Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-04 / 81. szám

Szegeti, 1915. április 4. DÉLMAG YARORSZAG. 5 Somogyi Szilveszter a város iegsü (Saját tudósitónktól.) Minden vidéki vá­rosok között Szeged különösen abban a hely­zetben van, amely megindokolja azt, hogy a közigazgatási élet iránt fokozott érdeklődést tanúsítanak és vele szemben fokozott igénye­ket támasztanak. A világháborúnak az egész monarchia életére kiható eseményei termé­szetesen háttérbe szorítják a helyi érdekek­kel való foglalkozást és a közigazgatási funk­ciók majdnem az életfolytonosság fentar'tásá­ban merülnék ki. Bizonyos kérdések mégis nagy erővel tódulnak előtérbe, köztük a leg­első helyeken: mi a programja az uj polgár­mesternek, aki olyan időben: jött, amikor nem adhatott programot, miket akar első sorban megvalósítani, mit tart különösen szükséges­nek, mit óhajt fejleszteni. Időszerűnek lát tűik, hogy ilyen' természetű kérdésekkel forduljunk a polgármester úrhoz, akinek 'nyilatkozata reális éleslátásra -mutat és arra enged követ­keztetni, ihogy helyes érzékkel tudja majd megállapítani a sorrendet, amelyben az egyes intézményeiket megvalósítani vagy kiépíteni kell. Nyilatkozata a következő: — Két dolog merült fel eddig, — mondot­ta/'— amit haladéktalanul el kell intéznünk. Az egyik: a vizkérAéa. Tudvalevő, hogy Sze­geden .minden évben vízhiány mutatkozik. Számos szakértővel tárgyalt már a város és kétségtelen; megállapítást nyert, hogy az uj vízvezeték és az ezt1 tápláló kutak, nem képe­sek elég vizet /szolgáltatni. A bajon csak ugy lehet radikálisan segíteni, ha uj kutakat fura­tunk, amivel elérhető, hogy naponta 6—800 köbméterrel emelkedik a víztermelés. Ez imár mindenesetre Olyan mennyiség, ihogy garan­ciát nyújt évekre menőleg a vizlhiány ellen. Két uj kut ifuratása van tervbe véve, ami .már a közel jövőben megvalósul. Akkor nem lesz szükség a vízvezeték éjjeli elzárására és a leg­nagyobb nyáriban is lesz elég vi'z. — Dacára, Ihogy most csak április elején vagyunk még, a napokban, már hallottam pa­naszokat a vízhiányról. Ez azért fordulhatott elö, mert az egyik kutat a mérnökség meg akarta tisztíttatni, mivel néhány hónap óta kevesebb mennyiségű vizet produkált. A tisz­títás azonban nem sikerült, mert a ku't na­gyon. mély íurásu és a légnyomás alkalmával a kútban levő homok és agyagos anyag felka­varodott és a viz tisztátalan lett. Ezért né­hány napra kikapcsolták a hálózatból ezt a kutat, addig, amiig a felkavart anyagok leüle­pedtek. Ez alatt az idő alatt mutatkozott, a vizlhiány. — A másik fontos ügy, amelynek víégbez­vitéle épen a mostani nehéz viszonyok .miatt szükséges, a Szeged környékén .levő vadvizek lecsapalása. Most, amikor szükségünk van minden talpalatnyi földre, amelynek szorgal­mas megmivelése gazdasági eUentáltőkópessé­günket erősíti, különös gondot kell fordíta­nunk a földiek hasznosítására. A vadvizek l'e­csapolása, mélyre már felhivtami az ármen­tesi'tő társulatok figyelmét, több célt szolgál, 'köztük a termelés nagyobbodását, a gazdák jólétét és az illető vidék értékesítését. — Különben a háboriu: teljésen átalakító hatást gyakorol a város közigazgatási éle­tére is. Egyik legfontosabb feladatunknak azt tartottuk, Ihogy a város élelmezését biz­tosítsuk. És örömmel mondhatom, Ihogy Sze­ged' el van már látva elég gabonával, A fo­gyasztó közönség érdekeit szem előtt tartjuk, a hatósági árusítás is azt célozza, hogy a 'kö­zönség ne érezze annyira a háború okozta drágaságot. Ezért hozta be a rendősíég a pia­cokon viszontelárositck részére az árusitási tilalmat délelőtt kilenc óráig. Így azonban nem lehetett gyökeresen segíteni a bajon, mert a polgármester 'gősehb feladatairól. termelők nagy része azóta nem jön be Sze­gedre, hanem Horgosán, meg Kisteleken áru­sít, albol a kofák és viszontelárusiitók szaba­don összevásárolhatják az élelmiszereket. Ez a kérdés tehát imég mindig foglalkoztat ben­nünket. — A háború alatt ujabb alkot ásókról ter­mészetesen beszélni sem, leltet. Ha a háború elmúlik, olyan alkotásokat kell megvalósíta­nunk, amelyek negyven millió koronát igé­nyelnek. Pénz azonban, nem igen lesz. Uj ala­pokon kell tehát keresni mindennek a meg­oldását, reális alapon. „beflbibdsbbbbbflllbflbfllbbfllibbflsbflbbbflbbbbbbbbibbbbb izáwc. (Levél a török fővárosból.) A Keleit kü­szöbén, kót földrész .között, .a tavasz eü®ő napsugarában terül él a dombos város. Egyenlőtlen magasságban emelkednek a .me­sék .kupolái a házsorok vonalai fölé és mini­den kupola mellilett két biegy.es miinajrett fú­ródik az ég kélkjábe:. Könnyedén .emelkedik a széles Illáid az lAraouysizanvon keresztül és a hídon át népek hömpölyögtek egyi.k partról a .másikra; Galatáíba ék- Stamibullha iparkod­tak, mozgékonyan, hangosain, mint tegnap és évisizázadiok éta. A hajók szirénái búgnak, a isárállyok kiabálnak," valiabol egy .török in­dulót játszanak; férfiak kimáinak vizet, virá­got, gyümölcsöt, mindenki ugy .viselkedik, mánt bármikor .máskor és senki sem hagy ja el a várost. És mégis minden .szempárból kikívánko­zik ia város sorsa miatt, valló kérdés. Mert .a föld .egy városát sem fenyegeti ebbein a pilla­natban akkora veszély ós mégis nyugodt, oistirranoilva és .mégis szabadon, a háború kö­zeliében. és mégis teljes békében. Olyan, os­trom .ez, amelynek tüzelése nem hallható, lamélynek hatását egy tenger választja el •céljából;, öly veszély ez, mellyel nyugodtan szembe lehet nézni. Nemcsak a keleti közöny kötethez,menyének tudhaitó be, hanem a kor­mány dicsőségére is válik, hogy ily komoly órákban ennek az óriási városnak miniden részében olyan példás nyugalom uralkodik. Reggelemként azonban, mindenki érzi; liogy kívülről .egy .láthatatlan és hallhatatlan hatalom tör a város bejáratai félé. lMin.de,nbi érzi, imánt fesizül a tetterő minden idegszála, de érzékeivel .senkiiisem veszi észre a veszélyt. Itt és a zűrzavar ezen világában egye­dül itt toíliull ma a Szibilla ajkaira az a kér­dés.: vájjon elgy teljesen páratlanul álló, sem­md!v.el sem pótolható emberi remekmű, amit a munka és .a történelem 'létesített, elpusztul­jon-e vaigy maradjon meg? íMert Bizánc vagy Stambul, az utolsó na­gyobbistiiilü réigi város, Bizánc, a Kellet összes fajainak, szánéinak, vallásainak ós népéinek ez a csodaszép városa: megszűnnék, ha orosz­szá lenne! Akármint .beverődnek iis a föld ezen egyetlen Ihölyón a népek, .mind keletiek •és az orosz nieim az. 'A német sem az. lAzonlbam a német scha­sem törekedett itt uralomra, esaik befolyásra. A /németség átsegítette ezt a várost a. XX. századiba és nem bántja. Az orosz élpuisztr­itaíná és visszavetné a XVII. századba. Ezt tanítja az .orosz vérmérséklete, története és birodalmának ,aiz elhelyezkedése. Ezzel szem­ben nem dicsérhető eléggé az a .tapintat, .okosság és tartózkodás, .amellyel a németség ügy. kereskedelmi, imánt. katonai téren korlá­tok közt tartja az ő 'befolyásét. Évtizedes iskolázás válik most gyümöl­csözővé. Bármerre telku.t a szem, imindemütlt vár alkozásteljcsen mered az acélcső az ango­lok fellé. Feketén, mint valami papiros si'l­houietfek, fekszenek a hadihajók az öhöiliben, akár a házőrző ebek láncom (kötve, melyet megoldanak,, amint tolvaj közélédik. A ten­gerpart mentén' mindenütt katonák .gyakor­latoznak. A nagy Ihidön keresztül két ezred vonul hazafelé. IMagasi férfiak, erősek és fia­talok, soíkian épen klasszikus termetűek, fá­radtságuk dacára ás délcegen,, kifogástalan felsaeréléssel .és fegyverekkel. iA nemes vö­rös zászló könnyeidén (lebeg a, két első sor fölött és az ut szélén álló törökök azza'l a. szép gesztussal érintik fezüket, amellyel a mohamedánok szokták tiszteletüket myiivámi­tani. Mindenki minden áldioizatra kész. A nagy; nnoisémaik méig az eildialha jójában is tábort ütöttek és néhány száz ember tanyázik, eszik és alszik ott. (Nagy csizmáikat a kezükben! tartják, amiig a templom 'bensőjében fel s a,lá járkálnak. A mozlim .gyöngéd logikája csak igy tudja e szent helyen a háború tisztáta­lanságát a vallás tisztaságából távol tartana. Fer.n a stambnli dombon hatalmas dia­dálkapu emelkedik a .levegőbe. Alatta erőiaen felfegyverezett őrök, .akik rikitóan vörös si­sakjaik áM bizalmátlaínuil nézik a jövevényt, alkat eigy pillanatra sem hagynak egymagá­ban elhaladni. lAmott fehér márványból épült mór torony, a tág téren két pavilllon, az egyik sarokban sátrak egymás melllett, odébb egy nemes külsejű, széles homlokzatú palota áll szabadon. 'Ebiben imükiödik mást Bizánc esze. Nagy termekben, bosisizu térké­pek előtt ifériiak .ülnek, törökök és németek, akikre a sors most a tenge.rszorc.sok fölötti őrködést bizt'a. Mert ez a hadügyminiszté­rium. Tizenöt évszázad óta bárki 'tekintett le erről a dombról, később erről a toronyról, ugyanazt a képet látta, nem nagyobbodott meg és nem is lett kisebbé. Ezen évszázadok folyamán csak egyetlen egyszer lehetett ágyuk feli,vililanását, a. város megostroinlását ós elfoglalását látni. 462 esztendeje ennek és a hódítók akkor ép azoiki az ozmánok voltak, akiknek az utódait most a történélem arra szólítja fel, llnogy tartsák meg azt, aimit atyáik megszereztek. Odaát a dombos Hercegek szigetei terül­nek él. Minden zöldbe borult rajtuk .és The­rápia kertjlei virulnak. Itt nincs háború, itt tavasz van. A Bcszporus kék és az égen egy báránylfsihőcskie setnl látható. Bizánc még lá'ltl .és ihaszltullaui erőlködik kivül dühös .arokiifejezéssel: a lát'hatalan és ha.liiliatatlan eldleinség... Éjszakai rohamok. Kárpáti harctér, március. iA háború rossz cbdaiiai közt semmi sem oly borzasztó, mint az éjszakai támadások, 'noibataioik és csatározások. Bizonytalanságok, vak, fekete, zimankós' éjszakák. ,A misztikus, félelmetesen csendes élőnyomulások hegy­szakiadékidkon,, erdőkön és hegytetőkön át. (A lengyelországi .és galliciai csaltáknál még alig ment ilte a nap, -alig alkonyult, az orosz ütegek liassa.il eülhaillgaittak a gyalogsá­gi tűzzél együtt, Most ellenben a támadások éjjel-napjxil folynak s a harcok a legvehemensebbek és Ileigmakacsabbiak. .Katonáink, a vitéz honvé­delk és a rettenthetetlen nyugal'mu német .csapatok már mosolyognak az ilyen éjjeli 'támadásnak, .Estefélé már nevetve, jókedvű­en viccelnek az orosz támadásokon: — .Vájjon hány .muszka harap az éjsza­ka a fűbe? — Talán a pocsolyába, akarod mondani testvér, — jegyzi meg egy másik katona ne­vetve, — mert hát itt .ném nagyon, látsz ko­mám méig nyáron se füvet ebben a sziikla­orszlágban. — -Hát még hány fogja a fogát rám vi­csorgatni, amiint lóg a sodronyakadálydkon! Ugy-e, német sógor? — Ja, jó! — válaszol a német katona, ki •a kézmozdulatokból és az arcjátékból kiveszi,

Next

/
Thumbnails
Contents