Délmagyarország, 1915. július (4. évfolyam, 156-182. szám)

1915-07-16 / 169. szám

BMJMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. julius 16. Az olaszok ismét sikertelenül támadnak. Budapest, julius 15. (Közli a miniszter­elnöki sajtóosztály.) A doberdói fensik egyes pontjai ellen az olaszok isimét élénk ágyú­tüze t intézték. Több gyalogsági támadást is megkíséreltek, különösen Sdranssina és Po­lazzo között, de ezeket, mint mindig, nagy veszteségeik mellett visszavertük. A karinthiai és tiroli határterületen sem­mi jelentős esemény nem történt. Höfer altábornagy, a vezérkari /főnök helyettese. Cadorna a háború tartamáról. Róma, julius 15. Cadorna vezérkari íő­nök Meda kép viselőnek a főhadiszálláson azt mondotta, hogy ia háború előreláthatóan még igen soká fog tartani és boldog lesz, ha egy esztendő múlva haza fogja küld'hetni a csapatokat. > Katasztrofális összeomlás. Genf, julius 15. ÍA Genfben megjelenő Tribüné cimü lap ,megerősíti az olasz táma­dások katasztrofális összeomlását. A lap sze­rint az -olaszok vesztesége halottakban, sebe­sültekben és harcképtelen-dkiben csupán, az Isonzo-frcnton nyolcvanezer emberre tehető. Pápaellenes hangulat olasz földön. Lugano, julius 15. Az antikleri-k-áli® h-ec­cek és Stecchetlinefc a pápát sértő közlemé­nye ellen megindult mozgalom tovább tart. A lapuk a 'bolognai bibornok-érse-ko-ek és> a mov-arai, velencei, txevisoi, turini, firenzei és más püspököknek tiltakozását köziljik. A pápa -a -bolognai érseknek ,a következőképen válaszolt: — Nem titkolhatjuk el, liogy fájdal­munk a szomorú és sokat emlegetett vers miatt annál mélyebb, minthogy a gyalázko­dás a szivünkhöz o/ly köz-elálló, drága .Belóg­ná bál jött, amely iránt mi -a leig,gyöngédebb érzéssel voltunk. Has-onló levelet irt a pápa Maffi piz-ai biboruiokboz is. A liberális újságok a k-a t leö­lik us tiltakozásokat kommentár nélkül köz­lik. Az II Pensiero Militare katonai .szaklap •azt irja, hogy a k-athoJikusoik ós a klérus ta­núságot tettek la-rról, -hogy a vallást és hazá­jukat u gyan azzal a bensőséggel sz-o-lgáljálk. A nemzetet nem fogják félrevezetni az uiszi­tcik, akik ezzel csak maguknak ártanak. Kudarccal végződött hadikölcsön. Zürich, julius 15. Milánóból érkező hirek szerint most már -kétségtelen, hogy az olasz hadikölcsön teljes kudarcot vallott. A tőkések nagyobb része, különösen pedig a klerikális körök egészen távol maradtak s igy a bankok •voltak k#.:ytetemek nagyobb összegeket 'je­gyezni. Ezáltal nehéz helyzetük még inkább rosszabbodott. Senki -sem mozdult. A kapitány dühöngött, egy nagy husán­got ragadott s azzal vert minket. Közben­folyton üvöltött: — Rohamra! RohamraSukin syny! (Ku­tyakölykek!) ... Igy kergette századát az ellenség, elé. Hát csoda, hogy aki életben -maradt, sietve megadta magát? Mit irnak az orosz lapok. Stockholm, julius 15. Az orosz újságok­ból, melyek a nagyvárosok lázadásairól és botrányairól következetesen hallgatnak, még m-indig ki,sir a levertség hangulata. Ma már nem) hirdetik, hogy .az az orosz visszavonu­lás -csu-pán stratégiai manőver volt, hanem segítség után. néznek. A tengeren túlra küldik leggyöngédebb csalogató szózataikat és Amerikát szeretnék megnyerni uj szövetsé­gesnek. Hogy Amerika azonnai va ó beavat­kozása mennyire küszöbön- áll. azt minden­féle mesékkel igyekeznek valószínűvé tenni. A Birsevie Vjedom-osti „Németország és a semlegesek" címmel cikket közöl, melyben Vilmos császár és Ballin között lefolyt beszél­getéseket vázolja az -orosz lap „hé teles" hirek alapján. A beszélgetés részletei annyira osto­bák, hogy nem is foglalkozhat'.k vele komoly ember. Az újságok különben barbár féktelen­séggel és gyaláiz,kcdáscikkal igyekeznek a német kulturát kicsinyíteni és a németek el­len való tüntetések a fővárosban nem szűn­nek im-eg. Az élelmes gazemberek itt is ké­mek üldözésére vetették magukat. Legutóbb megtámadták az Üdv hadseregének itteni csoportját, -azzal, hogy a Sálvation Army német alapítás és csupán a -kémkedés fedezé­sére szolgál. A Vecsernéa Vremia bizonygat­ja, hogy a Salvation- Army egyenruhája is német tervek alapján készült. Végül azután egy Csirjakov nevű ur megszűntette ezt a viszályt -s kifejtette, hogy az Üdv hadserege angol szervezet. Hogy veri vissza az olasz hadsereg támadásainkat. — Szegedi sebesült előadása. — Cadorna julius 12-é a következőket je­lentette: A Karni-Alp-o-kban csapataink -ked­vezően haladó offienzívájukat folytatva, 11-én reggel -az An®er-pataktél-délre eső magaslaton (-a Plöek-en-szores-téil észak­keletre) arra kénys-zeritették az ellensé­get, begy miután a lövészárkok elpusz­títtattak, leg-alső hadállásait feladja. A Krn vidékén a 11-ére virradó éj­jel, -amelyen borzalmas zivatar -dühön­gött, — az ellenségnek ©gy meglepetés­szerű támadását nyomban visszavertük. A front többi részein nevezetesebb esemény nem történt. Hogy mennyire Inam megbízható az olasz vezérkar jelentése, frappánsul igazol­ja egy ma Szegedre -érkezett sebesült tiszt, aki a Krn vidékén a 11-én éjjel lefolyt ütkö­zetben részt vett. A tiszt elmondotta-, hogy már 10-én es­tefelé nagy vihar v-olt, amelyet egy, a mi vidékünkön ismeretlen erejű, 'borzalmas zi­/at-ar követett, amely egész éjszakán át dü­höngött. Az olaszok már este óriási tüzérsé­gi tüzelést zúdítottak hadállásainkra, a leg­különbözőbb kaliberű ágyukból. A menny­dörgést ezerszer harsogta tul az ágyuk böm­bölése. Mint -mindig, akkor is hallat Ionul po­csékolták a drága tüzérségi muníciót. Mi sziklákba robbantott, gránátbiztos fedezé­keinkben nevetve figyeltülk az olaszok hal­Mari erőlködését és- vártuk a. gyalogsági Eredményes harcok a Dnyeszter mentén, Budapest, julius 15. (Közli a .miniszter­elnöki sajtóosztály.) Az általános helyzet nem változott. A -Dnyeszter mentén Nizmi­owtöl lefelé a folyó északi partján több he­lyütt csapatainkra nézve -eredményes har­cok fejlődtek, miközben az ellenségtől tizen­egy tisztet és 550 főnyi legénységet elfog­tunk. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Berlin, julius 15. A na-gyfőhadiszá'l:lás jelenti: A délkeleti hadszíntéren a helyzet általánosságban változatlan. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) Zamoscénél is kísérletezett az orosz. Sajtóhadiszállás, julius 15. 'A besszarábiai határon csaknem teljes a nyugalom. Annál hevesebbek azonban a harcok a Vjeprz-folyó­nál. Az oroszok ellentámadása Zamoscénél sikertelen /maradt. A Zamosoe környékén lévő magaslatokon -elhelyezett szövetséges ütegek két napi heves tüzelés után -elpusztították az összes orosz állásokat. A szövetségesek a Vjeprz—Bug szakaszon tért nyertek. Az orosz vereség elégtétel a cárnak. Sajtóhadiszállás, júliusi 15. Egy maga­sabb orosz tiszt, aki ismeri' a cár és Nikola­jevics Miklós nagyherceg viszonyát, nagy meglepetésemre azt -mondta nekem, hogy az oroszok minden veresége —- elégtétele a cárnak. Nem azért, mintha a cár 'nem sze­retné a had-seregét, hanem, ímert Miklós nagy­hercegről igen rosszkedvűen szokott nyilat­kozni. A nagyherceg valósággal rákénysze­ritette a cárt, hogy irja alá a mozgósítási pa­rancsot. 'Igy akárhányszor a nagyherceg tervei csütörtököt mondanak, a kudarcokban a cár a saját fölfogásának igazolását látja. Két héttel Le-mberg visszafoglalása előtt alkalmam volt egy orosz katonával beszél­ni, aki megszökött az orosz fogságból'. A töb­bi között ezeket mondta: — Elég volt' a tizenegy hónapból'. Mit akar az a...? (Itt egy durva orosz károm­kodást mondott a cárra.) Azt 1 hiszi; hogy mind megvesztünk? A Kárpátokban egy mil­lió embert veszített el s vissza kellett vonul­nia. S most egyszer s mindenkorra elveszí­tette a galíciai hadjáratot 'is. iBiztosithatom önt, hogy a hadsereg hangulata felér egy szervezett összeesküvéssel. A hadsereg egé­szen 'demorall'izálódött. iNikola'j-evics nagy­herceg a lengyel ezredekhez ezekkel a sza­vakkal fordult: — Derék katonáim! Harcoljatok bátran az ellenség eiílen és én visszaadom nektek a lengyel1 királyságot és én leszek a királytok. A lengyelek azonban egymás közt ezt mondogatták gúnyosan: — Késő, kedves Miklós! A legelső alkalommal azután meg is ad­ták -magukat. Egy másik katon-a, aki az utolsó csaták­ban Lembergtől nyugatra megsebesült és a kórházba került, beszélte: — Mindent gépiesen tettünk. /Az utolsó harcokban fedezékeinkben két napig voltunk élelem nélkül. Ekkor adta ki a kapitány a parancsot: — Rohamra!

Next

/
Thumbnails
Contents