Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-04 / 81. szám

4 DÉIiMAGYAROESZÁG. Szeged, 1915. április 4. Pillanatképek az orkánból. Meddig birja Oroszország a háborút. Egy német tudós fejtegetései. iH. Vogt tanár a „Tagliébe Rundsch.au"ban hosszabb idiik'ket dr larnól, Ibo/gy milyen hatással jár a liáboru Oroszországra és milyenl kilátásai 'vannak [Németországnak a keljeti határait fenyegető katonai ellenség legyőzésére. A tanulmány fölülmúlja ,a napisajtóban megjelenő ilyen arányú cikkeket. Vogt lálllást foglal az eililen, Ihogy „könnyű szerrel és Íebeicisülasseíl! a részünkről kívánt órtielemlheiin iMétsélgteileniüll kedvező feleletetadjanak a kérdésre." Az a rövidlátó föltevés — irja —, 'hogy Oroszországgal máris elbántak, rendszerint azokra a régi mesékre tiáímaszkodik, 'amelyek szerint az orosz hadseregek fölszerélésében homokkal töltött gránáto/k ós konzervdcbozok, valamint papirosesizmáik játssizák -a /főszerepet. Az oroszok veszteségeiből vakmerő számi tigatásoikat tesznek; az a remény azonban, hogy az orosz hadsereg ember- és löszei anyaga kimerül, nem felel meg a valóságoknak, mindamellett, hogy az oroszok rendkívül módon pamrolják katonáikat és muníciójukat, Orosz foglyok fantasztikus limeséin alapszanak azcik ia tudióisitások, .amellyek szerint az or/cisz ujcmeakait fölszerelés nélkül küldik a határckra és ott látják el az elesették fegyvereivel, akiket pótolnak. A foglyoknak! könnyeim érthető érdekük, hogy a győző szájaize szerint beszéljenek. Keze leíMtii vizsgálódásra, alig marad ezekből az érvekbőiL Mindaz, amit eddig ia keleti harctéren. tapasztaltunk, azt a benyomást kell hogy keltse bennünk, miszerint aiz oroszok sokat, nagyon sokat tanultak a mandzsúriai háború tanulságaiból és azóta szaka.datl.amnl dolgoztaik ezeknek a tapasztalatoknak a föl használásán és hadiseregük hiányosságának a ptótllát-iálm Jeíüemziő, hogy a javulás nemcsak (fizikai, hanem erkölcsi térre liis /kiterjed, mert neim lelhet kétség aziránt, hogy ,a sikbasztáisok nem olyan mesésen nagyszabásúak többé, imftnt azelőtt; ha ezek biizonyára semmiesetre Sem tűnitek éli egészen, még sem nyelik el a megszavazott pénzeik teljes öszszeigét, hanem legiflöHjeífclb a felét, amint, ez már Oroszcniszáigban egyébként szokásos. Csapatainknak a keleti harctéren szerzett tapasztalataiból nemcsak arra kell következtetnünk, hogy az orosz csapatok kitűnőek, hanem arra is, hogy az orosz hadseregek intendaturája jól működik és a katonákat is kitűnően fölszerelik. Igein, a nnazuri zsákmány mutatja, hogy ,a csapatok fölszerelése , még mindig kitűnő, még a .nem közvetlenül a harcokat szolgáló anyagok,, téli ruházat, tábori konyhák, egészségügyi vonatok tekintetélben is. lAzdk a jelentések, amelyek a hivatalos anyagra .ósi a imagasabbrangu tisztek közvetlen közléseire támaszkodnak, amint ezeket újságcikkekben is ismételten közölték, mindig ezt a benyomást 'keltik. )Az orosz hadsereg tisztán, sízálmszerü tartalékát. illetőleg olyan nehéz itéleteltymomdanunk, hogy fantázia nélkül egyáltalán ÍMfli isAudunk számszerinti való adatokat megállapítani. Azok az adatok messzire tuliő/melk a céléin, amelyekkel bebizonyítani akarták, - hegy Oroszország hadseregtartálékát annak a viszonynak ,a mértéke szerint kell kiszámitaui, amely nálunk fönnáll a ibadseregtartalék és a népesség száma, között. lEzek a számitálsok figyelmen kivüll, hagynak nagyon fontos deíligcikat, ,igy például, hogy a katonailag kiképzett emberek száma aránylag sokkal kisebb, mint a nyugati államokban, hogy a kiképzés idejének az orosz nép müreletlensége mellett sokkal hosszabbnak kell lennie, ihogy a ki nem 'képzett legénységet tehát a /háború allatt sokkal nehezebb kiképezni, hogy nemzeti okokból nagyon sok idegen törzset, politikai okokból pedig több néposztályt, ha nem is egészen, de legalább részben le kell számitanunk. Min da,mellett, különösen az utóbbi évtiiized óta, /merev katonai szervezettel bíró nép áll velünk szemben, a mely különösen a védekezésben szolgáltatott mindig kitűnő adatokat. Oroszország katonai ember anyaga aránylag sokkal klilseibb, mint a unien/k. Oroszország aizctnbaln moloch és az is mariad, amelynek1 tartalékerői sokkal nagyobbak, mint ahogyan .elképzeltük ... iKöizelehbii vizsgláilőidáisra ép olyan tévesnek tűnik ki mindaz, amit eddig Oroszország belső kimerüléséről beszélteik. Nagyon; sokan már a iháborn kitörésekor nagy hölesen azt jósolták, hogy az orosz bad'siereg legelső veresége után kitör a forrad-aloim. lEz egyáltalán inem történt meg és aki viallaimivel íközeleibbről figyelte ezeket, a dcll/gokat, neim is fograjta 'Csodálkozni. Bizonyos, hogy Oröszorszáigban ,rn p ép ugy, mint 1904-be/n, millió és millliié sziiv váigyakozik a fórradalomra; a nép nagy tömege, a dolgozó, inteillligen® középosztály és az elégedetlen „akadémikusok" a forr adatommal akarják 'megszabadítani Orosizorsizágot az urallkodió osztályok baribár nyomása alól, kiirtani a osinoivnikot (,a bürokráciát), az orosz állaim rákfenéjét. Az orosz birodalom nagy kiteirjediése, a politikai rendőrség kitüinő szervezete és az egységes fórra dami szervezkedés nehézséget mellett, m,ai egyéb ofonk is közrejátsza/nak, a melyeik csökkentik a forradalom kilátásait. Vog't, igen Bizkeptikusan1 fogadja azokat a várakozásokat, amelyeket- Oroszország gazdasági összeomlásához fűznek: íA gazdasági éls pénz viszonyok területén is fenyegető egyéib válságokat sem vehetjük eziid'o szerint mértékadó tényezőknek. Almibor .Törökország beleavatkozott a háborúba, nábárny délorotszországi város kereskedelmi kamarája fiigyelmeztettie' a. (kereskedelmi minisztériumot a Dardanellákkal összefüggő, súlyos gazdasági veszedelmekre. Kétségtelen, hoígy Oroszország ipara, amely nyugateurópai, mindtenebellőtt pedig niéfmet munka és ennek termékei nélkül inem tud' fönn állaim, ezidő szervnt sokkal rosszabb helyzetben van, mint valaha, (Eigyélőre azonban Oroszország valószínűen képes arra, hogy kibírja ezeket a bajokat, nmert számára a födeléig mégis esa.k a. saját népe exisztienieiájánaík és élelmezésének biztosítása, Elblben a ttekiintetben pedig lOros®ország miem szenved hiányt, hanem ellenkezően, Ifiölöisleglels mezőgazda,s-ági termékei kiviteliének a nehézsége okoz hajókat. ISőt az is könnyen elképzelhető, hogy Oroszország1 sokkal kevesebbet fog érezni a háború hatásaiból, mint ,ai többi háborút- 'viselő 'Ország, mert a.z orosz birodalom, nagykiterjedésű, egyszerű mezőgazdasági viszonyai mellett a /népesség többsége ép ugy fog él/ni, mint békeidőben. iNam keOll' nélkülözni© tóTotsit se/m a saját maga termelte, szerény óMmiszerekef. Szavahihető tudósi t ások .szólnak arról, hogy az orosz-japáín .háború idején Oroszország nagy területein alig tudtak az eseményekről; ha) a mostani háború 'erőteljesebbem- befolyásolja is Oroszország exiszte/neiájlát, a természeti ikimos/ekbetn itulgazdag ország tulnycimóa/n anezőgazdaságá lakoissiáigávall nem jut olyan gyorsan az élei misze/rhi'ány igazi veszedelmébe, irni,n-t más országok és mindaddig, inig aiz élelmeséé neim kerül veszedelembe, nem igen várhatunk katasztrofális fordulatot. Vogil természiates/em tiltakozik az elleti, liagy fejtegetéseit odaanagyarázzá-k, unliszerimt. OroszorssiZág lellentlálló ereje alig rázkódott meg. Óva int azonban az eliten, hogy „a kivívott győzelmek fellett való ujjomgásban már moisit tulgyorsan kézzelfogható közelségben akarjuk szemünk előtt látni a végső célt." Csak a-z idő vezethetne arra, hogy Oroszország gazdasáái ellent/álló ereje /megbénuljon és ugyanekkor fölidézze az ország belsejében azokat a (forradalmár ibonyodalmakat, a mélyek most miéig iném ériek meg. Szegedi, iparos irja a családjának: Anyj ükeim, mond d meg a sógornlak és te üs- liallgasd már meg, itt /agészlséigesebb lakásunk van, mint otthon a Csongrádihsugáruton, a lövészárokban -a íegéinyiséig tetszése szerint ülhetik,, .alhiatik, még esak oroszt is ritkán láthatunk. Házbér ingyen, koszt- mint a ifőkapitányn.ak (éljen!), szérakozaii is lehet, inert a támadás valóságos vadászat már. A -fene veszedelem mindenütt a, földből -gyön elő és mielőtt győzhetnénk ,az ellenségen, laizt előbb ki muszáj ásni a föld álluk Tud/sz-e addig rám várni? Tegnap kiváítikép tűzben voltunk, nem mozdulhattunk és a kömálm hátsó koponyáját elvitte egy szilánk, térden maradt, mozdulatlanul, csak a fejie biesiakliott egy kissé hátra,, egész estig ugy maradt délelőttől, tőlem balkéz felül, rossz Veit ránézni. * 'Negyvie/nhatos ifőkadniagiyunk meséli: Minden jelenet közül is legfurcisáibblan érintett a követíheiző: .Még az ősszel bemegyünk egyik galieiai ivároskálba, melyet árulók miatt egyszer elfoglaltak az oroszok s most ujrá a mliénlk. Bemegyünk, hát1 /az utca lámpáin és fáin szépen lógnák az embereik, neim volt bent semmi furcsa, a mi bakáink nevetve és gúnyos megjiegy zé&ek kel muitcgalrtákL Egyik na/gy fán azonban három ember is lógott s a fa árnyékában hatan-heten heverésztek, békésen, hailkian és .ártatlanul1 beszélgetve... Soha nem fellejtem. Bukovinából hozott sebesült /al/tüszt mondja: — Keresztény ember vagyiolk, de olyan vallásos érzéssel életetaibe/n semmi nem töltött iel, mint miikor egyik kis, községbe bementünk a kivert oroszok után s a zsidó teimplomociskia előtt fér/fiak,,, nők, aggok és kosinyék gyűltek egybe s őszhaju zsidóik prélm.szegélyü kaillapjaikat diobálták az ég felé, görnyedt, kiktoidafljt emberek összeölelkeztek s vad táncot jártak, fáradt bakáik kérges kezét áhítattal, sírván csókolták, majd ősi dalt énekeltek s egyik fölordított: — Itt az ítélet napja, Jcihóva megjutalmazza a jót és megveri a gonoszt! * Egy honvedbadnagy — félesége, atyja, három gyermeke várta itthon s m)ár újra Várják — beszélte: — Reggel és1 este, /de zord, megfeszült éjszaka is sokszor 'látom szegény tiszti szolgámat, /amint ütközet után a déli napfényben haldoklott. A /sugarak szinte lángoltak a zöld mezőn' s az én szegény bajtársam mégis meghalt. A Végtelen pedig mintha továbbra is bezengte volna élettel a napos tájat, * Valami leírhatatlan meilanehoíliával ivánszorogtlajk az éllfoigott oroSzok. Immár minden mindegy, — ezt 'beszélte arcuk s egész lényük, összeszorított fogakklal, álllaitii egykedvűséggel és szelidséiggel mentők:. De mintha csoda költözött volna beléjük, almiikör ia ml katonáink eínnivlalót nyújtottak féléjük s rájuik mosolyogva. Föltámadt valami a lényükben, lÖsisze-VisKZa bteszéltélk, hogy: Istep, ó! őlk ukrajnaiak, köszöiniik szépéén... majd' az isten... iá'i az orosz rendőrség az egész, legénységet koilbáicscsal kergette a csapatoklh)oz. — Mi magyarok vagyunk — mondta egy a mieink közül1, amikor megtudta, mit beszélnek latmiaziok. Szalay János.