Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-13 / 63. szám

4 DÉLMA GY.Á RÖBS&Á0. Szeged, 1915. március 13. azok pedig izzadó homlokkal, derekas munkával érdemelnék ki ugyancsak. Kedves fiam', ez olyan gyönyörű, olyan hasznos lesz! Tenyereiteken háromszor olyan vastag lesz ugyan a bőr szeptemberre, de arcotokra barna-piros színnel irja rá .a gondviselés az egészség jegyét s a szivetek uj <ki:n(Saját tudósítónktól.) Ligeti János, egy fiatal festőművész Galíciában megsebesült és •orosz hadifogságba jutott. A tehetséges fiatalember fogságából a következő francia nyelven irt levelet irta egy szegedi barátjához: ... Omszkban, vagyok, a (hasonnevű kormányzóság székhelyén — Szibériában. Már szepiemberben fogságba kerültem!. Tarnopolnál megsebesültem s a 'harctéren maradva orosz szán;'teszek szedtek fel. A szanitészek nem bántak rosszul velent; ahogy észrevettek hordágyra rakták s az orosz kötzőbelyre vittek. Az orvos, akii átvett, egy szentpé.crvári egyetemi tanár, aki kitűnően beszél franciául. Azonnal 'megoperált, igen .gyengéden kezelt és biztosított arról, hogy sérüléseim (a jobb lábaimba kaptam lövést) rövidesen meg fog gyógyulni'. A kötözőhelyről egy moszkvai hadikórházba vittek. lEgy ideig automobilon szállítottak több orosz sebesülttel együtt, majd vasúton, mentünk tovább. A hadikórháztan külön, kis szobába fektettek és (könyvei adtak nekem. Stendhal „Rouge et noih'-ját kaptam. Elképzelhetitek, milyen jól esett ez a nem várt fi gyelem. Ápolónőim! előkelő orosz hölgyeik voltak. A kórházban egy hétig voltaim, ezalatt az idő alatt meggyógyultam. iMég bicegtem ugyan, amidőn újra vonatra tetteik, fájdalmaim azonban nem voltak. iAz .utazás majdnem két hétig tartott. Oly különös volt, furcsa flórája idegen völgyek és hegyek (közt utazni, szuronyos őrök között — bizonytalan helyre. Az utat nagyobbára külön fülkében tettem meg.Elég diszkréten és tapintatosan szólítottak. Az egyes állomásokon naponta nagy íözclékadagokat hoztak nékem. A kocsit csak ritkán volt szabad elhagynom1. Inkább éjszaka sétáltunk egy kicsit, egyes pontokon, ahol a vonat hosszabb időre állott meg. Omszkiba megérkezve, ( egy . barakkba szállásoltak el. Telepünk parancsnoka egy tábornok, aki megérkezésem alkalmával azonnal kihallgatott. Amidőn megtudta, hogy magyar vagyok, elég barátságos magatartást tanúsított irányomban s az mondta, hogy évekkel ezelőtt több napot töltött a „szép és kellemes" Budapesten. Sajnálkozását is kifejezte, hogy bábomba keveredtünk, de — .mint kijelentette — az oro-sz nemzet nem tűrhette, hogy Ausztria-Magyarország egyszerűen ráfeküdjön Szerbiára. Mindezek után a tábornok mosolyogva megjegyezte, hogy Re.rmenka.mpf hadvezér csapatai nemsokára bizonyára 'Budapesten lesznek (?). A mi telepünk 'kerítésekkel elhatárolt terület, a kerítésen tul komor, vasrácsos épületek, ahol orosz pol likai foglyok vannak elhelyezve. Szemben égignyulő .sziklás hegyek, amelyek csúcsai örökös hóba és- jégbe burkolva, ugy ragyognak, mint valami csudálatos, mesebeli prizmák. A klíma rendkívül zord, a hőmérséklet rendesen mélyen van a fagypont alatt, még déli időben is. A barakkban egyébként, fűtenek. A fogolytefegen szabadon mozoghatom. Az őrizet mindazonáltal' igen szigorú, minduntalan sárga profilú kozákőrök merednek felém. Eleinte egyedül voltam. Sajnos, most már harmincnégyen vagyunk. Az érintkezés nincs korlátozva, köztünk, esténkint összeülünk és énekelünk, olyan, fájdalmas itt messzi Szibériában a magyar dal... Néhány iparos van cseket nyer abból a büszke öntudatból, hogy derekas részt vettetek a haza védelméből. Fel-tehát munkára, kedves fiam! .A h zával szemben nektek is nagy kötelességeitek vannak s most a haza ililv, az parancsol s —; „a haza mindenek előtt!" Egy anya. közöttünk, akik foglalkozásuk szerint kijelölendő munkát végeznek. Nekem megengedték a rajzolást, parsze csak arcokat és apró diétái 1-képeket, készíthetek skicceket. — az_egész telepet lerajzolni nem szabad. Tekintet nélkül vallásunkra, vasárnapoukint orosz misére megyünk. Az egyik oldalon sápadt, szomorú -emberek — ezek a politika: foglyok, a másik oldalon mii, a kevés német, osztrák és magyar katona. Elől a tábornok aranytól disz.es sötét egyenruhában egy csomó tiszttel. Hogy mit mond a pap, orosz liturgiái nyelven, nem értjük, de a tömjénfüst, száll száll, ami szivünk és imádságunk is a magyarságok 'felé ... Hogy (kik vagyunk itt, nem irhát cm meg, külön-külön mindenkinek meg van engedve a levelezés, a levelet azonban francia nyelven kell irni. Havonúa egy levelet Írhatunk, választ azonban nem kérhetünk. Pénzt, sajnos nem fogadhatunk el hazulról, zsoldot ugyan kapunk, de ez éppen Ihogy dohányra elég. Kosztunk elég jó, a főzelék a fő étel. Újságot is kapunk néha, egy-egy francia lapot, de nagyon szc-j nio-ru dolgok vannak benne. Nemrégiben olvastam, hogy az orosz generalisszimusz azi jelentette a cárnak, hogy „a kozák lovak már Brassó alatt dübörögnek." A szerbeiknek (Magyarországon történt terület foglalásait nem tudom, elhinni. Rennekampf is aggas-zt, a francia lapok azt jelentik, ihogy az orosz tömegek már Berlin felé haladnak. Szibéria földjén bizony mindén gondolatunk Magyarország felé v'sz. Sokat aggódunk, sokszor elszorul a szivünk és. csendes bánattal gondolunk mindarra, ami régen volt. Értem ne búsuljanak, ha háborúnak vége lesz, bizonyára hazakerülök. Mondják, hogy Szibéria más vidékén is van. fogolytelep, itt messze földön vagyok. j-iáborus apróságok. A Tirolban, Zell am Se-e községben most. folyik a tizenkilenc éves ifjak sorozása. A s- i'-oaoó bi»ot'tsá,giof nagy meglepetés érte, mikor egy napon egy német gy.aloigságii katona, sisakkal ia fején, puskával a vállán jött he a. •terembe jelentkezni. A katona még egészen fiatal volt, de a. mellén már ott díszlet a vaskereszt. A serezó bizottság előtt a következőket adta e;lő: —- Villanyszerelő vagyok és a háború kitörésekor Németországban dolgoztam. Beálltam a német hadseregbe önkéntesen és számos harciban, vettem részt. Még kitüntetési is kaptam .Egészen jól is éreztem magamat a német testvérek között, mikor egy napon levelet kaptam .apámtól, melyben behívómat küldte el és arról értesített, begy most. itthon az én korombeli ifjaikat sorozzák. Nem vo't mit tennem, ott kelett hagynom a németeket, hogy .most már hazámat szolgáljam. Jelentkeztem lés előadtam kérésemet, hegy engedjenek haza, A német tisztek sajnáltak, de belátták, hogy nem tehetek másként. Megengedték azonban, hogy egyenruhámat és fegj v-er zenemet megtartsam. Ezzel előhúzott egy csomó írást és be biz >nyitotta, ihogy az utolsó' szóig mind igaz, amit előadott, Leitner György a neve és teri nószetsen alkalmasnak találták. A tiroli vadászokhoz osztották be. * Egy berlini kis ifin éppen a reggelinél iilt anyjával, mikor újságot tartva a kezében, belépett az apja. — Egy német, tengeralattjáró hajó e'süly-edt — mondta az apa. — Az nem igaz — felelte hevesen a ki® fiu. — .Be sajnos,' nagyon is igaz — erősítette Híjtól az .apja, — Mégsem igaz —• makacskodott tovább a kis fiu. (Reggeli után .a szülők 'kimenteik .a (szobából, melyben a ,gyermek egymagában maradt. Vagy .negyedóra ámulva visszatérít az anya. A kis fiu a 'földön feküdt, előtte ki volt terítve ,az újság és ujjaival bökdöste, .a betűket, .szótagolva, ifel-felesukló sírás közben 'olvasta ,a lapot. — OVLéigis igaz — mondta zokogva. '.:Es;eHa»Eaaa3aBaEBHBaBE!!n»iBBBHBSBa2aHiaau»S3S«BSass:»!ei HÍREK oooo Szegedi gyermeltek kalandos esetei. (Saját tudósítónktól.) Szegedi családok' nevelőnő', akikre a jó, derék, kedves, avagy néha rakoncátlan huncut és rossz fiatal csemeték oktatásának, nevelésének nehéz feladata járul, tegnap kipirulva, félve suttogtak egy-' mással. Valóságos konferenciára gyűltek öszsze az egyik nagyobb belvárosi bérpalotában y vége f ossza nem volt titkolódzásuknak. —: Mindössze pedig annyi törtónt, hogy egy szegedi ügyvédnek a gimnazista fia, tévedésből, tóték közben belelőtt az egyik szegedi közjegyző tizenkét éves fiúnak a gombjába. Te nészetesen a rendőrségnek is jelentették az esetet, amely azonban nem foglalkozik az üggyel, mert részint egész fiatal gyerekekről van szó, részint pedig inkább baleset, mint' bűncselekmény történt. Az egész ügyben csak az volt a feltűnő, hogy ilyen 'fiatal gyerekeknek a kezébe hogy kerül fegyver. Bár a revolver egészen kis kaliberű volt, valószínűleg hatos Flaubert-pisztoly, amelyet három koronáért lehet' kapni minden vaskereskedésben, a szülőket mégis aggodalom fogta el. A kis fiu sebesülése szerencsére csak könnyebb természetű, ugy hogy 14 napon belül gyógyul, -mégis megindult h kutatás, hogy a revolver honnan, és miért került elő. •Az iskolákban folytatása lett az ügynek. Az igazgatók állítólag olyan jeleiket találtak, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a diákok bundákat szerveztek különféle csinytevések végrehajtására és a közjegy-bő fiára talán azért lőttek rá, mert elárulta a „szövetséget". Ebben az .irányban meg is indult.a vizs gálát, de magára a megtörtént eseményre nézve semmi pozitívumot nem tudtak rrtegállapitani. Kiderült azonban, hogy mégis voltak-ily bandák, de ezek tagjai között uri fiuk.nem szerepellek. Ezek a kis kezdő „banditák" setri valami nagystilii s komoly bűncselekmények végrehajtásán törték a fejüket, inkább olyan diák-csínyeket hajtottak végre. Például, ha észrevették, ihogy egy tanyaLgazda kocsijával megáll egy korcsma előtt, ösmerve a tanyai gazdának a korcsma iránti szimpátiáját, — megvárták, mig az öreg bedöcögött az ajtón és elkezdte fogyasztani az első „féllityit", aztán felkaptak a kocsira és elhajtottak. De legkésőbb estére -mindig visszavitték ugyanarra a helyre a kocsit. Ha a gazda tévedésből, előbb kijött működése szinteréről, lett nagy ribiilió s mindjárt szaladt a rendőrségre. Azt is elkövette a 'bandákba gyűlt ifjúság, hogy razziát tartott a városban. Végigmentek' réldául a Tisza Lajos-köruton s ba>'meglátták, hogy az egyik rőfös üzlet ajtaján valami kendő leng „bámultatás" céljából, a kendőt egyszerűen; lekaplak és leiszaladtak 'vele. Sok, még hasonló fajta kisebb ügyei követtek el, de ennek az egésznek, nagyjában semmi vonatkozása sincs a fent-eb említett balesettel. Egy festőművész levele az orosz fogolytáborból.