hazafias szeméremérzetből nem akar nyilvánosságra hozni. Hervé végül kijelenti, 'hogy a szövetséges államok eme polgáraival való bánásmód szégyen Franciaországra és követeli a kormány közbelépését. A besszarábiai határon. - A bukovinai harcok összefoglaló képe. Csernovic, junius végén. Kétszer lépték át az, oroszok a Pruth folyot. Először nemsokára a 'háború! kitörése utáu 1914. szeptemberében. Mivel akkor főerőink Galíciában voltak elfoglalva, mem tudtunk gátat vetni az orosz özönnek, ugy, hogy a Bukovina északi részét a Szerethig ellenállás nélkül foglalhatták el. Ez az invázió szeptember 2-től október 20-áig tartott. Ekkor Fischer ezredes egy ,kis csapat népfölkelővel bravúros módon kisöpörte az oroszokat, akik visszavonultak a Pruth mögé és e tartomány (északkeleti részén várakozó álláspontot foglaltak el. De már néhány nap múlva boszszanködva állapították 'meg, hogy óriási túlerejük dacára felültek egy tehetséges tiszt vakmerő csinyjének. Azon voltak tehát, hogy kiköszörüljék a csorbát. Állandó harcok közepette át akarták lépni a Pruthot és Csernovic irányában előre akarták törni. Öt hétig fáradoztak ezen, de nem tudták tervüket végrehajtani. Két ágyú és öt zászlóalj nép fölkelő sakkban tartotta az orosz keleti sereg tekintélyes számú csapatait. Az oroszok 15—20 ezer emberrel, számos ágyúval és- gépfegyverrel állottak a Pruth túlsó oldalán és nem érték el céljukat. Derék •népfelkelőink éjjel-nappal nyugtalanították őket, agy, hogy az oroszok azt hitték, hogy nagy erőkkel állanak szemben. Pedig némi ügyességgel meggyőződhettek volna róla, hogy a mi ágyúink, amelyeik a várost uraló magaslaton állottak, voltaképen faágyuk voltaik; Ezek mögött aztán két igazi ágyunk hol itt, hol ott bukkant föl és küldött néhány srapnellt az orosz állásokra. Végre megunták a dolgot és ujabb nagy erők ,bevonásával erős támadásra készültek. Ez elől azonban mi a fölösleges áldozatok elkerülése céljából csekély erőinkkel kitértünk és önként ürítettük ki a Pruth vonalát. November 26-án kivonultunk Csernovicból, ahová az oroszok másnap vonultak be és (megszállották az egész területét a Szerethig. (Ezekben az állásaikban december közepéig maradtak. Ekkor az oroszok arra a rájuk nézve végzetessé vált gondolatra jutottak, hogy Bukovina déli részéből a Kárpátok ellen vonulnak és ott betörnek, miután másutt való ilynemű kísérleteik súlyos áldozataik ellenére is csütörtököt mondtak. Ezen kísérlet eredményére még bizonyára mindenki emlékszik. Rabolva és gyújtogatva vonultak át Dél-Bukovinán és a legsúlyosabb veszteségek között voltak kénytelenek a megszállott területeket kiüríteni. Viszavonulásuk oly menekülésszerüen történt, hogy az őket győzelmesen üldöző csapa.aink február 17-én ismét bevonulhattak Csernovicba. Az ellenséget megtizedeltük, mely most a Pruth balpartján gyülkezett és anyira meggyöngült, hogy hoszszas tétlenségre volt kárhoztatva. Csernoviora azonban ismét nehéz napok virradtak. Az oroszok ugyanis egészen ott állottak a város szélén. Naponkint folytak a csatározások és összeütközések a mi és az ellenség csapatai közölt. Katonai helyzetünk azonban egészen más volt, mint októberben. Kicsiny, de rendkívül bátor hadsereg élén Papp alezredes állott, a'ki az oroszokat Mesztikanesztitól a Pruthíg vad rohamban kergette, inajd Csernovic előtt sakkban tartotta. Pappal szemben állandóan öt-hatszoros túlerő állott, mely azonban tehetetlen volt. Napnap mellett próbálkoztak meg az oroszok azzal, hogy bejussanak Csernovicba, de mindannyiszor véres fővel kellett visszakozmio'k. Papp alezredesnek sókkal kevesebb erő állott rendelkezésére, semhogy itt offenzívába léphetett volna, ellenben megvolt a saját 'módszere, amely abban állott, hogy az ellenséget szakadatlanul gyöngítette és lassankint megtizedelte. Végre bekövetkezett az oroszok végleges kiűzésének az ideje. Tüzérségünk gondos előkészítése után a Papp-csoport támadásba ment át, amely március 18-án a Pruth on való átkeléssel kezdődött. Nem könynyü feladat volt ez, mivel az oroszok Bukovina kiürítésének politikai és erkölcsi jelentőségével tisztában voltak s igy mindent elkövettek ennek elhárítására. Az oroszok március 18-tól 28-ig heves ellenállást fejtettek ki. Sadagorában, Mtíholában, Bojanban, Novosielicában, valamint Czernaoka. Toporontz és Razancze mellett jól megerősítették magukat és onnan csak nehezen voltak kiemelhetők. Csapatainknak az mindazáltal sikerült és az oroszokat csaknem egész Bukovinából kiűzték. Csak Bojánnál és Novosielicánál tudták •magukat tartani, mert itt beton erődítéseik voltak. A mi vonalunk északkeleten egészen Bojan előtt volt, észlaknyugaton elérte a végső kifutókat és a bukovina—besszarábiai határon volt a támaszpontja. Ebben az állásban maradtunk május 10-ig. Ebben az időben ugyanis a Dnyeszter melletti események igen hátrányosan hatottak vissza Pruth-menti állásunkra. A gorlioei dicsőséges áttörés után az oroszok szorongattatásukban több helyen iparkodtak gyülekezni és igy a Dnyeszter és Pnuth között is nagy erőket koncentráltak, ami minket arra kényszeritett, hogy csapatainkat a Pruth jobb part jára helyezzük. Az oroszokkal ismét közvetlen szomszédságban voltunk. Mert alig haladtunk át a Pruth hídján, melyet előbb felrobbantottunk, majd' ismét helyreállítottunk, az oroszok mtegint előnyomultak, megszállották a Pruth völgyét és a Sadagora körüli (magaslatokat. Mivel nem volt ellenálló szándékunk, hagytuk, hogy bevonuljanak Sadagoréba. — Közte és Csernovic között fekszik egy kis falu: Zuczka, mely a Pruth balpartjáig nyúlik el. Csernovic és Zuiczka között félúton megállították csapataink az oroszokat. Megvetettük a lábunkat a folyó jobb partján, de belevettük védelmi vonaliunkba az zuezkai hídfőt is, ami tehetővé tette, hogy az oroszok centrumát áttekinthessük és tüz alatt tarthassuk. Csernovicra ismét mozgalmas, idők következték, mivel a város és az ellenséges állásók közti távolság legföljebb 1500 méter volt. Igen. gyakran voltak kisebb-nagyobb hevességű tüzérpárbajok, amelyeket Csernovicból szabad szemmel lehetett' 'megfigyelni. Az éjszakát az oroszok közei-támadásokra használták fel < és működésbe léptek puskáik és gépfegyve' reiik. Ámdé a mi éber csapataink már eléggé