Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-19 / 147. szám

4 DÉLMAGYAROBSZAG Szeged, 1915. junius 19. TAKE JONESCU FERDNÁND KIRÁLYNÁL Bukarest, junius 18. Ferdinánd (király kedden délután fél négy órakor hosszabb kihallgatáson fogadta Take Jonescut, a konzervativ-demokrata párt vezérét. Bratianu miniszterelnöknek a pártvezérrel való tanácskozása már a királyi kihallgatás után történt. Bíznak a bolgár-torök megegyezésben. Bukarest, junius 18. Az Universu 1-nak jelentik Szófiából: Eddig még nem lelhet tudni, hogy a török-bolgár tárgyalás során Törökország milyen engedményeket ígért Bulgáriának. Meg lehet azonban állapítani, azt, hogy a bolgár kormányikörök biznak benne, hogy a tárgyalás kedvezően fog yégződni. Az állami szállítások körül elkövetett visszaélések. Irta: W mmer Fülöp. Most, hogy a „hadseregszálíiliások" ügyében hozott törvény életbe lépett és a történt külön/féle visszaélések ezen visszaható törvény alapján legközelebb az illetékes bíróságok Ítélkezése alá kerülnek, elérkezettnek látom az időt arra, hogy kizárólag az ipar éí kereskedelem országos érdeke szempontjából és azért, nehogy túlzott megítéléssel ezeket a fontos érdekeket szükség nélkül károsítsuk, a következő fejtegetésekre íhivjam fel az érdekeltek figyelmét. Az előttem isimért esetekből a. visszaéléseket a következő három osztályba sorozandó nak tartom: 1. A posztó- és bakkancs-iszál litÓk, vagyis azek, akik hetekkel és hónapokkal előre szándékosan rossz árut gyártottak, még pedig oly rosszat, hogy az kétségtelenül már a harcképességét befolyásolhatta azzal a rendeltetéssel, hogy azt, meg nem engedett haszon elérése céljából megvesztegetés vagy csempészet utján a hadseregnek beszállítsák. Ezekkel nem foglalkozom, mert nincs oly szigorú büntetés, iamelyet ezek meg nem érdemelnének. Sújtsa őket a törvény nemcsak érdem szerint, de még ugy is, hogy bünhődésük elriasztó példa gyanánt szolgáljon. 2. A szállítási Visszaélések második osztálya az, amely e sorok megírására főleg késztet. Ide tartozik a szegedi esetek legtöbbje, amelyekben az a vád, hogy közegeket megvesztegettek, oly célból, hogy a szállított árukért magasabb árakat kapjanak. Sem rossz minőségű, sem kevesebb mennyiségű áruk szállítása rájuk bizonyítva nincs, ugy, hogy az eset nézetem szerint a következő szemponttól bírálandó el: Meg volt bízva egyetlenegy, nem is valami magas rangban áHóember a szükséges áruk megvételével és kifizetésével. Ez az egy ember minden ellenőrzés nélkül néhány hét leforgása alatt 17 millió korona értékű árut vásárolt, átvett és kifizetett. Általánosan beszélnek most már a városban azon jelenetekről, melyek szerint: ha bejött az illető bevásárlóhoz egy kereskedő, hogy valamely cikket mondjuk 100 koronáért ajánljon, a legudvariatlanabb fogadtatásban volt része, kitessékelték, mig: valahogyan megértette, hogy a cikket 140 koronáért kell ajánlania. Akkor megvették és ezzel azután volt alap az „elintézésre". Itt állott a háború kezdetén egy sor kereskedő és iparos, akik, 'miivel minden más forgalom megszűnt, az állami szállítások terén kívánták üzleti tapasztalataikat és egész üzleti, berendezésüket é.s tudásukat érvényesíteni. De a fenti viszonyokkal állottak szemben, eljárásuk tehát két okból is .a legenyhébb elbírálást érdemli; elsősorban mivel a haderőt, még ha százezrekről is volna ezen árkülönbözeteknél szó, nem gyengítették, íhanem korrekt árut szállítottak, csak a megengedettnél magasabb árban, másodsorban mivel existenciális küzdelmükben az inkorrekt eljárásra egyenesen: rákényszeríttettek. 3. A harmadik csoportba tartoznak azután a fuvarlevelekkel való visszaélések, a melyekről meg vagyok győződve, hogy — ha az első két csoportbeli csalások nem történnek és ezzel az egész közvéleményt annyira fel nem izgatják, — vagy egyáltalában szóba nem kerülnek, vagy legfeljebb egy rendbirságra adtak volna okot. Ezen fuvarlevelekkel való visszaéléseknek legalább 80%-ánál ítényleg — ha indirekte is — katonai áruk szállíttattak, vagyis olyanok, amelveket katonai szállításokra hozattak. Más előny az iletőre, mint az, hogy ezeket az árukat egyáltalában megkaphatta, nem származott, mivel azon. kevés esetben, a a pótdíj azonnal beszedetett. Egyébként főleg az intézkedések hiányossága tette szükségessé e visszaéléseket. Az ilyen kihágásért vagy visszaélésért szabadságvesztést, vagy letartóztatást alkalmazni, még a jelenlegi viszonyok között .is. tulszigort és 'annyit ie!en>-, mint az ország kereskedelmet ok nélkül diszkreditálni. Erre pedig a szóban forgó szórványos esetek, amelyekben tényleg eléggé el nem ítélhető csalások történtek, elég okot nem szolgáltattak. -aiciBaeBSBBBnaasaaBiiBaBaBaBBBBaaBaBaBaBaBxaaBaaaas* Moraht őrnagy Flandriában. Mcraht, porosz őrnagy nevét a Berliner Tageblatt-ban megjelent és a mostani világháború véres küzdelmeit katonai tudományossággal tárgyaló cikkei révén már világszerte ismerik. 'Megfordult Budapesten is, ahol a kárpáti harctereken szerzett tapasztalatairól nyilvános előadást tartott. Lapja képviseletében legutóbb a nyugati harctéren volt, a honnan a következő érdekes jelentést küldte: — Nagy kiterjedésű nyugati védelmi frontunkon van egy harctér, amely felé napnap mellett egész Németország tekint. Ezekre a flandriai harcmezökre gondolva külömböző érzelmek versengenek bennünk. Először a német nemzet oly sok, viruló életének elvesztése fölött érzett fájdalom. Hisz Flandria meghódított, drága vérünkkel itatott és erős kézben tartott területe széles temetővé lett. Drágán vásároltuk meg és< még ma is ellenséges túlerő áll itt velünk szemben. A gyepet itt Anglia első zsoldos hada boritja. A brit hadsereg veszteségeinek túlnyomó része — Asquith szavai szerint 10955 tiszt és 247104 legény — Flandriából való. Amikor pedig Franciaország itt segítségül jött a mi jobbszárnyunk ellen, szintén szörnyű veszteséget szenvedett és itt pusztult el Belgium első serege is. Ellenségeinknek azonban a halálnak ezen vetéséből mit sem aratnak, a mi számunkra ellenben fegyvereink védelme alatt gyönyörű terület virul. Ez a tudat az elégtétel érzetét váltja ki, amiért a mi bőseink nem liiába ontották vérüket és haltak meg. Hazánk védői és gyarapítói voltak ők. Amikor keresztülhaladtam az elmúlt hónapok haremezőin és elülső vonalunkra jutottam, amely a tengerparttól, Ypemtöl keletig terjed, mindenütt igazolva láttam bizalmamat. vAnnak a hadseregnek, amely arra 'lenne képes, hogy minket flandriai állásainkból visszavonulásra kényszeri tsen, előbb meg kellene teremtődjön. Csatáinknak máig való nagy eredménye had vezetőségünk fényes cselekedete. Ez a szükségszerűség bölcs felismeréséből és a győzniakarásból alakult ki. Semmi sóm történik, aminek a hatásait nem számítják ki előre. Nekem ugy tetszett, mintha a mi had vezetőségünk szelleme keresztülhatolna ellenségeink szándékán is. Keresztezi az ellenség útjait és ha a nyomás tulmértékónek valahol enged, akkor is a legjobbat ragadja ki a megválasztott körülményekből. Otthon értenünk kell annak a kérdésnek az elnyomásához: Mikor lesz a mienk Ypern? A mi felelős hadvezetőség ünk kerüli, hagy bizonytalan kísérleteként német vért ontson. Mi — mint mindenütt — a tengerparttól Ypemtöl keletig résen vagyunk. A többiről gondoskodik az idő. Mindenfelé zöldélnek Flandria mezői és gazdag terméssel biztatnak. Egészen a bachmüveleti területig jutalommal kecsegtető a •szorgos német kéz munkája. Uj telepek keletkeznek és azok a helységek, amelyeket lángba boritott a háború tűzcsóvája, újból épülnek. Belga férfiak dolgoznak a győztes szolgálatában a saját országuk rendjeért. Hogy szívesen teszik-e, abban fölötte kételkedem. A falvak alacsony kőházai előtt mindenütt asszonyok ülnek és csipkét vernek vagy varrnak. Többnyire csoportosan és a flamand vagy francia beszélgetés tárgya a háború. Az anyák körül egészséges, erős gyermekesapatok játszadoznak. Az ő csaknem békés hajlékaik mellett ott állanak szétrombolt, porig égett házak. Sok azoknak a rovására irandó. akik mint a tudatlan nép szellemi vezetői azt bandaharcra szólították. Sok időire telik majd, amíg a borzalom e helyeit ismét körülövezi a. békés élet. Látásuk mélyebben vésődik a látogató lelkébe, mint a kárpáti harctérnek az oroszok által szétrombolt falvai. Ott a kezdetleges kultura érett a harc furiáinak áldozatul, itt százéves virágzás dőlt romba. Brodseinde, a háború előtt falu Zonnebeeke előtt, egyenlővé tétetett a földdel. Néhány méternyi távolságban voltak itt egymástól az angolok és németek lövészárkai. De ezen romok szörnyű tömkelegében is akad a csöndes áhítat egy Ihölyecskéje: a német harcosok temetője, virággal díszes sirok, egyszerű fakeresztek a pihenő bajtársaknak kijáró utolsó üdvözlettel. Zonnebeeke romjai csatlakoznak ehhez. Valamennyi fölött kiemelkednek a templom szétlőtt romjai. A magasra meredő külső falakba a gránátok tátpneó nyílásokat ütöttek. A szabadon lógó padlásboltozaton keresztül az ég csillagai tekintenek a főoltár mennyei Szüzére. Csupán csak a főoltár maradt sértetlenül, mig a padok, a szent szobrok, a keresztélő-kut keresztény népek egymás elleni vérengzéséről tudnának regélni. A templomhoz támaszkodik a plébánia. A község lelki pásztora könyvkedvelő ur volt. Irodájának a padlóját most könyvtárának a töredékei borítják. Köztük egy 1908-ig tisztán vezetett anyakönyv, megpörkölt levelein a szent család képe, amelynek felírása: Jesus, Maria, Josef — verlioht ons, komt ons ter hulp en verlost ons! (Jézus, Mária, József, — áldjatok meg, segítsetek és mentsetek meg bennünket!!) ferdén esik be az aranyos napsugár. A pap kertjében pedig énekelnek a madarak, a tető romjai alatt meg fecskék fészkelnek. Két házzal odébb egy csinos udvarházból semmi sem maradt meg épségben más, mÍnt..'yy régr,i Uamand bölcső. iA hajlék romjai fölött trónol a bölcső, melyet bizonyára német katona keze helyezett el ott. Végül Zonnebeeke szélén magánosan ott áll még egy házikó. „Az angyalhoz" címzett egyszerű vendégfogadó. Német kötözőhelyet találtam itt és azt hiszem, hogy ellestem az első segélyt nyújtó orvosnak a gondolatmenetét, a mikor beléptem ebbe az egyszerű helyiségbe, ahol fájó sebeikre az első irt kapják hős katonáink. HADIFOGLYAINK SZÁMA. Berlin, junius 18. A iBayrische Staatszeitung szerint junius 14-ig a német és a szövetséges magyar és osztrák seregek hadifoglyainak száma ez: 1,240.000 orosz, 255.000 francia, 24.000 angol, 41.000 belga és 50.000 szerb.