Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-06 / 107. szám

DÉLMAG Y AR0R3ZAG. Szeged, 1915. május 8. Délután 4 órakor. Terveink leplezése céljából csapataink az utóbbi napokban Oroszlengyelországban fokozott tevékenységet fejtettek ki. A kárpáti frontra gyakorolt erős nyomásunk pedig megakadályozta az oroszokat abban, hogy a Dunajec és Biala mentén veszélyeztetett területre segédcsapatokat küldjenek. Egészben véve pedig a terv nyugodt egyszerűsége az oka, hogy az ellenség nem gondolt az utolsó pillanatig valami igazán nagyszabású vállalkozásra a mi részünkről Nyugatgaliciában. Az előkészületek oly óvatosan folytak, hogy a főparancsnokság körén kiviil eső saját, máskor beavatott katonai köreinket is meglepték az események. Délután 5 órakor. Ma délelőtt 11 óráig 30 orosz zsákmányolt orosz ágyú szállíttatott el Uj-Sandecb:;. A front n.ögött folyton hozzák a vonatok a foglyokat. Délután 6 órakor. Az oroszok veszteségei igen nagyok. Nehéz tüzérségünk egész hullamezőket idézett elő. Pontos szám a halottakról még nem adható. Az utászaink által Otfinovnál három éjszakáin át előkészített átkelés után 1000 orosz sebes illetlenül került fogságba. Otfinov a mienk. Pétervár felé tart az északi német haderő. Bécs, május 5. A „Reichspostu-nak jelentik a keletporoszországi Tilsit-ből: Miután az oroszokat végkép kiűzték Kelet-Poroszországbql, a németek titokban uj, nagyszabású vállalkozás tervét készítették elő. Hetek óta csapatokat vontak össze minden feltűnés nélkül, ugy, hogy az ellenségnek sejtelme sem volt róla. Ekkor aztán megindult a német offenziva észak felé. A gyönge orosz csapatok meg sem kísérelték az ellentállást, ugy, hogy a német haderő két nap alatt már Libautói száz kilométernyire jutott. Mivel az oroszok memekülésszerüen vonulnak vissza, a foglyok száma kevés volt. Az orosz-litvániai utak kitűnősége folytán a német csapatok rendkívül gyorsan, egyszerre több irányban is felvonulhattak Savle felé. Szinte hihetetlen menetsebességet értek el a csapatok. Igy például a gyalogság másfél nap alatt hetvennyolc kilométeres utat tett meg és rögtön utána nyolcórai harcban menekülésre kényszeritette Szavlenál az ellenséget. Szinte pihenés nélkül nyomult az után tovább a győzelmes sereg. Az operációkat nagyon megkönnyítették a gyorsan vert hidak, amelyek lehetővé tették, hogy jelentékeny erők átkelhessenek a Memel-folyón és délről északra, Rosszienien keresztül elérhessék Szavlet s az orosz szárnyat, amely Szavletől a Bakievo-tóig 'húzódott, állásának feladására kényszerítsék. Az egész előnyomulás alatt komolyabb csatára nem is került a sor, mert az ellenség elűzésére nem1 kellett igénybe venni a derék hadat, hanem csak a lovassággal megerősített elővédet. Miután az oroszoknak az a kísérlete, hogy Szavlenél jól előkészített állá saikaí megtartsák és a sztratégiailag fontos I.ibau—Düneborg és Libau—Krono—Vilnu vasuti vonalat megvédelmezzék, kudarcot vallott, pánikszerűen elmenekültek és harc nélkül kiürítettek egy húsz kilométernyi területei, A németek most már megkezdték a fontos vasuti vonalak szétrombolását. Hogy mennyire urai a németek az uj hódított területnek, ini som bizonyítja jobban, mint hogy a győzelmes csapatok részére a szeretetadományokat már különvonat vitte Libauból Szavlebe. Bejárva a hódított teriiletet Tauroggentól Szavleig, semmi nyomát sem láttam a háborúnak: a városok és falvak sértetlenek. Azonban Szavle városa csaknem teljesen megsemmisült a tűztől. Egy faraktár gyuladt ki s mivel a lakosság az erdőbe menekült, az oroszok pedig visszavonultak Szavleba, lángban állt a város. A németek oltották el a tüzet. Megállapíthat, hogy a faraktáraí maguk az oroszok gyújtották fel, miután először leöntötték benzinnel s igy a város pusztulása nem a németeket terheli. Szavleből való elutazásom után az a jelentés érkezett Tilsitbe, hogy az ellenség általános visszavonulásban van. Az oroszok Libauból és Mitauból érkezett csapatokkal még megkísérelték ugyan az ellentállást Popeljanynál és Szadovnál, de lovasságunk elűzte őket. Az egész német haderő folytatja az elönyomulást Riga—Pétervár felé. Az operációknak a szép idő nagyon kedvez. EGY MENEKÜLT A LÉON GAMBETTA UTOLSÓ PERCEIRŐL. Brindisiből jelentik: A Léon Gambetta egyik megmentett matróza az elsülyedt francia cirkáló végzetes éjszakájáról a következő izgalmas részleteket mondotta el: — Éjjel egy órakor az őrség leváltása után valamennyien aludni tértünk. A legénység kabinjait — előírás szerint — kívülről lezárták. Amikor az első torpedó a hajót érte, elaludtak a villamos lámpák és bennünket kimondhatatlan félelem fogott el. A legénység, amelynek kabinjait a borzalmas zavarban nem tudták elég gyorsan kinyitni, a sülyedő hajón levő börtönéből rettenetes halálorditással kért segítséget. Ehhez járult a robbanások következtében megsebesültek szörnyű jajveszékelése. Akik kiszabadultak kabinjaikból, egy szál ingben, a sötétben tapogatódzva keresték a födélzetre vezető utat. Tisztjeink hidegvérű magatartásai láttán azonban mi is megnyugodtunk. Parancsnokunk, Deperiere Andrée és az admirális a legnagyobb nyugalommal osztogatták a parancsokat. Ekkor azonban ujabb borzalmas robbanás hallatszott. A második torpedó találta el a cirkálót és a viz hatalmas tömegekben ömlött be a hajó testébe. Deperiéret erőszakkal akartuk magukkal vinni a mentőcsolnákokba, de ő kiszabadította magát és ezt kiáltotta felénk: — Gondoljatok saját magatokkal, én hajómmal együtt pusztulok! Vive la Francé! Amikor a hajó siilyedni kezdett, hét perccel a második torpedólövés után, a hajóhídon főbelötte magát. Ugyancsak öngyilkos lett az időközben felébredt kormányos őrtiszt, is, akinek mulasztása okozta a katasztrófát. Az egyetlen mentőcsolnak oldalába igen sokan kapaszkodtak, de nemsokára kimerülten visszaestek a tengerbe és ott pusztultak. A cirkáló hatvan tisztje közül csak egy menekült meg. A képviselőház illése. — Interpellációk napja — (Saját tudósítónktól.) A képviselőházban ma az indemnitási vitát folytatták. A napirenden szerepek még a horvát egyezményről szóló javaslat, a közadókat érintő egynémely kérdésnek a hadiállapot folytán szükségessé vált kivételes szabályozása tárgyában benyújtott pénzügyminiszteri javaslat, az állami számvitelről szóló törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatásáról szóló törvény egyes rendelkezéseinek megváltoztatásáról szóló javaslat, azután néhány vicinális vasútról szóló javaslat, végül pedig a központi statisztikai hivatal jelentése. Az indemnitással kapcsolatban a Ház határozott á szavazás során gróf Eszterházy Móric és Giesswein Sándor háromrendbeli határozati javaslata tárgyában. A napirend letárgyalása után báró Ghillány Imre földművelésügyi miniszter a honvédelmi miniszter nevében válaszolt Szabó István (nagyatádi) képviselőnek a tizennégynapi katonai szabadságolás tárgyában április 28-án előterjesztett interpellációjára. Ezután, szerdai nap lévén, az interpelciőkra tértek át. Bikádi Antalnak öt interpellációja volt bejegyezve. Szmrccsányi György a miniszterelnököt interpellálta meg a boszniai, szerémségi és délmagyarországi viszonyok tárgyában. Az ülésről ez a tudósítás szól: Beöthy Pál elnök háromnegyed tizenegykor nyitotta meg az ülést. Nagy Ferenc a polgári törvénykönyv tárgyalására kiküldött külön bizottság előadója, beterjeszti a bizottság jelentését. (Éljenzés a Ház minden oldalán.) Mivel a javaslat m-ajídném 2000 szakaszból áll, a bizottság azt javasolja, hogy ,a. Ház később intézkedjék a javaslat tárgyalásáról. Következett ezután a napirend: Az indemnitási javaslat tárgyalása. Gróif Appanyi Albert saólallt íí'el elsőnek. Bár teljes tudatában vagyok — úgymond — -hogy a mi tárgyalásunk elhalványul ama naigy bárocknak jelentősége és érdekessége mellett, -ameilyiak a nemzet létének bizitcsitúsáért folynak a csaták véres -mezején és a legn-a-gyciblb öröimime-1 venném, h-a a mi vitánknak a jelentőségét isimét leszállítaná egy o-ly-an bejelentés, mint amilyent tegn-ap hallottunk. (Zajos helyeslés- és éljenzés a Ház minden oldalán.) iNeim ak-ar .la Mlbcrulvtetif Szoros kapcsolatban lévő kérdésiekre kiterjeszkedni, ezekről most nagy hiba volna beszólni, de a háború után a nyilvánosság teljes szabadságával mindenkinek joga ós- kötelessége lesz ezekre rátérni. Kötelesteéigszerü azonban ma a vita -azokról -az intézkedésekről, amelyeiket .a kormány a nemzeti élet folytonossága érdekében itt benn a-z országiban tesz. Hosszasabban foglalkozik -a rokkantak ellátásának kérdésével. Magáévá teszi gtróf Eszterházy Móricnak ós Giesswein Sándor határozati javaslatát és nagy -szomorúsággal látja, lrogy a rokkant katonáknak és családjaiknak adandó összeg .jóv.a!l csekélyebb, nemcsak annál az ö>szegnél, amelyet Németorszáigban adnak, hanem annál is, amelyet Olaszországban áildozinak erre a célra. Helyesnek találja azt, a gondolatot, amelyet iSzterényi vetett föfl, hanenn tudniillik a társadalom is vállaljon kötelességeket, még pedig a rokkantak javára behozandó progroszsziv -adó alapján. A nemzetnek olyan -módon kell goin-dosikodnia rokkant katonáiról és családjaikról, hogy azok ne alamizsnának vegyék, amit az állaimtól kapnak, hanem lelki megelégedéssel fogadják, ha a teljesitett, talán csekélyebb