Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-02 / 104. szám

Szeged, 1815. május 2. DÉLMAG Y AROKSZÁG. 3 AZ Uj HADKÖLCSÖN. Budapestről táviratozzák: A pénügymi­niszténu-miban délután megbeszélés folyt, az összes budapesti pénzintézetek" képviselői­nek részvételével. A jelenlevőik aíkafcnasinak találták a pénzpiac helyzetét második ha-di­kölcsön kibocsátására. Az a Iái rá si felhívást a legközelebbi napokban közzéteszik. A má­sodik hadikölcsön árfolyam és kamatláb te­kintetében azonos lesz az első hadikölicsön­nel. Olaszország szándékát csak háromao ismerik. Róma, május 1. Salandra miniszterelnök a minisztertanács összehívott ülését bizony­talan időre elhalasztotta. Genf, május 1. A Journal de Genév-e ró­mai levelezője jelenti lapjának, hogy az Olaszországról az egész európai sajtót bejárt hírek legnagyobb rásze tiszta találgatás. A legjobb összeköttetéssel bíró publicisták sem tudnak semmiit, sőt maguk az olasz pártvezé­rek sincsenek informálva. Csak a király, Sa­landra és Sonnino tudnak mindent, ők azon­ban megőrzik szigorú diszkréciójukat. Rónia, május 1. A rendőrség komoly mun­kát végzett, hogy a minimumra szőrig le a szociáldemokrata párt május ekéjére terve­zett agitációját. Éppen igy meg akarják aka­dályozni D'Annunzio-nak május ötödikére tervezett maniifesztáoióját, amelyet Genua mellett, Quartóban akarnak rendezni ,a mar­salai ezer hős katona emlékének leleplezése alkalmából. Sonnino és Salandra közölte a rendező bizottsággal, hogy nem jelenhetnek meg az emlékünnepélyen, mert a komoly munka minden percüket leköti a fővárosbate. Az enfeofe ujabb kudarca a Dardanelláknál. Konstantinápoly, -mái u s 1. A Milli távirati ügynökség jelenti: A főhadiszállás a követke­zőket közli: Kaba Tepénél a ÜalMpoli félszi­geten az elléhség különféle kísérleteket tált, hogy la szoros körülkarolásból kiszatíadufyón. Ezen kísérleteket Visszavertük 'és\ arra \kény­szeritettük az ellenséget, hogy öt&lzáz méter­nyire húzódjék vissza a tengerparthoz. Az el­lenség hajói tüzelésének főtáv oisá guba mene­kült. Sulyós yeSztéségeket (Hiúztunk neki. Az ellenségnek egy partrlaszáliitáSi kísérletét, a melyet flottájának védelme \aldjt Sáros mel­lett akart végrehajtani, teljesén megliiusitot­tuk. j i m mm, A többi hadszíntérről nincs különösebb jelentem való. (Közli a miniszterelnöki sajtó­osztály.) GYŐZELMES HARCOK AZ ORAVA VÖL­GYÉBEN. 4 A Berliner Tageblatt haditudósítója jelen­ti a főhadiszállásról: A szővetsége.seknek az 0 ríükfa- völgy ében elért sikereit e háború leg­kitűnőbb és legnehezebb teljesítményei közé kell számitanunk. Az Oriuva folyótól nyugptm több hegycsúcsban emelkedő ivmin meredek, szinte iárHatattrJtn sziklatömbökből áll, az Os­tryj valamivel járhatóbb, de itt is mély áthi­dalhatatlan szakadékok szelik át a hegytöm­böt. Mindkét esetben nemesidk két hegynek szisztematikus megszerzéséről vdn szó, ha­nem egy az ellenségtől mégerősitatlt, szinte várrendSzerüen épített állásnak az elfogblá­sáról. Hoíímann tábornok csoportja az Orma völgyében Kozioyáig nyomult előre, majd a folyó jobbpartján levő kilencszázharminchat méter magas tjsí iaz Ostryj-magftáskdhoz tar­tozó Ostrogot foglalta el, amely háromszáz méter magasságban emelkedíg a völgy felett. Ugyanakkor a Hoffntmn féle csoport osztrák és magyar csapatai folytonos rohamozáséal A Berliner Tageblatt külön tudósítót kii!.- | dött a monarchiának erre a vidékére, ahon­nan lapjának az alábbi érdekes éis sokat mon­dó tudósítást küldte: Az idei tavasszal kevesebb ember pa­naszkodik amiatt, hogy a sárga, nagy ka­szárnya elrabolja a tóra és a hegyekre való kilátást. Mert a szállodában nincs, aki a tóra és a hegyekre tekintsen, de annál népesebb az idén a kaszárnya. A tó kék, mint mindig -és a hegyeken, a melyeken át a tóhoz jutottam, ott, ahol a sziklafalak és az ép oly erős védőfalak el nem zárják a kilátást, a tavasz friss, zöld lombja látható. A hegyről lej-övet egy fiatal, barnára sült legény vitte -előttem a táskámat; 'örültem neki, ho-gy a táskámmal a hátán olyan kedé­lyesen sétálhatott velem ezen a szép utón a tó mentén, ahelyett, hogy valamelyik lövész­árokban feküdnék s csak később vettem -ész­re, hogy az egyik kez'e elnyomorodott; Ma -egyáltalán szokásos', hogy embertár­sainkról mint olyan egységekről beszéljünk, akikből nagyobb tömegekben tekintélyes ösz­szeg kerekedik ki. -Ép oly könnyen váíik az ember előtt elvont, földrajzii fogalommá egy egész országrész, mely fogalommal kapcso­latban a legjobb esetben egy vonalakkal kö­rülhatárolt, színesen kirajzolt silho-uett-et képzelünk magunk elé. Egy darab ország azonban bizonyos értelemben ép olyan hús­ból és vérből való teremtmény, mint az em­bertársam. Egy darab ország, amielyet ta­postak a lábaim, egy ország gyönyörű völ­gyekkel és várakkal viruló szőlőlejtők között és fölött, tavakkal és virányokkal, amelyek az ut -minden kanyarulatánál uj meg uj szépsé­geket tárnak fel, drága tulajdon és nem kö­zömbös valami, -ámelyet kiveszünk a jobb zsebünkből, a jobb kezünkből áttesszük a balba és azután a. bal zsebünkbe. Az enyém és a tied is egészen más -fogalommá válik, ha ahhoz az -enyémhez minden érzésünk 'hozzá­tapad. Mikor nem papirosra jegyzett -eny.ém­ről és ti-edről van szó, természetszerű, hogy védekezünk az ellen, hogy ez az enyém má­ról-holnapra a tied; legyien. Mi-csoda különös szerencse, ha az embernek módjában áll, hogy ép ebben az időben, amikor üres a szálloda és tele a kaszárnya, ott járhat-kelhet, ahol a természet olyan szép és az elemek is oly ked­vezően vannak hangolva. ' Lent az utcákon a tó mellett terrakottá­ból és olajfából készült turista-emlékek töl­tik -ki a kirakatokat, de a csukaszürke fürdő­vendégek inkább a dohánytőzsde kirakatában kifüggesztett sürgönyöket olvassák. A gyéren jelenlevő, kezükkel a zsebükben rezignáltán kódorgó benszülöttek között a csukaszürkék békésen sétálnak iföl és al-á, a tó partján, a mely egyetlenegy vitorlát sem hord a hátán... A kaszárnya egyik nyitott ablakából fu­rulya hangzik ki a délutáni esőbe,, amely csak ugy zuhog lefelé. Egy csukaszürke katona pásztorfurulyát faragott egy olajfa ágából és azon ifujja melancholikus dallamát a tó felé és az abba kulisszasz-erüen meredő sziklafa­lak felé. Ugy tetszik, hogy ismeremi -ezt a dal­lamot és tudom hová tegyem a íurulyázót, melyik vidékére annak a sokszerü birodalom­nak, amelyik ide küldte a katonáit. Felsőma­gyarországi pásztor, aki az ablakban ül és a elfoglalták az Ostryj-magaskit többi csucúait. Az Ostryj-magaslat északi részévet szemben az ezer méter magas KiceAa III. emelkedik. Az oroszok itj kétségbeesett ellentálláéra gyü­lekeztek, hogy az Ostryt visSzkifoglaljüh — Azonban valamennyi támadás rájuk nézve sú­lyos veszteségekkel 'összeomlott, ugy, hogy utolsó támdszpontjíiikat is fel kellett adniak. A Sihktrmee tehát igy biztösittoUa magának az Oi)ava völgye feletti uralmat. E döntő rész­letsiker után majdnem az egész fronton csend állott be. hazájától való hosszú távolléte miatti fájdal­mát oly meghatóan fújja a furulyájába. Ha­zája sivár, szegényes tót hegykup valahoL a világ másik végén és itt lenn a föld- egyik leg­kedvesebb helyének minden pompája — az élete otthon állandó ide-oda hányattatás a legnehezebb munka között, nyomorult cserép­tálból kanalazza fakanalával a burgonyapé­pet, itt pedig egy 'héten több hust ka-p, mint am-ennyit otthan öt év alatt lát! Furulyája mégis panaszkodik. Oly rég van távol hazul­ról, csaknem- annyi hónap óta, ahány ujj a két kezén és ki tudja, meddig lesz még itt! Az esőfelhők keresztülvonulnak a tavon és eltűnnek a hegyek mögött. A vidék felfris­sült szinekben pompázik. A sziklába vájt, keskeny.ut eikk-cakko-san vezet fel a hegyre. Amint lent a tavon nincs' egy vitorla sem, ugy ezen az uton ott fenn sem látható ha­landó. De mégis — egy csapat munkás ha­lad: fölfelé egy csukaszürkének a vezetése alatt. Munkába mennek fel a hegyek közé. Munkájuk ásásból, építésből és robbantások­ból áll és azt a csendet, amely e vendégtől nem- látogatott vidéken elterül, szabályos idő­közökben trombitaharsogás és a hegyek közt folyó munka visszhangos zaja szakítja félbe éjjel és nappal. Aranyos hegyek! Aranyos hegyek! A ragyogó nap erős fényt áraszt a sziklákra és háztetőkre. A keleti parton, a sziklauttal szemberí, esetlen, kopár hegy emelkedik ha­vas csúcsával. Ahol megszűnik a hó, onnan kezdve egészen, le a vizig: szürke. Egy he­lyütt azonban, valamivel hátrább, csodálatos­képpen ép ott, ahol a térképen két különböző ország szine találkozik össze, — mintegy 500 méter magasságból egy mély szakadék ér le egészen a tó tükréig. Á frissen megboly­gatott föld sárga folyama folydogál l-e, a hegy megsebesült oldalán le a tóba. Ez a földcsu­szamlás nem lehet valami -régi és amint job­ban oda nézek, hát észreveszem, 'hogy a föld egy sziklatömb alatt ny-ilt meg, mely ott lóg a seb fölött. S ha ez a seb mgnagyobbodik, ez a sziklatömb iszonyú robaj köze-pett-e minden pillanatban lezuhanhat. Minél tovább nézem e tátongó szakadékot, annál jobban vagyok róla meggyőződve, hogy az nem emberi mun­ka eredménye, hanem a természet egy tré­fája. Az amerikaiak az- olyan tréfákat, ame­lyek alatt sokszor kézzelfogható mélységben többé vagy kev-ésbbé elburkolva valami ko­moly értelem rejtőzik, (praktikus tréfáknak nevezik és az a földcsuszamlás odaát nekem ilyen, az emberi ravaszságot meghaladó ős­tréfának látszik. Ha az a pont, amelyen állok, nem volna olyan komoly pontja a földnek, bi­zony Isten, kedvem volna hangos kacajt áí­harsogtatni a tavon. A városban már elpihent a munka. De a hegyeken köröskörül szorgosan kalapálnak és dolgoznak. ,A csukaszürkék sétálnak a part mentén, a szállodák között és a pálmutakon járnak föl-alá. Kis csoportokban magyarok, tiroliak, csehek és tóto-k együtt. Mások a gesztenyefák alatti padokon békésen szijják szin-es pipáikat és nyugodtan nézik a tavat, a hegyeket és a szakadékot, hogy lássák, vájjon nem indul-e meg egyszerre odaát az a sziklatömb?...

Next

/
Thumbnails
Contents