Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-27 / 99. szám

Szeged, 1915. április 27. DÉLMAG Y ARORSZÁG. 8 a hazafias elismerés szavát nem lehet elfojtani, amikor arra gondolunk, hogy a nemzetnek a kormány iránt bizalmatlansággal viseltető tagjai is ugyanazzal a lelkesedéssel és áldozat Készséggel vesznek részt a közös veszedelem leküzdésében, mint bárki ebben az országban. (Taps a munkapárton.) A másik jelenség, amely nem hagyható figyelmen kivül, az a hazaszerete t,amelyet a nem magyarajka polgárság e háború folyamán tan-usit. Ebben nagy erkölcsi erő jelentkezett s bizonyította azt a nagy vonzóerőt, a melyet a magyar álfám nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül gyakorolni tud minden egyes tagjára. Egyetértés uralkodott az összes népek között, d-e talán mindenki egyetért velem, ha különös nyomatékkal emelem ki a horvát nép nagy és lelkes részvételét. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) (Gróf Tisza István, a horvátok felé fordulva, igy folytatja): A két nemzet ereje ebben a -harcban együtt küzdött, együtt érvényesült annak bizonyságaként, hogy a két nemzetnek szorosan össze kell tartania. Az ebben a -közös erőforrásban jelentkező lelkesedés, bizalom és szeretet tul fogja élni a háborút és maradandó kincse lesz a két nemzet fejlődésériek. Mi, akik itt élünk, látjuk, de a külföldiek, akik itt vannak, tanusithatják, h-ogy ebben az országban soha teljesebb nyugalom, összhang cs rend nem volt, mint most. A küzdelem folyni fog mindaddig, mig a tisztességes béke előfeltételei meg nem lesznek. Mi megvívhatjuk a küzdelmet nyugodt öntudattal, soha el nem térve és el nem felejtve a háború eredeti célját. Ez a háb-oru nem hódító ambicióva-1 indult, ez védelmi háború, függetlenségünk megvédésére. És a mihivatása a -monarchiának a múltban és a háború alatt volt, az lesz a monarchia világtörténelmi hivatása a háború után is. ört állani a . népek és az államok függetlensége mellett és biztosítani az európai egyensúlyt. Ez a nagy gondolat tette szövetségeseinkké azokat a kisebb nemzeteket, amelyek valóban meg tudják becsülni nemzeti függetlenségüket. A monarchia, amely politikai, erkölcsi és katonai hatalmának oly -fényes tanújelét adta, kell hogy az maradjon a jövőben is, ami volt a múltban. Nem ellensége senkinek, csak bizonyos világuralmi törekvéseknek, — támasza, záloga, biztositéka az európai szabadságnak. Abban a felfogásban, ho-gy ez a háború ezt az ügyiét fogja- szolgálni1, hogy minden erőfeszítés, -mit a nemzet tesz, a mi létünk bizt-ositása, a mii szebb, jobb és- -fényesebb jövőnk megalapozása mellett ezt a nagy célt is fogja szolgálni, ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Zajos taps és éljenzés a munkapárton.) (A honvédelmi miniszter beszéde.) Báró Hazai honvédelmi miniszter állott ezután szólásra. — Nem -kételkedem, — úgymond — liogy hazánk fiai, tiszteit képviselőtársaim, ezt a törvényjavaslatot egy lélekkel elfogadják, noha tudják, hogy régi törvényeink szerint rendelkezésre álló had-erőnk száma is oly nagy, 'hogy -hosszú időn át -képesek leszünk a beállott hiányokat pótolni és noha tudják, hogy most is igen számosan önként állanak a zászlók alá. Mégis -el fogják fogadni ezt a javaslatot azért, hogy megmutassuk a világnak, hogy igazainkért a végletekig fogunk és akarunk harcolni. E -meggyőződésem nyilvánítása u-tán be is fejezhetném! felszólalásomat, ha nem érezném lelki szükségét annak, hogy most, amikor mindenki a háborúnak él, megmondjam- az itthoniaknak, hogy milyen legendás bátorsággal küzdenek véreink a harctereken és megüzenjem katonáinknak, hogy mi mindig velük érezünk. Katonáink energiája bámulatos erővel nyilvánult meg a -lövészárok-harcokban. Szivünkre és lelkünkre öleljük őket és áldjuk emlékét azoknak, akik a rarct-éren érettünk -elestek. Azzal fejezi be beszédét, hogy az Isten áldja meg szeretett királyunkat, nemzetünket, az egész társadalmat és minden velünk szövetkezett népet és harcoló katonát. (Zajos taps a munkapárton.) (EHenzéki szónok.) Bakonyi Samu a függetlenségi -párt nevében szólalt fel a javaslatokhoz. Mostani elhatározásában az ellenzéket a felelősség fokozott súlya vezette és nem fognak kiejteni egy szót sem, ami az ellenség táborában azt a reményt kelthetné, hogy az ellentállásnak elszántságában -ebben a nemzetben csak egy pillanatra is ingadozás van. (Zajos helyeslés az ellenzéken és a munkapárton.) Gróf Andrássy Gyula: Azzal a megállapítással kezdi, hogy az emberfeletti háborúban mi és a szövetségeseink bizonyultak erősebbeknek. A győzelem eddig -kétségtelenül a mienk. Nemcsa-k sztratégiailag, hanem katonailag is jól állunk, amiben nagy része van a szövetségesünk hatalmas sikereinek. Ne felejtsük el azonban, hogy a teljest gyoz-elemig még nagy munka van hátra. Hazánkban — bár csak nagyon kis részen van ellenség, de Galícia egyrészét az oroszok elfoglalták. Galíciát te-hát nemcsak a pragmatika szankció alapján -kell nekünk is megvédelmezni, hanemazért, mert az orosz közvetlen szomszédság ellen Galicia Magyar-ország védőbástyája. Erőinket a 1-egv-éksőkig kell latba vetnünk. Ezért az ellenzék a legszélsőbb áldozatokra kész, de nem vállalja a felelősséget azért, hogy vájjon az áldozatok okvetlenül szükségesek voltak-e a kitűzött cél elérésére. Ezért a felelősség a kormányt illeti. Az ellenzék csak megadni köteles. — Megmutatjuk, — fejezte be Andrássy a beszédét — hogy a vesz-edelmben -m-i magyarok, pártkü'lönbség nélkül egyek vagyunk és- határozott akaratunk a veszedelmet elhárítani, bármilyen áldozatok árán is. A kormány javaslatát elfogadom. (Éljenzés.) Rakovszky István: Szükséges -hangsúlyozni, hogy a háborúban a magyarok emberfölötti erőt adtak a hazáért. A honvédelmi miniszter nagylelkűségéhez fordul. Kéri, hogy a legifjabb kor-osztályok sorozásánál a legnagyobb előrelátást tanúsítsák; az iskolákból alig kikerült ifjakat szigorú orvosi ellenőrzéssel sorozzák. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a 42—50 éves korosztályok sorozása előtt az eddigi alkalmatlanokat, a vöröskereszteseket, a minisztériumban- és a bankoknál felmentetteket és a had-tápnál alkalmazottakat a frontszolgálatra képezzék ki. Simon előadó kimutatja, h-ogy a Vöröskeresztnél csak tizenheten vannak szolgálat alól felmentve és az-ok ott tényleg nélkülözhetetlenek. Hreljanovics Guidö a horvátok nevében deklaciót olvas -fel, amelyben Jcüféjjtfll, • Ihogy a horvátok mindig hü-ek voltak a királyhoz és igyekeznek a jövőben is rászolgálni a dicséretre. Juriga Nándor kiemeli a tót katonák hősiességét. Pedig tudják, hogy ezzel ők is segítenek feltartóztatni a szláv áradatot. Zboray Miklós, majd nagyatádi Szabó István beszélt még. Elnök ezután az általános vitát berekesztette és egy órai ebédszünetet adott. (A népfölkelés kiegészítését a Ház elfogadta.) Beöthy Pál elnök délután négy óra-kor újból megnyitja az ülést. Hazay Samu honvédelmi miniszter reflektál az elhangzott beszédekre. Egy pi-llanat.g sem kételkedik abban, -hogy a javaslatot elfogadják. Arra a vádra, hogy a magyar honvédok aránytalanul kevés kitüntetést kaptak, megjegyzi, hogy ezt már régen észlelte. Vizsgálatot is indított, -mert nyilvánvaló, hogy a magyar honvédek kitüntetése n-em volt arányban hősi tetteikkel. Megállapította, h-ogv a főparancsnokság -ebben nem hibás; a honvédparancsnokoknál- volt a -hiba, akik nem. vettek maguknak fáradságot a felterjesztésekre. Erre vonatkozólag nemrég rendeletet adott ki és azóta változott a helyzet, de az aránytalanság most is észlelhető. Tehát vigyázni fog és a méltánytalanságokat háború után is reparáltatja. Rakovszkyn-ak ünnepélyes fogadal mar tesz, h-ogy a sorozásoknál vigyázni fog és kéri, hogy vonja vissza javaslatát. Indítványozza a törvény elfogadását. Rakovszky István a miniszter kijelentését megfelelőnek tartja és- visszavonja javaslatát. A Ház azután a népfelkelés kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A törvényjavaslat részletes tárgyalásáénál Bakonyi Samu szólalt fel. Azt a módosítást ajánlja, -hogy ez a törvény csak a jelen háború tartamára -legyen érvényes. A Ház elfogadja a változtatást. Polónyi Géza azt a módositás-t ajánlj-a, hogy csak kifejezetten a tizennyolc évet betöltötteket lehessen sorozni. A honvédelmi miniszter megnyugtató szavai után visszavonja javaslatát, mire a törvényt részleteiben- is elfogadják. Ezután a magyar népfölkelőknek a galíciai és bukovinai hadtestek kiegészitéséhez való felhasználásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következik. Gróf Károlyi Mihály: A legerélyesebben kikel a javaslat ellen, mert -Magyarország szuverenitását sérti. Tiltakozik a magyar népfölkelők osztrák keretbe való beosztása ellen. Általános szempontból nem riad viszsza a szükséges áldozattól. Az intéző tényezőknek arra is kell gondolni, hogy ne -hiányozzanak a lelkesítő momentumok: a szerkesztőségek adjanak magyar lobogókat csapatainknak. A javaslat megszavazása egyébként is, a nemzeti szemponton ki-vül az 1867. XII. t.-c. be ütközik. Sérti a paritást és kívánja a -magyar hadseregben a nemzeti jelleg ki-domboritásák A javaslatot nem fogadja el. (Taps a szélső baloldalon.) Ráth Endre hasonló szellemben szólalfel. Polónyi Géza: A függetlenségi párt sohasem szavazta meg a közös hadsereg szükségleteit. Ez nemcsak a hatvanhetes törvények megsértése, hanem a nemzeti garancia teljes csődje. Ausztria szégyelhetné magát, hogy keretei részére idegen katonákat kér. Ha mindig szükséges a magyar áldozatkészség, akkor miért nem gondoskodnak magyar lobogókról, jelvényekről. Miért mellőzik a magyar vezetőket, miért nincs magyar hadseregparancsnok? Nem szavazza meg a javaslatot. : •. 4 'Áii* n (Tisza válasza ) Grór Tisza István: -Nem akar a polémiába semmiféle politikai jelleget se-m- belevinni. Bármilyen tiszt-eletreméltóak is az előtte szóló képviselőknek aggodalmai, tisztán katonai szempontból birál. Ausztriának az elfoglalt területéből három hadtest lenne kiegészíthető. Kettőt pótol, de a harmadikat már nem bírja. Katonai szempontból szükséges ezen hadtest keretének a fentartása. Tudja, hogv a kormány túllépte hatáskörét, de ezt parancsoló szükség követeli. A felelősséget viseli.