Délmagyarország, 1915. április (4. évfolyam, 78-102. szám)

1915-04-17 / 91. szám

Szeged, 1915. április 17. 1 >ELMA G Y ARORSZÁG. H AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS. Berlin, április 16. A Wolff-ügynökség jelenti: A Newyorkban. megjelenő Deutsches Journal irja: A republikánus párt egy része a legközelebbi elnökválasztáson Elihu Root volt szenátort, Roosevelt külügyi államtitkárját akarja jelölni. A (hetvenéves politikust, aki ma is nagyon, tevékeny és friss, Roosevelt annak idején Amerika legnagyobb emberének névezte. A republikánus párt többi jelöltjei még Taft volt elnök, Whitman, Newyork állam kormányzója és Herrick, volt párisi nagykövet. A köztársasági párt Rooseveltet nem' jelöli, a volt elnök pártja, a progresszív párt pedig nem lön számításba. Uj orosz nagykövet Rómában. Pétervár, április 16. (Hivatalos.) Giers volt konstantinápolyi orosz nagykövetet római nagykövetté nevezték ki. AZ ANGOLOK FOGSÁGRA VETETTÉK AZ EGYIPTOMI SZULTÁNT. Milano, április 16. A mai lapok közlik kairói táviratok alapján, hogy a fcenszülött katonaság már több mint két hét óta lázong és hogy az egyiptomi szultán nem a maga jószántából utazott Alexandriába. Egész udvartartását iogságra vetették a kairói hatóságok, őt magát pedig Alexandriában a katonai parancsnokság fogságban tartja. A Dardanellák. Stockholm, április 16. Az orosz lapok még mind'g sokat irna,k arról, hogy az entente miért szüntette be akcióját a Dardanellák ellen. A Rjecs a kérdésről hosszú vezércikket ir, amelyből kitűnik, hogy a Dardanellák ostromát, azért szakították félbe, mert az entente-államok között valósággal áthidalhatatlan ellentétek támadtak. A Rjecs kijelenti, liogy az oroszok semmi körülményék között sem egyeznek abba bele, hogy a Dardancllákat Anglia és Franciaország neutrálisnak jelentse ki. Még abban az esetben is, ha az egyesült angol-francia flottának sikerülne a Dardanellák érődéit elpusztítani, a Boszporus és Konstantinápoly csak Oroszországé lehet. Oroszország teljes és korlátlan ura akar lenni a Dardanelláknak és Konstantinápolynak.. A mi a tengeri kereskedelmet illeti, itt adhat Oroszország koncessziókat az érdekelt államoknak, esetleg Konstantinápolyt szabad kikötőnek jelenti ki, de a birtokolás kérdésében mereven ragaszkodik álláspontjához. Berlin április 16. A Wolff-ügynökség jelenti: Zamfireseo meghatalmazott miniszter és a nemzetközi Duma-bizottság román tagja igv nyilatkozott: — A központi hatalmak győzelme Románia érdekeit szolgálná, viszont ha a hármas entente győzne és Oroszország úrrá lenne a Dardanellákon, Anglia pedig a Szuez-csatornán, akkor a helyzet Romániára nézve hátrányosabb lenne, még abban az esetben is, ha vegyes bizottságot állítanának a tengerszoros felügyeletére. Románia a Balkánon kisebb szerepet játszana a többi balkáni állammal szemben, melyek közül az egyiknek kijárata tenne az Adriához, a másiknak az Aegci-tengerhez. Zamfireseo végül azt ajánlja Romániának, hogy hatalmas Holtát fejlesszen és a Fekete-tengeren hadikikötőt építsen. Nyolc hónapig a háborús orosz földön. (Saját tudósítónktól.) 'Nyolc hónapig élni a háborús Oroszországban, —ez az izgatottan érdekes lehetőség jutott osztályrészül egy orosz származású magyar uriasszonynak, kinek férje hazánkban előkelő hivatalnok és kit Oroszország egyik legnagyobb városában, szüleinél ért a hadüzenet s aki azóta közel nyolc hónapot töltött Oroszországban, a honnan a napokban tért haza. A vele folytatott beszélgetésből adunk az alábbiakban néhány érdekesebb adatot, megjegyezvén, ho-gy informátorunk európai műveltségű hölgy — amilyen egyébként nem ritka az orosz intelligencia körében — aki' az orosz viszonyokat teljes alapossággal ismeri s különleges családi viszonyainál fogva ritka objektivitással ítéli meg. Általános benyomásként megállapít ható, hogy Oroszországban a háboru nem alakította ugy át az életet és gondolkodást, mint például nálunk vagy Németországban. Az egész orosz in teli igensoia, a müveit középosztály és a főranguak egyaránt a 'háboru előtti életet élik, a háboru eseményeit korántsem kísérik oly érdeklődéssel, mint nálunk, az egész háboru iránt úgyszólván közönyösek s csak az, esetleg 'hadban levő hozzátartozók, rokonok, ismerősök egyéni sorsa és viszonyai miatt törődnek vele. Az arisztokrácia és intelligencia a rá jellemző sajátosan internacionális és emelkedett .műveltségével messze távol áll a cárizmus törekvéseitől és az orosz politika barbárságaitól s igy az egész háborút úgyszólván a militarizmus és a cárizmus magánügyének tekintik, vele, közösséget nem vállal. A fővezér, Nikolájevics nagyherceg nem népszerű ember. Ideges és gyomorbajos. A tisztekkel rendkivül kíméletlenül bánik, többnek maga tépte le vállrojtjait, sőt a tettlegességtől sem tartózkodik velük szemben, viszont a közkatonákkal egyénileg igen, humánus, azonban me_rő hadianyagnak tekinti és ugy pazarolja őket, mint akár a muníciót. Közszájon forog például egy kijelentése, mely szerint neki Varsó megvédésére másfél millió emberéletre van szüksége. Ennek az. őrületes emberpazarlásnak meg van aztán- máris a következménye: Oroszországban már a 18 éveseket is behívták (az 1897-es évfolyamot), holott nálunk, mint ismeretes, ezeknek a sorozásáról. Illetve szemléjéről még szó sincs s a 19 és 20 évesek bevonulása is el van halasztva. A közhangulat — már amennyire tudniillik Oroszországban erről beszélni lehet s amit ma különösképpen, a 'hatóságok képviselnek — gyűlöletének egész erejével a németek ellen fordul, bár Romániával szemben sem mondható barátságosnak. Rólunk keveset beszélnek — megjegyzendő, hogv információnk még a nagy kárpáti harcok előtti viszonyokról szól — s akkor is csak mint osztrákokról — de a lapok különös dicsérettel emelik ki a monarchia haderejéből a magyar és horvát katonák rettenthetetlen és félelmes vitézségét. A németgyülöletre csak néhány jellemző adatot emiitünk fel: tilos például egyáltalán bárhol németül beszélni, a kémlelés gyanúja és egyéb kellemetlen következmények terhe alatt; el van tiltva minden német könyv, újság; tilos a színházakban Wagnert vagy egyéb német szerzőt játszani s a koncerttermekből is teljesen ki van tiltva minden német komponista. Tilos a német áruk bevitele (beviszi hát őket Svédország, mint svéd árut), a gyárakból, hivatalokból, üzletekből április hó 1-én minden nőmet alkalmazottat el kellett bocsátani, német vagy csak német származású kereskedőknek és iparosoknak április 1-én fel kellett oszlatni üzletüket, különben elkobozták tőlük stb. A háboru állásával nagyjában tisztában vannak, mindenesetre világosabb és igazabb képük van róla, mint a 'hadban álló katonáknak, kiket sok esetben a legképtelenebb hazugsággal traktálnak. Tudják például a mazuri. — első vereséget (a másodikat március elejéig még nem tudták M.-ben), tudják, hogy nagyon sok emberük elesett. Széltében beszélik például, hogy a petrogradi hires gardaezred teljesen tönkrement (a nagyherceg kifejezett kívánságára küldték egy veszedelmes helyen1 tűzbe őket), nyolcvan tisztje közül 14 maradt s ezek közüli is csak kettő ép. A városokban igen sok a kórház; az intelligens nők azonban megközelitöen sem veszik ki részüket annyira a betegápolásban, mint nálunk. A sebesültek ellátása jó. Az országban egyébiránt hiány vagy nagyobb szükség a közönséges élelmiszerekben nincs — csak a déli gyümölcs és hasonló cikkek igen drágák — azonkívül a közállapotok is normálisak; az odesszai, kiewi, stb. lázadásokról elterjedt hirek nem felelnek meg a valóságnak. Séta a külvárosi utcákon. (Rajét tudósítónktól.) Szegjed legtöbb utcája — egész városrészeik — az eszményi ainó tiragaslaiiát elérték, sőt itt-ott túlnőtték. Ellenben a régi nlvóitilanság-on maradt utcák iníég lejeíbb kerültek, 'mint ahogy annak idején voltak. Naigy esőzések és ;tornászd talajvíz 'Címeikedésle alkáliméival aztán sok ház, utcarész és kort vdzlben áll. Különösen igy a tavaszi nagy áradás dk ailklailmáivall kenui veszedéleinibe némelyik kjs ház. Ilyenkor ínég a belvárosi pincék is vizesek, írást imég .a kül'< területen s a 'Városszéleken. lArz idén, a,midőn a Tisza beték éta 'igen magasan álll s almikor hetek éta szinte szaka (latiamul esett, különösen megnőtt a talajvíz. A külváros egyilk-tmá&ik utcája nendkjuvtül-mélyen fekszik és rendezetlen. iA osiatorniaháilőzalt hiányozván, levezétő ut alig akad. Baj az :is, hogy sok helyein maga ,a talajvíz anyagösszetétele >c0yam, hogy megköti és fölszint* n tartja a vizet. Ezek olyan cfleofc, ho-gy ina, ezekibeu a víiharcis ma pókba n személyékeit vagy ,a hatóságot ckolmj nlam lehet. Viszont már ma keslll arra gondolni, hogy el if-og jönni az az Üdő, amidőn ezt a városi kérdést s napirendre tüziziük és a leghelyesebb megoldási módlolt (válasszuk. A külvárosban nem egy liiáz hetek óta víziben áll. Kertrészek, udvarok egész mocsár benyomásait. it eszük. iMásult.t a ház fala is viZben áll, A fegreisszálbb, hogy ezek a veszélyeztetett, iinkáibb várói: Ivégi 'házuk régiek, kicsinyeik és gyöngék, a failak agyagosuk s ellenálló képességük tehát csekély. .Heteikkel! ezélőtit a rendőrségnek is jelentetitek, hegy egyes utcarészek vízben 'állának és házak, valaiminlt lakóik veszélyben vannak. .A rendőrség természetesen azonnal intézkedett, k'ikakoltatásek következtek, vizszivattyúzás, ártíkásás. Szóval gyorsan mentették ós elérték azt,-hogy egyetlen egy laké se' járt szieTencsétiIeinül. iMa a következő a helyzet: lEgy ihét óta zoikadiatlamiil esett és es'ak a imai pénteki naipcu következett jó, naipcs idő. Péntekig egyes utcákon és házáik körül a viz fenyegetően eimelkedett, ugy liogy neon egy lakd szivébe kétségbeesés költözött. Szerencsére a mái nap hihetetlen, gyorsan apasztotta a vizet éts szárította a földet, úgyannyira, hog;v délután, amidőn -több "ilyen utcát megnézett munkatársunk, közvetlen vi/veszedelmet e«hcil sem talált. ,Ha hárem, négy napig ilyen idő marad, a külvárosi, mély ultieák Ls járhatókká válnak, még kocsik szaunára is, má-