Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-06 / 136. szám

Szeged, 1915. junius 6. DÉLM AiG YARORSZA G 5 Horn Aage Madelung beszélgetése a fogoly orosz tiszttel. Az országúton négyszáz orosz fogoly jön egy menetben. (Egyik ostromló csapatunk reggel áttört az egyik helyen és az oroszokat a saját lövészárkaikban hátba kapta. A menet élén két orosz tiszt halad. Egyikük rendkívül nagy és magas szárú csizmáiban és magas, szürke kucsmájában ínég magasabbat mutat. Jelt adunk nekik, hogy lépjenek ki a sorból és én néhány kérdést intézek a. bosszú hadnagyhoz. (Nagyon gondtelt és levert az ábrázata. iNem szívesen adta meg imagát iés csak azért emelte ifel >a kéziét, hogy .megmentse az életet. Megkérdem tőle: — Hogyan jutott fogságba? — A magukéi áttörtek és hátiba kaptak bennünket. — Ennek bizonyára nem örült?! Leslüti a szemlét: — őszintén bevallva, nem! — S miért nem? — Mert szívesen tovább harcoltam volna és... i — •És?! — És ... mert nem tudom, hogy lesz maguknál sorunk. — Oh legyen egészen nyugodt, egészen jó dolga lesz. — iHa ugy bánnának Velünk, mint az önökéivel nálunk, nagyon lálás lennék! — Afelől biztos ilehetl Kétkedőleg néz rám. —Mi a neve? kérdem még — Midhailov, — És hova .való? — Moszkvai banikhivatailmok vagyok. — Csak oroszul beszél? — Igen, csakis oroszul... Egy jeladásunkra ő és társa megint 'belép a foglyok első sorába. És a finnországi és szibériai lövészek, Oroszország legjobb legénysége, foglyokként tovább haladnak. Finnországi lövészeknek csak azért hívják őket, mert ott van a garnizonjuk, de voltaképpen ők is nagyoroszok Északoroszországból, déleeg, szívós, viharedzett emberek. Én is haza (térek. Két már régebben fogságba esett orosz ép ifáért van. Valami ötven ilyen oroszt tartották vissza a hadosztálynál külömböző munkáik elvégzésére. A pagodaszerii rutén templomnak a tornyában van a lakásuk. Kályhájuk persze ott fönt nincs, azért csikorgó ott a hideg. De a uni legénységünk is a templomban van elszállásolva. A fával visszatért .foglyok közül az egyik rám néz. Mintha tudná, hogy én tudok oroszul. — Uram, mondja, nagyon hideg van a templomban. — Odaát nálatok talán melegehb volt? — Bizony nálunk Oroszországban sokkal melegebb van. — Ostoba, ugy értem, hegy odaát a lövészárokban! , — Igen. ott is melegebb volt.'Mi tetővel es ablakkal építjük őket. — Mi nyílt lövészárkokban is kibírjuk. Külömben eleget beszélgettünk. Hozz csak meg fát! ö engedelmeskedik, mi pediig megebédelünk. Az ajtóban egyszerre csak ott áll a hosszú orosz hadnagy és fogoly bajtársa, akikkel már útközben találkoztam. Mivel tisztek, az állomásparancsnoknak megfelélő szállásról kell számukra gondoskodnia. Az orosz hadnagy, amint már mondottam, nagyon magas, nagyon szőke és nagyon derék férfin /Mindenkit rögtön megnyer.' Van valami benne, ami a legtöbbet számit minden embernel: férfi. Az állomástiszt és a' háziak végigmustrálják és látom, mint deriti fel fokozatosan a jóakarat az ábrázatjukat. Mert ok is férfiak és sok csatatéren kínálkozott mar számukra alkalom, liogy azt. be is bizonyítsák. — Kérdezze ki Oroszország felől. — iNagyon szívesen 1 i f ^ mondják barátaim, (Fölemelkedem és a fogoly tiszt és én /teljes nagyságunkban állunk egymással szemben. — Már volt szerencsém ma önnel néhány szót váltihatni. Lesz talán olyan szíves még néhány kérdésemre válaszolni? Bizonytalanul ráun néz és összeszedi magát, nehogy valami fölöslegeset mondjon. Nagyon halvány, valószínűleg borzasztóan fáradt és kimerült. Világoskék szeme, gyermekded, mégis erős. Arca. megnemesedett Gorkij-arcnak mondható. Köpenyegén széles arany vállsáv, aminőt békében hordanak. — Mondja csak kérein, miért viseli a harcmezőn ezeket a széles aranysávckat. Nem célszerűtlen ez? — Nem vétettem ,le, ha talál, úgyis talál! — Az meglehet. Hány ágyujuk van odaát? — Nem tudom, én nem voltam ágyuk mellett. — A tüzérségük nem nagy kárt tett bennünk. —Ne vegye kérem rossz néven, de: a magniké sem bennünk. — Na akkor kiegyenlítődik a. dolog. Nem fáradtaik még maguk bele a háborúba? Nincs nyugtalanság az országban? Nem. mi három évig akarunk háborút viselni és az ország még sohasem volt olyan nyugodt, mint most. — Maguk tudnak Belgium sorsáról és tiz francia departement megszállásáról? — Hogyne! — A legutóbbi mazuri téli csatáról is? — Arról is. — Hány foglyot szedtünk el önöktől, mit gondol? — Annyit, mint amennyit mi önöktől. — Vagyis? — Több mint egy fél milliót. — Ugy? Ncíhát még egyszer annyi van nálunk. Ő bitetlenül rázza, a fejét. — Jól bánnak maguknál a mi foglyainkkal? — Igen, nagyon jól. O-ak azt szeretném, ha velünk is ugy bánnának. A maguk tisztjei sohasem kénytelenek háljunk gyalogolni. Hölgyeinktől pedig rossz néven vették, liogy néhány városban virágot és gyümölcsöt vittek a fogoly tiszteknek. — Az Oroszországban élő német állampolgárok vagyonát elkobozták, őket megukat pedig Szibériába száműzték. — Szil>éria ép olyan ország, mint. más. Ott is oroszok laknak, mint Oroszországban mindenütt. — A tömeg a rendőrség engedélyével szétrombolta a német követségi palotát, egyik öreg /tisztviselőjét pedig megölte. Mit szól ebhez? t; Hallgat. — Annyira örülnek .maguknál a vér lá* fásának? — Nem, sokan borzasztónak találják; annyi vért ontani. — Miért viselnek tehát ellenünk háborút? — Hogy megvédjük a hazánkat. Ha Németországot nem győzzük le, akkor mindnyájunkon fog uralkodni, — Ezt mondják maguknál? — Igen, ezt hiszik nálunk. — Van éleg emberük ennek az eléréséhez? — Ugy gondolom, van. — Mit tart ön a német katonákról? — Ha szabad válogatnunk, jobb szeretjük, ha nem velük van dolgunk. Intimebb vagy érdekesebb dolgok nem vehetők ki belőle. Derék, bátor katona. Az állomástiszt tokajit tölt a poharakba. Tokajit, mit az oroszok a maga termőhelyén hor dószámra szerettek volna inni. Az oroszt is megkínáljuk egy pohárral és a fogoly tiszt ábrázata kiderül. Látja, hogy a foglyokkal nálunk is jól bánnak. Buesuzóul kezet nyujtunk neki, amelyet orosz módra erősen meg szor.it. Ideiglenes szállására, vezetik őt és társát ,aki a,z egész idő alatt egy kukkot sem szólt. Nem is ugy nézett ki, mintha érdemeslett volna hozzá kérdést intézni. HÍREK oooo Ferenczy, á kisbabák, meg a nagybabák. A múltkoriban ott /voltam a városi szinház színpadán, ahol a rokkant katonák javára rendezendő „Babavásár" szereplői tartják a próbákat. Annyi leányka, fiu és szülő volt együtt, hogy a nézőtéren /kitelt volna" belőlük akár egy .félig telt ház is, A kis babák bájos összevisszaságban .hullámzottak körülöttem és nagyon örültek. Ily nagy halon\jófcadvetaniárrégen. láttam együtt. Gondolkoztam azon, minek örülnek ezek a babák olyan nagyon? Hiszen máskor, ha valamit tanulnioik kell, neim valami szívesen fognak hozzá. Most pedig mind csupa öröm, lelkesedés és ambíció. A kicsinyek, a kisebbek és a. legkisebbek egyformán. A felelet nem soká késett: a rokkant katonákért! Ezek a kedves csöppségék is átérzik, hogy a katonákért, mindent meg kell tenni, mindenről le kell mondani, mert a- katonák is mindent .megtesznek és mindenükről le-, mondanak miérettünk, a hazáért. Ennek a g< ni tol a inaik allenálliliata tilan suggeszciój a alatt álunk most mindannyan. Igy tudtam megérteni azt a nagy jókedvet, rendet és fegyelmet a próbák folyamán. Mert igaz ugyan, liogy a Ferenczy bácsi mesteri módon érti a dolgát, és az egészen kiis babák — dee csak azok! — nagyon szeretik őt, ám maga ez a tény még nem magyarázná meg a pici szereplőknek ezt a csodás igyekezetét. Tudja ezt a Ferenczy bácsi is, .mert egy izben, amikor nem ment egészen rendjén a dolog — ellestem — ravaszul odasúgta a tfirelemvesztett kis babáiknak, ha nem vigyáznak, nem sikerül az előadás és a rokkant katonák részére majd kevesebb pénz gyül Öszsze. Ettől kezdve aztán oly mintaszerűen folyt tovább a próba, hogy Ferenczy is meg lőhetett elégedve! Pediig még neki sem könnyű dolog ennyi kis babát a vásárra vinni. A sok .apró változatot, szines mozdulatot egybeolvadó egésszé formálni, fáradságos miunka még olyan talantumos embernek is, mint a szegedi színház rendezője. Lesznek úgynevezett éneklő babák is. Velők boldogul Ferenczy a legnehezebben. Pedig, ilyen csak tiz va.n. Tiz fiatal leány, öt a jobb oldalon, öt a baloldalon. De melyikük álljon a jobboldalon s melyik a baloldalon? Milyen szinü ruhában és ebhez milyen legillőbb vállszallagtgal jelenjenek meg? Milyen kézmozdulatokkal kísérjék az énekeket, ének után, amig ismét rájiuk ikerül a sor, leüljenek vagy állva ;maradjanak-e? — A, ez igy nem lesz jó. — Ó, de igy jó lesz. — De mégsem lesz jó. — Hát — az Istenért! — hogyan lesz hát. a. legjobb?! Már azt gondoltam, hogy a tiz énekes babáiból legalább tiz siró baba lesz. Pedig bizonyosan tudom, hogy ,az előadáson mindegyikük nagyon szép lesz, nagyon kedves lesz, nagyon 'bájos lesz s hogy mindanyian 'nagyon szépen fognak mosolyogni annál is inkább, mert ezt minden próba nélkül is kitűnően értik. (d. d.) — LAPUNK KÉZBESÍTÉSE. Nagyon kérjük igen tiszteli előfizetőinket, hogy a lap késedelmes, hibás kézbesítését a kiadóhivatalnak j-elenteni szíveskedjenek, hogy minden sérelmet nyomban orvosolhassunk és a további tévedéseknek vagy mulasztásoknak elejét vehessük.