Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-01 / 129. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1915. junius 1. A második hadsköicsöo Szegedén. (Saját tudósitónktól.) Dr. Cicatricis Lajos főispán, a második hadikölcsön 'sikere érdekében ujabb felhívással fordul Szeged közönségéhez. A felhívás .megállapítja, — és ez esetben a megállapítás bizonyára e'ső sorban Szegedre, vonatkozik, — hogy a második 'hadiköicsönre eddig eszközölt jegyzések eredménye még rneg sem közelíti >a hozzáfűzött reményeket. Mi ehhez a megállapításhoz, a nagy ügyhöz méltó őszinteséggel és hiteles helyről szerzett információink alapján azt is hozzáfűzzük, hogy az eddigi sikertelenséget a szegedi gazdagok kicsinyessége, 'szűkmarkúsága és érthetetlen tartózkodása okozta. Nem akarjuk ismételni, hogy vagyoni viszonyaihoz mérten milyen mértékben tartozik mindenki teljesíteni kötelességét a hadikölcsöiijegyzés körül, de kénytelenek vagyunk ez alkalommal megemlíteni, hogy a szegedi gazdagok nagyobb része a hadiadó alapjául szolgáló bevallásoknál is felette furcsán viselkedett és hogy ennek a viselkedésnek végtére is határt szab ia nemzet egyetemes érdeke, hogy áldozatkészségben elől kell járni azoknak, akiknek a nemzeti vagyonból nagyobb rész jutott. A jegyzéseket fokozott figyelemmel kisérjük és ha szükségesnek mutatkozik, névszerint fogjuk közölni, hogy kik azok, akik távolról sem anyagi erejükhöz mérten vettek részt a hadikölcsön jegyzésében, vagy pedig attól teljesen távol .maradtak. A főispán a következő felhívással fordul Szeged közönségéihez: Felhívás Szeged város Polgáraihoz! Ellenségtől körülvett /hazánkat álnok szövetségesünk, az olasz, megtámadta és gálád merényletével akkor fordult ellenünk, mikor győzelmeinkkel már-már végét vetettük a háborúnak.. Hős katonáink eddig is emberfeletti erővel küzdöttek a tízszerte tömegesebb ellenségeink kel, ezen munkájuk azonban a;/, ola'sz invázió folytán még terhesebbé vált. Ők miként a múltban a jövőben is tudni fogják kötelességüket és meg fogják ,niutatui a világnak, hogyan kell küzdeni igazságos ügyért, de kívánatos, hogy titáni harcukban mi — itthonmaradottak — erőnk teljes megfeszítésével támogassuk. A támogatás e pillanatban abban rejlik, hogy minél tömegesebb hadikölcsön jegyzéssel módot nyújtsunk a kormánynak, katonáink felszereléséhez és a háború költségeinek fedezéséhez. A második hadikölcsön jegyzések eddigi eredménye — sajnos — még meg sem közelili a hozzáfűzött reményeket s igy a szükségletei nem is fedezi. Ugyanezért felkérem a város hazafias polgárságát, hegy magánvagyonának minden elvonható részével hadikölcsönt jegyezni méltóztasson s amennyiben már hadikölcsönt jegyezni szíves volt, azt ujabb pótjegyzéssel a lehetőség határáig 'felemelni szíveskedjék. Tájékozásul .megjegyzem, hogy hadikölcsön jegyzésére bárminemű felvilágosítást hivatalom (Városháza, 1. emelet 18. sz.) készségesen megad és ott jegyzések el is fogadtatnak, A szegedi jegyzésekben fokozottabb mértékben vesznek részt a kis emberek. A tanya népe is kezdi teljesíteni kötelességét és eredménye mutatkozik annak a propagandának, amelyet Bokor Pál helyettes polgármester és Balogh 'Károly pénzügyi tanácsos 'fejtenek ki a hadikölcsön sikere érdekében a tanyákon. Bokor Pál az Alsótanyán, Balogh Károly pedig a Felsőtanyán tart vasárnaponkint előadást. Mint legutóbb közöltük, Szegeden eddig 12 milliót jegyeztek a második hadiköicsönre. Szombat óta már a jegyzések jóval meghaladják ezt az összeget. Ujabb, részletes kimutatást a bankok Csak junius 7-ike után fognak adni. Már augusztusban akartak megtámadni bennünket! Szegedre internált pólai olasz a hitszegők terveiről, — Az őszi nagy ©lasz floftagyakcrlat az Adriai-tengeren. egész Olaszország azon a meggyőződcsen volt, hogy Itália hajóhada vándtlanut, egyszerűen mellőzve minden ultimátumot, vagy (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy ezer olasz internált érkezett Szegedre. Az internáltak egy része Póla vidékéről, Isztriából érkezett. Anyanyelvük olasz, azonban a monarchiához húznak, akik jó-részben fölháborodva beszélnek Itália orgyilkos föllépéséről. Egyik szegedi urnák, aki beszélt vélük és fölajánlotta, liogy szívesen- tolmácsolja olasz nyelven óhajaikat, a következő nagyérdekii dolgokat mondták el: — Itália hitszegése nem ez-év elején kezdődött. Már u mult év őszéin tudtuk, hogy Olaszország meg fogja támadni Ausztriát. Ausztriát gyűlölték, érthetetlenül, szakadatlanul. Mindig sértően beszéltek róla, minduntalan és minden téren mint halálos ellenséget 'kezelték. — A mult év augusztusában aztán olyan dolog történt, ami -megdöbbentett bennünket. Ugyanis Itália augusztusban ép ugy mozgósított, akár Franciaország, vagy más hadviselő állam, dacára, hogy hivatalosan leadták, -miszerint -Németország és a monarchia oldalán ne,in vesznek részt a hadviselésben. Az északi hegyes határvidékre nagyszámú nehéz üteget szállítottak és már 'augusztusban rekvirálták a lovakat, holott Viktor Emánuel, a kis király csak a mult napokban, közvetlenül a hadüzenet e-lőtt rendelte el a re-kvirálás-t. Különösen az nem ment a fejünkbe, miért a mi határunkon gyűjtöttek nehéz- tüzérséget? Miért ép Isztriát és Karinthi-át keresik ife-1 — hadakkal? Mert Triesztben már a mult évben is tudtuk, hogy nem tiszta dolgok történnék velünk szemben, odaát. Mi csak azon csodálkoztunk, hogy olyan nyugodt és becsületesen türelmes Ausztria, hol igazán az utolsó pillanatokig csak azt voltak hajlandók elhinni, az emberek, ugy a német, mint az olasz anyanyelvűek, miszerint Itália ,még se lesz -képes semmi becstelenségre. Lehetetlen! — -ezt mondtuk mindig, amikor egyik-másik közülünk gyanús körülményről értesült és olasz orvtámadást jósolt. — Életünk legmegdöbbentőbb óráit azonban augusztus 11-én éltük át. Ekkor történt, hogy az olasz flotta ket raja megjelent bent az Adrián, -elég közel Póíához, szinte a mi vizeinken és céllövő nagy gyakorlatokat tartottak. Ami a legkülönösebb volt, éles lövegekkel dolgoztak, Ugy, hogy sokan tudni vélték, hogy ez- már több is a nagy gyakorlatnál. De ezek -az olasz hajók másnap, 12-én zászlódiszbe öltöztek, nagy sürgés-forgás következett és egy óriási csatahajó közeledett Velence felől: az olasz zászlós hajó, Viktor Emánuel királyt hozta és az Avarnai herceget, a tengeri erők főparancsnokát. Az olasz- uralkodó beszédet tartott, a tengerészek minden egyes hajón evviváztak. Ezekben u napokban hadüzenetet, ráront az osztrák és magyar flottára. Mi is ilyesmitől tartottunk. Dalmát tengerészek, akikkel ezidő tájban beszéltünk s akik Dalmácia partvidékéről jöttek, azt is beszélték, hegy Cattaro körül ellenséges francia és angol hajórajok tűntek fel. Izgatottan vártunk, lestük a híreket, ugyan ,mi lesz?... Mit Csinál a mi flottánk? Merre lehet? Mi lesz, ha olasz hadihajókkal találkozik? De a véleményünk az volt, hogy a leghelyesebb.u teljesíti a magyar és osztrák flotta az -olasz-okkal szemben is kötelességét, korrekt, becsületes -kötelességét... És erős hittel emlegettük „Haus tata" nevét, akiről Pólában és a vidéken az a hit, liogy ennek a korszaknak -egyik legnagyobb egyénisége, csodálatos hadvezér, a tengerészei bálványozzák, még lehetetlennek tetsző dolgokra is vállalkoznak, győzhetetlennek, Haus apánk-nak hívnak. — Majd elvonultak az -olasz hajórajok. Ismét arról beszéltek -a civilek egymás közt, begy -íme, rémképeket láttunk, talán nagyon is jóban vagyunk Itáliával, hogy annyira a közelünkbe jött. De -ekkor egy 36 éves, velencei illetőségű munkás jött közénk, ,aki másfél év óta itt lakott, ve-lünk. Levert volt. Mi bajod? — kérdeztük. — Haza kell menni! — tört ki és káromkodott. — Behívtak gyakorlatra! Nincs kedvem hazamenni, azt gondolhatjátok, Hogy harcoljuk én ti ellőnétek, mikor ti -enni adtatok, munkával elláttatok, a hazámban p-edig felfordulhattam volna! És tovább káromkodott. De harmadnap mégis eltűnt, félt itt -maradni. — Még egy esetben féltünk, h-ogy azonnal kitör a monarchia 'és Itália közt a háború. Akkor, midőn a mi flottánk megjelent Antivári elölt és bombázta, állítólag erősen bombázta. Mi -ezt nem tudjuk, de az olaszországi lapok arról irt-ak vezető helyen, hogy a monarchia megszegte a szerződést, hogy összelőtte Antivárit, pedig az olasz védnökség alá tartozik, követelték, hogy Itália azonnal üzenjen hadat, más lapok még ezt id fölöslegesnek tartották, mert szerintük mi már olasz bú tokul megtámadtunk és igy tovább. /Ekkor biztosra vettük a háborút és bár nc-rn következett be, állandóan, félév óta vártuk, rnikor dördül meg határunkon az -olasz ágyú, mert tudtuk, hogy föltétlenül, orgyilkos módra reánk tör a „szövetséges", aki miatt szégyeljük, liogy olasznak születtünk! Áruló az, aki a nemzet nagy ügyétől a inai napokban megvonja támogatását s nincs minden erejével azon, hogy a második hadlkölcsönnek minél teljesebb sikere legyen ,