Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-20 / 93. szám

Szeged, 1915. április 20. DÉLMAGY ARORSZÁG. 5 szierütlennó tdbetilk Enver heyt, a külföldi diplomáciai hivatalokat Kisáasiába lebet szorítani s ellenkorimiánytban, piiccsban re­ménykednek. Ma iniár azonban a török szi­lárd és fegyelmezett. Enver nagyszerű fe­gyelmet tart és minden frakció előtt nép­szerű. E számítások tehát reménytelein,ek. A Dardanellák ostroma folytán jutott kevés se­besült Konstantin,áipolyba először. A Kaukázusiban a harcok kemények, de a rettenetes terepen lassan boldogulhatnak csak a haidakoizók. iSzmea fölé esak álló har­cc!k folynak. Az sem érdektelein, liögy Török­országban nincs hadisegély. A muzulmán büszkeségét sértené, hogy családja pénzt kaip­jon azért, mert ő a szíent háborúiban 'köteles­ségét teljesiti. us/aasbabassaobxbbbaasabashaaaaaaassshaaabasaaasaiaaa HÍREK oooo — A B. H. a háborús Szegedről. A Budapesti Hírlap vasárnapi számában föltűnő cikket közöl a háborús Szegedről. A fővárosi sajtó egyik kitűnő munkása, Fráter Aladár na­pok óta a tiszaparti metropolisban időzik és a legalaposabban tanulmányozta társadalmi éle­tünket s elragadtatással ir a városban uralkodó hazafias áldozatkészségről és humánus szellem­ről. Az ő följegyzései Szeged szempontjából kortörténeti megállapításokká válnak, úgyannyira, hogy jövőben, bármikor a szegedi lapokon ki­vid az ország legkomolyabb organuma, a B. H. is ott áll a város mellett s igazolja, számon­tartja, mit tett a nemzeti főváros a közjóért a nagy viharban. Az alapos cikknek nagy érde­kességet és súlyt kölcsönöz dr. Cicatricis Lajos, főispán, dr. Somogyi Szilveszter, polgármester és dr. Szalay József, főkapitány nyilatkozata. — Kitüntetett szegedi tisztek. Őfelsége mint a „Budapesti Közlöny" vasárnapi száma közli, varsányi Vedress László szegedi ötö­dik honvéd gyalogezredben századost a hadi­diszitményes 3-ik osztályú katonai érdemke­reszttel tüntette ki. Neuheller 'Frigyes 46-os főhadnagy pedig az ellenség előtt tanúsított vitézségéért Signum Laudist kapott. — A munkaközvetítő bizottság április 22-én délután 5 órakor a Kereskedelmi: és Iparkamara gyüléstermében ülést tart. — Kinevezés. A Kereskedelemügyi mi­niszter a szögek®, állami (felső ipariskolán működő Tóbiás László ckkivete építész­tanárjelöltet tanárrá, Bodnár János seigéd­müiveizetiőt művezetővé és Müller Gyula elo­imunlMst segédmii vezetővé nevezte k;i. Dr. Ennék Ottlót, a szegedi tábla elnöke a veze­tése alatt álló Ítélőtábla kerületiébe dijas jog­gyakornokká kinevezte. — Díszmenet egy szakaszvezető előtt. Az Ujszegedi Kendergyár munkásai zászlót ad­tak a szegedi honvédeknek, amelyet vasárnap szenteltek föl. Szász Ernőné, a gyár igazgató­jának a felesége volt a zászlóanya. Az ünnepség reggel az ujszegedi templomban szentmisével kezdődött, majd dr. Henny Ferenc belvárosi káplán szentelte fel a honvédek lobogóját. Innen a zászlót diszkisérettel hozták el és adták át Delinka Vazul honvédfőhadnagy, századparancs­noknak. A főhadnagy hazafias beszédet intézett katonáihoz, majd a zászlót Waldner József, hadapród vette át, aki megfogadta, hogy lelke­sen és önfeláldozóan védeni fogja. Az eskü után elénekelték a Hymnust és a legénység az uj zászló alatt diszmenetre indult. A diszmenet Bán László, szakaszvezető előtt tisztelgett. Bán szegedi fiu, szijgyártó-iparos. Mint tábori csend­őr hét hónapig volt a harctéren és vitézségéért megkapta a nagy ezüst vitézségi érmet. Most az a kitüntetés is érte, hogy százada az uj zászló alatt neki tisztelgett először. — A DMKE igazgatósági ülése. A Dél­magyarországi Magyar Közművelődési Egyesület .vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Jedlicska Béla alelnök elnöklésével a DMKE székházában igaz­gatósági ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy az ez évi rendes közgyűlést junius 3 án Szegeden tartják meg. Az 1915. évi költség­vetést több hozzászólás után elfogadták. — Lövik Károly meghalt. A magyar szépirodalom egyik legelőkelőbb szelleme ha­nyatlott le : Lövik Károly negyvenegyéves korá­ban meghalt Budapesten. Hirtelen halálát agy­szélhüdés okozta. Pótolhatatlan vesztesége az uj litteraturának e kimagasló iró halála. Regényt és novellát irt Lövik, csupa költői hangulattal és művészi finomsággal tele írásokat, nem a nagy tömeg számára, melynek sohasem volt olcsó tapsokra leső poétája, hanem az olva­sottak, a müveitek, a megértők irója volt. Nagy­szerű tehetsége csak az utóbbi esztendők során bontakozott ki teljes színpompájában, csupa frisseség és eredetiség volt minden sora, meséi meglepően fordulatosak, mélyek és bölcsek voltak. — A közkórház élelmezője. A város tanácsához április első hetében Erdélyi élelme­zési vállalkozó beadványt intézett, amelyben kérte a városi közkórház élelmezéséért járó, szerződésileg megállapított összeg fölemelését. A tanács tárgyalásokat folytatott a kórházbizott­ság közvetítésével a vállalkozóval. A bizottság a kórház élelmi szállítója számára harmincöt százalékos áremelést állapitoít meg, tekintettel a nagy drágaságra. — Gyilkos merénylet egy asszony ellen. A lóversenvtéri tribün mögött levő kis paraszt­házban vasárnap este eszméletlen állapotban találta az édes apja Fodor Aníalnét. Amikor ugyanis leányához látogatóban benyitott, a szoba közepén arccal a föld felé fordulva, teljesen vértől boritva, eszméletlen állapotban találta leányát. A halántékán nagy sebből vérzett Fo­dorné. Megrémülve kezdett kiabálni az apja, mire a közelben lakók összecsődültek. Ezeknek azután elmondta, hogy reggel óta nem látta a leányát. Ugy volt, hogy ebédre hazajön, de dolga akadt s igy nem jöhetett. Nem is gon­dolja, hogy miért történhetett az eset. A lánya mindig otthon volt, csak házi dolgokat végzett és nincs tudomása róla, hogy valakivel haragba lett volna. Egy lovasrendőr, aki épen arra járt, telefonon értesítette a rendőrséget. Follráth Gyula rendőrkapitány és dr. Gyuritza Sándor orvos kimentek a helyszínére. Az orvos meg­állapította, hogy a szerencsétlen asszonyt nehéz, tompa tárggyal üthették többször fejbe. A rend­őrkapitány kihallgatta a szerencsétlenül járt asszony apját és a környékben lakókat. A nyo­mozás eddig eredménytelen maradt. Valószinü, hogy rablógyilkosság készült. Az asszony, aki­nek férje még a nyáron hadba vonult, teljesen visszavonultan élt. A nyomozást dr. Borbola Jenő vezeti. Fodornét a kórházba szállították, ahol még mindig eszméletlen állapotban fek­szik. — A Nyugat, Ignotus, Ady Endre és Fe­nyő Miksa szerkesztésében megijellieinő szép­irodalmi folyóirat 1915. óv április 16-iki szá­nra . a következő nagyrészt aktuális és igen érdekes tartalommal jelent meg: Tartalom: Móricz Zsigmond: Groteszk („A nagy óra." Színdarab egy felvonásban). Gallovich Ká­roly: iA jegenye. (Vers.') Tersáii.szky Józsi Jenő: A gyilkos (Novella). Lengyel Géiza. M!iiVész-pan,aszok. Füst Milán: Óda (Vers.) Lendjvay István: Korrektúráik. Eerenczy Bé­ni: Rézkarc. Ady Endre: A tavaszi szív. Dal a íboildogsá'gr'ól. A megnőtt élet (Versek). Figyelő: Laczkó Géza: Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság. Lengyel Menyhért: Nor­máin lAriigelI: Rossz üzlet a háboru. Koszto­lányi Dezső: Két hajó (Karinthy Frigyes novelláit). Felvinczi TakácsZoltán: A pák, fiuk. Bálint Aladár: II a de gész ségügy i kiállítás. — Lokomobil és cséplőgépkezelő tan­folyam. A szegedi m. kir. állami felső ipariskolán április 26-tól heti 18 tanórával, 8 heti időtar­tammal lokomobil és cséplőgépkezelő tanfolyam fog tartatni. A tanórák a délutáni, esti és vasár­nap délelőtti órákban tartatnak. A tanfolyamra naponként délelőtt 11—1 óráig jelentkezhetnek a felső ipariskola igazgatóságánál (Mars-tér 7.) 16-ik életévüket betöltött gazdák, iparosok, mezőgazdazági és ipari alkalmazottak, kik ma­gyarul olvasni és irni tudnak és a számtani négy alapműveletet ismerik. A tanfolyam tan­dija 12 korona, a vizsgadíj 16 korona. Az igazgatóság. — A belga szürkekönyv a Világháború okiratai cimü füzetsorozat 5. szánna magyar nyelven is megjelent. A kis füziet rendkívül érdekes okmányokkal gyarapítja a világ­háború előzményeinek történetét ismertető irodalmat. A ©siki.cs kis füzet ára 40 fillér, kapható Várnay L. könyvkereskedésében. caaaaaBBBaBaasaBaaaaaaaaBaaaBaaaaaBaaaBBaaaaaaaBaaa Modern Ag|1U|»Alr rillamos-vOlllwl VB minden áremelés nélkül óriási választékban, Ullágiíásl beuezeféSBlie! a legolcsóbban eszközli SC—.JL Cnrr. — világitási vállalata, Kölcsey­roisyo »3USíStJ utca 4. SZi) Wagner-palota <i9aiaai„iaaii>iBH»auMMiiDaMaiiaiai»aaaa>iiiiii SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo MŰSOR: KEDDEN: Bérletszüinetlben, félhelyárak­kal zóna és ifjúsági •előadás' Aranyeső. Ope­rett. SZERDÁN: Tanay iFrigyeis a Vígszínház művészének: vehdégfellóptiável bár,lettben le­szállított hely áraikkal Takarodó. iSzinmü. (Pá­ratlan 3/3-OS.) CSÜTÖRTÖKÖN: Tanay Frigyes a Víg­színház művészének vendiégifelléptével bérlet­ben, leszállított ihelyérakkal előtezör A kék egér. Behozat, (páros 1/s-os.) PÉNTEKIEN: Tanay Frigyes a Vígszín­ház művészének tuicsiulfelléptével bérletben, leszállított belyárakkal másodszor A kék egér Bohózat. (Páratlan fö-es.) -SZOMBATON: Bérletben, leszállított belyárakkal harmadszor Zsuzsi kisasszony. Operett. (Páros 3/o-os.) VASÁRNAP ESTE: Bérletiben leszállítót belyárakkal negyedszer Zsuzsi kisasszony. Operett. (Páratlan 1Ií-cs). A Vöröskereszt hangversenye. A magyar kultura három reprezentánsa szerepelt ma a színházban, a szegedi Vörös­kereszt-Egyesület által rendezett 'hangver­seny keretében. Három művész: egyik az irás, a másik a gordonka, a harmadik a zon­gora művésze. Az irás művésze: Rákosi Jenő, aki nem­csak sorrendben az első, de 'az első sorban álló a magyar talentumok között is. Poéta ő, akinek poétikai mivolta egyaránt megnyi­latkozik publicisztikai, drámaírói és újságírói működésében. Mint színigazgató is, poéta volt, aki a kulturát nemcsak hangoztatta, de csinálta iis példaadó eredménnyel, hittel és hódolatra késztető kiválósággal. Mestere a tollnak, a szóba és az a szó, amit leír, gondolatot, tartalmat jelent és tudásból ered. És minden szava, minden gondolata a ma­gyarságot szolgálja. Ennek élt egy emberöl­tőn keresztül és ezért küzd, fárad még: most is, mert neki hite van a magyarság erejében, kiválóságában és ezt az erőt fejlesztette buz­ditó írásainak minden betűjével. 'Rákosi Je­nő nemcsak név ma már, de fogalom. Fogla­latja mindannak, ami az irásművészeiben nagyszerűség, kiválóság és gazdagság. Az új­ságírók mesterüknek vallják és ezt büszkél­kedve is hirdetik. Nemcsak vezére ő a céh­nek, de tagjainak atyai jó barátja, aki tuz-

Next

/
Thumbnails
Contents