Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)

1915-05-02 / 104. szám

4 I) ÉLMAG Y A EORSZÁG. Szeged, 1915. május 2. A v.' gyve nnégy esztendő előtt ti porosz— francia háborúnak ma már hatalmas irodalmát őrzik a müveit nemzetek könyvtárai. A legkülönbözőbb oldalairól meg van világítva már - mélyen járó történelmi munkák és emlékiratok' révén — a két nagy kiulturájii nemzetnek e-z a szinte élethalál mérkőzése; napfényre kerültek immár a titánok harcának tatán legintimebb adatai is. De még távolról sem szakad arra a gondolatra jönnünk, hogy a mai napig közzé tett anyaggal aztán a nagy háborús irodalom teljesen be volna fejezve. (Elvégre is, annak az örök emlékű küzdelemnek e pillanatban is még számtalan élő szem tanuja van s évtizedek kel lenek még álhoz, míg a. nagy események minden atomját tisztán fogja. látni maga előtt a történetkutató. Ugy lévén a dolog, gondoljunk csak arra, hogy mekkora irodalma lesz imiajd ennek a most dúló rettenetes világháborúnak — melynek a negyvennégy év előtti legfeljebb is epizód-imozzanata lehetne. A orosz-francia báJboru érdekesnél érdekesebb memoár irodalmából magasan kiemelelkediik Carollime lMurat hercegnőnek, a szegény jó Eugénia császárné egyik legmeghittebb bizalmasának természetesen még a világháború kitörése előtt az angol könyvpiacéin közzétett emlékiratai. ,A meglepően éles megfigyelőlképességü hercegnő, már csak a III. Napóleon családjával valló rokoni öszszeköttetésánél fogva is, közvetlen közeliből szemléli ama nagy napok eseményeit és följegyzései legbecsesebb adalékai lesznek a történetirásniak. Murát hercegnő figyelemreméltó feljegyzéseket rögzít meg emlékiratainak „The Franeo-Prussian Wiar" c. fejezetében az 1870 juliuB 14-ének éjszakáján, iSt. Olomdban tartott emlékezetes (minisztertanácsról, melynek boiszorkány-konyih áján a másnapi hadüzenet tervét kifőzték. A határozottan III. Napoleon császárnak se teste se lelllke nem kívánta a háborút, — fontosaíbb volt neki ennél a Poroszországgal váló egykori jó békesség viszszanyeróse. •Nem ugy ám az erős akaratú Eugénia császárné, aki meg viszont hallani se akart továibb a Poroszországgá'] való bizonytalan ibélke itatarozgatásáról. A gyönge nő véres leszámolásra vágyott. S maguk a miniszterek sem voltak egyező Véleményen; főileg az elnökük. Étmile -Ollivier, a hálboru megii zenését a legkomolyabban ellenezte. De min dili iába, miikor Le Boeuif, a belügyminiszter, meg a háború mellett kardoskodott, hősiesen kijelentvén, lliogy ,a francia hadsereg az utolsó cipő,gombig teljesem készen áll. A megtépázott (befolyású Napoleon császár bálba is ftjezte- ki már súlyos aggodalmait ezen a döntő jelentőségű minisztertanácson. 'Beszélhetett, amit akart, szavainak minden súlya nélkül — a hadüzenetet megszavazta a tanács s nyomban ki is kiáltották az ezt tartalmazó okiratot. 'Aztán aláírás végett a jelenlevő császár élé terjesztették. S a következő pillanatban III. Napoleon felülemelkedett saját magán, olyat tett, amit aligha vártak tőle a miniszterei. 'Rendkívüli felindul faágában, de mérhetetlen (hidegséggel felkelt ülőhelyéről, az okmányt darabokra tépte is szerteszórta a terem padlózatán. 'Rögtön távozott, s szobájába térve, ugy amint volt. egy pamlagra dobta magát. A császár magatartása nagy kavarodásnak lőa okozója a palotában. Eugénia császárné, megtuidiva a zűrzavar igazi okát, most már maga ment be a tanácsterembe. IS lám, a gyönge asszony közbelépése egyszeriben más fordulatot .adott az eseményeknek. A császárné javaslatára hamarosan elkészült egy másik okirat, az előbbivél azonos tartalmú. Az erős akaratú császárné nyomban megszerezte a szükséges aláírást, is. Maga vitte he az okiratot a pamlagon már félálomban beverő császárhoz, aki aztán minden legkisebb Egy nagy háború emlékeiből, — ellenvetés nélkül aláirta a hadüzenetet. A kocka el volt vetve, — jegyzi meg Murát hercegnő. Az augusztus elején végbement Saarbrüekeni ütközetről színes kis epizódot tárnak elénk az emlékiratok. Napoleon császárnak most már teljesen leáldozni készülő napjával még kacérkodott egy kicsit — talán utoljára ,a cslallfa szerencse. Hogy aztán annál lesújtóbb legyen a végzete. Hiszen veszedelmesen közeledett már szeptember 4 e, a 99 déehéianoe" „Ragyogó napfény áraszt el hegyeűvölgyet. Tizenegy óra — már két órája, hogy az ütközet elkezdődött. Hirtelen az ágyuk menydörgő hangja szalkgatja széjjel ia levegőt, csaknem ugyanebben a pillanatban megjelenik Napoleon, kíséretében a császári herceggel és 1—3 főtiszttel. Aggodalomteljesen tekint szét, beesett arccal, szemei körül mély kék karikákkal; egész külseje szenvedő és fáradt. A csapatok mozdulatait látcsövén keresztül nézi. — lAty.a és fin egy szót sem ejtetnek. Végre a poroszok visszavonulnak; a herceg nem türtőztetheti tovább elragadtatását. A császárhoz fordulva igy kiált: — Nézd csak, menekülnek, — győztünk! lMurat hercegnő rövid megjegyzést tesz erre az epizódra: „Oh jaj, mily drágán kellett nékünk ezt az első győzelmet megfizetni! — ez a kicsiny saanbriidkemi ütközet mily nagyon elvakitott bennünket ostcha 'elszántságunkban!" Szeptember 2-án értesült Carcüne Murát hercegnő ós környezete a sedáni katasztrófáról. ,;Ezen a délutánon — irjia memohéjaiban —• különösen ideges és nyugtalan voltaim. A Boisiba való szokott sótakocsizásuufc helyett a Clbáteau d'Eauba hajtottunk. Kívántaim látni a népet s .megitélni a. helyzetet. Vissza tértünkben alighogy elértük a Boullevard des Ita'liens-t, egy embert láttunk integetni egy omnibusz tetejéről. Kocsink megállt. Egy öhevanier nevü ur odasietett ós halkan elmondta nekünk Sedan rettenetes végromiását. Edicl ga végzetes hírt csak a császárné ós a kormány tudta. Mindenfelé nagy lett a félelemmel teljes kavarodás... Mi gyorsan haza hajtottunk, hói már várt reánk Járomé herceg... ISzept. 4-ón, vasárnap reggeli 5 óraikor egy staféta jött a Tuilóriákból. Rendeli, liogy haladéktalanul el kell bagyni Parist! E napon tágra nyíltak a királyi palota kapui; Clotilde hercegnő kihajtatott és valami ünnepségre indült. Páris legnépesebb utcáin kocsizott ikeresztül a Gare de Lyonig. Itt néhány férfi feléje rohanva, igy kiáltott: — La Ghamlbre est dissoute, — la dóchéanee est prociamé!" ... III. Napoleon végzete beteljesedett: ő és családja száműzve volt s a törvényhozó testület León Gaimlbettia indítványára, kikiáltotta a köztársaságot. A porosz fegyverek kérielhetlen következetességgel hajtották végre francia ellenfeleiken az Isten rendelését, akár csak a mai zivataros napokiban, amikor csaik azért nem telhetett még be a sors a francia Gloire felett, mert a mi jó német szövetségeseinknek annyi ellenséggel kéli megküzdeniök. A kiválóan szellemes Mnaie. Ada.m, kinek férje akkoriban Páris rendőrfőnöke volt, naplójálban igy emlékszik meg a. főváros hangulatáról: ,,iHamisittatlan párisi látvány a tömegek csoportosulása, felvonulása. A nép valami egyesítő jelszót keres, mely egy közös cél felé vezesse. „Le a törvényhozó testülettel!" — „Éljen a köztársaság!" — „Halál a poroszokra!" — De egyik jelszóban se tudnak mégegyezni. Végre megvan a jelszó, mely az 1830-i jnlliusi forradalomban és 1848. februárban már megmutatta hatalmát, Déchécmoe! (Le a trónról!) Beláthatatlan néptömeg lepi el iaz utcákat, folyton hangoztatva e rettenetes jelszót. A inép küldöttséget meneszt Páris katonai parancsnokához; hosszas tanácskozás után a következő napra halasztják a törvényhozó testület elleni nyilatkozatot, megállapodnak, hogy nyugodt ós ünnepélyes lesz a tüntetés' s egy órakor kezdik a gyülekezést,, liogy a két órára egybehívott képviselők lássák az ostrommal fenyegetett Páris lakosságának sürü tömegét. Éjfélkor szétoszlik a tömeg, ,csendes' lesz az utca, ámde a város ébren van, minden ablak viilágcs. Szept. 4-én reggel a családi tűzhelynél vitatják meg a haza állapotát. Nem ünnepet jelent a .kivilágított ablak; minden háziban súlyos beteg felett virrasztanak: Franciaország' vonaglik a háláló© ágyán. Nehéz sebekiből vérzik e pillanatban is a kérkedő francia „Gloire". Ugyanazok törikzuzzák ma is, kik 44 év előtt mérték rá a halálos döféseket. Az önhittség és fenmhéjázás bizonnyal ezúttal is még fogja hozni a maga érett gyümölcseit, ,A jó öreg germán sas diadalmasan terjesztgeti szárnyát a megtépázott és szégyenélben vergődő „Gloire" felett ... Zsoldos Benő. cKBsnaBigitnaBaisEaiigaaBssiiaxBssaasHEisiiaaaaxiissaasB* Május 2, a korzón. — A szegedi füsttelen nap. — (Saját tudósítónktól.) Ha az utóbbi idők hazafias és jótékony mozgalmait mind sorra vészük, egyetalenegyet sem találunk közöttük, amely népszerűbb, a közönség szemében kedvesebb, szivéhez közelebb férő lett volna, mint a május ,2-iib.k füsttelen nap. A nagy tömegek és a kis családok, a gazdagabb néposztály és a lézengő szegénység, — mind, de mind magáévá tette az ötletet: egy nap a rokkantaké, egy napig nem dohányzunk, legyen egy f üsttelen nap! Szeged város társadalma a legelső felhívásra már hihetetlen lelkesedéssel csatlakozott a mozgalomhoz. Az összes hivatalok, pénzintézetek, munkás és iparos egyesületek, kaszinók, népkörök már napok óta adják öszsze az önkéntes füst-adót és igy előreláthatólag hatalmas összeggel járulhat hozzá Szeged városa a rokkantak gyámalitásához. A füsttelen-napi általános gyűjtés vasárnap délelőtt 9 óraikor veszi kezdetét és bezárólag esti 7 óráig tart. Ez idő alatt a forgalmasabb tereken és utcákon 200 jótékony hölgy veszi át az önkéntesen felajánlott adományokat. A rendezőség hálával fogadja a filléres hozzájárulást is, viszont azonban a bőkezűséget is megjutalmazza. 20 filléres adományért csinos szialagjellvényt, 40 filléres, 1 koronás, 2 koronás 10 koronás hozzájárulásért különféle érdekes jutáim jár az áldozatkész adakozóknak. A gyűjtés végeztével a bezárt urnákat ós perselyeket postakocsik fogják összegyűjteni ós a szegedi kereskedelmi ós iparbanlk páncélszobájába szállítani, ahol az egybegyűlt készpénzt hétfőn délelőtt egy kiilön bizottság fogja összeolvasni. A füsttelen-nap urnáinál a következő hölgyek vállalták a gyűjtés vezetését és a felügyeletet: Szeged pályaudvar előtt: Kiss Mórné, dr. Eisenstein Jalkabné. Gizeilla-téreu: Pkíkovits Ödönné. Dugonics-téren: özvegy Biedl Adoifné, dr. Ciserő Edéné. Klauzál-tér, Bar'tos üzlete előtt: Dr. Végman Ferenené, dr. Reiner Mórné, Móra Ferenené, Sz. Szigetihy Vilmosné, Aliniásisy Endrémé. Európa előtt: Varga Borbála. Posta-palota előtt: özvegy Holtzer Jakab né. Aigner füszerkereskedés ellőtt: lovag Worzikovszky Károlyné, Biartuska Miksámé, Scossa Dezsőné. Kék-csillag előtt: Polgár Lászlómé, Horváth Lajosaié, Csik Mária. Tisza-szobor előtt A Badsegitő Bizottság elnöksége. Városháza előtt: Tiluiry Bélámé. Korzó-imozi előtt: dr. Holló .Samumé, Scíháffer Vilmosné, Dr. Vass Ignáczné. Tisza-szálloda előtt A „Felebaráti Szeretet Szövetség" 43 tagja. Dugonics-téren a Baross vendéglő előtt: Dr. Nagy Aladárné. Színház-