Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-02 / 131. szám

(Szeged, 1915. junius 2. délmagyarorszag 3 Bukaresten és Rusztsukon át. — Utazás Konstantinápoly felé. — lúgban is gyilkos pusztítást végzett s a pénzvilágban is sok házat megingatott és sokat elsöpört. Az én vagyonomnak például 'háromnegyed részét ragadta el. Bankházamnak legelőnyösebb összeköttetései Lodzban voltak. Piacára tömérdek üzleti hitelt nyújtottam és ez a pénz egyetlen kopekig elveszett, mert' olyan tájékozatlanok voltunk, hogy a \ áros elestének hírére csak mosolyogni tudtunk. Négy nappfal a város eleste után a katasztrófát hivatalosan is hírül adták. Leírhatatlan hatása volt. Én likvidáltam és most megyek feleségemmel együtt Szalonikibe, a hol kisebb szervezetű bankfiók működik a nevemen. És itt most már meg merem mondani, hogy ebben a gyászban És katasztrófában egyetlen vigasztalásom, hogy német győzelem okozta. Igen heves harcok dúlnak nyugaton. Berlin, junius 1. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: Á franciák Neuvilíetöl délre május 30-án szenvedett vereségük után feljebb északra, tegnap uj áttörést kíséreltek meg. Támadásuk, mely két és fél kilométer széles arcvonalon a souchez—béthuni-ut és Carency-patak között levő állásunk ellen irányult, nagy veszteségek mellett többnyire már tüziinkben összeomlott. Csak Soucheztöl nyugatra került szuronyharcra a sor, amelyben mi maradtunk győztesek. Bois de Pretreben sikerült csapatainknak a tegnapelőtt elvesztett árokrészeket legnagyobbrészt visszahódítani. Az ellenség újból igen nagy veszteségeket szenvedett. Az arcvonal többi szakaszán tüzérségünknek néhány örvendetes sikere volt. A Nounnelon Le Grandétól délre a francia táborba esett teli találat következtében ihárorn-négyszáz ló elszabadult és minden irányban szerte rohant. Számos jármű és automobil á lehető leggyorsabban eliramodott innen. Menehouldtól északra és Verduntól északkeletre ellenséges lőszerraktárak a levegőbe repültek. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) 20 EZER GRÁNÁT YPERNRE. Lyonból jelentik: Ypern borzalmas bombázását megkezdték a napokban a németek. Négy nap alatt 20 ezer gránátot zúdítottak Ypernre, a város borzalmas látványt nyújt. A franciák három milliárdot előlegeztek szövetségeseiknek. Páris, junius 1. Viviani francia miniszterelnök közölte a hadügyi bizottságban, hogy Franciaország eddig három milliárd készpénzelőleget fizetett ki szövetségeseinek. < PARISBAN TÜNTETNEK AZ EGYESÜLTÁLLAMOK MELLETT. Stockholm, junius 1. Parisban tüntetéseket rendeznek az Egyesült-Államok mellett azokért a szolgálatokért, amikkel Amerika segiti taz ententet. A Magyarország határáról Bukarest felé' menő vonat utazásom napján — .május elején — tömve volt utasokkal. Predeálon még hó volt rés Szinaja kertjei felől, melyek között ott van -a román király nyári kastélya, dermesztő szél fujt felénk. Egy állomáson, mely már csak egy órányira volt Bukaresttől, egy kövér, szőke építőmester szállott fel a vonatra. Ugy; látszik, hogy ezt az utat naponta teszi meg, inert mindenki ismerte. Egyik útitársam azt meséli, hogy nemrégiben látogatta meg a f át, aki az osztrák-magyar hadseregben főhadnagy és jelenleg az egyik bécsi kórházban fekszik, mert az uzsoki szorosnál keresztül lőtték a combját. Ezzel aztán mindnyájan rátértünk a háborúra. Valaki halk hangon megkérdezte az építőmestert: — Nos, és mi van Romániával? Az építőmester feleli: — Én most háromszázhatvanezer lei erejéig kaptam állami építkezéseket, Mit gondolnak az urak, vájjon épittetne-e az állam, ha szándékában volna háborút kezdeni? Csak azért elegyedjen Románia háborúba, mert egyes újságok ugy akarják? Egy kereskedelmi utazó meséli: — A fiam egy ideig egy magyar kórházban feküdt. Mikor valamivel jobban lett, akkor felvitték Bécsbe. Most, hogy nála voltam, negyven fokos láza volt. A tanár, aki megvizsgálta, azt mondta, hogy bizony kár volna érte ... Az építőmester közbeszól: — No lássa. És miért járjon ugyanígy az én fiam, vagy sok más román embernek a fia? Hát van nekünk erre szükségünk? A kalauz összeszedte a jegyeket. Megérkeztünk Bukarestbe. * sí * Este tiz óra van. Amit hirtelenében lát az emiber: egy pár nagy szálloda, a Capsacukrászda, egy park mélyén a királyi kast'ély, néhány szép, 'széles utca, mind nagyon csinos és kultivált. Ami az esti órák dacára feltűnik, az a sok tiszt, Valamennyien csillognak, ragyognak. A szinek dus változata ékeskedik rajtuk. Kék, sárga, piros, rózsaszín, zöld. De ami iá legtöbb rajtuk, az a tömérdek sok aranyzsinór. Az egyenruha valósággal uj, mintha valamennyien ép most jöttek volna ki az egyenruházati intézetből. Lebet, hogy ez csak nekem tűnik fel, mert odahaza már tiz hónapja tart a 'háború és inert nálunk egyebét sem látni, mint egyforma csukaszürke uniformist. A tisztek valamenniyen nagyon elegánsak és nagyon szép férfiak. Nagyon sok van közte fiatal, kurtára nyírott francia bajusszal, vagy teljesen simára borotválva. Arcok, melyek még sohasem láttak háborút. A tisztek társaságában állandóan sok hölgy van, akik szinte csodálják a fess .fiukat és láthatólag büszkék rájuk. A színházban még folyik .az előadás. Ép egy bécsi operettet játszanak. A fényben uszó színház bejárat előtt töméntelen sok kocsi, magánfogat és lukszusautó várakozik. A díszes livrékbe öltözött szolgák egész serege várakozik az uraságokra, akik odabenn jóízűen mulatnak. Ez a sok szin, amely éjjel is feltűnik, .nappal még ragyogóbb. Bukarest utcáin tobzódik a sokféle, rikitóbbnál-rikitóbb szin és mégis minden harmónia, mégis minden szép éjs egymásba illeszkedő. Az utcákon rengeteg sok ember sétál. Mintha egész Bukarest egyetlenegy korzó volna. Különösen nagy az élénkség a Capsa-cukrászda előtt. Ez a legnagyobb és legelőkelőbb cukrászdája a román fővárosnak, ahol a legédesebb és legrafíináltabban készült kis tésztákat lelhet kapni. A budapesti Gerbeaud, vagy a bécsi Rumpeimayer bukaresti kiadása. A legelőkelőbb bukaresti hölgyek szeretnek ide járni, teáznak, süteményeket majszolnak és közte tereferélnek. Mikor a délelőtti órákban megfordultam a cukrászdában, még csak néhány asztal volt elfoglalva. A vendégek tisztekből és kifogástalanul öltözött polgári urakból állottak. Ez utóbbiak a tőzsdéről beszélgetnek. A könyvkereskedők kirakatában ott látom a francia élclapokat és mellettük ott függenek békésen a német újságok. Egyáltalán sehol semmi olyat nem lehet látni, ami háborús hangulatról terme tanúságot. A hölgyek uj toillettekben díszeleg nett, amelyek kétségtelenül Parisból származnak, a divatárusok üzleteiben pedig ki vannak téve az uj í'avaszi kalapok. A férfiszabók is egyre-másra hirdetik a legszebb uj fazonokat 'és dicsérik a szép posztókat. A lakosság, könnyű kocsikban sétautra indul és nem is gondol a háborúra. A tisztek vígan csevegnek és kirándulásokat beszélnek meg holnapra, holnaputánra, vagy a jövő hétre. A hölgyek, akiket a kirándulásokra meghívnak, előre örvendenek a jó mulatságnak. — Hát hol van a háborús hangulat, a melyről hallottam? — Az újságokban, — mondja kérdésemre egy ismerősöm, de hozzáteszi nyomban — azonban most már nem olyün veszedelmes a dolog. Kezembe veszek egy újságot, mely az ügynevezett russzofil-párt szolgálatában áll. Hát bizony abban nem valami hizelgő dolgok vannak a monarchiáról és Németországról. Azonban nem tudom elhinni, liogy a bukaresti közönség ezeket a szemenszedett hazugságokat minden bírálat nélkül elhiszi. Hiszen elvégre européerek ott valamennyien. És ha ugy akarják, egy nap alatt ott lehetnek Budapesten, Bécsben, vagy akár Berlinben. — Könnyen meggyőződhetnek .arról, hogy vájjon mi igaz mindabból, amit egyik-másik román újság nyilván orosz forrásból meritve ir. Azonban ugy tapasztaltam, hogy a túlzó román la pók hazugságait nem hiszi senki. * * * Bukarestből a filaretti pályaudvarról lehet Rusztsuk felé utazni. Közvetlen jegyet itt sem kapok Konstantinápolyig. Ez már csak azért is kellemetlen, mert ahányszor az ember jegyet vált, mindig más pénzben kell fizetni és ez mindannyiszor érzékeny kurzusveszteséget jelent. Bukaresttől Rusztsukig kicsiny, vicinális jellegű vasút visz. A környezet szép és festői. Minden ember, akivel találkazunk, valóságos látványosság. Itt már benne vagyunk a keleties .színpompában és a keleties szokásokban. Látjuk a különös vizhordókat és Játjuk a narancs-