Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-27 / 99. szám

4 DÉLMAGYAE0RSZÁO. Szeged, 19,15. április 27. Grói Andrássy Gyula: Látja, hogy a javaslat ellenkezik az 1867. XII. t.-cikkel, de katonai okokból elfogadja a javaslatot. Különösen szükségesnek tartja, 'hogy minden katonai keretbe vonják'be a megbízható magyarságot. Ezután az elnök szavazásra tette fel a kérdést. A többség a függetlenségi párttal szemben elfogadta a javaslatot. Az ülés a napirend megállapítása után, háromnegyed hétkor véget ért. Ausztria-Magyarország és Angiia. Bécs, április 25. Mig az entente lapjainak a koholt győzelmi hirek terjesztésén kivül a főtevékenysége abban merül ki, hogy a legádázabb gyűlöletet szítsák és táplálják olvasóközönségükben ellenünk, főleg pedig a németek ellen, addig Ausztria-Magyarország egyik legnagyobb és a külföldön mindenesetre legelterjedtebb lapja: a Neue Freie Presse vasárnapi száma az osztrák urakházának egy tagjától Ausztria-Magyarország és Anglia leimén oly c'kket hoz, amely Angliát mostani magatartásáért védelmébe veszi. Igaz, hogy a lap szerkesztőségei (bevezetőül kijelenti, Ihogy a cikkel nem mindenben ért egyet, de azzal, hogy közreadja, sok nemzet publicitása számára teszi hozzáférhetővé az abban kifejezésre juttatott felfogásokat és szempontokat. Bátor hangjáért és rendkívüli érdekessége miatt egész terjedelmében hozzuk a cikket: — Monts gróf még csak a minap nyilatkozott a Berliner Tageblattban az „angol háborús célról", még pedig nagy tárgyismerettel, nagy tárgyilagossággal, és, szeretném' hozzáfűzni: nagy erkölcsi bátorsággal. Sokkal körmyeb bés kényelmesebb a kórussal egy húron pendülni és szenvedélyességben lehetőleg még a diringenseket is felülmúlni, mint a szenvedély kitörésétől félre nem vezetetten a kutató hideg nyugalmával az igazságot keresni, a csalékony jelszókat semmibe sem venni és az ellenfelet is nem fel tétéin ül megvetendő érzésekre képesnek tartani. Ezt teszi fönt emiitett cikkében Angliát illetően Monts gróf, ép ugy, ahogy némely tekintetben nálunk nem régiben Andrássy Gyula gróf tette. Hogy gazdasági vetélytársa iránti, mélyen gyökerező féltékenységén kivül „két megbizható kontinentális szövetségesének (Franeiaés Oroszországnak) a letörését megakadályozza", (a(:hogy Monts gróf mondja) volt Angliára nézve a döntő indok, hogy cselekvőieg beleavatkozzék a háborúba; hogy továbbá Anglia semmiképpen sem akarta vagy idézte elő a 'háborút (Andrássy grófot idézzük), az én nézetem szerint oly nyilvánvaló és meg nem cáfolható bizonyosságu igazságok, ihogy az embernek valósággal csodálkoznia kell, amiért ezt már előbb is nem lehetett nyomtatásban olvasni. Bizonyos, hogy az az ellenvetés volna tehető, hogy (Németország arra az eshetőségre, hogy „nyugati szomszédállamát letöri", Franciaországnak és esetleg gyarmatainak területi épségének a biztosítása nélkül éleve- lemondott arról, hogy Anglia semlegességét bizositsa magának. Ezt az ellenvetést nem tartom meggyőzőnek. (Nincs állam,, amely valaha is azzal a kimondott szándékkal kezdett volna 'háborút, hogy győzelem! esetére ellenségét meghagyja a quo ante állapotában és manapság ez még kevésbbé áll, mint bármikor máskor. Világos, mint a nap, hogy a csatornántuli közbelépés nélkül Franciaország már rég a porondon heverne és talán hosszú időre vesztette volna el nagyhatalmi állását. Nem hiszem,' hogy akad angol miniszter, — bármely párthoz1 és társadalmi osztályhoz tartozzék 'is, — aki ezt a színjátékot ölbe tett kézzel nézhette volna anélkül, ihogy nemzete közvéleménye el ne söpörte volna helyéről. Hogy Anglia magatartása és aktiv részvétele a berlini vezető körökre nézve meglepetés lett volna, alig képzelhető el; sőt inkább azt hiszem, hogv Berlinben és nem kevésbbé a BaUplatzon bőséges aktaanyag fekszik arra vonatkozóan, a mely e tekintetben minden kétséget kizár. Az utolsó delegáció Üdéjén nekem magamnak volt alkalmam Budapesten erről a tárgyról egy angol diplomatával eszmét cserélni. Ez igy felelt nekem-: „Ugyan kérem, hogy is kérdezheti, egészen magától értetődik, 'hogy mi nem engedhetjük meg Franciaország levereíését; utána természetszerűen ránk kerülne a sor". Anglia perfidiájáról beszélni szerintem hiányos logika, hogy ne mondjam, hiányos felfogási képesség bizonyítéka. Az Angliának tett szemrehányások sorába tartozik a „kiéhez tet-ési rendszer" és a népjogok tengerészeti határozmányainak különböző 'megsértése. Ami az elsőt illeti, okos ember bizonyára nem; fogja kétségbevonni, hogy Németország is a legmesszebb menő módon venné igénybe ezt az eszközt, ha flottája elég erő-s volna arra, hogy mindent bevitelt elzárjon a szigetországtól. És továbbá: tegyük fél, hogy például Szerbia valamely fontos fogyasztási cikkben a monarchiából való bevitelre szorulna: vájjon mi lennénk-e azok a jó bolondok, akik ellenségünket elíátnók vele, hogy általa a háború időtartamát növeljük? Ami a népjogok megsértését illeti, a semleges sajtó meglehetősen alapos ismerete alapján állíthatom, hogy rendkívül nehéz volna, ily kérdésben birói szerepre vállalkozni. A Neue Freie Presseben nem régiben oly kívánságot olvastam, amely a nemzetközi gyűlölködés lefokozásának a szükségességét hangsúlyozta. Olyan államférfiunak, mint Bismaicknak a felfogása szerint a nemzetközi életben ép oly kevéssé van helyén a gyűlölködés, mint a 'hála, a rokonszenv és altruizmus. A gyűlölködés, mint cselekedeteink rugója ép oly céltalan, amilyen hatástalan fegyver ellenségeinkkel szemben. Nekem az a benyomásom, hogy azok, akik a közön ség izlése iránti hódolatból vagy azért, hogy olcsó liazatiságukat fitogtassák, a gyűlölködésnek ujabb és ujabb táplálékot nyújtanak, súlyos felelősséget vállalnak magukra. Gyűlölködéssel nem lehet politikát csil nálni. Ez a háború sem fog örökké tartani és mindenkinek, aki a közéletben részt akar venni, az a kötelessége, hogy a jövőbe pillantson. Szomorú perspektíva volna az emberiségre nézve amiarv a föltevése, 'hogv ennek a nagy háborúnak a befejezése után Európa kát állig fölfegyverzett tábornak marad meg és mindkettő csak azzal foglalkoznék, hogy uj gyilkoló eszközöket gondoljon ki és hogy az ez idő szerint semleges államok behálózása által uj koalíciókat létesítsen. Ez a perspektíva szomorú volna Európára, de: főleg monarchiánkra nézve, amelynek sokkal magasztosabb missziót szánok. Földrajzi fekvése, territoriális kielégültsége, terjeszkedési és felszívó erejének túlságos hiánya kiválóan megadja neki az arra való alkalmatosságot, hogy kiengesztelőleg és kiegyenlitőleg hasson és áthidalja a meglevő ellentéteket. Azok az újságcikkek, amelyeket a monarchia haláltusájáról és felosztásáról irnak, hiu papiros és nyomdafesték és legföljebb néhány fanatikusnak, de semmiképen sem komolyan veendő külföldi államférfiaknak kívánságát vagy felfogását fejezik ki. Külpolitikai dilettánsoknak a nyilatkozatai, -bármily m'agasrangu egyéne:k(től származzanak is azok, nem esnek e kérdésekben latba. Hős hadseregünk száz meg száz csatában fényesen bizonyított be az egész világ előtt a monarchia élet- és ellenálló erejét; remélhető, hogy a béketárgyalásokon —• bármikor kezdődjenek is azok — diplomáciánk hasonlóképen ura lesz a feladatának. Olyan szövetségek, amelyek nem épültek fel az érdekek azonosságán, röv'rf tartamuak, ellenálló erejük pedig csekély. Még nem nagyon régen Chamberlain az orosz kormánnyal folytatott tárgyalásokra vonatkozóan azt a klasszikus megjegyzést tette: „Aki az ördöggel vacsorázik, annak hosszú kanálra van szüksége" és az azóta létrejött angol-orosz szövetség ügyes diplomáciának a müterménye, de nem valamelyes érdekközösségnek az eredménye. Mindenki, aki nálunk az Angiia iránti gyűlölködés tüzét szitja vagy táplálja, — "na a legjobb szándékból teszi is azt, csak azt éri el, hogy a London és Pétervár közti köteléket csak még szorosabbra fűzi. Vájjon ez nekünk érdekünkben áll-e, azt minden elfogulatlanul gondolkodónak a mérlegelésére bizom. A német hadsereg hősiességét, azt a bámuiatraméltó pozíciót, amellyel ez az óriási szervezet működik, ennek a nemzetnek a szívós áldozatkészségét és páratlan szervező képességét nálamnál senkisem csodálja jobban, de azt hiszem, hogy sokkal jobb eszközeink vannak, amelyekkel szövetségesünk iránti csodálatunkat és hálás elismerésünket bebizonyíthatjuk, mint azzal, hogy Anglia iránti gyűlöletében vetélkedjünk vele, ami által csak megnehezítjük a majdani béketárgyalásokon a helyzetünket, anélkül, hogy ezáltal szövetségesünknek bármii módon hasznára lennénk. telefon 81 Karinthy Frigyes: Beszéljünk másról. . . 1 K Szilágyi Géza: A háború mellől (Tollrajzok) 40 fill. Szalom Asch: A föld (Történet Oroszlengyelországból 20 fill. Szomory Emil: Sárossy; muníciói! és egyéb harctéri levelek . . 60 fill. Heltaijenő: Lim-Lom 63 fill. A német birodalom sorsdöntő órája . . 60 fill. Wekerle: A háború gazdasági következményei 40 fill. Dr. Hantos: A háború gazdasági és pénzügyi hatásai 2 K Mezey: Magyar-török Almanach .... 3 K A belga szürkeköngv Bródy: Fehér könyv II. kötet 1 K Kaphatók : Várnay L, könyvkereskedésében szöged, hérész-ütcn 9. sz. TELEFON 81. H H I S B B I B b E I I E B a i Délmagyarország díjfizetési ára Szegeden; egy évre . . félévre . . negyedévre . egyhónapra . Vidéken: egy évre . . félévre . . negyedévre . 24.— kor. 12.- n 6.- . 2'- u 28.— kor. 14.- „ 7.- „