Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-06 / 107. szám

íSzeged, 1916. május 6, DÉLMAGYARORSZÁG. 5 munka utón ugyanazt a bért kapják meg, amit a háború előtt társadalmi állásuk és munkájuk révén elnyerhettek volna. (Hoszszan tartó élénk éljenzés és helyeslés.) Áttérve a politikai kérdéseikre, kijelenti, hegy a függetlenségi pánt az iiíldemnitás megszavazásánál, aimiely bizalmi kérdés, elutasító álláspontra helyezkedik, de nem azért, mintha meg akarná tagadni az anyagi eszközöket attól, .amihez a véradót oly készséggel megszavazta. IÁ nemzeti erő, amelyre vitéz hadseregünk támaszkodik, anyagi téren ujabb próbára tétetik ujabb nemzeti kölcsön által. Én e helyről is felhívást intézek a nemzethez, hogy az uj nemzeti kölcsönhöz való hozzájárulás által másodszor is ejitsók ámulatba Európát, (Hosszantartó zajos taps a hal- és a jobboldalon.) hegy a- nemzet csekélyebb anyagi gazdagságát pótolni tudja, magasabb és erőseblb erő kell. (Zajos taps az ellenzéken és a jobboldalon.) Gróf Tisza István miniszterelnök: Talán neon szorul indokolásra, hegy aiz előttem .szóló hozzá minden tekintetben méltó hazafias beszédének politikai, részével ne foglalkozzam. Ez idő szerint feladatom csak az, lrcgy a /vita folyamán eddig felmerülteikre néhány megjegyzést tegyek. Különösen a rokkantkérdéssel foglalkoztak legtöbbet. A háború után legfőbb kötelességünk lesz a legkiterjedtebb mértékben az egészségügyi intézmények fejlesztésére gondolni. Arra azonban, lliogy a háborúban betegséget szerzettek mindegyikének államsegélyt adjunk, gondolni ncim lehet, de viszont kötelességünk a rokkantakról lehetőleg gondoskodni. Hangsúlyozni kivárnom, hogy a rokkantak ellátása a közösügyi kiadások terhére kell hogy menjen. Ha most a magy ar állaim költségvetésének terhére folyósítjuk a segélyeket, ez csak átmeneti, de a .végleges rendezésnél, minthogy a háború s az egész hadviselés közös, a rokkantak ellátásának költsége is közös kiadások terhére fog íratni. Nem osztom azt a nézetet, hogy a rokkantakat mezőgazdasági munkára kell alkalmazni. E munka túlnyomó rész© ép lábat, ép kezet és a test teljes hajlékonyságát kívánja, tehát a rokkantakat erre alkalmazni nem volna előnyös, Én inkább azt hiszem, hogy a rokkantaknak kis földbirtokát kellene adni, amelyen szőlőművelést és kertészetet űznének, megszereznék az .elhez szükséges ismereteket és ha családjuk támogatná őket, akkor megfelelő államsegély'lyel kiitiinő munkakörhöz juthatnak. Ne méltóztassék ezt konkrét tervnek venni, mert hiszen ez inkább csak ötlet, hogy az állaim megvásárol bizonyos földterületet, berendezi a rokkantak számára, akik ott kertészkednek ós megfelélő előismeretekkel kitűnően boldogulnának. Simoutsits alelnök az ülést délután ncgyednégykor nyitota meg újra. Barabás Béla szólalt fel. Kifogásolta, hogy a kormány olyan jaiVasiatokat terjeszt a Ház elé, melyek a harmóniát nem szolgálják. Csodálkozik azon, hogy az eseményeik nein nyitották ki a kormány szemeit. Kérdi, hegy csapataink a bábom után használhatják-e a magyar nyelvet. Kifogásolja, hogy magyar néplföllkellők'kel egészítik ki az osztrák formációkat. Mezőssy Vilmos szólalt fél. Szerinte a kormány nagy mulasztásokat követett el a gabona rekvirálás és közélelmezes terén, sőt a. szálitások körül is. Mi lesz az aratás után, tízmilliónyi készletek megmozditásakor. Kifogásolja, hogy Ausztriai rendelkezésére olyan olcsón adtunk 'kukoricát. A közvetítő kereskedelem megrendszabályozandó. Báró Hazai Samu liouvédelmi minsztev válaszol Barabás Bélának. Ausztria hasonló becsülettel vesz részt a háborúban, — mondotta einellt hangon. lAz elnök felolvastatja a király ós Frigyes tábornagy 'válaszát, melyet a képviselőház hódoló táviratára küldtek a nagy győzelem alkalmával. Majd a vitát félbeszakítják s a holnapi, csütörtöki napirendet megállapítják s több képviselő mentelmi ügyét is kitűzik. Az interpellációkra térnek át. Hazai Samu miniszter válaszol nagyatádi Szabónak. Mindenkinek nem adható meg a két heti szabadság, mon dotta,még pedig a c-sapatokuak a harctérre valló szállítása miatt nem. Aratáskor, csépléskor nagyobb szabadság következik. Bikády Antal különböző interpellációira Ghillány, Harkányi és Jankovics miniszterek megnyugtató választ adnak. Az ülés félhétkor végződött. Tomits Jása Szegeden. — A kúriai felmentés után. — (Saját tudósítónktól.) Tomits Jása, a Délvidék ismert publicistája, az újvidéki hírhedt Zusztava szerkesztője. Fanatikus nemzetiségi iró, akit egy időben nem; győztek a törvényszékek és ítélőtábla elé idézni. Most újra aktuális I'omits, mert egy szokatlan eset történt vele: a Kúria fölmentette azért az ügyért, melyért a büntetést már le is ülte... Tomits Jása Szegeden időzik. Komoran járja az utcákat s a Tisza partját, mélyen gondolkozik. A kúriai eset valósággal megrendítette. Egyik hozzátartozónak panaszkodott, már bele nyugodott volna, ha a szegedi ítélőtábla Ítéletét (hat hónapi fogház) a Kúria mérsékli. — Négy hónapot leültem, amikor a Kúria felelősségre vont. Abban reménykedtem, hogy a Kúria a hat hónapot leszállítja és a négy havi büntetésemet kitöltöttnek veszi, — mondta Tomits. — És abban nem reménykedett, hogy fölmentik? -- Belülről ártatlannak éreztem, magamat, viszont ha a mai időkre gondoltam, akkor nem bízhattam a fölmentésemben. Hiszen én szerb születési", vagyok és mindig a nemzetiségi kérdésről írtam... — Voltak, akik ónt magyargyülölőnek tartják? — - Ezeknek nincs igazuk! Soha nem voltara magyargyűlölő. En csak a szegények ügyét tettem magamévá, .Vbvei Újvidéken és környékén sok a szerb és én is annak születtem, igy nem csodálkozhat senki azon, ha ezeknek a szerbeknek kérdéseivei foglalkoztam főként. — De amiért a Kúria elé került a napokban, abban a cikkében a ruthénekkel foglalkozott. — Ezt ugy kel! venni, hogy a ruthén-perrel kapcsolatban irtain a Zasztavaba egy tárcát. Ártatlan dolog volt, szociális glosszák, vagy bárhogy nevezhetjük, csak államellenes izgatásnak nem. Magyar lapok is részletesen foglalkoztak a szegény ruthének helyzetével, a háború óta különösen hangsúlyozták, hogy a ruthén községek legtöbbjén leírhatatlan a szegénység s a lakosság elmaradottsága. Ezek a köztudatba átmentek már, de senki nem ütődik meg. Vannak sebek, amiket meg kel! vizsgálni, hogy kioperálhassuk s a szervezet annál egészségesebb lesz. En is igy vettem mindig a nemzetiségi kéidést és sajnálatos. sőt számomra tragikus, ha félreismertek. Itt van egy igazi magyar ügyvéd, dr. Becsey Károly, akinek elmondtam mindent, felfogásomat és küzdelmeim célját s aki nyugodt lelkiismerettel vállalta védelmemet. Megemlítjük, hogy Tomits képzett jogász, aki sok esetben ügyvéd nélkül jelent meg bírái előtt és jól tud beszélni, ügyesen csoportosítja érveit. Persze azért előfordult, hogy elítélték, viszont volt olyan hónap, a mikor alig győzött Újvidékről Szegedre utazni és vissza, tárgyaidsokra ... Talán ha jó ideig Szegeden marad, tényleg kifelé is nagyon megkedvel! a magyarságot, a magyar szellemet s a magyar lelket. HÍREK oooo Kelemen zászlós „Rendelete." Kelemen Kálmán temesvári fiu, tartalékos zászlós a napokban hősi halált halt. Szülei most egy levelet kaptak: fiuk küldte, az utolsó Írása. Szomorú, halálosan komoly költemény. A vers címe: Rendelet. A melegszívű fiu, a hős zászlós végrendelete. Csupa bánatos akkord, lemondó remény. Mint egy bongó hur, mely érzi a végső feszülését, érzi az elpattanását. íme a vers: Ki hozzátok szól mostan, katona, Kit előbb-utóbb elér a halál: Ha meghalok majd, vigyetek haza, Hol régi létem száz emléke vár. "Sirám egyszerű, szürke sir legyen, Szelid magános, komoly, férfias; Olyan legyen, mint colt az életem, Belül virág, de kerítése vas. Ne legyen hideg, zordan ravatal, Komor magános túlvilági ház: A sir legyen halk, mint ősi dal, 31 it az elmúlás keze zongoráz. Fölötte álljon tört veretű kő, Beája rólam pár sort véssetek; A sirban, melyen tarasz füve nő, Egy fill él, ki meghalt értetek ... A fiu, a hős zászlós megírta és elküldte a verset a szüleinek. A vers akkordjai még ott zsongtak a lelkében, amikor jött a halál és a halvány képű ihős leroskadt a mezőre. A végrendelet parancs volt a mélyen letört szülök előtt és a zsongó lelkű hős zászlós itthon pihen majd szülei közelében, temesvári hantok ölében... — Túlzott hirek Szegeden. Szerdán a déli óráktól kezdve merész hirek keringtek Szegeden is. Minelk izgass,uk az embereik fantáziáját annak az ideiráisával, hogy mennyi mindenről születtek l meg pontos szamok — nem Szegeden, hanem ott, ahonnan sok kézen kerelsztül idejiutottalk ezek a hirek. A dolog egyre hivatalosabb formát nyert ós a közönségnek egyre növekvő rétege vett, róla tudomást. Bizonyára jóhiszemű tévedésről van szó, amely a közönséget délután fél öt óráig valóságos extázisba hozta. A 1) Délin agyarország" szerkesztőségét egyre elszántabban és mindig nagyobb várakozással ostromolta a közönség, amelynek ez alkalommal neui járhattunk kedvébe. Fokozódott erz az ostrom, aimiikor az egyilk helyi lap ezeket a híreket meg is jelentette. — Igaz-e? Miért nem jelenteti meg a a „Dé'hnagyarország"? — futkostak be és telefonáltak hozzánk a szentesítésért. A választ megadta az ügyészség, amely ezeket a példányokat elkoboztatta. Mi pedig délután 5 órakor nyilvánosságra hoztuk Hőfer hivatalos jelentését, amely klasszikus tömörséggel számol be a hatalmas galíciai győzelem nagy eredményeiről. A számok hiányoznak belőle.