Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-02 / 104. szám

Szeged, 1815. május 2. DÉLMAG Y AROKSZÁG. 3 AZ Uj HADKÖLCSÖN. Budapestről táviratozzák: A pénügyminiszténu-miban délután megbeszélés folyt, az összes budapesti pénzintézetek" képviselőinek részvételével. A jelenlevőik aíkafcnasinak találták a pénzpiac helyzetét második ha-dikölcsön kibocsátására. Az a Iái rá si felhívást a legközelebbi napokban közzéteszik. A második hadikölcsön árfolyam és kamatláb tekintetében azonos lesz az első hadikölicsönnel. Olaszország szándékát csak háromao ismerik. Róma, május 1. Salandra miniszterelnök a minisztertanács összehívott ülését bizonytalan időre elhalasztotta. Genf, május 1. A Journal de Genév-e római levelezője jelenti lapjának, hogy az Olaszországról az egész európai sajtót bejárt hírek legnagyobb rásze tiszta találgatás. A legjobb összeköttetéssel bíró publicisták sem tudnak semmiit, sőt maguk az olasz pártvezérek sincsenek informálva. Csak a király, Salandra és Sonnino tudnak mindent, ők azonban megőrzik szigorú diszkréciójukat. Rónia, május 1. A rendőrség komoly munkát végzett, hogy a minimumra szőrig le a szociáldemokrata párt május ekéjére tervezett agitációját. Éppen igy meg akarják akadályozni D'Annunzio-nak május ötödikére tervezett maniifesztáoióját, amelyet Genua mellett, Quartóban akarnak rendezni ,a marsalai ezer hős katona emlékének leleplezése alkalmából. Sonnino és Salandra közölte a rendező bizottsággal, hogy nem jelenhetnek meg az emlékünnepélyen, mert a komoly munka minden percüket leköti a fővárosbate. Az enfeofe ujabb kudarca a Dardanelláknál. Konstantinápoly, -mái u s 1. A Milli távirati ügynökség jelenti: A főhadiszállás a következőket közli: Kaba Tepénél a ÜalMpoli félszigeten az elléhség különféle kísérleteket tált, hogy la szoros körülkarolásból kiszatíadufyón. Ezen kísérleteket Visszavertük 'és\ arra \kényszeritettük az ellenséget, hogy öt&lzáz méternyire húzódjék vissza a tengerparthoz. Az ellenség hajói tüzelésének főtáv oisá guba menekült. Sulyós yeSztéségeket (Hiúztunk neki. Az ellenségnek egy partrlaszáliitáSi kísérletét, a melyet flottájának védelme \aldjt Sáros mellett akart végrehajtani, teljesén megliiusitottuk. j i m mm, A többi hadszíntérről nincs különösebb jelentem való. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) GYŐZELMES HARCOK AZ ORAVA VÖLGYÉBEN. 4 A Berliner Tageblatt haditudósítója jelenti a főhadiszállásról: A szővetsége.seknek az 0 ríükfa- völgy ében elért sikereit e háború legkitűnőbb és legnehezebb teljesítményei közé kell számitanunk. Az Oriuva folyótól nyugptm több hegycsúcsban emelkedő ivmin meredek, szinte iárHatattrJtn sziklatömbökből áll, az Ostryj valamivel járhatóbb, de itt is mély áthidalhatatlan szakadékok szelik át a hegytömböt. Mindkét esetben nemesidk két hegynek szisztematikus megszerzéséről vdn szó, hanem egy az ellenségtől mégerősitatlt, szinte várrendSzerüen épített állásnak az elfogblásáról. Hoíímann tábornok csoportja az Orma völgyében Kozioyáig nyomult előre, majd a folyó jobbpartján levő kilencszázharminchat méter magas tjsí iaz Ostryj-magftáskdhoz tartozó Ostrogot foglalta el, amely háromszáz méter magasságban emelkedíg a völgy felett. Ugyanakkor a Hoffntmn féle csoport osztrák és magyar csapatai folytonos rohamozáséal A Berliner Tageblatt külön tudósítót kii!.- | dött a monarchiának erre a vidékére, ahonnan lapjának az alábbi érdekes éis sokat mondó tudósítást küldte: Az idei tavasszal kevesebb ember panaszkodik amiatt, hogy a sárga, nagy kaszárnya elrabolja a tóra és a hegyekre való kilátást. Mert a szállodában nincs, aki a tóra és a hegyekre tekintsen, de annál népesebb az idén a kaszárnya. A tó kék, mint mindig -és a hegyeken, a melyeken át a tóhoz jutottam, ott, ahol a sziklafalak és az ép oly erős védőfalak el nem zárják a kilátást, a tavasz friss, zöld lombja látható. A hegyről lej-övet egy fiatal, barnára sült legény vitte -előttem a táskámat; 'örültem neki, ho-gy a táskámmal a hátán olyan kedélyesen sétálhatott velem ezen a szép utón a tó mentén, ahelyett, hogy valamelyik lövészárokban feküdnék s csak később vettem -észre, hogy az egyik kez'e elnyomorodott; Ma -egyáltalán szokásos', hogy embertársainkról mint olyan egységekről beszéljünk, akikből nagyobb tömegekben tekintélyes öszszeg kerekedik ki. -Ép oly könnyen váíik az ember előtt elvont, földrajzii fogalommá egy egész országrész, mely fogalommal kapcsolatban a legjobb esetben egy vonalakkal körülhatárolt, színesen kirajzolt silho-uett-et képzelünk magunk elé. Egy darab ország azonban bizonyos értelemben ép olyan húsból és vérből való teremtmény, mint az embertársam. Egy darab ország, amielyet tapostak a lábaim, egy ország gyönyörű völgyekkel és várakkal viruló szőlőlejtők között és fölött, tavakkal és virányokkal, amelyek az ut -minden kanyarulatánál uj meg uj szépségeket tárnak fel, drága tulajdon és nem közömbös valami, -ámelyet kiveszünk a jobb zsebünkből, a jobb kezünkből áttesszük a balba és azután a. bal zsebünkbe. Az enyém és a tied is egészen más -fogalommá válik, ha ahhoz az -enyémhez minden érzésünk 'hozzátapad. Mikor nem papirosra jegyzett -eny.émről és ti-edről van szó, természetszerű, hogy védekezünk az ellen, hogy ez az enyém máról-holnapra a tied; legyien. Mi-csoda különös szerencse, ha az embernek módjában áll, hogy ép ebben az időben, amikor üres a szálloda és tele a kaszárnya, ott járhat-kelhet, ahol a természet olyan szép és az elemek is oly kedvezően vannak hangolva. ' Lent az utcákon a tó mellett terrakottából és olajfából készült turista-emlékek töltik -ki a kirakatokat, de a csukaszürke fürdővendégek inkább a dohánytőzsde kirakatában kifüggesztett sürgönyöket olvassák. A gyéren jelenlevő, kezükkel a zsebükben rezignáltán kódorgó benszülöttek között a csukaszürkék békésen sétálnak iföl és al-á, a tó partján, a mely egyetlenegy vitorlát sem hord a hátán... A kaszárnya egyik nyitott ablakából furulya hangzik ki a délutáni esőbe,, amely csak ugy zuhog lefelé. Egy csukaszürke katona pásztorfurulyát faragott egy olajfa ágából és azon ifujja melancholikus dallamát a tó felé és az abba kulisszasz-erüen meredő sziklafalak felé. Ugy tetszik, hogy ismeremi -ezt a dallamot és tudom hová tegyem a íurulyázót, melyik vidékére annak a sokszerü birodalomnak, amelyik ide küldte a katonáit. Felsőmagyarországi pásztor, aki az ablakban ül és a elfoglalták az Ostryj-magaskit többi csucúait. Az Ostryj-magaslat északi részévet szemben az ezer méter magas KiceAa III. emelkedik. Az oroszok itj kétségbeesett ellentálláéra gyülekeztek, hogy az Ostryt visSzkifoglaljüh — Azonban valamennyi támadás rájuk nézve súlyos veszteségekkel 'összeomlott, ugy, hogy utolsó támdszpontjíiikat is fel kellett adniak. A Sihktrmee tehát igy biztösittoUa magának az Oi)ava völgye feletti uralmat. E döntő részletsiker után majdnem az egész fronton csend állott be. hazájától való hosszú távolléte miatti fájdalmát oly meghatóan fújja a furulyájába. Hazája sivár, szegényes tót hegykup valahoL a világ másik végén és itt lenn a föld- egyik legkedvesebb helyének minden pompája — az élete otthon állandó ide-oda hányattatás a legnehezebb munka között, nyomorult cseréptálból kanalazza fakanalával a burgonyapépet, itt pedig egy 'héten több hust ka-p, mint am-ennyit otthan öt év alatt lát! Furulyája mégis panaszkodik. Oly rég van távol hazulról, csaknem- annyi hónap óta, ahány ujj a két kezén és ki tudja, meddig lesz még itt! Az esőfelhők keresztülvonulnak a tavon és eltűnnek a hegyek mögött. A vidék felfrissült szinekben pompázik. A sziklába vájt, keskeny.ut eikk-cakko-san vezet fel a hegyre. Amint lent a tavon nincs' egy vitorla sem, ugy ezen az uton ott fenn sem látható halandó. De mégis — egy csapat munkás halad: fölfelé egy csukaszürkének a vezetése alatt. Munkába mennek fel a hegyek közé. Munkájuk ásásból, építésből és robbantásokból áll és azt a csendet, amely e vendégtől nem- látogatott vidéken elterül, szabályos időközökben trombitaharsogás és a hegyek közt folyó munka visszhangos zaja szakítja félbe éjjel és nappal. Aranyos hegyek! Aranyos hegyek! A ragyogó nap erős fényt áraszt a sziklákra és háztetőkre. A keleti parton, a sziklauttal szemberí, esetlen, kopár hegy emelkedik havas csúcsával. Ahol megszűnik a hó, onnan kezdve egészen, le a vizig: szürke. Egy helyütt azonban, valamivel hátrább, csodálatosképpen ép ott, ahol a térképen két különböző ország szine találkozik össze, — mintegy 500 méter magasságból egy mély szakadék ér le egészen a tó tükréig. Á frissen megbolygatott föld sárga folyama folydogál l-e, a hegy megsebesült oldalán le a tóba. Ez a földcsuszamlás nem lehet valami -régi és amint jobban oda nézek, hát észreveszem, 'hogy a föld egy sziklatömb alatt ny-ilt meg, mely ott lóg a seb fölött. S ha ez a seb mgnagyobbodik, ez a sziklatömb iszonyú robaj köze-pett-e minden pillanatban lezuhanhat. Minél tovább nézem e tátongó szakadékot, annál jobban vagyok róla meggyőződve, hogy az nem emberi munka eredménye, hanem a természet egy tréfája. Az amerikaiak az- olyan tréfákat, amelyek alatt sokszor kézzelfogható mélységben többé vagy kev-ésbbé elburkolva valami komoly értelem rejtőzik, (praktikus tréfáknak nevezik és az a földcsuszamlás odaát nekem ilyen, az emberi ravaszságot meghaladó őstréfának látszik. Ha az a pont, amelyen állok, nem volna olyan komoly pontja a földnek, bizony Isten, kedvem volna hangos kacajt áíharsogtatni a tavon. A városban már elpihent a munka. De a hegyeken köröskörül szorgosan kalapálnak és dolgoznak. ,A csukaszürkék sétálnak a part mentén, a szállodák között és a pálmutakon járnak föl-alá. Kis csoportokban magyarok, tiroliak, csehek és tóto-k együtt. Mások a gesztenyefák alatti padokon békésen szijják szin-es pipáikat és nyugodtan nézik a tavat, a hegyeket és a szakadékot, hogy lássák, vájjon nem indul-e meg egyszerre odaát az a sziklatömb?...