Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-06 / 136. szám

4 délma gyarorszÁ g Szeged, 1915. május 30. A D. M. K. E. I (Saját tudósítónktól.) Szombaton délután 5 órakor a DM,KE. elnöki tanácsa és igazgatósága ülést tartott Scossa Dezső ügyvezető alelnök vezetésével. Az elnöki tanács és az igazgatóság a vasárnapi közgyűlés eié kerülő ügyeket tárgyalta. Ennek során bemutatták az alapszabály módositást, az 1913. évi számadást és az 1915. évi költségvetést. Erős vita volt az alapszabálymódositás 35. pontjánál, amely a tisztviselők nyugdij-igényéről szól; továbbá a zárszámadásnál ís. — Nagy feltűnést keltett dr. Jedlicska Bé l a levele, melyben bejelentette, hogy az alelnöki tisztségről lemond, mivel Gallovich Jenő főtitkár ellen rágalmazásért feljelentést tett és igy nem működhetik vele egy egyesületben. Az elnökitanács üléséről az alábbi tudósításban számolunk be: Az ülés megnyitása után a tárgysorozat érteimében a belügyminiszter ismert rendeletét olvasta fel az elnök: a főtitkár nyugdija, a cirkvenicai üdülőház vételárának kifizetése ügyében.,Az elnöki tanács a leiratot tudomásul vette. Majd beterjesztette az ügyvezető alelnök az alapszabályok módosításáról szóló javaslatokat. Dr. Dobay Gyula ennek kapcsán az egyesület működését kritizálta. A számadásból meg lehet állapítani, hogy a mostani igazgatóság működése alatt ez a kultur-intézmény hátramaradt s nem áll hivatása magaslatán. A DM,KE. félmilliós költségvetéssel dolgozik és ebből 14.000 koronát juttat közművelődési célra. 1913-ban még 17.000 korona volt erre előirányozva ... Zsíros (Mihály, a OMKE főszámvevője: Kérem, az nern ugy van ... Dobay: üe ugy vaní A jelentésből csak tudok olvasni. Zsíros: Ha azt állítja, akkor nern tud olvasni. (Felkel helyéről és Dobayihoz megy, hogy mutasson neki valamit.) Dobay: Kikérem magamnak az ilyen hangot. Velem igy nem lehet beszélni. És ne jöjjön ide hozzám, nincs itt semmi keresni valója. Zsíros: Csak meg akarom magyarázni... Dobay: Ne magyarázzon nekem semmii, nem vagyok a maga magyarázatára kivárn esi. Zsiros visszaül a helyére és a kellemet* len incidens után Dobay folytatja beszédét. Előadja, hogy a számadásból is kitűnik, hogy a 14.000 koronás kulturális kiadással szemben, személyi kiadása a DMKiE.-nek 40.930 korona, vagyis ennek egy harmada jut csak az egyesület igazi céljára, a többi pedig admit nisztrációra. Eszerint jogosan állapithatja meg, hogy az egyesület nem teljesíti helyeden hivatását, tehát reorganizálni kell. Indítványozza azt, hogy az elnöki -tanács oly javaslatot tegyen az igazgatóságnak, amely szerint: a reprezentáló tisztviselők ne kapjanak fizetést. Ami pedig az alapszabály módosításnak 35. §-át illeti, mely az előterjesztés szer rint igy szól: „A tisztviselők íaz egyésiilettől nyugdíjra igényt nem tarthatriak, íle VégeÜátasukat a magántisztviselők országos egyesületénél, vagy más módon biztosíthatják", — nem tartja helyesnek, mivel nemleges intézkedést az alapszabály nem tartalmazhat. Egyéb pontjait az alapszabálymódositásnak némi változtatásokkal elfogadja. Weiner Miksa nem járul hozzá ahhoz, hogy a főbb tisztviselők ne kapjanak fizetést. Ebben az ügyben különben is már a közgyűlés döntött. Nem lehet kivánni senkitől sem, aki minden idejét és munkáját az egyesület érdekében gyümölcsözteti, hogy ne honoráltassék. A 35. §. változtatását elfogadja, mert arról van szó, hogy ha a DMKE. nyugdijait nem is ad, de 25 százalékkal hozzájárul áhelőtt. hoz a díjhoz, amellyel a! tisztviselők biztosit • | hatják végellátásukat. Gallovich Jenő: Minden akadályon ke-, resztül futva, nagy nehézségekkel küzdve, | alapítottam meg ezt az egyesületet... Buday János: Én nern, voltam ottan? Gallovich: De igen, méltóságod is ott : volt. Buday: Hát az elnök ur semmit sem csínált? • • I Gallovich: De igen. Buday: Akkor ne állítsa ugy be, mintha | mindent maga cs'nált volna. Gallovich Jenő: Kérem méltóságodat, hogy hallgassa meg beszédemet, aztán módjában lesz válaszolni. Követhettem el hibát, ; tálán tévedést is, de nagyon sokat fáradoz: tam hosszú áveken keresztül a D/MIKlE. érde| kében. 1913-ban súlyos betegségemre való te1 kintettel nyugdíjba akartam menni. A miniszter megsemmisítette nyugdíjazásomat azzal, hogy alapszabály szerint nyugdijat nem élvezhetek. Én most harctéri szolgálatra megyek, lehet, hogy vissza se jövök, vagy pedig nyomorultan térek meg. Csak azt kérem, vegyék tekintetbe eddigi tevékenységemet és a jövőre vonatkozólag igérem, hogy továbbra is mindent elkövetek a OMIKE érdekében. Indítványozom, hogy vegyék bele az alapszabályokba,, hogy a kiváló érdemeket szerzett egyes tisztviselőknek a közgyűlés adhat nyugdijat. A 25 százalék támogatás nekem semmit sem ér, mert ha nyugdijat akarnék, a 75 százalékot 14 évre visszamenőleg ; nekem kellene megfizetni, amihez egész vagyon kellene. Ha pedig vagyonom volna, akkor nem is kérnék nyugdijat. Buday János: Én elismerem, hogy a főtitkár ur tevékenykedett, de hogy" ö egyedül csinált .volna mindent, az nem-áll. Különben Is szeretnék már egyszer hallani valami konkrét dolgot, hogy mit tett? Itt a tisztviselők nem dolgoznak egész nap; mellékjövedelmet is kereshetnek a társadalomban, Mi nem egyes emberek érdekeiben vagyunk itt, hanem az egyesület szempontjait kell figyelembe venni. A módositást elfogadja. Ezután szavazásra került a sor. És az elnöki tanács nyolc szavazattal négy ellenében ugy határozott hogy nyugdijat a tisztviselőknek nem adnak. Majd a megüresedett igazgatósági tagok helyére a következőket jelölték: Bárczay Ferenc Máv. felügyelőt, Lendvay Sándor biztosítási főtitkárt, dr. Dettre János városi főügyészt, dr. Kársai Vilmos orvost, Vékás Bertalan kamarai jegyzőt. ValihoM István bankigazgatót, dr. Dobay Gyula ügyvédet, Lantos Béla igazgatót Szegedről, Vetró Lajost Vásárhelyről, Garay Izsót Törökbecséről, dr. Brájjer Lajos lapszerkesztőt Fiuméből. A tárgysorozat többi pontját észrevétel nélkül elfogadta az elnöki tanács. Az .elnöki tanács ülése után az igazgatóság tartott ülést, amelynek tagjai jórészt azonosak az elnöki tanács tagjaival. Az igazgatóság tudomásul vette az elnöki tanács összes előterjesztéseit és ugyanolyan értelemben határozott. Scossa Dezső alelnök felolvasta ezután ,a következő levelet, amelyet dr. Jedlicska Béla DMKE. alelnöke az' igazgatósághoz intézett. Mélyen tisztelt Igazgatóság! Gallovich Jenő főtitkár ellen rágahtiazásért kénytelen voltén felnyitó feljelentést tenni. Minthogy ezekután a vele Való együttműködésiem lehetetlenné vált és mivel a főtitkár nélkülözhetetlen, de mktdcr nekelött elmozdithataúm, az állásomról lemondok. Tisztelettel Dr. Jedlicska Béla. Az elnök indítványára az igazgatóság egyhangúlag határozott, hogy a közgyűlés elé azzal a javaslattal terjeszti elő az ügyet,, hogy az alelnök lemondását ne vegyék tudomásul és egyben sajnálkozást fejezzenek ki, hogy ilyen dolog az egyesület életében előfordulhat. A 46-osok hős ezredese. A hadisajtószállásról írják nekünk: Báró Henneberg József ezredes, a 46-ik gyalogezred parancsnoka, felsőbb parancs következtében ezredének egy zászlóaljával és 'három gépfegyverosztaggal Chodorvból Ostkozenicebe ment, hogy az ott székelő hadosztályparancsnokságnál jelentkezzék. A gyorsitott menetelés közben az éjszaka kellő .közepén nagy szekerészosztagokka! és csapatokkal találkozott, amelyeket túlnyomó orosz erők heves előretörése szorított vissza. Egy pillanat alatt felismerte a válságos helyzetet és átvette az ödszes általa elérhető csapatok feletti parianesnoksdgot. Vasakarattal megnyugtatta a megzavarodott sze kerészoszlorokat, menetelés szerű rendbe állította fel őket és az országutat szabaddá tette. Nem kqyesebb mint ezernégyszáz uj embert szedett igy össze parancsnoksága alá, kiket rendbe hozva, vezetett a Knyhynicze mellett levő fontos magaslatra az ellenség felé. Erélyének cs buzdéftáslrffrtdk sikerült a teljesen kimerült az ellenséges ágyútűz alatt súlyosán szenvedők önbizalmát felkelteni és őket másnap kora reggel újra támadásra ösztökélni. Hősies vezetése alatt mindenki elszántsággal vetette magát az orcfz túlerőre, melyet aztán sikerült hosszabb ideig feltartóztatni. Mindkét oldalon iszonyú tüzelés kezdődött meg. Az ezredes mindig, az első sorokban, lábán egy ellenséges löveg által súlyosan megsérül. Rá se gondolt azonban arra, hogy a kötözőhelyet felkeresse: a legsűrűbb tűzben reggeltől a késő délutáni órákig katonáival kitartott a harcban. Szárnysegéde mellette elesik; őt magát meg három ellenséges golyó találta s csak akkor vitette el magát a harcvonalból, amikor a kimerültség és a nagyfokú vérveszteség már elgyengitette. Az önfeláldozásnak és személyes bátorságnak fölemelő példáját adta ezzel a legénységnek. Alig gyógyult meg, elsőnek vonult be ezredéhez, amelyet bátorságával és céltudatosságával diadalról diadalra vezetett. A ki rály Henneberget a hadiékitményes 3. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. FRANCIA TÁBORNOK SZERBIÁBAN. Szaloniki, junius 5. Rollands francia tábornok Szalonikiba érkezett, ahonnan Szerbia felé folytatta útját. A tábornok fontos katonai misszióban keresi fel a szerb vezérkart, amelynek passzivitása különösen a francia hadvezetőség körében nagy megütközést keltett. Ugy látszik, hogy a francia tábornok meg akarja magyarázni a szerb vezérkarnak, hogy soha sem volt olyan alkalom a monarchia ellen offenzívába lépni, mint most. — Hogy a szerb vezérkar mint vélekedik erről a kérdésről, azt a tények beszédesen^bizonyitják. Mindenkinek kötelessége hadikölcsönt jegyezni! Az elnöki tanács és az igazgatóság ülése. —