Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-09 / 84. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1,915. április 9. Lenn a Délvidéken. Szeged, április 8. Nagykikindún, Nákó falván, Kunszőttősön és Máriaföldén, Torontál .megyében volt alkalmaim megfordulni. Az ott szerzett benyomásokról akarok itt beszámolni. És pedig nem annyira az ott uralkodó háborús hangulatról, — mely Przemysl dacára is bizakodó, — mint inkább arról, ami a mezőgazdasági viszonyokra vonatkozik. Mindjárt elülj ár óiban megírhatom, bogy olyanok, imint máskor. Sőt nem nagyitok, b,a azt mondom, olyanabbak. Megmunkáltaim, bevetetlen területet sehol sem láttam. Kivéve természetesen azokat a föLddaraibokat, amelyeket az észiszerü váltógazdaság elvei; alapján hagytak meg ugarnak. De talán abból is kevesebb van most, mint máskor. A vetések kitűnően állanak. Bujazöld szőnyeg az egész vidék. Itt-ott oly sürü az őszi vetés, hogy nemi egy helyütt bomnával ritkítják a búzát. A tengeri vetése miost van folyamaiban. Az eke szarivát 15—17 éves suhancok, vagy idősebb, 40—60 éves; férfiak fogják, ostoros gyerekek pedig a serdülő leányok. És micsoda büszke komolysággal és férfias öntudattal ballagnak ezek a fiuk az; eke szarva után! Öntudatlanul is eszembe jutott egy jelenet, amely nem regiben az egyik pesti kávéházban játszódott le előttem. Újság mellett ,akartam a feketémet szürcsölni. Az •egyik közeli asztalnál két kisebb kiszolgáló fiu szorgoskodott, helyesebben, játszott. 13— 14 évesek lehettek, hát, nem csoda. Odakiáltok: — Pikkoló, kérek egy újságot! Erre a. ikőt fiu közül az egyik, egy ujjal sem: volt nagyobb és bizonyára egy évvel sem idősebb, mint a másik, lenézően szól rá iménti játszótársára: — Pikkoló, újságot a nagyságos urnák! A hanghordozásából, a nézéséből láttáim, hogy ő, bizonyára a háborúval járó emberifogyatiókra való tekintettel kilépett, a pikkoló sorból és már pincér. Igy léptek az ostoros gyerekek is .soron kiviil elő, illetve hátra, az eke szarva mögé. Kint a határban aztán azt is tapasztaltam, hogy szokatlanul nagy lett a burgonya becsülete. Odavaló gazdák azt felelték a kérdézősködésemre, hogy az idén legalább három-négyszer annyi burgonyát ültettek, mint más esztendőkben. Igy jutott a háború réivén a Felvidék mannája a Délvidéken is becsülethez. És itt külön1 meg keli emlékeznem1 a fcunszőllősi Légó Péter gyermekeiről. Apátlananyátlan most a két gyerek. ;A legidősebbik: fiu, 14 éves, a legkisebbik: leány, most tanul járni. Anyjukat az ősszel elvitte a tuldlővész, apjukat a háború. Ott harcol vlaihol Galíciában, vagy az Isten a megmondhatója ihol, mert a kis Péter bizony nemi tudja. Ellenben azt, megtudta csinálni egy évvel fiatalabb húgával, hogy ők ketten felszántottak és beültettek harmadfél holdat burgonyáival. Minden segítség nélkül! De mégse szóljuk le a szomszédjaikat. Segítettek a jó szomszédok. Csakhogy nem künn a mezőn, hanem oda haza. Mig a két gyerek künn törte magát s a földet, hol az egyik, ihol a másik szomszédasszony látta el az otthon maradt apróságokat, az aprójószágot és a tehenet'. A falusi kertekben; a poézis az utak szélére szorult, — csak az utakat szegélyezik virágok. Az ágyasokban, ahol azelőtt az ibolya és a jácint illatozott, ahol a nárcissz és tulipán virult, ott most a bab, a borsó és más enniveló vetemény hajtja első leveleit. Egyáltalán minden, de minden rög arról regél, micsoda okos, józan faj a torontáli svábság és ezzel neim akarom megbántani sem1 a temesi, sem. a bácskai svábokat, mert ők is ugyanolyanok. Megkettőzött szorgalommal s gondolkodó fővel művelik a földjüket s tekintettel vannak ugy azokra a szükségleteikre, melyek hamarosan várnak kielégítésre — a burgonya már1 sok helyütt gumósodik fészkében — mint: pedig a távolabbi1 jövőre. A szépen megművelt táblákról, senkisem gondolhatná, hogy ihijja van a munkaerőnek. Ez pedig onnan van, hogy már az öklömnyi gyerek is tutija1 a .földet és az őszibe borult ausbehalterek is •megfogják a kapa végét. A viszonyokkal nem ismerősök részére ideiktatom, bogy az ausbeihaltér az olyan, aki a birtokát szétosztotta családot alapitott gyerekei között, akik aztán megállapodás szerint bizonyos mennyiségű terményt: búzát, kukoricát, esetleg 1—2 hízót kötelesek az öregeknek éven'kint adni. Ez az úgynevezett ausbehalt. De -ott szorgoskodik az Isten: szabad ege alatt a fehérnép is1. Amit hetekkel ezelőtt Délmiagyarország más vidékein tapasztaltam, ugyanazt konstatálhattam most hetek multán ezekben a községeikben is. Azt, hogy gabonájuk van elegendő, sőt van fölöslegük is. Egymagában Nákófalván egy hét alatt 70 vasúti kocsirakomány tengerit szedtek össze és ,a második 70 vaggon, — annyit visz egyszerre a vonat — imár megint készen, áll elszállításra. És hány ilyen Nákófalvája van1 a Bánátnak és1 a (Bácskának! Még a kleinhausleréknél (olyan zselléríélék ezek, akiknek a1 külsőbb utcákban van: egy-egy kis házikójuk, szoba-konyha azjegész és napszámból élnek, vagy pedig néhány hold földbérletük van, a tehetősebb gazdáktól, esetleg feliben gazdálkodnak) is akadt 1—2 métermázsa fölösleges buza és 4—ö métermázsa kukorica. Találkoztam a máriaföldei határban egy öreg paraszttal. Nem tudom a tavaszi napsugár játéka volt-e, vagy pedig a kor festette meg a haját, de ugy nézett ki a feje, mintha ezüsttel lett volna telehintve. Megszólítom: — Na vetter, nem félnek, 'hogy majd betörnek ide a ráoi'k, vagy a muszkák? Az öreg elmosolyodott, majd1 valami isteni nyugalommal igy szólt: — 'Hallja-e odafönt azt a pacsirtát? Most leltem csak figyelmessé, milyen édesen trillázott fent a levegőben a mezei pacsirta. — Ez a pacsirta a mi madarunk, a parasztok madara. Az csak nekünk énekel itt künn, az Isten kék ege alatt. Az uraik odabenn a városban ezt nem hallják. Hát amíg a pacsirta odafönn olyan nyugadtan és szépen énekel, nincs mitől tartanunk. Máskor örömünk a pacsirtaszó, most meg biztatónk is. Nem félünk mi uram seim a muszkától, sem. a ráctól. Ellenben féljenek ák a mi fiainktól. Nekem ott harcol a csatatéren, három! fiam, meg öt: unokám! Az öreg szavaiból valami véghetetlen bizalom és prófétai nyugalom csendült ki... Striegl F. József. Katona asszonyok. Intim, sorok Izabella főhercegnőről, Conrad. özvegy anyjáról, Höfer, Tamássy és Jluzmanek f eleségéről. Stona Mária a N. !F. Pr. egyik minapi számában irja a kötvetkezőket: Két évivel azelőtt a breslaui kiáll liláson néhány rendkívül érdekes levél kerüt közszemle re. Bliicher tábornagy irta őket a napolieomi harcokból a feleségének: lés a® ő sajátos, érdes szűkszavú®ágáival ilbinta bennük a győzelmeit és a nagy k őrzi kainak az, üldöztetését. Azonképpen ismerjük Bismarcknak a leveleit is, amelyeket a német-francia bábomból intézett az, ő Johannájához és amelyek a németség értékes tulajdonaivá; lettek. üToltkenak feleségéihez küldött leivelei is oly nagybecsüek, bogy sohasem fognák feliedéibe merülni. A harc hevéből, a győzelem diadalaiéin orából a fenj szerelmes gondolataival feleségébe/. röpül'. A feleséig szive laz a ,kincses láda, amelybe a habozó, a kétségeskedő vagy győzedelmeskedő férj elrakja az ő élményeit és érzelmeit. Egy későblhi kor történelmi Ikiutatása bizonyára értékes kincseket, fog kiaknázná azokból a levelekből: is, amelyeket, hadvezéreink 1914. augusztus óta intézteik otthon maradit, feleségeikhez mert nz lyen levelek leple,zeflien igazságéiból sok dologra fog világosság áradni, his® a féleségek iférjeéik legtitkosabb gondolatainak az; őrei. Ezeknek az asszonyoknak az élén Frigyes főherceg főparancsnok felesége: Izabella. főhercegasszony áll!. Évekkel azelőtt ért az az öröm, hogy találkozhattam a. íőhienciegnévél Tátrafüreden, ahol gyermekeivel nyaralni szokott. Mindenki ismerte a főihiencegasszoiny derült, szeretetre méltó modorát, amint minden udvari formaság nélkül forgolódott ;a fürdővendégek közt arcán az emberszeretet nemes vonásaival. .A ifoHfercejg is sokszor volt látható a családjával, bájos, sercliül,ő leányaitól körülvéve, kis fiát ,a kezén vezetve. Mi sziléziaiak különösen nagyra tudjuk becsülni a mi tescheni hercegnőnket. Mindig buzgó támogatója volt férje azon törekvéseinek, hogy birtokaikat teljesen .modern, mintagazdasáigoklká. feíjllessze és ezzel a népjóllétet is előmoaditsa. Egyszer egy kora reggeli órában láttam őket egy mezőgazdasági kiállításon a Fráterban, amint élénk tudásvággyal mustrálták a kiállított vetéspróbákat és mezőgazdasági gépeket, ie|gészen polgáriasán és egyszerűen, csupán attól a kívánságtól áthatva, hogy tájékozódjanak és megismerjék a legjobbat, .amiit a mezőgazdaság és mezőgazdasági ipar termel. A fenséges asszony különös ismertető jele, Ihoigy mindig a legélénkebben érdeklődik miniden iránt, amit tudni érdemes. lA bábom kitörése óta a főhercegnő fáradhatatlanul tevékenykedik az ínség csiliapaitá'sáíbnn és a Vörös-Kereszt szolgálatában egész imunfcahalimiazt vállalt magára. 'Vigasztaló szavakkal, bátorítólag és segdtőlög sieit körli ázrőlkórházára és gazdag adományok bizonyítékai az iő mély, melegsziivü érzéseinek. Leányai, akikeíT vidám igyfermekékül láttam Tátrafüreden játszadozni, teljes buzgalommal ugyanígy szorgoskodnak:. Beszélőik, hogy az egyik bécsi kórházban egy különösen ügyes és igyavonlott ápolónő segédkezett ,az egyik birefe sebésznek. A munka íbefejezióse után a tanár megelégedetten veregette laz ápolónő vállát: „Na — ön bizonyára hivatásos nővér!" — Ez elpirult — Izabella főhercegnő leánya volt. Északi hadseregünknél a második rangot Hötzendorfi Conrad tölti1 ibe. A vezérkari főnök özvegy ember. lAz, ecles anyja őrködik gyöngéd gondossággal fölötte. Nemi aggkora teszi őt első soriban tiszteletreméltóvá hanem az. ,a mód, amellyel aggsáigát viseli. Kis fejének szabályos arcáról ifjúkori [szépségének még minden finom vonása leolvasható. En-