Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-12 / 62. szám

4 MLMÁGYAR0SSZA8. Szeged, 1915. március. 12. A Szegedi Magyar Iparpártoló Szövetség felhívása. Nagy időket élünk, nagy időkre emlékezzünk. Most, amikor nemzeti létünk megvédéséért, a jövő állami életünk kialakulásáért, gazdasági viszonyaink megalapozásáért küzdenek hős fiaink azok ellen, .akik a demokráciát rabigába nyomni akarják és üzleti spekulációjukból mindjobban fejlődő Középeurópát kilóditani igyekeznék: álljunk mi is erősen talpunkra. Hogy az itthonmaradottaknak ás fokozotttabb méretű kötelességeik vannak, tudja azt itthon mindenki. A magyar nemzet e nehéz napokban csudálatos módon teljesiti kötelességeit a határokon belül is. Nagyszerű megfigyeléseket tehet most a gazdasági helyzetek búvára. Most magunk között vagyunk, megismerjük, megszeretjük, megbecsüljük a hazait. Oly jó, oly kielégítő mindaz, amit a haza földje és a hazai ipar teremt és amit kizárólag polgártársaink közvetítenek hozzánk. Szeretnénk elhinni, 'hogy a hazainak megismerése, megszerelése és megbecsülése nem a szükség teremtette, se múló jelenség, hanem ez beigazolódott tudatunkba. A magyar nemzet már átélt ilyen időket, minit amiilyenek a mostaniak. Legutóbb az 1848-as elvek voltak ilyenek. Akkor hozta létre Kossuth Lajos a magyar ipart védő szövetséget. Gyönyörű intézmény volt az azokban a nagy napokban, elképzelhetetlen hatása volt annak hoszu évtizedekre. Sok, ma -iis. működő Intézményünknek csirája abból bontakozott ki. Ez a Kossuth Lajos által teremtett szövetség a szegedi magyar ipa-rpártoló szövetségnek az eszményképe. Erre 'való utalással harsogjuk' most szózatunkat a 'magyar nemzet minden tagjához: ismerjük meg, szeressük meg, védjük meg mindazt, ami honi. Pártoljuk a magyar ipart. Amint minden évben, az idén is, a március 15-i'két magában foglaló hét, a mi magyar 'hetünk. Kiadjuk e hétre is felhívásunkat: Kereskedő és iparos hontársaink! Legyen a kirakatotokban, telepeitekben minden, aimii honi; utaljatok az eladástoknál a cikkek magyar voltára. Vááárló polgártársaink, csak magyar cikket vegyetek! De állandósuljon meg e törekvés későbbre is. Mintaképül nemes szövetségesünk, a német nemzet szolgáljon. Az tudja csak megmutatni a világnak, ihogy mivé fejlődhet egy nemzet, ha magától és magában megy előre és mindjobban előre a tökéletesség felé. A román semlegesség okai. A Dardanellák megos-tromlása egyúttal ostrom a semlegesek ellen is, akiket ily módon akar az entente a maga oldalára kénysz-eriteni, Hogy ez a cél nem lesz olyan könynyen elérhető, arról tanúskodik az az interjú, amelyet a Rjecs bukaresti tudósitójánák, az álnevű Zorky-nak adott egy kiváló román államférfi. A Rjecs kiadójának, Miljukov-mk az interjúhoz adott kommentárja alapján ezen kiváló román államférfinak a konzervatív párt vezérét, Marghlomant kell tartanunk. Az orosz lapban olvasható interjú: 'Romániára feltétlen szükségesség a semlegesség mellett való kitartás. Ha pedig abból kilépne, inkább Besszarábiáru kell gondolnia, mint Erdélyre. Erdélyben kevésbbé fenyegeti az elnemzetleni-enedés veszélye, mint Besszarábiában. Oroszország Besszarábia román lakosságának minden rétegét belevonta a maga érdiekkörébe. Sőt egy besszarábiai románból orosz miniszter is lett. A kereskedőosztálynak környezetéhez kell alkalmazkodnia. Ami pedig a besszarábiai román parasztságot illeti, annak célutdatos vezető hiányában nincsen hatalma. — Erdélyben pedig a mostani háború kimenetelétől teljesen függetlenül a kormányrendszer mindjobban hozzá fog simulni a románok nemzeti kívánalmaihoz. A háború mindenesetre még sok hónapig fog tartani. Ha Oroszország mellé állanánk, Törökország és Bulgária minden valószínűség szerint megtámad bennünket. Déli határunkat tehát megfelelően meg kelfene védenünk, ugy, hogy Ausztria-Magyarországgal szemben aránylag csak csekély haderőt vonultathatnánk fel. De pénzügyi és forgalmi viszonyaink is ellene szólnak a háborúnak. Ha 'Németországnak és AusztriaMagyarországnak megüzenjük a háborút, élelmiszerek tekintetében teljesen Oroszországra fennénk utalva. De Oroszország vájjon megbirná-e ezt? Le keli egyébként szögeznünk, azt a tényt, hogy fegyveres beavatkozásra eddigelé kimondottan csak Franciaország szólított fel bennünket. Anglia ugy látszik, nem kívánja Ausztria felosztását és Magyarország meggyöngitését. Bizonyos, hogy az angol diplomaták nálunk Romániában és Szófiában más szellemben dolgoznak, mint orosz és francia kollégáik. A kormány is osztja azokat a nézeteket, a melyeket én. itt kifejezésre juttattam. Braíianu, akivel ezekről a 'dolgokról többször tárgyaltam, ugyanozan az állásponton van. Mi továbbra is azon leszünk, hogy kitartsunk a semlegesség mellett, amellett azonban készen állunk minden eshetőségre. E pillanatban kilépni a küzdőtérre, őrültség volna. A háború kimenetele még bizonytalan; nekünk nem szabad jelenlegi birtokállományunk megcsonkítását megkockáztatnunk. A királynak is ugyanez az álláspontja. Erről tanúskodik az a nyilatkozati, amelyet legutóbbi audienciám alkalmával egy tábornokról- tett, aki frankofil érzelmeit oly enthazíasztikusan juttatta a nyilvánosság előt kifejezésre, hogy azt el fogja bocsátani. Marghilomán ezen nyilatkozatának Miljukov az „Audiatur et altéra pars" elmet adta és a hozzája fűzött kommentárban azt mondja, sokszor hasznosabb megismerni az.-ellenfél nézetét, mint a jó barátét. Oroszországnak tisztában kellene lennie azzal a kérdéssel, -melyet Petrov, a román viszonyok alapos ismerője, így formulázott, meg: „Vájjon -bizonyos-e, hogy az erdélyi románságnak az a forró vágya, hogy Romániához csatoltassék? Min alapszik az a hit, ihogy a román kormányrendszer bevezetése ínyükre van. Vájjon Erdély román parasztjai valóban irigylik-e romániai testvéreiket? Másrészt továbbá k-ivánják-e -olyan nagyon azt az annexiót a román vezető körök? A román nemesség ezzel a tervvel szemben hűvösen viselkedik. Az erdélyi román parasztság műveltség és öntudat dolgában sokkal magasabban áll, mint -Románia lakosságának ugyanaz a rétege. — Már pedig ez a demokráciát lényegesen emelbosszankodás és kellemetlen kezelési költségek a házicsengő berendezésénél, ha - - - né Romániában, amit pedig a román nemesség veszélynek tekint". Látnivaló ebből, hogy Oroszország józanabb körei Románia magatartását illetően nem ámítják -magukat. egy kapcsoltat a világítási hálózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igényel. Kapható FONYÓ SOMA világitási vállalkozóná Kölcsey-utca, Wagner palota. Beszéd a hadisegélyesekről. Nagyon komoly dologról van szó, nincs kedvünk tréfálkozni. Mégis, mert találóan jellemző, egy aktuális anekdotával kezdjük: — Mikor lesz vége a háborúnak, tekintetes uram? -— kérdi a tanyai asszony. — Ki tudná azt! — Óh, csak sokáig tartana... -merthogy csak addig kapjuk a „hadcsek-ély". Rádupláz erre a szomszédasszony: — Biz ugy. Bár az én uramat is elvitték volna. De igy n-eknünk dolgoznunk muszáj. Ez az ad-o-ma, — amely nem mondvacsinált, hanem történeti, mert más-más változatban majdnem minden .községben csakugyan megtört-ént, — azt a szomorú tapasztalatot igazolja, hogy egyesek erkölcsi érzületére olykor a jótékonyság inkább ártalmas, semmint hasznos. A jobblét némelyeket restté, tunyává, dologtalanná tesz. Ez pedig a inai zord, komoly időkben kétszeresen -országos veszedelem. Mert mig a gazdasági erő javarésze a Kárpátokban vagy az Al-Duna és Száva partjain védelmezi a haza határait s közvetve a saját -otthonát, saját tűzhelyét is: addig az itthonmaradottak a tűzhely körül ölhetett kezekkel, ingyen jólétet élveznek az állaim segítségéből. Olyan jólétet, aminőben azelőtt a kenyérkeresőjük és a saját 'kezemunkája után sora részük nem volt s aminőt némelyek maguknak úgyszólván még álmunkban sem mertek volna hét hónappal ezelőtt reményleni, Félhavonkint pontosan megkapják a család itcnonnraradt minden tagja után kiutalt segélyt, ha nincs saját házuk, 'ha zsellér-kép 'laknak. még 'ház-bárre valót is kapnak, hát igy nagyon sok esetben, egyszerűen megrántják a vállukat: Készpénzből élünk. Minek dolgoznánk? A sült galamb úgyis a szájunkba repül. Már pedig az ország üdve, a háború sorsa attól is függ, hogy az itthonmaradtaknak és a liadbavonultaknak legyen mit enniök s majdan iegyen rnít eladniok, pénzzé tenniök. Magyarország földmivelö állam. Ha nem vetünk, nem afatunk. Itt egy talpalattnyi földnek nem szabad megmunkálatlanul, bevetetlenül maradnia. Kik végezzék el az idén a tavaszi s nyári mezei és kerti s minden más gazdasági, munkát? Csakis az itílhonmaradottak. Még pedig öregek, fiatalok, emberek, -asszonyok, lányok, gyermekek egyaránt, összefogva lelkesen és mindig arra gondolva, hogy nemcsak önmagunk-ért, hanem egyúttal a hazáért és had'bavonult szeretteikért is dolgoznak. Igy volt ez a balkáni háb-oru idején az ottlakó népeknél is. S-oiha gazdagabb termésük nem volt, mint éppen a 'háború utáni nyáron. Pedig ott csupa asszony, meg gyermekn-ép végezte az összes gazdasági munkát, mert ott még a 60 esztendős embereket is behívták. -Hát igy kell hogy -legyen nálunk is. Az itthonmaradottak tartsák szent* kötelességüknek, Ihogy dolgozzanak. „Aki nem dolgozik, ne is egyék!" — mondja -a Szentírás. Pedig sajnos, szavahihető gazdák beszélik, hogy már az őszi munkák idején is meglátszott egyeseken a hadisegély tunyitó, káros hatása. Hát ezen valahogyan segíteni kell. Akik ia népihez legközelebb állanak, — tanító, lelkész, jegyző urak — oktassák és világosítsák fel a népet, a hatóságok meg kényszerítsék, hogy aki munkabíró és eddigi életviszonyaiban úgyis -mindig a földimiivelő- osztályhoz tartozott, az idén mindannak kettőzött erővel kell dolgoznia. Mennyire komoly dolog, mutatja az is. Ihogy a kormány is foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel. Tisza István gróf miniszterei-