Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-06 / 107. szám

Szeged, 1915. május 6. DÉLMiAGYARÖiRSZAG. i i 3 A nyugatgaliciai nagg győzelem. Olaszországinak komolyan megkísérelnie sa­ját nemzeti létének ezen veszélyeztetését, előresegitvén az entente győzelmét? Ezt hin­ni aranyit jelentene, mint erőszakot követni el az önérdekeink ellen. Azonban már a ta­pasztalat is azt bizonyltja, ihogy imint a leg­józanabb egyéneket és nemzeteket is folyton magáival ragadja egy ellenállhatatlan érzés. Másrészt egy különben reális érdek, amely bizonyos szempontból másodrangú, magára vonta Olaszország figyelmét. Mi hajlandók vagyunk segíteni Olaszországot abban, hogy megmaradjon azon az uton, amely megfelél az ő érdekének, ép ugy, mint a mieinknek és hogy tárgyaljunk vele arról, ami őt most izgatja, nyugtalanítja és idegesiti. Mi annál inkállll) hajlandók vagyunk ezt megtenni, mert legbelsőbb meggyőződés szerint ennek a háborúnak egyik eredménye lesz egy ha­talmas nyugati bíoknak ujjáteremtése, mély alkalmas lesz arra, hogy erejével a világibé­két és a tengerek szabadságát biztosítsa. Olaszország nyilvánvalóan hivatva van ar­ra, hogy ebben fontos szerepet játsszék. Ez fogja nyújtani Olaszországnak azt a bizton­ságot és könnyebbséget a békés terjeszkedés­ben, atmelyet megérdemel csodálatos fejlő­dése folytán. LELŐTT SZERB REPÜLŐGÉP. Jelentettük már, hogy az utóbbi időben a Szerémség fölött ellenséges repülőgép je­lent meg. A péterváraidi várpa ra n csnokság minden intézkedést megtett, amely az ellen­séges repülőgépek okozta veszedelem elhárí­tására szükséges. Szerbia felől az utóbbi időben gyakran repültek a Szerémség fölé repülőgépek. Eze­ket alighanem Franciaországból importálták Szerbiába. Legutóbb Karlóca és Rum a fölött keringtek ellenséges repülőgépek, de a kirán­dulásnak inkább sport, vagy demonstratív jellege volt. Bár egyesek felderítő szolgálatot is akartak végezni, de lövegeink miatt oly magasságban kellett mozogniok, hogy légi utjuk eredménytelen maradt. Most egy elké­sett levélben jelenti nekünk egyik szabadkai katona, hogy Pétervárad fölött április 24-én egy ellenséges repülőgép jelent meg. Néhány­szor elrepült a vár felett s bizonyára fény­képfelvételeket akart készíteni. A várban levő magyar tüzérség azonban megakadályozta munkájában. Egymásután többször sratpneíl­lövegeket küldtek feléje s az egyik annyira telibe találta a gépet, hogy az ellenséges re­pülőgép leesett a várba. A lelőtt repülőgép francia gyártmányú s 'hárman ültek rajta, a kiketa a srapnellgolyók még a repülőgépen a levegőben megöltek. Bécs, május 5. Az orosz arcvonal körülbelül száz kilo­méter hosszúságban áttörve. Mintha valami hatalmas kalapács sújtott volna le az orosz állásokra. Az oroszokat vitéz hadseregünk visszavonulásra kényszeritette. Elképzelhető, micsoda vereség az, amikor az ellenség már nem tudja megmenteni gépfegyvereit és ágyúit és a foglyok tízezreit kénytelen az el­lenség kezein hagyni. Pontos számot mind­eddig nemi is tudott hadvezetőségünk adni a foglyokról és a zsákmányról, de hogy az ed­dig ismert számnál mindenesetre nagyobb, az bizonyos. Döntő ütközet folyik Nyugatgali­ciában. Nemcsak Galíciáról van itt szó, ha­nem Oroszország európai hatalmáról és ar­ról, hogy megfékezzük azokat az alattomos erőket, amelyek évszázadok óta veszélyez­tetik Európa békéjét. Évszázadok óta állan­dóan folyik miattuk az embervér, a politiká­ba az oroszok csempészték bele a legerkölcs­telenebb fegyvereket: a gazságot, igazságta­lanságot, alattomosságot és árulást. A harc tovább folyik. Már csak a Zboró —Felső \izköz közelében álló orosz front megvédelmezéséért is mindent el fog követ­ni, hogy ellentállást a nyugati fronton újból szervezze. Mert a Zboró előtt álló orosz arc­vonal háta és oldala máris veszélyeztetve van. Tudjuk, hogy az oroszok a Dunajec és San közti területen az erős állások egész so^ rozatát építették ki azzal a rendeltetéssel, hogy a Dunajec—Biala-vonal áttörése ese­tén csapataink to\ábbi előnyomulása feltar­tóztatha''' legyen. Ebből is következtethető, hogy miután ez az áttörés most jóformán egy nap alatt sikerült, oly vállalkozások fognak következni, amelyeknek időre lesz szüksé­gük, amig megtörténhetik a döntés. Az első lökés az oroszokat meglehetősen váratlanul érte, ez a meglepetés könnyítetté meg a szép eredmény elérését. Az oroszok ezzel bizonyára tisztába jöttek hadművele­teink céljával és talán arra nézve is tájékozó­dást nyertek, micsoda et ötényezőkkel ren­delkezünk ott. Most tehát bizonyára résen lesznek. Galiciai vasúthálózatunkat az oro­szok mintaszerűen kiképezték és nagyban fokozták annak teljesítő képességét és ezzel a hadvezetés egy igen becses eszközére tet­tek szert. Bizonyos, hogy az áttörési hely felé most vonat vonat után szállítja az em­beranyagot, sőt valószínűleg áttörési irá­nyunk szárnyai felé is. Így aztán a küzdelem egy uj fázisa kezdődik, mely az erős ellensé­ges ellenhatás jellegét fogja viselni. A had­történet sok példáját nyújtja annak, hogy a helyi győzelmet követő üldözési müveletek rendszerint milyen silány eredménnyel jár­nak. A helyes mértéket betartani fölötte ne­héz, mert a győzelmi mámor sokszor elkáp­ráztatja a reális tényekkel szemben a szemet. Az elővigyázat sokszor előnyösebb volt, mint az észnélkiili utánarohanás. Az áttödés arcéitámadásnak köszönhető, ez pedig a támadások az a fajtája, mely leg­inkább igénybe veszi a csapatokat. Ezeket most fel kell frissiteni és kiegészíteni, lőszer és élelem pótlandó. Ez a pótlás sokszor igen nehezen eszközölhető, mivel a visszavonuló ellenség rendszerint felrobbantja az összes hidakat és megrongálja az 'Utakat. Ezeknek a romboló müveleteknek pedig az oroszok min­denha nagymesterei voltak. Az ellenséges arcvonalon alig 100 kilométer széles rést ütöttünk. Ez a rés ellenséges hadműveletek következtében megszűkülhet, orosz erősíté­sek is csakhamar harcvonalba jutnak. Elsie­tett dolog volna tehát az oly szerencsésen be­vezetett hadmüveleteknek a további fejlődé­sét kijelölni és mindjárt jelentékeny teriileit­nyerésre számitani. Elégedjünk meg azzal, hogy nagy győ­zelmet vivtunk ki, hogy az oroszok Dunajec —fijöíű-állását bevettük, hogy az ellenséget keletebbre fekvő állásaiban meg fogjuk tá­madni és hogy a Keleti-Beszkidekben műkö­dő csapataink is beleavatkoznak a küzde­lembe. Roda-Roda a Neue Freie Presse-nek nyugatgaliciai győzelmünkről a következő tudósításokat küldte: Május 4. Még nincs itt az ideje, hogy a harcban álló csapattestekeit meg lehessen nevezni. Annyi azonban elárulható, hogy nagy pémet hadseregrészéken kivül számos osztrák és magyar jól kiegészített alakulat vett benne részt. Az előkészületek már hetek óta foly­tak, de oly csendben, hogy az oroszoknak még csak április 30-án voltak határozatlan sejtelmeik a Nyugatgaliciában történő csa­patmozdulatainkról. A nehéz és könnyű tüzérségnek az áttö­résnél kifejtett tevékenysége mintaszerű volt és talán sokáig fogja katonai tanulmányozás tárgyát képezni. Az orosz állás egy kis ré­szére 350 ágyú működött koncentrikusan. Az ellenséges frontnak ilyen zárt és szé­les vonalú áttörése a mai hadszinterek egyi­kén sem sikerült eddig, a távolabbi mmltrói nem is beszélve. Ennek megfelelően az oro­szok vesztesége rendkívüli és még át sem te. kinthető. A Görbéénél ütött rés már kezdi éreztet­ni hatását a szomszédos frontokon is, ame­lyek a szövetségesek nyomása alatt repedé­seket és elmállásokait mutatnak. Szomszédos kárpáti seregeink egy része menetelőben van. Mig a nyugatgaliciai csatában a déli szárnyon német és osztrák-magyar csapatoki vegyesen harcoltak, addig Tarnovtól jobbra és balra a Dunajecen keresztül József Ferdi­nánd főherceg serege egyedül tört előre, á Az oroszok kezdik Tarnovot kiüríteni. Balszárnyunk Otfinovnál kelt át a Duna­jecon. Május 2-ig az oroszok mind a két par­tot tartották itt hatalmunkban. Otfinovnál a Dunajec mindkét partján magas töltés van. A töltéseken belül egy csík szárazföld és a folyópart mentén széles szalagban nádas. Utászainkra az a csaknem emberfölötti fel­adat hárult, hogy az ellenség éber őrködése dacára készitse elő csapataink számára az átjárást. Éjjelenkint réseket vájtak a töltésbe s ezeket hajnal felé gondosan maszkírozták homokzsákokkal és gyeplapokkal. Május 1-é nejjel, amikor utászaink elké­szültek földmunkájukkal, a töltésréseken ke­resztül a folyóig síneket raktak. iA támadás előtti reggel sikerült a zsírral bekent sineken a pontonokat zajtalanul lecsúsztatni, mire csapataink az ellenséget a Dunajectől keletre meglepték.

Next

/
Thumbnails
Contents